Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-04 / 200. szám

volt SOÍOÍVÍíny löveg illővel, melyik íagyar csap*' kiterjedt a fr r kaptak poscönyv eimlaptály hábort? arikaesapás. agy a kötelet k volna, de * ntött. Mind fogolytáborba, íelyben közöl' >rn fogoly ve* tehát fokozotfigyelemmel let. nlt a hírre, agyon. Csibéin lei sapkát & őrizetére klet, hogy síes ott, mint egl hadapródőrw. lősitó század) >SSAG lék 1942. szép"Névtelen ráetkezőket irjá; kulturembe' tői, mig apa1bennük. Ez * zonyiagos bi* ,át, viszont ' ugodtan mászőzheti a köremberi tiposAgnek gyáv*' fedezékéből ket számta; következte közvélemény -airjéből be -szerű madühükbe" magukból a' iák ePens® patkány a bűzévé' a légkört rőthaju y vtelenül tikkal árfl1 azt, ame" el lerántó'' mfeiet ezte' ;zni akarta' cézárok"** •mészeteart papírjaik'"' nem vetsrt' ém titán"1, aükkel fölösleg ftenki, bvf mkhoz ré' Kölni VK evét ágy", hibákká' ükkel „öfá^J ség. efertőzé^ tőlük az •Mán déságnte "n e < fejez*t dálvo^; nény kai. g .Mi ;r,k otó' Balatoni anziksz A somogyi oldalon valahol két Wnatnak kellett találkoznia. Az állomás tele volt néppel, érkezőkkel, hazatérőkkel, de mindje izgatott Nem volt semmi doigom, ültem egy sorompón, vártam az értem jövő kocsira. Egy nagyobb társaságról látszott, hogy együvé tartozik. Hatalmasan megtermett idős ur a központja, az arca kékre borotválva. Lustán szívta a szivarját és hallgatta a fiatalok beszédét. Valami lótémát tárgyaltak de igen nagy szünetekkel. Látni való volt, hogy már a roncsain rágódnak De egész viselkedésük csupa reverentaa aa öreg iránt. Akármit mondtak, mintha neki mondanák. Ebéd utánra járt az idö, egy kis álmosság terpeszkedett a világra. Akkor berobog a vonat, percre megáll, senki róla le nem szál, két *Us felkapaszkodik s már megy is tówább. Az ablakokban kíváncsi fejek, "dk nyakán szélesre nyílva a bluz. Valaki mormolja a Wagon Lits feliratot, az öreg úr nagy füstöt ereszt, » szempillája félig lecsukódik, moso lyog. A társasága izgatottan figyeli. — Női szakasz! — olvasta akkor hangosan az egyik kocsi oldaláról s htána megint elmosolyodott. Egy agárformájú úr állt hozzá legközelebb. Most harsányan elkacagta magát. — Mi az. mi az? — érdeklődött többi. — Pompás, felelte az agár. A kegyelmes úr megjegyzése mindig találó. Most is azt mondta: nőd szakasz. Valamennyien a tovább guruló vonat után néztek, most tűnt el a kanyarban, azonban a derű kezdett általánossá válni. A társaság egyik tagja térdnadrágban, a lábán szarvasbőr-cipő, szemén monokli. Aligha lehetett gazdász, mert az bagariacipői hord s a teheneket nem monoklival fixirozza. Ez most leszedte a meszsxelátóját. szinte fuldokolt a nevetéstől. oen, Kegyelmes uram, lorKoila le a gömbölyű. Hát jó, jó, megvan annak is a maga helye, de az aranymondásokat nem lehet véka alá rejteni. _ Ismerek egy újságírót, mihelyt találkozom vele, elmondom neki. — toldotta az agár. - Zsidó? — Ne-e-m, nem hiszem, mégis elmondom. Egyébként sem tesz ebben az esetben semmit. Meglátjátok, mit hoz ki beőle. Mert remélem, kegyelmes uram, nem akarod velünk