Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-29 / 220. szám

DELMAGYARORSZÁG Kedd, 1942, szeptember 29. a betegre. % sebesült egy mozdula­tot tesz az érsek keze után. Az ér­sek odanyújtja a gyűrűt esőkra és mielőtt eltávozna még ezt mondja a betegnek? 1 — Holnapi szentmisémben is imádkozni fogok magáért. Egymásután ürültek ki a cigaret­tás és imakönyves kosarab. Az ér­sek ajándékait a hadtest főápolvőno és az intézőtestvér osztották ki a betegek között. Boldogan fogadták az ajándékokat a sebesültek", de ezeknél is sokkal többet jelentett számukra az érsek szava és jóságos atyai tekintete. Több mint egy órahosszat tartott az érsek látogatása a sebesültkór­házban. Látogatása jótékony bal­zsam volt a sebesült katonák lelké­re. Biztos, hogy ezeknek a derék, egyszerű embereknek, ezeknek a megsebesült magyar hősöknek fel­épülésük után is életük egyik leg­szebb emléke lesz az érsek látogatása betegágyuknál? (OTO) felmentették a Mriggiikos sándorfalvl asszonyt es tettestársát A löm nijszéh megállapította a jogos önvédelmet (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszék hétfőn érdekes indokolással hozott felmentő ítéletet egy emberölési ügyben. Gera Sán­dornét házastárson erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettével, tet­testársát, Szili Pált pedig ugyan­csak erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettével vá­dolta az ügyészség. A törvényszék Ungvár y-tanácsa a hétfői tárgyalá­son a nagyszámban kihallgatott tanult vallomásából « következő tényállást derítette ki: Gera Sándor sándorfalvi földmű­ves husz éven keresztül élt együtt fe­leségével, akivel azonban rosszul bánt és végül elüldözte a háztól. Az asz­szony a mult esztendőben két kisleá­nyával kénytelen volt elköltözni a férjétől és Szili Pál sándorfalvi gaz­dálkodó házában talált menedéket. A náztartási teendőket végezte és ennek fejében Szili Pál tartotta őt két gyer­mekével együtt. A válóper is megin­dult, azonban nem nyert befejezést, mert közben véres tragédia tetőzte be Gera és feleség® áldatlan házaséletét. Gera, több tanú vallomása szerint állandóan fenyegette a feleségét, hogy mogőli, úgyhogy a tavaszi hónapokban az asszony már az utcára si-m mert menni, annyira megfélemlítették férjé­nek uton-uífélen, még a házassági bon­tóper tárgyalásán is hangoztatott fe­nyegetései. Ez év junins 12-én Geráné gazdájá­val, Szili Pállal a szöllöb'e indult munkára. Gera alighanem megleshette őket, mert utánuk eredt. Útközben ta­lálkozott egy ismerősével, akinek meg­mutatta a kezében tartott ólmosvégü botot és azt mondta, hogy megy az asszony után, mert incjst végleg leszá­mol vele. Utói is érte feleségét a Zrí­nyi-utcában és botjával rátámadt, az asszony azonban futva menekült előle. Szili békitőleg lépett közbe, de ennek nem volt eredménye, mert Gera annál bőszebben követte a feleségét és a ta­nuk vallomása szerint legalább tizszer ugrott neki újra. A Zrinyi-utca 7. szá­mú ház előtt azután Gera szitkozódva ismét nekirontott az asszonynak és botjával a karjára ütött. Szili Pálnak, aki az asszony védelmére sietett, az ólmosvégü bottal ugy beverte a fe­jét, hogy a szerencsétlen embert men­ten elöntötte a vér. Három ütést ka­pott Szili a fejére és ettől a földre esett, Gera pedig megbotlott és rá­zuhant. Kétségbeesett dulakodás kez­dődött a vérzőfejü ember és támadója között. Geráné ekkor kikapta férje kezéből az ólmosbotot és amig Szili lefogva tartotta flerát, az asszony a bottal addig verte férje fejét, amig élet volt benne. A törvényszéki or­ÜGYESKEZÜ fiatal munkásnőket könnyű munkára felvés? KIBS REÜÖNY­GYAB. Délibáb «u l-t M. vosszakértő véleménye szerint az asz­szony dühében legalább negy ven ülést mért férje fejére és ennek legalább a fele halálos volt. Dr. Illyés Tivadar királyi ügyész vádbeszédében bűnösnek kér­Állat-történetek .Van két állat-történetem, meri hogy szeretem ezeket is gyűjteni. Az egyi­ket ugy mesélték el, a másikat ma­gam néztem végig. Szólnak pedig az örök ellenségekről, a kutyáról, meg a macskáról, ámbátor az sem