Délmagyarország, 1942. szeptember (18. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-25 / 217. szám

DfilTM AGYAKOR SZAG Péntek, 1942 szeptember 25. A matematikus Wame Az öreg W a n i e Rezső, már mint az uszóbajnokok apja, kivételes tehetségű jogász volt, de épp olyan ttéfakedveiö is. bzek a sorok viszont azt akarják megörökíteni, hogyan ragadt rá a kiváló matematikus híre is. Hát ugy törtém, hogy Pesten jogászkodott, tanulmányozta a fővárost icleg hogy hol ka^ni olcsó és jó ebédet. Volt ilyen hely elég. A legnevezetesebb talán a József-utcában, ahol három hihetetlenül sovány vénkisaszszony vezetett diákkosztoltató helyet, harminc krajcárért adva levest, főzeléket hússal és tésztát. A mennyiség a mai kisadagoknak felelt meg, minő ségben jobb mindennél és elég annak, aki nem túlzott nagybélü. Hogy szavamat ne feledjem, a kenyérért nem kellett külön fizetni, az felszeletelve állt a szoba egyik oldalán végtelen mennyiségben s mindenki annyit evet: belőle, amennyit megkívánt. Ez a József-utcai koszthely volt a legnevezetesebb, déli tizenkét órától kezdve kettőig négy-ötszázan is megfordultak a helyiségeiben. Azonban mindig dühöngött a piszkos konkurrencia s igy terjedt el a hire, hogy van 28 krajcáros ebédelő hely is. A spórolós erre elpártolt három sovány leányzótól s nem restellette a kilométereket kiadó távolságot sem, csakhogy két krajcárral kevesebbe kerüljön az ebédje. Azért nagy karaj kenyeret vehetett este a szintén két krajcárnyi töpörtője mellé. Ilyen hely után kutatott éppen Rudi, mikor kegyetlen zápor érte utol. Esőernyőt csak a mágnások, meg a spiszek hordtak, jogászgyerekek kevésbé, Wame is fedél után kutatott s mivel a műegyetem esett legköze'ebb. bemenekült oda. Mindig érdeklődvén minden iránt, most is körülnézett, majd hogy emheri szót hallót, benyitott az egyik szobába. A katedra előtt komoly férfiú, a padokban diákok, hát Wanie is helyet foglalt. Kövesligethv Badó, a hires professzor magyarázott valamit hosszú képletet vezetve le a falitáblán. Rudit nem érdekelte a magasabb matematika, ő csak az alacsonyabb fokoknál tartott, ahol egy havi ebédnél egy hónapban hatvan krajcárt lehet megtakarítani, hát közönyösen nézte a táblára irt bolond sok számot. Az eső elől azonban nem csak 6 menekült be, hanem a legyek is. Egy különösen merész és hetyke ifjú példány meg éppenséggel azt tűzte célul maga elé, hogy ha már a tudomány idegen területére lépett Rudi, szenteljen figyelmet a hallottaknak, ne bóbiskoljon el. Ezért, mikor látta, hogy a diák feje bóbiskolásba kónyad, a homlokára szállt és megcsípte. Wanie felriadt, azt mondta félhangosan, hogy »eh< és rázott egyet a lején. Az >eb« szóra megfordult Kövesligethy és észrevette a bosszús fejmozdulatot. Ránézett a diákra, majo visszaterelte tekintetét a táblára vont egyet a vállán és folytatta mestermüvének kidolgozását. Most nem fogom ismertetni a íegv természetrajzát, úgyis tudja mindenki, milyen türelmes, főleg szemtelen fajzat. Hogy őt csak ugy egyszerűen szimpla fejrázással, el lehessen kergetni? — szó sincs róla. Hiszen éppen ebben rejlik a sikere. Megleste hát a legközelebbi bóbiskoló alkalmat, viszszatért felfedezés! helyére és ujabb csípést alkalmazott. Érre Rudi már türelmetlenné vált, bár megmaradt az eiőször alkalmazott >eh!« kifejezés nél. Legfeljebb hangosabban mondta, de mert restelte, bogv felemelje a ke zét, megmaradt a fejránditásnál. A megzavart Kövesligethy megin' visszanéz, észreveszi a fejcsóvát és megtorpan. — Ki lehet ez a fiu. eddig még nem láttam! — gondolja magában. Szorongatva kezében a krétát, alaposan szemügyre veszi, aztán a táb Iának fordul, körülbirálja mindazt, amit eddig leirt, majd derű önti el a; ábrázatát, ugy szól Rudira. — Uraságodnak igaza van, a gyorsaságban megtévedtem, mert plus hehelyett minust irtam egy helyen. Hol tetszett végezni a középiskolákat? — A szegedi piaristáknál, kérem