Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-27 / 219. szám

liösszes bujább tlpusu rádió* r^Valimoftn Cán^Aifnól ^ Jósika-utca 13. készülékek kaphatók T llSLÍlIIiailIl OdlKifJriMI Csere Javítás szara. Résziét. Eltemették Tersztyánszky István rendőriőtanácsost (A Délmagyarország munkatársa tói Szombaton délután 4 órakor te mették Tersztyánszky István rendőrfőtanácsost a belvárosi teme­tő kupolacsarnokából. A temetésen tarnói dr. Buócz Béla főkapi­tányhelyettes vezetésével résztveit az egész rendőrtisztikar, a detektiv­testület, élén Rétháti felügyelő­vel, a testület vezetőjével, továbbá a segédhivatal személyzete és az őr­személyzet egy díszszázada. Az el­hunyt nővérén és sóggrnőjén, né­hai Tersztyánszky belügyi állam­titkár özvegyén kivül a barátok és tisztelők is nagyszámban kisérték el végtisztességére a közszeretetben álló rendőrfőtanácsost. A gyászszer­tartást Ugi Géza ujszegedi plébá­nos végezte. A sírnál ima és rövid szertartás volt, majd lebocsátották a koporsót és a frissen hantolt sirra ráhelyezték a rokonok, a rendőr­tisztikar, a detektivtestület és az őr­személyzet koszorúját. Tersz­tyánszky főtanácsos dr. Tamás András rendőrfogalmazó sirhant­ja közvetlen szomszédságában alussza örök álmát. A tragikus vé­get prt fogalmazó sírján még el sem hervadtak a koszorúk színpompás virágai és most rövid három nap­pal az első temetés után máris friss virágokat fakasztott a kegyelet a rendőrtisztikar egy másik elköltö­zöl érdemes tagjának sirján. Tarnói dr. Buócz Béla főkapi­tányhelyeltes a . gyászesettel kap­csolatban a következő napiparan­csot adta ki: „Még be sem heggedt lelkünkben a dr. Tamás András rendőrfogal­mazó tragikus elhunytával keletke­zett seb, máris u jabb csapást kell megrendült lélekkel közölnöm a Wlülef tagjaival. Tersztyánszky Ist»án rendőrfőtanácsos, a kihágási osztály vezetője régi betegsége kö­vetkeztében folyó hó 24-ón déli 12 órakor elhunyt. Megboldogult kar­társunk 9 év óta működött a szege­di rendőrkapitányságon, 8 évig a külföldiek ügyosztályát vezette nagy megértéssel, meleg szívvel in­tézve menekült honfitársaink ügye­it, majd közel egy éve pedig a ki­hágási osztályt vezette. Tersz­tyánszky István rendőrfőtanácsos nemes gondolkozású, igaz gerinces magyar, megértő munkás főtisztvi­selő és önzetlen jó bajtárs volt, aki­nek emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni." Rendelet a zsemlye és a tej áráról Budapest, szeptember 26. A közel­látási miniszter rendeletileg szabá­lyozta október l-töl kezdve a legki­sebb sulyu zsemlye árát. A vizes zsem­lye, császárzsemlye és kifli ára fo­gyasztók részére 8, viszonteladók ré szére pedig a vevő üzletébe szállítva 5 fillér. A közellátási miniszter rendeletet adott ki a tej és tejtermékek legmaga­sabb árának megállapításáról. Mind­két rendelet a Budapesti Közlöny va­sárnapi számában jelenik mea. (MTI) Kivégezték ez efsötétités eSatt elkövetett lopás tettesét Budapest, szeptember 26. Ismeretes, ljogy a büntetőtörvényszék rögtönité­lő bírósága Rigó Mihály 26 éves kö­vezőmestert, aki szeptember 10-én este fél 11 órakor, vagyis az elsötétítés utón behatolt az Aréna-ut 64. számú ház kertjébe, onnan átmászott a szom­szédos szanatóriumba és az.egyik ab­lakból kiemelt egy nadrágot, amely­ben 102 pengőt talált; lopás büntette miatt kötéláltali halálra Ítélte. Rigó Mihály kegyelemért folyamodott. Szom­baton délelőtt érkezett le a kabinet­iroda legfelsőbb döntése, amely av ítélet végrehajtásának szabad folyást engedett A balálra ítéltet