Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-20 / 188. szám

mwrtm Ara 10 fillér 1942 eugnszfus 20. XVIBI, tn. 188 si. eiavonto 2.50. negueowe 1.20 p KER BSZTENY POLITIKAI NAPILAPSzent István 1942-ben Irta: Lendvai Islván Egy-egy nemzet igazi, mert valóban »történelmi« nagyságait főképpen az jellemzi, hogv alakjuk, életük évszázadokon átsúgárzó példa, tanítás nemzetük számára a szúnak jó, fölemelő értelmében. A hamis nagyságok szerepe egészen tóás: lehetlek még akkora sikereik a tóaguk napiaiban, — szerepük a Wemzet későhbi életében mindig ésak az elrettentő példáé lehel, a figyelmeztető tábláké, amelyekre az van irva, hogy merre ne mentenek a későbbi nemzedékek, vagy Goethe öregkori önvallomása ifjúkori regényalakjának. Werthernek levében: »ítésv hős és ne kövess tégem.* A kisebb-nagyobb Nérók Vagy Ifi. Richárdok szerepe azonban nem lartozhat ránk akkor, mikor a valóban nagyok felé iránvit.la figyelmünket a magyar állani piegrtlkotójának hősi és szent alakja, Szent István királv nevének nemzeti ünnepe az Urnák 1942-edik esztendejében. Ha valaki a magyarság európai ezer évének nagyjai közül. Szenf István király igazán tündöklő példa arra. hogv Istennek és a nemzeti géniusznak kegyeltjei, küldöttjei milyen teljes időszerűséggel szólnak nemzetük felé akkor is, a mikor az élet külsősége? már száz •tóeg száz tekintetben szinte hihetetlenül megváltoztak, de a nemtét hivatása, szellemi alkata, föld téizi és ezzel nemzetpolitikai helyzete ma is ugyanazok. Szent István király ünnepére tó a is áll az. ami mindenkor: nem "lég a templomi prédikáció és a körmeneti szinek hangulatában egv órácskát szentelni ennek a nemzeti Ünnepnek, esetleg tarka-barka vitági szórakozásokkal téve kellemes té az ünnepi huszonnégy órát. A tóai magvarnak éppen a magyarság tóai tragikus helvzetében, amely ogybeíiigg az egész világ, de főképp Európa válságával, el kell tóélyednie abba, ami ebben a mowikusan dübörgő, telefonos, autotóobilos, rádiós korszakban is időtéci-ü figyelmeztetés abból a több. tóint kilencszáz évvel ezelőtt volt tóagyar világból amelyben az első tóagyar királv éli és Szent István fsvéni és nemzeti jelentőségéből. A tóreszténységnek és a nemzeti életek arra az egvbefiiggésére. amely btént István alakjában először testé-Miit meg történelmi erővel, a ;ptóplomi szent beszédek bizonyaa nyomatékosan rámutatnak ezen •szent is tváni ünnepen. hiszen ez a legtera? tóészetesebben adódó féle! minden rSyházi szónok számára. De temP!°tóban és templomon kiviil egytó'ápt üdvösen el kell mélvednie a |T,fii magvarnak Szent István jel ,f tóéhe és a szó legmagasabb érteiboben vett politikájába egyfelől a ,[?gyarság mostani nagy próbaté5 miatt —., másfelől azért, mert . "koreszme* hangzavarában nem ogy oldalról értik és magyarázta tolre Szent Istvánt s ama divatástól méltán féltett gondolatot*. Két motívum az, amelyet különösképpen lelkére kell kötnünk Szenl István országa mai nemzedékének. Az egyik: a magyarság önrendelkezésének, függetlenségének az a tudata, amely az első magyar királyban a lélekze! vétel termesze tességével élt s amely legdönlüW cselekményeit áthatotta. Akármennyire elkophatott is az idősebb évjáratbelick előtt, hogy I. István, az Egyház későbbi szentje, nemcsak vallási, hanem politikai okokból is Romától, a pápaságtól kért koronát, tehát egy lelki hatalomtól, nehogy akár a németbirodalmi, akár a bizánci hatalom függvényévé legye Magyarországot: ennek hangsúlyozása ma elsőrendű nemzeti érdek és kötelesség. Már csak azért is. mert ez a gondolkozás és az ehhez illő cselekedet lehetett egészen természetes, külön hangoztatásra mégcsak nem is méltatott dolog volt az első magyar királytól. De a magyarságnak meg kellett érnie egy olyan gyászos korszakot is, amelyben nem magyar lélekkel to gólt. de magyar nvélven iró tollak a nemzeti önrendelkezés elvét megtagadták, sőt képesek voltak Szent Istvánt magát is olyan történelemszemléletbe belehamisitarc, amelynek értelmében ez az ország nem egyesegyedül és csak a magyar nemzeti állam élettere lepne és még Szent islván király is képes leil volna akár egy pillanatig is anticipálni és elfogadni egy olvan állítólagos koreszmét, hogy Magvai ország — ha bármely tisztes külsőségek mellett ís -7- valamely idegen birodalmiság hajóján vontatott csónak lehelne. A római koronakérő küldöttség Asztrik apáttal élén és Szent István diadalmas ökölcsapása? Nyugat felé hangosan ellene mondának ennek' a hamis felfogásnak, mint a magyarság későbbi évszázadai — és ezen azoknak a buzgőjkodása sem változtathat, akik a nagy államalkotónak fiához, Szent Imre herceghez szóló intelmeit szerelnék kijátszani ütőkártyául. Nem kétséges, hogy ezek az intelmek Szent István gondolkozását fejezik ki, akár ő maga irta vagy mondta tollba azokat, akár más fogalmazta a nagv királv megbízásából. De aki