szépen. — Ah, hires intézet, sokat hallot(A Délmagyarország munkatársától) Ha igaz az a közmondás, hogy a szem a lélek tükre, sokszorosan igaz, hogy az újság a társadalomé. Aki tud ebben a tükörben látni, vagyis aki valóban tud újságot olvasni, nemcsak a címekben és sorokban, hanem a sorok között is, néha sokkal többet talál bennük, mint amit a szerkesztőség valóban el akart mondani. Manapság az olvasó legkedvesebb olvasmánya: az apróhirdetések. Itt árul el magából legtöbbet az élet igazi arca. A mindennapok minden gondja, baja ebben a rovatban bukkan fel, tárul elénk a legőszintébben. A vezércikkek a nagypolitikát adják. Az apróhirdetések: az életet. Féltucat francia újság fekszik előttünk. Hirdetéseikben sűrítve, kicsinyítve, de nyiltan benne van minden: az elvesztett háború, fegyverszünet, élelmiszer-megszorítások, munkáskérdés, 'az ifjúság jövője és a feketepiac. Lássuk csak... Az első, ami szembetűnik s ami óriási változás a békebeli bajokkal szemben: a munkanélküliség teljes eltűnése. Sehol sem olvashatjuk munkát kereső emberek hirdetéseit. Ellenkezően: hosszú oszlopban következnek a munkaerőt kérő hirdetések. Minden kell: inas, kifutófiú, csakúgy, mint mérnök, igazgató, gépírónő vagy takarítóleány. Mert mindez hiányzik. Heteken át, makacsul megismétlődnek az azonos szövegű hirdetések ... Hány állásnélküli színész álmodott pl. valaha ilyen szövegű apróhirdetésről: „Művészcsoport keres sürgősen színészeket, színésznőket, zenekari tagokat és zenéhez is értő artistákat. Lehet kezdő is, csak a szükséges képzettsége és jó testi állapota (sic) meglegyen." „Repülőgépgyár keres szakmunkásokat, esztergályosokat, műszerészeket, stb. Kielégítő próba esetén az ideutazást megtérítjük. Számos előny: étkezde, kertes lakások, stb." ... Istenem, ha a békében a hatósági munkaközvetítők előtt ténfergő tömegekre gondolunk... „Nagyvállalat felvenne főkönyvelőt. Életkor mellékes"... A sok szegény kiöregedett kettőskönyve, lő most elégtételt vehet magának. A kor mellékes! Hohó, most ők is az asztalra üthetnek. Az új francia fiatalság, mely a gyarmatokon akar jövőt építeni, jelentkezik az alábbi sorokban: ...„Fiatal gyarmati tiszt, egyedül az őserdőben, elvenne vidám, egészséges, sportoló, csinos fiatal leányt. Félénkek tartózkodjanak." ...Elvedül az őserdőben. Ide tam már a jeles Schandl tanár úrról. Alkalomadtán adja át neki üdvözletemet — Köszönöm szépen, felelte Rudi, nem fogom elmulasztani. Aztán most már éber figyelemme" kisérte a képlet befejezését, gőgösen zsebelve be a többi hallgató néma csodálatát iju. ugyancsak elszánt s jókedélyű fiatal leányka kell! . . . Ezután következnek az olyan hirdetések, melyekben a keserű humor és a magát minden bajon átverekedő francia találékonyság összes elemei megtalálhatók. Mi sem jellemzőbb például az eltolódott értékforgalmakra, mint amaz úriembernek a hirdetése, aki kétszobás lakást keres, konyhával és folyóvízzel Clermont-Ferrand városában és annak, aki ilyen lakáshoz juttatja, nem kevesebbet ajánl fel, mint a dohányfejadagját! (Mellékesen, ez a legszigorúbban tilos és büntetendő. De megjelent.) Vagy például mily naivan őszinte az a „hegyvidéken lakó házaspár, aki magához venne nyaralni városi gyermekeket, leh'etőleg fűszerkereskedő gyermekeit" !.. Szórólszóra így állt egy napilapban! . . . MiiAán a pénz egyre kevésbé fedezi az árú értékét, lassan kialakul az ú. n. apróhirdetésközi árúcsereforgalom, melyet feltétlenül figyelmébe ajánlunk a közgazdászoknak. „Pörköletlen babkávét elcserélnék női kerékpárra, vagy porszívóra" — így szól az egyik. „Cukrot vagy dohányt adok jó katonabakancsért, tyúkért, vagy 20 méter vascsőért" — ajánlja a másik. A legnagyobb francia bélyeggyűjtő szaklap hirdetései között találtuk a következőket: „Elcserélnék gyermekágyat egy sorozat Antillák 300 éves jubileumi bélyegsorozatéit"... „Tenyésznyulakat adok francia, olasz és belga