Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-03 / 199. szám

tartományok a kilenc tarhübérvállaközvetlenül •ész mind a nyolc esethét esetben t az alájuk kodók orszá>01 a két ki" határ tartó (in, ahol 3 lek mégha* Ugyan, d« Beludzsi szívül gyéren fokozottabb m gazdaságiiét!. e Council f (hivatalos az 1919. évi i sa ját kof :irály nevei arlamentnek k tartomá3abb ügyeka kinevezett cs (Executi" l és esíípán ígészségügy, ság) enged yi törvény függő 2—3 ek. Ezzel közvetlenül lányzat'ának talmát itt 3 osoK útján yomo többly joghaték agy tőres Pandzsab tóinak ha* etlen kőf , r 90-án küi Impeíial ely szintén ionti kor ndelve, de óte is van isztott mlálás salakosából városra, mái SS-szot iág székh®' az 1,102.8$ >est. Tga/ lakosú eW * BomJM> India kél a. többszöi" ekvésű fv udapestb''' r környé i éri el aí stet, Ki®' az Északokra em osa távö maitól, ur. F* rer , Eönyvet . icaönkőnr „l nyseg, magyarsag, emberség Az ember dflapősztöne: a létösz t8n. Létezni, lenni, élni! Ez az alapl,sziöu hármas irányban ágazódik mintegy egyenes folytatása az feniitartás ösztöne, az egyéni lét, a hús-vér-lélek emberi szintézisnek biztosítása az elháríthatatlan halálig. Lefelé ágazódik belőle a fajfenntartás ösztöne, ugyanezen egyéni emberi élet folytatásának biztosítása az utódokban, a fajban — löldi síkon. De van egy felfelé irányuló harmadik ágazódása is': az anyagtalan tiszta lélek életösztöne, azaz a törekvés az egyéni élet ha'ál utáni folytatására, földöntúli, transzcendens síkon. Az önfeláldozás ösztönének köréhe tartozik mindaz, ami az egyén földi életét biztosítja: táplálkozás, munka, pihenés, szórakozás stb. A fajfenntartás ösztöne körül Csoportosulnak; szerelem, élettárs, gyermek, gsalád, nemzetség; legtágabb keret tehát, ami mindezt magában foglalja, a nemzet, vagy más szóval, de majdnem Ugyanazt jelent v«> a haza. S végül a lélek transz c®ndens ösztönei a vallás — euróba i viszonylatunkban a keresztényig — intézményeiben nyeli kielégülést. Az emberi lét alapösztönének hármas főmegnyilvánulási formái természeti, ezeknek fentebb körvonalazott keretei történeti adottságok; fehát olyan valóságok, amelyeket az egyéni és közös életberendezések formáinak kialakításánál nem lehet "zúmításon kívül hagyni. S az emberiség története tulajdonképpen nem más, mint állandó küzdelem, heroikus erőfeszítés, a hármas ősz tön érvényesítése, s az azokból fakadó számtalan különféle egyéni és közös életviszonylatnak egyensúlyba hozása, vagy egyénsúlybantarfása érdekében. Messzekanyarodnánk kitűzött céluuktól, ba ezen állítás igazságának bizonyítását végigkisérnők a világtörténelem folyamán s így csak jelenünkre és a közelmúltra vehetünk tekintetet, hogy mielőbb megközelíthessük voltaképpeni célunkat: a jövő életrendje kialakításának problémáját. Nem szorul bizonyításra, hogy jelen korunk vezéreszméje — ha ngyan qrősen materiális vonatkozásainál fogva egyáltalán megérdemli az „eszme" nevet —í a gazdaság. Ez az eszme a kapitalizmus gazdasági rendszerében öltött testf,t. Ez a test pedig beteg. Még pedig beteg azért, mert: csak test. A kapitalizmus nem azért rossz, mert kapitalizmus, hanem azért, mert ez a kapitalizmus nemzetközi és vallástalan. Szóval csak az egyén földi- anyagi boldogulására van tekinfettol, az emberi élet temészetadta másik két — faji ós égi — összetevőjét nem veszi figyelembe. A tőke ~ nom hisszük, hogy szükségképen nem Ismer nemzeti érdekeket. Mammonon kívül nem ismer más '"fent s következőleg az énen kívül ismer más embert sem. Ebben kapitalizmusban éppen azért van «gy nagy elleumoudás: míg némely '''evesek önfenntartását túlontúl is H'<?galap0aía aátjig aagy tömege •kt?t ** az önfenntartás ösztönének leg" i —hűi ián elemibb feltételeitől is megfoszt,. Nyomában tehát szükségképpen