kikísérték a gyűjtőfogházba, ahol délután 2 óra­kor Bogár János állami Ítéletvég­rehajtó Rigó Mihályon a halálos ité­Vítet végrehajtotta. (MOT) Az egvfilléres bélyeg­és gyufavaluta kialakulásának hiteles közgazdasági folyamata Sublótok mélyén rejtőznek az egyfilléresek, mert »aki ezret összegyűjt, az még ebben az évben ferjhez megy* (A Délmagyarország munkatársá­tól) Az ember zsebe tele van egy­íillóres bélyegekkel és kettészakí­tott kétfilléres gyufákkal. Egy ilyen fél gvufa tömb egy fillért ér. Nyolc­szor rá lehet gyújtani cigarfettára, az pedig aki összegyűjt husz darab egyfilléres bélyeget teleragasztja egy boríték hátát s elküldhet egy levelet. Tehát hasznos dolgok ezek, csak kissé körülményes az értéke­sítésük. A bélyegek a zsebben vagy a pénztárcában, Ha nem óvja gon­dosan őket az ember, elrongyolód­nak. a gyufatömb darab eltörede­zik, széthullik. Van egy ismerő­sünk, aki nem használja fel sem a bélyeget, se nem gyújtogatja el a gyufát. Gyűjt. Nemsokára együtt lesz az százas csomag a bélyegbői is, a gyufából is. Hogyan telnek meg a zsebek egy­filléres bélyegekkel és gyufatöm­bükkel? ' Bemegy az ember a pékhez és vesz egy zsemlét. Ára 7 fillér. Oda­pöndörit az asztalra egy 10 fillérest és vár, hogy visszakapjon 3 fillért. A pék kotorász egy darabig, azután azt mondja: — Nem tudok visszaadni kérek egy fillért. Tudom, Hogy nincs egyfilléresem, de én is elkejdek kotorászni. Még nyúlkálok jobbra is, balra is zse­beim rengetegében, de már vall; k: — Nekem sincs. Pillanatnyi csönd, aztán isméi a pék jön: — Akkor adok egy bélyeget. És odatesz eléd egy kétfilléres pénzdarabot és egy egyfilléres bé­lyeget. Másutt gyufát kapsz és na­gyon meg lehetsz elégedve, mert ez már mindenesetre haladás. Leg­alább kap az ember valamit az egy fillér helyett. Azelőtt, mig valami humánus, talpig becsületes keres­kedő ki nem agyaita ezt az uj va­lutát, száz esetből kilencvenkilenc­ben a vevő járt rosszul. Egy fillért ráfizetett a vásárlásra, mert a ke­reskedő jelszava az volt, hogy egy vevő az egy fillért meg sem érzi. de ha száznál ő engedi el az egy fillért, ez nála már egy pengős, ezernél tizpengős differenciái je­lent Egyszóval igy született meg a gyufa- és bélyegvaluta. alakulásának közgazdasági folya­mata. A házasulandó fiatalembereket nagyon kérjük, mielőbb vezessék oltárhoz a fillér-gyűjtőket, hogy a kabalaszei szám sürgősen visszake­rüljön a kasszákba s kidobálhassuk zsebeinkből az összeragadt egyfillé­res bélyegeket és széttöredezett gyufadarabokat. (010) De hova lett az egyfilléres? Miért van szükség erre az uj valutára? Miután sem a Nemzeti Bank, sem semmiféle más illetékes tényező nem hozott nyilvánoságra semmi­féle magyarázatot az egyfilléresek eltűnéséről, nyilván valahol másutt kell keresni a titok kulcsát. Egyik kereskedő barátunk, akinek tekin­télyes vevőköre javarészben a kül­városi és tanyai népekből adódik, a kővetkezőket mesélte: — A napokban beállít Hozzám egy eladósorban levő csinos lány. Kér kékitőt, vajat, élesztőt, bécsi fe­héret, ecetet, rizskását. Ami volt, azt kapott, aztán leblokkolok neki 3 pengő 76 fillért. Négy pengővel fizetett s visszaadtam 24 fillért. Azt mondja: nem kaphatna egy fillé­rest? — Egy fillérest? — mondom. — Hetek óta nem láttam egy darabot sem. Akinek egy fillért kellene visz­szaadni, azt is bélyeget kap. De mi­nek magának egy egyfilléres? — Gyűjtöm — mondja szemle­sütve. —- Gyűjti? Na még ilyet se hal­lottam. Pont az egyfillérest. Olyan eset már volt, hogy a „Rákóczi"-t, vagy a „Liszt