elfogulatlanul, Szenl Tslván korába és lelkületébe viszszahelvezve olvassa őket, nem olvashatja ki belőlük a magyar nemzeti önrendelkezés, a magyar állami szupremáeia gondolatának semmiféle feladását, elalkuvását. Szent István intelmeinek ilyetén meggvanusitása éppoly jogosulatlan azok részéről, akik magyarellenes szándékkal szorítják őket keblükre, mint azok' részéről, akik felülve ennek a félremagyarázásnak, törzsökösmagvari méltatlankodásuk ban valamiféle nemzeti autodafé máglyáján szeretnék elégetni. Szent István szellem? hagyatékából eltüntetni azokat, mint modern Koplehet a magyar önrendelkezés, függetlenség és szellemi sajátosság megtagadójává hamisitani sem valami divatos »koreszme», sem valami hamis kuruckodás jegyében. Ami azoknak az intelmeknek egvik részletében foglaltatik, az előrelátása és helyeslése a későbbi magyar életnek, amely a magyarságát sesa föl nem adta, de a lélekben hasonultakat, a valóban beolvadottakat mindig testvéről fogadta. A másik motivum az, hogy semmiféle mégolyan kegyes szándék ne akarja holmi sápatag, vérszegény bábbá hamisitani Szent Istvánt, a vitéz hadvezért.. Hősiség és életszentség soha nem voltak ellentétek, hiszen a legkolostoribb szent is hőse a lelki harcoknak, amelyek néha nehezebbek a testieknél. Amellett a magyar történelem különösképpen ismeri a kardiukon szentolvasót hordó Hunyadi Jánosok, az istenes gondolatokkal foglalkozó Rákóczi Ferencek. a minden ellenreformátort buzgalmuk és jámbor életük molett is a ma-rvar nemzeti érdekekért lángoló Pázmánv Péterek alakjait. Szent István nemcsak a kereszt, hanem a kard embere is volt, — az el nem porladó Szent Jobb imára is kub-tf^ csolódott, törvényt is irt, kardot is forgatott. Nem fölösleges ennek hangsúlyozása akkor, amikor méltóbb lenne Szent István szelleméhez a világnézeti hősiesség, gerincesség, haláimegvető kiállás, mintsem* az a lagymatagság, óvatosság, szinte öngyilkos gyámoltalanság amelyet a kereszténységre és a nemzeti létre halálosan veszedelmes tanokkal, mozgalmakkal szemben egyébként templomjáró, úgynevezett »jó keresztény* emberek — valljuk meg: elvétve ugyan, de még egyházi férfiak is — tanusitanak. Amikor azt a Szent Istvánt ünnepeljük, aki nem lett volna a kereszténység szentjévé sem, ha nem lett volna, egyben hős is, akinek »vitézlő karjait* a törökvész idején sirva idézte a megszomorodott magyar nép —, akkor erősödjünk meg az ő példáján át a helytálló, bátor kereszténység és magyarság szelleméhen egyaránt A kettő ma éppúgy 'életre-halálra egybefügg, mint az ő korában egybefüggött, — s akik" ehhez a Szent ' Istvánhoz méltatlanok, azok méltatlanok az ő nemzeti ünnepéhez is 1942-ben. Visszaválik a Dieppeitéi vftfrekafíoíí naifgarángn angol partraszállási 1500 fogoly és sok halott, felgyújtott és elsüllyesztett hajók a meghiúsult partraszállási kísérletnél — A német hadsereg a kaukázusi magashegységek lábához érkezett A honvédség ellenállásén megtörteit 3 szovfet áttörési üisérietel aj} kólámmá tett és éppen ezért a iu».»». ™ . * icfvánt ném legjobbjai által meghamisi-Lpányok. Nem: Szent Istvánt nem A nagy sikerrel befejezett doni Csata és a kaukázusi háború első szakaszának eredményes megvívása uláu a német katonai helyen a keleti hadmüveletekkel kapcsolatban smét hallgatásba burkolóznak, — Írja a Reggeli Magyarország berini tudósitója. Az Asztrahán Irányában keleten előnyomuló német egységektől az ütolsó helymegjelölós Elisztának, a kalmük fővárosának meguevezése volt A Sztálingrád körüli térségből is napok óta hiányoznak a földrajzi megjelölések. A német hadvezetőségnek szűkszavú megállapításán kivül, hogy a hadmüveletek sikeresen tovább folytatódtak, nem lehetett egyebet hallani erről a frontszakaszról. Délen a kaukázusi hegyvidék átjáróin törnek maguknak utat a német hegyivadászok, Hogy honnan fogjuk legközelebb a hadműveletekről szóló 1 jelentéseket hallani, a sztálingrádi térségből ,vagy az Asztragbán felé vezető kalmük síkságról, vagy a Kaukázusnak meredek, járhatatlan hegyvidékéről, ahol a német támadó taktikát egészen más, a síkságtól eltérő módszerrel kellett felváltani: nem tudjuk. Tény az, hogy a német csapatok eddig soha nem tapasztalt intenzitással nyomulnak előre és háromévi háborús tapasztalataikat, pártatlan katonai kiképzésüket és minden eddig elért eredményüket egyetlen cél szolgálatába állítják: a Szovjet déli frontszakaszán harcoló bolsevista csapatrészek teljes elvágására a középső és az északi frontszakasztól, hogy ezzel döntő Csapást mérjenek az ellenségre. A-déli sulypon t Német katonai helyen kiemelik, hogy a szovjet minden tőle telhető módon meg akarja akadályozni, hogy déli csapatait elvágják északon és a középrészen levőktől A bolsevista hadvezetőség mindent megtesz, hogy a német Csapatoka* az északi fronton és a k<feép»5 frontszakaszon indított támadások*,