be következik a szociális nyomor. Az egészségtelen következmények ro legpregnánsabban Marx mutatott rá először a mult század közepén. Ahhoz azonban már elégtelen volt, hogy a baj okait is helyesen megállapítani és pláne gyógyítani tudja. Gyógyszereiből — a marxi szocializmusból — éppen a szükséges gyógyhatású alkatrészek híá nyóznak: Isten és Haza, Ez a szocializmus voltaképpen kifordított kapitalizmus, amely ez Utóbbi által kisemmizett tömegek egyedeinek egyéni földi életboldogulását célozza. És éppen azért életképtelen irányzat, mert Bsak ezt Célozza. A földön fajhoz, illetőleg nemzethez, a földön túl pedig Istenhez is tartozó teljesértékü embert nem tudja kielégíteni. A' szocializmust a hiányzó transzcendentális, vallási, keresztény tartalommal a keresztényszocializmus töltötte meg, mely iránt XIII. Leó pápa századvégi hires Rerüm Növaíum enciklikájában bírja főforrását. A keresztényszocializmust a kapitalista rendszer beteges kinövéseit nyesegeti, hivatkozással a felebaráti szeretet isteni kinyilatkoztatáson alapuló parancsára. A földi gazdasági rendet tehát beleépíti egy magasabb isteni világrendbe s evvel a kérdést tulajdonképpen lényegileg meg is oldja. Valamennyi rendszer az ember hármas alapösztönének valamelyikéből táplálkozik, a hibájuk és hiányuk az, hogy nem sikerült megvalósítani önmagukban a helyes arányt és összhangot az ős életösztön három főmegnyilatkozási módja között. S ebből az is nyilvánvaló, hogy az egyedül helyes és tökéletes rendszer az, amely az egyén életboldogulását nemzeti keretbe foglalva összhangzásha hozza az isteni világrenddel, vagyis hazai síkra vetítve az elméletet: amely keresztény, magyar és szociális. A magyar Cél legyen: egy ilyen teljes életrendnek a kiépítése. A kialakuló. illetőleg kiépítendő, új életrendnek az emberi természetnek megfelelően — az összetevő erők helyes arányban és kiegyensúlyozott harmóniájában — kereszténynek, nemzetinek és szociálisnak kell lennie. A célhoz vezető útak, módok, eszközök sorából azonban eleve ki kell zárnunk azt, hogy már kiépített külföldi rendszereket vegyünk át. Mert ne feledjük, hogy ezen szocializmusok nacionalizmusa más nemzetek testéve van szabva. A magyar nemzettest ezekben esetleg lötyög, vagy talán inkább kényelmetlenül feszül. Az új életrend kiépítése Csak" az évezredes magyar alkotmány alapján történhet s így nem marad más megoldás, mint „keresztény-nemzoti" irányzatunkat megtölteni szociális tartalommal. Alaposan és bőségesen. Hogy a keresztényiséjfe ne csak ívott malaszt és pusztában kiáltó szó, azaz üresen kongó frázis kgyea, ne mei'üljöu ki áz antiszemitizmus negatívumában, hanem valóban evangélium! telítettségű krisztusi szellemiséget jelentsen. És a nemzetisége több legyen olcsó búsmagyarkodásnál "és ne Bsak az imnepies alkalmak díszmagyarjaiban jusson kifejezésre, hanem a nemzet egyetemének megbecsülésében. Igy visszanyerik régi Csengésüket és valőrjiiket a „keresztény" s „nemzeti" szavak, melyek — sajnos — az utóbbi évek politikai zsibvásárén sokat veszítettek eredeti árfolyamukból. Magyarországot nemcsak a jelen adottságai kényszerítik, hanem az ősi mult hagyományai kötelezik erDELMAGVAfiOBSZAli re a keresztény, nemzeti és szociá lis építő munkára. Hiszen a magyar nemzet legősibb királyi törzse mindhárom irányban oly ragyogó példaképet állított a nagyvilág elé minők: Szent István, Szent László és Szent Erzsébet: Tstván a hit László a nemzeti magyarság és Erzsébet, i az áldozatos szociális 'érzés szentje, hőse, irányt mutató Csillaga. K. Gy. Nemzeti önérzetünk, emberi érzésünk és becsületünk egyaránt megköveteli tőlünk, bogy gondoskodjunk harcoló katónáinkról. Olvassuk el gondosan a honvédség téli ruhagyéijiő akciójának felhívását l Áz Olvasó irja •MMHHHnBHMMMHMMBMBHi