Ferencet" gyűjtötte valaki, ezek az emlék ötpengősök, sőt azt is hallottam már, hogy van­nak, akik a ,.Horthy"-t. a forga­lomban levő ötpengős, esetleg a többi ezüst pénzt is tezaurálják, de pont az egyfillérest! Ez különös. Meg is kérdeztem: — Aztán mit csinál az egyfillé­resse'? — Tudja az ugy van — magya­rázta most már nyakig Kipirulva -—, hogy akinek sikerül ezer darab egyfillérest összegyűjteni, az még abban az esztendőben férjhez megy! — És biztos? — Na hallja, hát persze, hogy biztos! Az unokatestvérem már férjhez ment. Márciusban jött ösz­sze az ezer egyfilléres, májusban, már meg volt az esküvő. — Magának mennyi van? — Kevés. Még csak 763. Nagyon nehéz hozzájutni. — Egy filléres bélyeget adhatok • Az is jó? — Ugyan már... íme a gyufa- és bélveavaluta ki Az elárvult íróasztal... A gyász hasító élességé lassan már zsibbadásba tompul azoknak szivében, akik vér szerint, vagy lelki kapcsolat folytán a legközelebb állottak sze­gény, fiatalon elköltözött dr. Tamás Andráshoz. A koporsót elhantolták ós az élet halad tovább a maga utján. A nivatalban, a rendőrség bűnügyi osz­tályán ott áll még elárvultan egy író­asztal, pedáns rendben sorakoznak rajta a szakkönyvek, sematizmusok, rendőri szaklapok és mindezek tetején egy vastag kéktáblás könyv, rajta tus­irásos rondbetükkel: »Dr. Tamás András r. fogalmazó előadói naplója*. Ennek a vaskos kötetnek gyöngybe­tűkkel teleirt lapjai őrzik dr. Tamás András élete utolsó időszakának mun­káját. Felütjük a könyvet: első lap® ján a fájdalmasan ismerős, kaligrali­kus írással a jelmondat: >Isten nevé­ben!* A szemközti asztalnál ülő dr. Fe­hér Gyula rendőrkapitány, Tamás fo­galmazó közvetlen felettese és bajtár­sa szomorú rezignációval néz az üres székre: —- Még mindig nem tudtam meg­szokni a gondolatot, hogy Tamás Ban­dit nem látjuk többet Akárhányszor, ahogy munka közben felpillantok, ugy rémlik, mintha itt látnám most is ve­lem szemben asztalára görnyedni sze­gény jó Bandi magas, szikár alakját Sokszor, ha nyilik az ajtó, amelynek kilincse elromlott aznap reggel, ami­kor a tragédia hirét vettük. Azóta sem lehet rendesen becsukni. Fájdalmas aktusnak leszünk szem­tanúi: a gyászoló család egyik barát­ja érkezik. Apró kulcsokat hoz magá­val, Tamás András iróasztalfiókjainak kulcsait Felnyitják az Íróasztalt és összeszedik a benne heverő iratokat. Kegyeletes kézzel rendezik külön a hivatalos Írásokat és külön a magán­levelezését Egy fényképalbum is elő­kerül: még nincs tiz napja, hogy együtt nézegettük; a délvidéki bevonulás em­lékei sorakoznak itt remek amatőrfo­tókban. Nagyon szerette ezt a gyűjte­ményt és büszke volt rá. Most visz­szakerül a családhoz.* Fehér kapitány megkéri a hagyaték rendezőjét: juttasson egy fényképet Ta­más Bandiról a rendőrségnek. Berá­máztatják és felfüggesztik az elárvull Íróasztal fölé, hogy emlékeztesse őket felejthetetlen kedves bajtársuk isme­rős arcvonásaira. A fiókok kiürültek, uj gazdára vár­nak. Nemsokára az is megérkezik, mert az élet halad tovább a maga ut­ján, az életharcban elesettnek helyé­re lép a másik, aki folytatja majd ott, ahol az előd abbahagyta... Fehér kapitány szeretettel simogat­ja a kéktáblás előadókönyvet. — Most már erre sem lesz szükség. Ehelyett is más kell... Elcsuklik a hangja, könnycsepp szök­ken a szemébe. A férfias elérzékenyü­lés pillanatai ezek... Csöndesen be­huzzuk magunk mögött az ajtót és tá vozunk. Az ajtó éles, panaszos nyikor­gással újra kinyilik ... 13-OB Deimaoyerorszas leieionia

Next

/
Thumbnails
Contents