igaz, bogy feltétlenül és mindig haragudnának egymásra. Láttam én már őket békés egyetértésben, a cica ráhajtotta fejét a vizsla oldalára s aludtak. Egy ügyes macska ne tudna megfőzni egy vén kutyát? Ugyan, kérem. De jöjjenek a történetek. A KUTYA A kutya, amelyikről alább ltsz szó, közönséges városi eb volt min­den nevezetesség .nélkül. Határozott családfája sem volt neki, mert egy szer ez a fa tetszett jobban, máskor a másik, hozzá minden botanikai tudás, vagy distingválás kizárásá­val. Azt sem állapították meg róla, hogy kihez tartozik, de amint majd kiderül, szeretett csatangolni, utcá­kon, piacokon és tereken ácsorogni, aminek alapján akár sarkutazónak is nevezhetjük. Történetünkben ugy bukkan fel, hogy éppen három lábon sántikált, amikor útjába került egy orvosdok­tornak. A negyedik lábát némi bé­nasággal előre lógatta és rémült sze­méből kitetszett a fájdalom. Szűköl­ni azonban csak akkor kezdett, mi­kor a jószivü orvos rászólt. — Ali bajod, kis kutyus? Semmi seip hatja meg jobban a kutyát, mint a részvét Szinte az evésnél is jobban esik neki. Követ­kezőleg szűkölni kezdett, bár baját igy is csak jelezte, nem mondotta el. Épp olyan szívesen törte, bogy az orvos lehajoljon hozzá és meg­nézze a lábát. — Tyű, kutyus, inonuta neki. a. talpadba beleszaladt egy csúnya tito­ké. Gyere velem, inujd rendbehozlak. A kutya megértette, bicegve igye­kezett követni, de nehezére, ese.it a járás. Ezért a doktor felemelte a földről, ugy vitte a közeli rendelőjé­be. Ott kiszedte a tüskét, a megver­zett talpat kimosta, tett rá puhító kenőcsöt, sőt gyenge kis pólyát is, azzal kinyitotta aj ajtót Most pedig menj Isten hírével és máskor jobban vigyázz. A kutya derült farkcsóválással elszaladt, ez volt nála a köszönet és a honorárium. Hogy mi történt továbbá vele, azt esak a legközeleb­bi fcr'Zátartozói tudhatták, a, , irf>s nem látta többet Ha esetleg talál­koztak, akkor se vethetett rá ügyet, annvi dolga, baja van az embernek te kimondani ugy Gerácét, mint Szili Pált erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettében, amit Geráné esetében súlyosbít az, hogy házastárson követte el. Dr. G r e s z György Szili védelmé­ben felmentést kért, mert szerinte vé­dence jogos önvédelemben cselekedett, de az asszonyt is akarta védeni, ami­kor lefogta a támadók Dr. Márton József özvegy Gera Sándorné felmentését kérte önvédelem címén. Huszperces tanácskozás után Ung váry István tanácselnök kihirdette a törvényszék Ítéletét, amely ugy öz­vegy Gera Sándornét, mint Szili' Pált felmentette az erős felindulásban el­követett szándékos emberölés vádja alól és mindkét vádlottal szemben meg­állapította, hogy jogos védelemből és önvédelemből cselekedett. A lefolyta­tott tárgyalás valamennyi ndata ezt a feltételezést erősiti mpg. Az itélot részletes indokolásának ismertetése után az elnök bejelentette, hogy a vádlottakat azonnal szabádlab ra helyezi. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentette be, a vádlottak szabadlábra helyezését azonban iudo másul vette, igy özvegy Gera Sánaor­né és Szili Pál hétfőn este 7 órakor elhagyták az ügyészség fogházát. a annyi kiskutya szaladgál az ut-' cán. Egyszer azonban, hónapokkal ké­sőbb, ahogy hazamegy, felismeri a rendelője ajtajában. A kutya is híze­legve dörgölőzik hozzája, tiszteleg, egyéni jeleivel mondja, hogy igen is, ő az a bizonyos pártfogásba vett Kóborka. Az orvos határozottan megörült neki — Kntyuska, mit keresel itt? Csak nincs megint bajod? Kóborka vig ugratással illusztrál­ja, hogy nincs. Azonban az orvos akkor veszi észre, hogy van ott egy másik kutya is, de csak bárom lábon, a negyedik lankadtan lóg a levegőben. Kóborka odaszalad hoz­zá, majd vissza a doktorhoz s ezt az utat többször megteszi, magyaráz, prüszköl. Lehetetlen volt belőle meg nem érteni: Te jó ember, hoztam neked egy pácienst! Ez is tüskébe lépett. A MACSKA Az anyamacska hancuroz a fűben a kölykével. A látszat voltaképpen az, hogy a cica szórakozik, — amúgy elég nagy, emberben amo­lyan süldőlány féle — de lassankint kiderül itt