elhitetni, hogy nem volt mélység a szavadban. A kegyelmes kezet nyújtott a barátjának. Hiába, itt nincs mentség, leleplezték s ahogy körülnézett, látszott rajta, hogy hisz önmagában. — Nono, sző sincs róla, de mit csináljon az ember, ha olyanok vagytok, mint a fináncok! Kellemes méhdongás morajlott végig a társaságon, egyszerre mozgott mindenki, hogy a kegyelmes látókörébe jusson mosolyával, hajlongásával. Maga az öreg úr nagyot fújt a szivarfüstbő s kedélyesen megfenyegette tisztelőit i — Az embernek ha annyit szerepelt a nyivánosság előtt, mint én, vigyáznia kell a nyelvére. Pláne ha ilyen betyárokkal kerül össze, amilyenek ti vagytok. s . . Roppantul sajnálom, hogy a szenzációs beszélgetésből nem tudok többet, de megérkezett a kocsim. Lim. — Megengeded. Kegyelmes uram, !°gy ezt tovább adjam? Klasszikus yolt. Az öreg fonott székben ült, hátravetette a fejét s arcán az a derfl látszott, ami a jó embereket fogja el, értkor érzik, hogy boldogságot teremtettek' maguk körül. Szivart tartó kezét gyengén felemelte és legyintett. — Ugyan, kérlek, nem érdemes. Mutatóujja mozgásából azonban kiolvastam az aggodalmat, hogy tiltakozásának eredménye lesz. Azért sietT« tette hozzá. — Végtére, ha már olyan erőszakos Tagy ... Az agárfonnájú terelte össze a tarsaságot, ráncigálta a babátgombo kat — Kérlek, megáll egy pillanatra « gyorsvonat, jóformán semmi az egész. mog kell állania, mert igy kívánja a tóenetrendszerüség, azián tovább niegy, a telep forgalmi, illetve statisztikai jelentősége nem akkora, hogy hosszasabban időzzön itt s akkor a kegyelmes úrnak ez a pillanat elég ar. hogy kibalássza a lcgjelentöségte'jesebb momentumot. Mondhatnám is, hogy sok ezer kagyló közt Megtalálja azt. amelyik a gyöngyöt •"jegeli. . — Mint ahogy mindig fején találta a szeget. _" adta be véleményét -gy gömbölyű időses úr. — Kérlek, kapott a szón a térdnadrágos, az elet (ele van probléma•'kus lehetőségekkel. Tudok hatalmas IMrlameriti szónokokról, _ harmadMritóa elenyészett minden halasa. taskor egy közbeszólás örökéletű d sz' r«y vágott mélyen szántó món a kegyelmes úr is most a lényegn ' amit ml nem véltünk észre. Csakis az éles szemével. Nem igaz? - kegyelmes úr a szivarját szivhoJ , hazudnék, ha azt állítanám, ty kényelmetlenül érezte magát. HtTa Ugyan, gyerekek, mondta hi«* "nruzsolva, igazán nem érdemes. Mert tűljtó vacv a szerénvséccdSuMát, Uied&tc, watmavsák a vát<frsUáza előtt tyt viztyíty tsMd UUalcőUatásáMlc tatiéHCti (A Délmagyarország munkatársától), lakáson kivül, a házmesterség azonCsütörtök délben különös látványnak ban semmi egyeb jövedelmet nem holehettek tanúi, akik a Széchenyi-téren, zott nekik. Nagyon szegény sorban el; "Ezt a fogásomat már senki sem fogja elhinni! Hej, ha a feleségem most a parton állana és az űj .Voigtlander-gépünkön lekapná!* A világhír® Voigtlander-fényképe-: zőgépek sokféle típusban készülnek, Arak P 57.