bélyegekért"... „Elcserélnék csinos házhelyet, konyhakertet, 1800 négyzetméterest, értékes bélyeggyűjteményre." . „Citroen, tízlóerős, fedett, elcserélhető bélyeggyűjtemény ellenében ..." „Pathé-Baby filmeket keresek. Szép bélypgsorozatokat ajánlok értük". Megállapíthatjuk, hogy a bélyeggyűjtemények értéke hatalmasan felugorhatott az utóbbi időben. A vascsöveké szintén. Érdekes: senki sem keres kölcsönt. A szemérmes uzsorakö'csönajánlatok teljesen eltűntek. Láthatóan a pénzre van a legkevésbbé szükségük a franciáknak. Mindig is gazdag nemzet voltak . . . Ugyancsak az apróhirdetések rovatában találunk egy francia város polgármesterének erélyes felszólítását az elhunyt citoyenek hátramaradt családtagjaihoz , . . „Az elhalálozott személyek élelmíszerjegyeit — így szól a felhívás. — a hátramaradottak a haláleset bejelentésekor kötelesek beszolgáltatni a polgármesteri hivatalnak!" . . . Úgy látszik, szokássá! vált megenni a havi kenyérada^ got, melyet a szegény Cécile néni már nem fogyasztott el. Quel malheur! S végül alig van francia lap; melynek oldalairól hiányoznának! a Német Munkáselhelyező Hivatal hirdetései . . . „Hosszú tartamúi munkára keresünk — így szólnak e hirdetések — szakmunkásokat, —* munkásnőket, vagy napszámosokat — napszámosnőket a fémiparba, építőiparba; valamint szakácsnőket és takarítónőket." A francia munkások igen keresett, megbecsült és szívesen látott vendégek a német birodalomban; Meghalt1 Tersztyánszky István rendőrfőtanácsos (A Délmagyarország munkatársától) Meg friss a seb, amelyet dr. Tamás András rendőrfogalmazó tragikus elvesztésének fájlalma ütött bajtársai szivén és máris másik balálhir borítja gyászba a szegcdi rcndőrségeL A fekete lobogót, amelyet tegnap este vontak be a városháza és a Kiss Dávid-ház ormáról, csütörtökön a déli órákban ismét ki kellett tűzni: Tersztyánszky István rendörfötanácsos délben 12 órakor klinikai kórágyán tizenkétnapos szenvedés után meghalt. Dr. Tersztyánszky Istvánnal a szegedi rendőrtisztikarnak régi érdemes és köztiszteletben álló tagja költözött el az élők sorából. Halála nem érte teljesen váratlanul a kollégáit, mert a főtanácsosnak, aki már hosszabb ideje betegeskedett, az utóbbi napokban egyre inkább rosszra fordult az állapota. Tersztyánszky István a kihágási osztály vezetője volt az utóbbi években, azonban egészségi állapotának megromlása következtében már tavaly hathónapi betegszabadságra ment. Szabadságáról javultan tért viszsza és közel egy éven át ismét változatlan buzgósággal és odaadással látta el felelősségteljes hivatását. Idei nyári szabadságáról azonban már nemi tért vissza hivatalába, mert augusztus 7-ike óta betegállományba került és szeptember 12-én kórházba kellett szállítani, ahol most, csütörtökön délben elhunyt. Dr. Tersztyánszky István 1585-ben született a nógrádmegyei Szécsény községben. Iskoláinak elvégzése után mint törvényszéki joggyakornok kezdte közszolgálati pályafutását Besztercebányán. 1911 októberében átlépett a közigazgatáshoz és Marosvásárhely város szolgálatába állott. Előbb mint aljegv7.ő működött, majd 1913-ban városi rendőrkapitány lett. A vidéki rendőrség államosításának keresztülvitele után 1920-tól a nagykőrösi kapitányság vezetője, majd 1924-től rendőrtanácsosi rangban a karcagi kanitánvságot vezette. 1933-ban került Szegedre, itt eleinte az id'egenellenőrző hivatal vezetését látta el. 1941-től pedig rendőrfőtanácsosi rangban a kihágási osztály élére került Az elhunyt főtanácsost sokan Ismerték és szerették Szegeden, a város társadalmi életében élénk szerepet vitt. tagja volt a Délvidéki Otthonnak' is. Elhunytáról táviratilag értesítették Szérsénvben élő nővérét. Temetése szombaton délután lesz a belvárosi temető halottasházából. Véstisztességén a szegedi kanitárivság tisztikara. * detektivfestület és az őrszemélyzet iestíU< tílefi résztvesz. 13-36 oaiüiasuarorszaa leiefonia Francia néző