Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-30 / 196. szám

Madacsy László erdéiyi utijfeéyzétir. ' in i'«m* i. i -irr-m .rr r i • .. 1 '»Barangolás a magyar Svájc bércei között , ' i I"VÜ"'O sötetzöidsziűbéii tüjiuok' autóbusz állomáson már nagy tömeg gedeeo BeUs-palak ojuo^ ^ ^ ^ várakozott. Mind Gyiikostóra szánde- csalogatja a ua. — .« kozíak menni. A nap forrón tüz. S mivel Gyérgyöszentrtliklókröl az utasokat csak teherkocsi viszi tovább (a vonatról érkezőket autóbusz), sava nyöüott árcéal íMétHggetóm a tehelgttl>kocsit s az ülőhelyet. Az utasok közt tos há» c.*- Böirciynnn mauun .. oláhcigány is akad. piszkos, szúr éktelenül, útitársnak — esetleges >.ziállatait* is figyelembe véve — nem a legkívánatosabb jelenség. Közben én a kocsivezető melletti helyre kacsingatok és egy kis diplomáciai fogással sikerül "is biztositanom magamnak a helyet. Nagynehezeri elindulunk. A kocsi ölvan pórt Vág, hogy szürke lesz tőle a határ. Az ut kanyargós és nagy vezetői ügyességet kíván, de vezetőnk biztos a dolgában. A völgyek keskenyek. A Magas Bükk. á Medgyes-havas, a Ló-havas alatt a I'ongrácz-hegyen át visz az ut. Hatalmas erdőségek mindenfelé. Egy-egy ilyesztö kanyarban szédítő mélység ásit felénk. Ilyenkor érzem, hogy mennyire a mellettem iilő embernek a 'élekjelenlétére vagyunk bízva... DélIranciaországi utazásaim jutnak eszem bé. Olt is autóbuszon jártam be a mgszébb vidékekét. Ezekben a a szép vidékekben mintha megelevenedné egykori utazásom minden élménye. A szemet csak egyetlen kép zavarja ebben a nagyszerű összhangban: az oláh világban letarolt erdők csonkjaj.., A tóhoz közeledőben jobbról a »Hősök temetőjét* pillantom rneg a hegyoldalkan. Á katonásan sorakozó keresztek figyelmeztetnék, hogv nem messzire van a határ... 19161 Hősök temetőjel Hősök! Ismeretlen fájdalmas, nehéz mzés. igy elrobogni mellettetek, akiknek vére egykor Itt Piroslott az örökzöld füvön, akik maroknyi számotok ellenére is szembeszálltatok a betörőkkel és védtétek n földet, védtétek * magyar becsületei A mindig zöld dombokon, birtélen. mintha mindenütt forró magvar vér buzogna, magyar vér. amely végig öntözte E-urópál. a "agv orosz merőket, magVar vér. te mindig ömlő. drága magyar vér RöVidtte! később m kanyarban feltűnik a Gvilkosfó. Az első pillantásba a svájci Lac nöir jutott tisztimbe, melynek Vize szihtén Ilyen sötét, hideg. Idegéti fénnyel köszönti a vándort. De mégis, éza tő szebb, sokkal szebb ... Ahögv mindjobban mtigközeütjük. az áfóhyd sziriü, mozdulatlan tükrii tóból kimeredő szálfák komorbizabrá és csaknem félelmessé teszik a képet. Gyilkostó, a neve is félelmet sugalló, a környéke j»edis vad, zordon és fenséges. Csaknem ezet •úéter magasságban fékszik, 183í-bin keletkezett á Gyilkbskő őssZcomiása következtében. Az összeomlás a Békés-patak útját a katlanszert! völgyben elzárta s á völgy megtett Vltefel. A főből most Is kiinéredező tetiyőlöraz egykor eltemetett fenyőerdő h^g megmaradt csonkjai. A 16 átlagos mélysége mi—W méter... A vőigys kilátást keleten a Gyilkos ha északon a Naav-Cohárd és délen 1 zárja el. A Nagyrwe íwt a Nagy-Hagymás égígmemra magas kopasz sziklafalak, me ifeknek rlde„ hatását - kömvéző lawitdHasMayHiHMiHBaMuaiAzeDAME kalapszaSon tf gyönyörű őszi női modellka!ap;ai megérkez'ek, Kéri kirakata megtekintését. Tulajdonos : Juhász Margit Alakítások modellek utan. Kárász-utca 14. csalogatja . gyakozva nézek feléje ... Már meg is állunk. Az ut két oldalán uagyszeiü, modern szállók hívogatnak... Mindjárt a megállónál van a Jakabffy- és Befecz-villa A Berecz-viliában lehorgonyzok. Tiszta és Ízléses. A szoba ára se drága. Lemosom az ut porát és ki a szabadba! Olyan frissnek érzem magám, mint még soha. Az ég tündöklően kék és felhőtlen. Valami felszabadulás vesz rajtam erőt. Egy pillanatra a természet tobzódó szépsége elfelejteti velem az életet. Tudattalanul lélekzem be pórusaimmal, tüdőmmel a nehéz, illatdús, fénydús