Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-28 / 194. szám

p'Vap.ia a haját ©s megemeli. A nő él, hirtelen feleszmél és Csapkodni kezd. Ez az ember meg akarja őt menteni! Karmol, üt, harap. Vissza akar bujtani a vízbe, a sötét niéJybe. ahol nincs már semmi. De az ember az erősebb! Veszélyben van a csónak billeg, táncol a viz színén, de nem törődik vele. Erősen átkarolja a, nő derekát, es ecy hirtelen mozdulattal beemeli a csónakba. A nő most, már kimerült. Nincs többé ellenállása és elnyúlik a csónak fenekén. A hatalmas ©vezőcapások viszik a part felé, a klubházba. Itt van egy nagyterem, a nagyteremben van egy ping-pong asztal, az asztaról naeyhirtelen leszerelik a hálót és végigfektetik rajta az elalélt lányt. Fiatal, fcsinos, tán még húszéves sincs. * Néhány perc múlva éles szirénazássál futott végig a városon a mentőautó s ismét néhány perc és már futott is vissza, a kórház felé. A viz tükre ismét kisimult, a csönd visszaszállt a tiszaparti éjszakára s Luna asszony most már újból zavartalanul nézegethette magát a viz Csillogó tükrében. Egy embert visszahoztak az elctb©. c A többi már, csak. epilógus. A történet ott ért véget, amikor a mentőautó végigszirénázott a városon. Nem nagy eset. volt az egész, ilyenkor nyáron, szinte mindennapos a Tiszaparton. Öngyilkosjelöltek mindig voltak éa mindig lesznek ezen a tájon. A különbség csak annyi egyik ós másik eset között, hogy egyszer sikerül megmenteni a halálba indulót, máskor nem. Most sikerült Es ne higyje senki, hogy ezt a Ánostani történetet a fantázia szülte-. Szerdán éjszaka fó 12-kor zaj1 iytle. amikor már beállt az általános záróra s a város nyugodni térj. A lány 19 éves, szerelmében csákód ott varrólány. A rendőrség életvédelmi osztályán őrzik, mert azt .hangoztatja, bogy visszamegy a fo/póba. Kihallgatták az életmentőt, fctyili Jánost, a Fészek Klub altisztjét, — Visszamegy! Akkor megint kihúzom — felelte a lánynak a derék életmenő, aki az idén már a negyedik halálba indulót hozta vissza az életbe az életuntakat delejesen vonzó folyó ölelő karjaiból. OSVAXH TIBOR OTTÓ Látogatás a püspökielei halottlátó asszonynál A Magyar kender-, Lenes Jutaipar RT. tisztviselőkara és munkássága mélyen rriegrepdült sziwel, de egyben a hősi példa nyomán tá madt büszkeséggel jelenti, hogy iff. Balint János rövid munkás életét, férfikora küszöbén, önként vállait kötelességteljesítés közben hősi halálával befejezte s a magyar eszme, a magyar vitézség megtestesítőjeként nevét az örök emlékezés mindennél maradandóbb könyvébe beírta. Temetése folvó hó 2S-án d. u. 6 órakor a hor>vé'i helyőrregj kórházból katonai gvászkisérettel. Piispöklelc, augusztus hó. Napfényben égő alföldi táj, poros országút, szikkadt mezők, kétoldalt a fák kiszáradva végig, árviz járt errefelé és ahova el nem ért, kibuggyant olt a talajvíz és sárbasüllyedt minden. Pedig a község különben jómódú. Tizenhárom kilométerre van Makótól, arra a piaca, ez a fokhagymafalu, a makói hagyma kevésbé hires, de éppolyan becses társa itt terem Püspökleién. A csanádi püspök uradalma van a határban, oda jár az egész falu napszámba. És itt lakik, Püspöklelén. a hires halottlátó asszony. Hivő lélek, vallásos ... Amikor végigmegyek az utcán, az az egy-két ember, akivel találkozom, kicsit megnéz. De túlságos érdeklődést nem vesztegetnek személyemre. A harangozó, aki kisér, legyintve mondja, hogy hozzászoktak nálunk az ilyenhez, autóval is jönnek a R°* za nénihez. Megkérem, először a plébánoshoz vezessen el. A plébános kérdéseimre elmondja: | — Szó sincs semmiféle mágiáról. (Semmi olyast nem müvei, ami ellenkezésben áll az egyház tanításaival. Mélységesen vallásos. Az a különös adomány, melynek birtokában van. hozzávisz sok olyan embert, aki nem tud elszakadni a halottjától. Roza néni azt mondja, hogy ő látja a szenvedő