-től P 411-ig. Kérjen Ón is díjmentes gyári ismertetőt a 'otókereskedőtől vagy a vezérképviselettől: Solc Testvérek, Budapest ÍV, Kecskeméti-utca 8/16. illetve a városháza előtt jártak. Megjelent egy stráfkocsi a városháza előtt megrakva a szegény emberek jellegzetes lakásberendezési tárgyaival, ütöttkopott szekrénnyel, ágyalkatrészekkel, sublóttal, hokedlivel s más egyéb bázi dolgokkal s hirtelen lerámolták az egész motyót az aszfaltra. A kocsi áz egyetem jelzőtábláját viselte^ mellette egy kétségbeesett asszony zokogott, A különös kirakodás mellett hamarosan nagy embergyürii verődött öszsze. Minden arra vallott, hogy egy kisembernek valami nagy tragédiáját jelzik a Széchenyi-térre költöztetett bútordarabok. A sírástól elcsukló hangú, egyszerűen öltözött asszony elmondta, hogy kitették lakásából. Nincs hova vigye holmijait, ide hozta hát a kocsi és mindent leraktak az aszfaltra. Lesz, ami lesz, ki törődik vele? Kovács Ferenc egyetemi gondnok, Bercsényi-utca 15. számit házában laktunk — siránkozta az asszony. —Igálatot teljesítő rendőrök. Hogy miHárom évvel ezelőtt mentünk oda ház- J féle dolog ez, ide költözi a Széchenyinek, két apró gyermek neveléséről kell gondoskodniok s április 15 én azt kérték a háziurtól, hogy emelje fel legalább 2(1 pengőre a házmes'.eri fizetést Emelés helyett felmondott nekik. A felmondás letelt, elköltözni azonban nem tudtak, mert sehol sem találtak lakást. A háziur erre kilakoltatási pert indított ellenük, a pert megnyerte, a bíróság elrendelte a kilakoltatást s az ítéletet csütörtök délelőtt foganatosították. A lakásból kihurcolták Herczeg Imréék boimiját, felrakták az egyetemi társzezérrej hogy vigye, ahová Ilerczegék akarják. De Herczegék nem tudták megmondani, hogy hova vigye. Nincs hajlék, ahol meghúzódhatnának két apró gyer. mekükkel. A kocsi odavitte a holmikat a városháza ejé az aszfaltra és lepakkolt. Az asszony kétségbeesve siránkozott és tördelte a kezeit, amikor megjelentek a városháza kapujában szol felügyelőnek. Két gyermekem van, egy két és féléves és egy héthónapos csöppség. Most kikerültünk az Isten szabad ege alá s nem tudom, mi lesz velünk? A zokogásból lassacskán kialakul „ történet. Az asszony neve Herczeg Imréné. A férje házmester volt a Bercsényi-utca 15. számú házban, egyébként gázgyári munkás. A háztulajdonostól havi 12 pengő fizetést kaptak a térre! Szegény Herczegné erre elsírta nekik is tragédiáját. Nem tud nova menni, nem tudja mi lesz velük, mi lesz a gyermekekkel? A forgalmi zavart a rendőrség ideiglenesen megoldotta. Gondoskodtak a holmi elszállításáról és tető alá helyezéséről, de ki fogja megoldani ennek a négytagú szegény családnak a sorsát? Ki fogja fedél alá juttatni őket? pitotta, Hogy az áldozat bal füle mögött három 10 Centiméteres, hárem 5 Centiméteres és a Hal artJon egy 4 Centiméteres Hatalmas vágás tátong. Az ágy előtt feküdt, a kemence oldalához támasztva égy hatalmas bognár faragó szekerce véresen. A járőr keresni kezdte Rúzs Molnár Imrénét és ezért be akart nyitni a takarmányos kamrába, amelynek ajtaját azonban zárva találta. A esendőrjárőrrel jelen lévő Kanász Nagy János gazdálkodó erre álkulccsal kinyitotta a kamraajtót s bent felakasztva megtalálták Rúzs Molnár Imrénét, aki « mentőorvos véleménye