Juhász Gyufa „kiadatlan" műfordítása Tisztelt Szerkesztő Urí A Délmagyarország szerdai száma Juhász Gyula »Énekek éneke* 8. műfordítását közli a "Magyar Csillag* ö. szépirodalmi szemle szeptemberi száma nyomán, s a megjegyzésben az olvasható, hogy ez eddig kiadatlan kézirat volt, amelyet most nyújtott át a "Magyar Csillag* szerkesztőségének Tonelli Sándor, Jót nevettem volna ezen a turpisságon, ha nem volna olyan szomorú valóság az a méltatlan játék, ami Juhász Gyula körül évek óta felyik. A magyar szellemiségnek ezt a legnagyobb szellemi értékét legalább teste halálában ne inzultáljuk azzal, hogy lépten-nyomon "kiadatlan müvét* publikáljuk Csak azért, hogy nevünk nevével szerepelhessen. Merthiszen most is az történt, hogy nyomtatásban megjelent és kötetben kiadott műfordítást prezentálták a jóhiszemű szépirodalmi lap szerkesztőjének s a Délmngyarország Ugyanilyen jóhiszeműséggel közölte az emiitett szemle nyomán. Kezemben van Zolnai Béla profeszor kitűnő folyóiratának, a »Széphalomnak« 1932 április—júniusi száma, amelynek 41—42. oldalán már megjelent Juhász Gyulának a műfordítását, ez mű műfordítása, teljesebben, mint most a "Magyar Csillagában. Hogy Zolnai milyen nagyra becsülte Juhász Gyulának a műfordítását ez kitűnik abból a köszöntősorokból, amivel Zolnai Béla a "Széphalom* fenti számát Juhász Gyulának elküldte. Ez igy hangzik: *Juhász Gyulának, álci ennek a számnak legszebb darabját adta tisztelő ba rútsággal és régi hálával Zolnai Béla Szeged, 1932 augusztus 6.* Aztán megjelent ez a müforditás Szűkítsék kiadásában azzal a szépséghibával, hogy a sajtó alá rendező nom a műfordítások, hanem az eredeti versek között adta közre. Emlékezetes, hogy ezt az "összes Juhász Gyulát* valósággal izekre szedte az a folyóirat, amely mosi nem emlékezett az Énekek énekére és mint kiadatlan kéziratot publikálta. S ezt a hibát elkövette a Délmagyarország is. Szeretném, Ha ez eset tanulsággal szolgálna a jövőre s Juhász Gyulához több tisztelettel közelednének mindazok, akik mindenáron szolgálatot akarnak tenni a magyar szellemiségnek azzal, hogy a költőzsenit felfedezik és kiadatlan müvét publikálják. Tisztelettel: Aláírás. Szabadságomról visszajöttem, a német, angol nyelvtanifást szeptember elsején megkezdem. — Tisza Lajos-körűt 31 szám. 237. Szélhámoskodás a tanyai árvízkárosultak építőanyagával (A Déluiagyarország mui,katár»afólj| A Szegedi Közjóléti Szövetkezetben most adják ki azoknak az árvízkárosultaknak az építőanyag-utalványokat, akik eddig nem kapták meg az építkezéshez szükséges anyagokat. Ennek során az elmúlt napokban lelketlen szélhámossággal károsított meg egy alsótanyai árvízkárosultat a hivatalban egy odavetődő fiatalember. A gazdák sorban állottak a hivatal folyosóján, amikor egyikükhöz odalépett egy fiatalember s azt mondta, hogy oda tartozik a hivatalhoz és 10 pengőért elintézi, hogy a gazda soronkivül megkapja a kiutalást. Tekintettel arra, hogy a gazdának sürgős szüksége van az építőanyagra, odaadott 10 pengőt a fiatalembernek, aki erre bement a hivatalba és ott az árvízkárosult gazdának adva ki magát, átvette az utalványt. Ezután megígérte, hogy gondoskodik az építőanyag kiszállításáról is s az erre szükséges összeget is elkérte a gazdától. Miután az építőanyag azonban nem érkezett ki a tanyára, a gazda bejött a Közellátási Hivatalba érdeklődni, hogy mi van az anyaggal? Ekkor derült ki a szélhámosság, mire feljelentést lettek a fiatalember ellen a rendörségen. Ezzel az esettel kapcsolatban a Közjóléti Szövetkezet ezúton is közli, hogy mindenkinek személyesen s a jő vőben a személyazonosság igazolása mellett kell átvenni az utalványokat s felhivja az érdekelteket, hogy az utalványt senki részére másnak, mint a kereskedőnek ki ne adják kéríÜiMl