lelkeket és sok esetben hallottam, hogy valóban megdöbbentő dolgokat mesélt. Tény, hogy komolyabb részről is vizsgálat tárgyává tették. — Ez a Roza néni felidézi a halottak árnyait? ügy mint az Írás szavai szerint Saulnak az endori boszorkány? A plébános tiltakozva emeli fel kezét. — Semmi halottidézés! Ismétlem, ilyesmiről nincs szó. Látomásai vannak, azokat elmondja. Pénzt nem kér. Egvszerü analfabéta, írni-olvasni nem tudó, ötvenen felüli asszony. Ezután megindulunk a harangozóval a bossz.u utcán felfelé, közben a harangozó azt mondja, hogy majd ö bekopog és aztán én csak menjek be, hogy a Roza néni ne is lássa, ki kisért odriig. Nem tudom egyszerre, hogv ezt miírt kívánja, de belenyugszom. Roza néni háza — éppen olyan fehérremeszelt, kétablakos az utcára, deszkakeritéses, mint a többi — zárva. A kis kertben senki. A szomszédok mondják, hogy kimentek a földekre dolgozni. Próbáljak szerencsét estére, Felel a ki nem mondott kérdésre Késő este. Az utcán sürü homály. Meleg, csendes falusi este. Ragyognak a csillagok a fejem fölött. A harangozó, kalonaviseit fiatalember, megáll velem a Roza néni háza előtt. Belöki a kaput. Belülről enyhe lámpafény szűrődik. Tessék bemenni, majd egy félóra múlva visszajövök és itt kint megvárom — suttogja és eltűnik. A tornácon feketeruhás, bekötöttfejü nénike álldogál. — Maga a Roza néni? Magához jöttem... messziről... Szelíd, szenvedő arc fordul felém. Nagv, kék szemek világitanak. Sietősen. kapkodó mozdulatokkal terel be a konyhába. Itt is tiszta és rendes minden. A kis falusi konyha asztalán petróleumlámpa ég. Rózsi néni az asztal egyik felén ül, én a másikon. A lámpa fénykórt vet a fejére. Roza néni, hát elsősorban is azt szeretném tudni... beszéljen nekem egy kicsit magáról... Most valami furcsa történik, Roza néni, a ki nem mondott kérdésekre felel. Nem kell kérdeznem és mindig pontosan azt mondja., amire kíváncsi vagyok. Olyan interjú ez, ahol nem nem kell feltenni a kérdéseket. — Ö, hál ilyen messziről jöll, kedves lelkem... de nem tudok én most semmit mutatni, nagyon gyenge vagyok, látja, gyenge a szivem. Az izgalmak... gyengítik a szivemet, miért is akart nekem ártani az az uj ság. hiszen nem bántok én senkit. Egy újság arról cikkezett, hogy a hatóságok miért nem avatkoznak bele, a halottlátó asszonv niegbolvgatja a lelkeket! Erre gondoltam most és arra: hiszen ez egy jóakaratú aszszony. — Már ha csendőrt látok, elfog a reszketés... pedig nem bántottak soha. De megint bevisznek., miértkel! nekem ilyen <-'okat .szenvednem, miért mérte rám ezt az Isten?... Szóval Roza néni volt már törvényben. — ötször... — mondja csendesen. Aztán a kezét összeteszi, egy !élekzetvételig hallgat, félrehajtott feje tecsukik a mellére. Színtelen a hangja, de valami magas feszültség vibrál benne: — Fiatalok voltunk a lelkem jó urammal és kinn a mezőn egyszerre csak egy nagy fényesség fogott el minket. Egy Hang szólott hozzánk. Azt mondotta: Rozália és Péter, hozzátok szólok, Roz.ália meg fogja jelenteni az embereknek a szenvedő leikeket... — Az ura is hallotta? ö is. De a Hang azt is kinyilatkoztatta. hogy mikor ez megtörténik, már-nem leszünk többé együtt. Harmincöt éves koromra. És akkor már az én kedvesem odavolt... a háborúban, Mig fiatal voltam,, nem hittem. De akkor... Amikor előfogott, heteg lettem. Egy hétig feküdtem mozdulatlan. egy kortv vizet le nem nyeltein, betevő falat nem volt a számban. Azóta... Sokáig küzködtem magammal. Nem akartam engedni a parancsolatnak, mert féltem. Hogyan fogom férj hezadni a két leányomat? Persze megbélyegzett az ilyen. Ki venné el szívesen a halottláló aszszony leányát? — És akkor egyszerre csak eféinszaladt egy kicsi gyermek — a kezével mutatja, hogy olyan két-háromévésforma — és igy szólott: Rozália, három között választhalsz. Vagy meghalsz, vagv megjelented