még más is. A cicának rendkívül tetszik az anyja farka, azt szeretné elkapni, de nem elég gyors hozzá. Mire hoz­záért volna, már a másik oldalra csap le, akárcsak a vasúti váltó. Hopp, egy ugrás utána, — megint nem sikerült. Nagyszerűen mulat ezen a cica. de kudarcának kifejezést akar adni, ezért nekiugrik macska-mamának, birkózni kezd vele, hiszen ősi macs­kagomlolat, hogy a kölyök le tudja győzni az anyját. Nyilván kedvében vun az öreg to, hempereg, játszik, maga "Iá gyű­ri -a kis szemtelenjét, mire az kisza­badul és kezdi elölrüi a rohamot. Egy pillanatra megpihennek, a kis cica piheg és ugy tetszik, valami fondorlaton töri a fejét, mert leske­lődve tekint az anyjára. Valóban, érdemes ezt végiglesni az ablakból, ahová liiis szellőit kiildi a füredi fenyves. Az öreg macska nyújtózik egyet, olyan domború hidat formál magából, mintha átjárót akarna esiuálni a Balatonon, akkor ieiapu), maid nagyot ugrik. Lesem, mi ez, de ai«CS határozott célja, — legalább is mit értünk mi kétlábuak hozzá w nso&t visszafordul majd emerre i* ugrik, iobbrstbalra vagy négy szer. A cica lesi és természetes, hogy roppantul tetszik neki a dolog. Most ö is utánozza az anyját s valóságos akrobata-iskolában lesz részem, Szenzáció ez, mikor rájövök: a ma­ma tanítja kölykét, hogyan kell ug­rani, támadni. Jó tanítványra akad, viszont az is igaz, hogy helyes a pedagógiája. Nem pazarolja idejét elméleti magyarázgatásokra, men­jünk neki egyenest, gyakorlatilag, a való életnek! Csupa megfeszült ideges figye­lem vagyok, de azzá válik most • mama is. Egy gyik bukkant fel, tovább akar siklani, ám az ellenség láttán megáll, lapul, hátha nem veszik ész­re. Az öreg macska mozdulatai azon­ban finomak, óvatosak, hirtelen ug­rik egyet a zsákmány felé és már hozza is szájúban. A cica pedig né­zi összekuporodva, egész apró gom­bolyaggá válik, elment már a játé­kos kedve, gyámoltalanul elhúzódik, fél. Erre olyasvalamit tapasztaltam, amit nehezen hittem volna el, ha mástól hallom. Az anyamacska el­engedte a gyikot és ngy felpofozta a kölykét, mint egy igazi társaság, beli mama teszi, ha a lánya ®Jeza* lasztotta a jé pártit. A Dugonics-Társaság évadnyitó felolvasó ülése (A Délmagyarország munkatársától) A Dugonics-Társaság az ősz beálltá­val megkezdte nyilvános szerepléséit. Az első felolvasóülést vasárnap dél­után tartották meg a városháza köz­gyűlési termében. Dr. Banner János egyetemi "tanár, elnök nyitotta meg az ülést, üdvözölte a megjelenteket, majd felkérte az ülós első előadóját, dr, Madácsy László rendes tagot felol­vasásának megtartására. Madácsy László >Juhász Gyula és Oláh Gábor költői barátsága* el­men tartotta meg igen érdekes és • benfentesek számára is sok ujat, eddig ismeretlen adatot tartalmazó előadá­sát. Elmondotta előadásában, hogy Juhászt és Oláht, Szeged és Debrecen költőjét a budapesti egyetem padjai­ban szövődő őszinte barátság szálai fűzték egymáshoz. Az egyetem elvég­zése után a barátság szálai csak erő­södtek azoknak a bensőséges hang* leveleknek kapcsán, amelyekkel a két költő sürün felkereste egymást. Többi levelet ismertetett az előadó s ezek­ből értékes adalékokat szolgáltatott • fiatal Juhász Gyula és az ifjú Oláh Gábor költői és emberi arcképének végső kialakításához. Megtudjuk a le­velekből, hogy az optimizmussal, élet­erővel teli Oláh miként lelkesítette mindig költőtársát az alkotásra a hogyan reagált ezekre a levelekre a ne. hezebben lelkesedő, már akkor tragi­kus életérzésű szegedi poéta. Madácsy László érdekes előadását a hallgatóság bálás tapssal fogadta. Kutas ödöu rcDdes tag >öreg Da­ci és az unokája* cimen népi iárgya hangulatos novellát olvasott fel, Szi­lárd Leó vendégelőadó pedig >Szent László elbeszélő költészetünk világá­ból* ciramel olvasott fel értekezést. Ugy Kutas Ödön elbeszélése, mint Szí járd Leó felolvasása őszinte tetszésre talált a hallgatóság soraiban. A felolvasó ülés Banner Járos el­nök zárószavaival ért végek Telephelyről fuvarozó taxi vállalathoz betársulnék vagy átvenném Telefon: 17-59

Next

/
Thumbnails
Contents