hegyi levegőt.. Iszom a fényt.,, a léleknek olyan nagy szüksége van reá, olyan nagy. Kiáltani szeretnék, hogy visszhangozzék bele a völgy, a hegyek .. Kiáltani szeretném: — Isten, emberek .. Aztán eszembe jut a jelen, a mult... piros virágokat látok a hegytetőn, véres felhőket az égen, 1942-őt írunk. Es érzem, hogy ez a nagy nekilendülés, a felujjongó felek kitárolása, az önfeledett sziv együgyű szavai nem valók ebbe a világba A laknbffv-penzió ebédlője lassan 1 1 megtelik. Ebédidő Van. A Vendégek finoman, tartózkodóan Viselkednek. Beszélgetésük annyira tompított, hogy halk zsongáshoz ' hasonló. Az ételek finomak, izesek. Az adagok kielégitöek. .Tói lehet lakni. Nem Igaz, aúrit itt nálunk meséltek. hogy nem adnak eleget, hogy a Vendégek éli űznek. Elismerem, megtörténhetett, hogy egy-két lelkiismeretlen penziós kihasználta vendégei kiszolgáltatottsa gát. de székelyföldi ftirdőhelveken bárhol a vendégek kitttttÓ ellátásban részesültek Gyilkostó egy darab SváG volna, ha tenne Villanyit és az utak locsolására gondot fíu-dijnnrtnaft Ha egy-egy autó élsZáguld, porra! tettk meg az ut mentén minden, A J» kabffv-viliába Is jut belőle Tiszta. Ízléses itt minden. Az értibPt cnínhogy otthon érzf magát egyszerre A kiszolgálás elsőrangú. Az árak nem drágább; k mint Kolozsvárt. 3.50 P 1 P-hr krrr.l egy ebéd itallal t * * » A

öáp bőkezűen ontja sugarait. Azt biti nőjük, hogy 12 év óta nem volt ilyen szép idő, mint most Ez kell nekem Mmtha a délelőtt és a délután között nem volna már különbség, mint az, hogy á nap itt Alít, Inost meg amott álí. Friss, iide minden. Első utam a Gyilkos tóhoz vezet. Azt mondják kő lúllehe- járrif: Megpróbáljuk. Hegyvidéken könrtVü az eligazodás. Az Ösvény a legjobb vezető, ösvény vezet a Békáson átvezető hídhoz, ösvény « hcgybldálbá. honnan be lebét látni az rgósz tavat. Pár perc és már körül belői dl méter magasról szemlélem a vidéket A tó vízének erdőfelöli része egészért sötét, aátán mind Világosabb lesz ügv néz vissza reám, mint valami ragyogó, fekete szem melyben titkos, ismeretlen vágyak bujkálnak, tele csábítással, tagadással... Gvilkóstő te könnyek tava. melyet magyar "hána, fátyoloz. . tJgy tetszik, hogy a színe percről-percre változik, F««*1Ví„fc a butorvésárló Is5síí««é)ts figyelmét M*HI a mttiparí ^tttortermeire »> kulöfileees Szép bütorok kerülnék i legolcsóbb árért eladásraaz emeleten, Kárász-u. és Kőfcsey-u. sárok ' -.i . . de megmarad egyformán sötét alapszínűnek. Egyszerre csak ének zendül a messzeségben, A messzi uton katonák közelednek. Ruhájuk szine egészen beleolvad a domboldal zöld gyepébe. Mintha valami hatalmas zöld kigyó kígyózna lassan fölfelé. Édesanyám megkaptam a behívóm, Anyám-lelkem árra kérem, ne sírjon, Varrjon inkább meleg inget fiának, Orosz földön hideg szélbe' ne fázzák. A hegyek, a tó, az erdők csodálatosan tisztán visszhangozzák a csengő énekét. És valaki, ott a sor végén, gyönyörű bariton hangján egy oktávval feljebb viszi az éneket. A fiatal, zengő torkok harmatosan tiszta épeke annyira megkapó, annyira megrázóan egyszerű, hogy dermedten figyelek minden szóra, szótagraj hogy el ne veszítsem. Az ének varázsával körül folyja lelkem, ütemesen ringatja egyik érzésből a másikba. Magyar katonák, magyar fiuk... Még nemrégen itt ismeretlen volt a magyar vitézi ének... Ki hitte volna, hogy egy szép napon megint olyan ének zendül, melytől ébredezik a hősi temető ezer halottja örök álmából, mert hiszen a feltámadás kürtjeinek hangja se lehet szebb, életrecsalogatóbb. Donyec partján nincs a fának levele, Nem őszi szél, golyózápor vitte le, Orosz golyó magyar fiút nem járja. Védi őt áz édesanyja imája. A század már régen elhaladt, de én hallom még mindig az éneket, hallom, atriint visszazúgja a fenyves az utolsó sorokat. Védi öt az, édesanyja imája .. # * * A hogy a felhőtlen ég reggeli ragyögásába kilépek, önkéntelen az erdélyi irók és költök müveire gondolok, melyekben löbzódik