a szenvedő lelkeket, vagy vándorolni fogsz. Hát hogyan vándoroljak három kis gyermekkel ... • — És azóta? — Jelentem az elköltözőiteket. A Ha na;.. . A kép szinte bibliai. Munkácsyfeslményekre gondolok, siratóasszonyokra a kereszt aljában. Az elgyötört, ráncos arc, az összekulcsolt, reszkető kézzel, mintha a Golgota alján tekintene a magasba. Annyi bizonyos, mélységesen vallásos asszonv. Jóakaratú és ártalmatlan, ezt is érzem. Elmondja azt is, hogy a második urát is a Hang jelentPtte neki. Az első uráról, aki eltűnt a harctéren, sokáig nem hallottak semmit. Holttá nyilvánítani még nem lehetett. A Hang mondotta neki. Rozália, esküdjél meg Fehér Jánossal, ha a föld srinén nem lehet, akkor az, ég alatt, ügy is tettek. Azontúl házastársnak tekintették egymást. De a Hang azontúl Frhérnének szólította és ebben látta. hogy elfogadták esküjét. ' -Templomban csak később esküdhettek, meg Olvastam d'Arc perének: a iegyzőkönvrét. Jeanne mindig a Hangról beszélt, de milyen más volt ez a Hang, amely a domrenyi parasztlányhoz szólt! Ha mai ember olvas róla., megborzad a Szentség színe elötk mélvséges megrendüléssel telik meg a lelke. Halottlátás — Roza néni! A halói fáimról szeretnék ... A nagyanyámról... Roza néni furcsa, ideges mozdulattal arrább taszítja a lámpát, ismét összekulcsolja a kezét mindjárt kedvesem, mindjárt, mormogja, aztán kéthárom perces szünet után igy szól: — Fekete ruhában temették el... Már hejutolt a Szentháromság csarnokába. teritett asztalnál ül a párjával. Sok szegény rpondoita neki: Isten áldja meg az életüket Hát ez nem egészen pontos. Mert » nagyanyáin ugyan áldott jó asszony volt, de bizony nagyapa... iFrre később azt hallottam, hogy Roza néni szerint mindenki megváltja a párját, ha rossz a férfi, az asszonv szenved erto és fordítva, Az is valószínű, hogy egy öregasszonyt feket© ruhában temetnek el.) — A nagyapjának olyan tömött bajsza volt... Hamarább halt el,mint nagyanyja. Ez rendben van. De Roza néni valószínűleg bajuszosnak képzel el minden öregembert. Az igaz. hogy » nagyanyám hamarabb Halt el. Pcthö Sándor — opboro bele a nevet a csöndbe. — Katona volt... — mondja Roza néni. — De nem! _ De katona volt, sokat harcolt, sokakkal jót tett, pártjukat fogta, d« sokakkal ellenkezett... harcolt... sokat harcolt... Ez meglepő. És igaz. Igv én is kati.nrinak mondanám P'thö Sándort, • Magyar Nemzet alapítóját, a kiváló politikust és történelemtudóst, akit autós/erenesctlenség ért, igy halt meg. — Ez az ember ugy hajt meg, hogv nem is tudta ... nem bánhatta meg bűneit. Nem imádkozhatott. Csak felsóhajtott az Istenhez. Vidám volt halálának óráján, csak egy kevéssel előtte. komolyodott el... Nyolcvan Urangyalát mondjon el érette. Házas-i ember volt ugy-e lelkem? Lehet, hogv élő gyerekei is vannak... Roza néni fáradtan, bocsánatkérően mondja: _ Nem tudom, megérte-e, hogv ilyen messziről idejött. Nagyon fáradt vágyok, fáj a szivem, nem mutathatok meg magának kedves lelkem, senkit..« Az igazság A halottlátó asszony jámbor, jóakaratú, szimpatikus. Hiszi, amit mond és látja. Amikor Felhőről és » nagyanyámról beszélt, a kezével pá' gesztust tett közvetlen az arca előttA szeme előtt! Tehát a képeket ő ne* kivetítve, a szobában, hanem belülről látja. Amit mondott, az mind igaz. D« viszont ezeket én is tudtam. Pontosa" azokat mondotta, amiket én magadban érzek. Csodálatos felfogóképesség gcvcl — szerintem — átveszi a bennem végigrezgő érzésekel. Azokat, 9 maga nyelvén, kifejezi. Sajnos, olvannal nem beszéltem, akinek n"^" kereste volna a halottját, szóval, er meg nem tudott dolgot nyilvánító volna ki. Fmbreek szerint azelőtt meg , mutatta a holtakat, de ettől a plébános eltiltotta. Ezek a jelenség'" már idegorvosi problémák és a sZhc gesztió területére tartoznak. Képességei mindenesetre csodál" ramcltóak. — I. kESERÜVIZ