szerint hajnoli két óra óta halott volt. A férjgyilkosság előzményeire élénk világot vet a csendőri jelentés további része. Rúzs Molnár Imré angnsztüs 29-én egy kissé italos állapotban érkezett meg a tanyára és szóváltásba elegyedett feleségével. Rúzs Molnár folyton azt hangoztatta a családtagok vallomása szerint, hogyne asszony hagyja a tanyát, mert helyette egy fiatal 18 éves leányt akar odavinni, mert már megunta a feleségét. A veszekedés ekkor abbamaradt. Vasárnap este Rúzs Molnárné testvére megjelent a tanyában, hogy Rúzs Molnárral elszámoljon. El is számoltak s ekkor Ruzs Molnár azt mondotta sógorának-: — Van rhég itt valami, amit hasa kellene vinni hozzátok! Ezzel megakarta fogni a feleségét, hogy fel* tegye a kocsira. A csendőri jelentés ezután beszámol arról, hogy Ruzs Molnár lefeküdt. A szobában az egyik ágyban Ruzs Molnár, a másikban a felesége, a diványon a nagyobbik leány, a kuckóban pedig a kisebbik leány feküdtek. Ruzs Molnárok leánya 2 óra tájban arra ébredt fel, hogy as édesanyja baltával fejbesujlotta as apját, mire ő felsikoltott, úgyszintén a szobában fekvő kis huga is, mire ncúMlt a szentesi mtmrnm® dráma áldozata Hét fcjszecsopássol ölte meg tériét Ruzs Molnár Imréné (A Dó/magyaror száz munkatár só-. sokáig, mert kedden délelőtt a szeutól) Beszámolt a Délmagyarország ' tesi megyei kórházban belebalt suarról a borzalmas családi drámá-jlyos sérüléseibe. A férjgyilkosság ról,,amely hétfőre virradó éjszakán,iratait a szentesi Csendőrség betertörtént Szentes Veresegyháza elne-; jesztette a szegedi ügyészséghez" vezésri tanya részen. Amint jelentet- [ amely a temetési engedély kiadá-ÍRnzs Molnárné megállt a ható tuk, Ruzs Molnár Imre jómódújáról gondoskodott. A szentesi Pásokkal és a\Zebm l^fl rendőrkapitányság ugyanakkor be- fordult, hogy azt is feJSsí a terjesztette az ügyészségre a csend- baltával. Az asszony sJX^Z a on nyomozás reszletes jelentését, ^ivány lábában megbo tolt ' amely borzalmas, idegölő családi [egyensúlyt vesztve elesett drámáról ad beszámolót. A jelen- A szerencsétlen Ruzs Mm ' tes előadja, hogy a csendőrök a'ofre kiáltozni kezdett . Ij,Ua!fle gyilkosság hajnalán az ágyon fefes!állapotában: ojriuyuleti vo eszméletlen állapotban találták ~ Takarodjatok mer, • , * ,Ruzs Molnár Imrét, akinek az ágya'"mólokat kiirtalak' élével súlyos csapósokat mért férje [előtt másfél négyzetméternyi terű I Ezután visszanő,,<• . fejére. Tettének elkövetése után leien ekkor már mintegy három csendőrök nmtólkLitá 3 . * Ruzs Molnárné a kamrába ment/milliméteres vért*** Vólt, W magára sérta i Sí? - 6aem,t felakasztotta magát és meghalt A;vér volt az ágy, a fai, a meünS Ikármán,™ 7 ee a tahorzaimas szétvert l'eiii férfi sem éltía kemence. A mentőorvoTmegSÍíma«U falaka*4«t<a gazdálkodó, akire felesége állandóan féltékenykedett, vasárnap este összeveszett feleségével. A veszekedés után a férj lefeküdt és. elaludt, ezt az alkalmat használta fel felesége arra, hogy végezzen vele. Egy hatalmas, úgynevezett »nagyoló« bognár szekercéjiik volt, ezt vitte bo a konyhából a szobába ás az