olykor olykor p diadalmas étetörőhi. Ez a nap is ánhyirá erőt, életörömöt sugárzó. A mai nap Célja a Békás-szoros. A Ndgy-Békás-pa'tak völgyét követve, csaknem a SJÍÖ legteljesebb értclmóben vett vadregényes vidékre érek, melynél szobbet-széditöbbet, fenségesebbet. megrázébbat a legvadabb emberi képzelet se képes teremteni. Dicsekedhetem azzal, hogy Európa nagyon sok szép vidékét bejártam, de ennyire különleges, ennyire egyedülálló, vad, zordon vidéket még nem láttam. A fenyvesek közt zugé patak hangjai betöltik a völgyet, mely mindjobban összeszűkül és a szoros meredek falai mind szédítőbbekké válnak. A kanyarulatoknál az Oltárkő óriási bérce ejti ámulatba a természetrajongót. A közeli bércek fölött mintha, felhő ereszkednék. Olykorolykor a szél füst szagát hajtja félém. Ott fenn a magasban ég az erdő. Már tegnap látszott. Ahogy mindjobban beérek a szorosba, mindjobban érzöni az égő erdő fftsts/agál. ölykoroiykőr meg kéli állnom, mert a lelkem- már szinte roskadozik a szépségek teébétöl. Az, ÖltárkfS visszavisszatérő fenséges bél-co Istenre I emlékeztető Megvan benne a fensr !igés minden elemé: erő. félélmétesséfl nagyság -•. A szoros ftözepeiáján van a KiBékás bejárata, melyet a Pokol tornácának is neveznek. A patak vö' gyének e részét a hegyekből ideso dört különféle alakú, csiszolt hata' tnas kövek lepik el. An elnevezés le láló. mer' tavasszal, mikor a viz it' sustorog a fantómszerit kövek kft Zött, körös-körül a meredek szikből lak visszhangozzák a viz zaját. r<r sten félelmetes felief. A Pokol fornáca "tan követkéz! > Pokol kfenfÖhk he » Pokolba! Mí •,t Pokol 'nrnáeában 'áról-szikP re ugorva öltők tovább. - Pokolba a pedig már mászok, csúszók, szó keltek ós cserjékbe tápászkodok, hogy előbbre jussak. A völgy szűkül. A vízesések mindig sűrűbben állják utamat és fenn. a széditő magasban, a sziklafal túlsó oldalén óg az eidő! Áz egyik Vízesésnél, egy baríaDg bejáratánál nagysi&eitü fürdőhelyre akadok. A széles sziklákon jól lehet sütkérezni, a zuhatag alatt pedig füröd ni. Hanyatt fekszem a sziklán, nézem a kék eget és hallgatom a patak örök zúgását, melybe a harangvirágok belecsengetnek néha-néha, amint egy-egy fuvallat meglengeti őket. Kinek csengetnek, ki hallgatja őket? A mélység és magasság széditő távlatai szinte elkábítanak. Nézem a két sziklafal között rám néző isién kék szemét, de nem merem megkérdezni: miért, mi Végre mai életünk furcsa két lőssége. Egyszerre csak különös érzés fog el. Érzem, hogy valaki figyel, önkéntelen a nagyon magasan felettem haladó ösvényre nézek. Két csendőr áll fenn, mozdulatlanul. Engem figyelnek. Majd az égő erdőre mutatnak, honnan néha-héha lehull egy zsarátnok, figyelmeztetésül, hogy jó tesz vigyázni Kedves fiúk! Miiyen megnyugtató érzés látni benneteket itt a vadonban, kik lépten-tiyomon őrzitek a gondtalan eivil életét, milyen büszkeség magyar szivemnek látni a csend, rend őreit a magyar bércen, amint a tűző napban szikláról-sziklára hágva végzik ellenőrző kőrútjukat, nem törődve az égő erdő veszélyével, mert első: a kötelesség. Amint lassan eltűnnek szemem elől. az egyik fordulónál még félém lobog kakastollak, mint az érőnek, az éberségnek és a magyar rendnek a szimbóluma. * * * tt a Békás völgyében áz este rendkivül sötét. Az ember álig lát az orra hegyéig. Köröskörül a nagy hegyek ormótlan köralakfái rajzolódnak ki a csillagos égert. Á ésillagós ég viszont szinte vakítóan tündöklő. Augusztus van. A csillaghullás ideje. Percenkint lobognak fel. mint kilőtt rakéták a hadakutiával fátyolózott égen a hullócsillagok. Hullócsillagok! Szép magvor vitézek, reálok gondolok. UzletdttifeSiHÉizésl Srft«9 Imre röfös- és divatáruüzletéi Klauzál-tér 3. sz. alá (Kiss D. palota) helyezte át. P h N n o N S k ttitéapebs, fii., ilftifócz! ni % sz. Cis^ratigii c««i3di siéSW a táras hözpo nádban szobán 5-<01 12.— P-ig. Keidgnas nmsÁh ® -<01 MDion termek SteEstereni&zer te bnutii S l k 1 L Ú