Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-19 / 187. szám

A í ftMntttveiésfigQl mlniszfcrhez forűol a város a szegem (fizifa lesiállltósánaif meggijorsllésa írdehé&en PöllU polgármester: Aggodalomra nincs oh, idefeben lesz elegendő teztia (A Délmagyarország munkatársától) A város tűzifát vásrolni óhajtó közönsége hetek óta azt tapasztalja, hogy nem lehet, vagy csak igen kis mennyiségben lehet tűzifát kapni Szegeden. A fáspinCék üresek s fátkerese közönség nap-nap után azt a, választ kapja, hogy nincsen fa, de remélhetőleg hamarosan lesz. A timfahiány nemcsak azért jelent zavarokat a háztartásokban, mert, a mindennapi főzéshez ós egyéb háztartasi fogyasztáshoz szükséges mennyiséget is rendkívül nehéz beszerezni, de lehetetlenné tusai azt is. hogy a téli tüzejpatiyag»»üksé«lctet még az őszi 'és a téli hónapok beállta előtt be tadják szerezni a magánháztartások. Ehhez az előzetes beszerzéshez pedig fontos közérdek fűződik 8 a mult évhon is, de az idén is felhívást tettek közzé az illetékes hatóságok, hogy aki csak teheti, még a nyári hónapokban szerezze be a téli tüzclőanmgszükségletet. Hogy télen, a tüzelőanyag nagy fogyasztása idején, semmi fennakadás ne legyen a fa beszerzésében. Szeged igyanis a fakitermelő hegyvidékektől az ország egyik legtávolabb fekvő és légkörűimé »yesehben megközelíthető városa s éppen ezért a fa lessék lilásának gondjai fokozott mérték• jelentkeznek. A közellátási Hivatal a fanagyKereekedök figyelmét idejében felhívta a szükséges famennyiségek lekötésére s ugyanokkor bejelentette « város hatósága Szeged 6000 vagonnyi szükségletét a földművelésügyi minisztériumban. A fa lekötése megtörtént, a minisztérium elismerte a bejelentett teljes mennyiséget s intézkedés is történt a szükségletet fedező tűzifa Szegedre szállítására. Mintán azonban a szállítós tempója nem Idclégitő, a városházán részletesen megvitatták a helyzetet s ennek a megbeszélésnek eredményeként dr. Pálfy József polgármester megbízta dr. Fodor Jenő helyettes polgármestert, a közöl látási hivatal vezetőjót és dr. Röth Dezső tanácsnokot, a gazdasági ügyosztály vezetőjét, hogy sürgősen utazzanak Budapestre, s a földművelésügyi minisztériumiján tegyenek lépéseket annak érdekében, Hogy a szállítás tempója meggyorsuljon és a szükségletet kielés'itően fedező tiizifamennyiség érkezzék Szegedre. A tűzifa ügyben egyébként beszél* gettüak dr. Pálfy József peteártnes, terrel, aki a következőket mondotta a fíélmtlgyHr ország munkatársának: — Á tűzifa Szegedire szállításának üteme e»y_ idő óta eflanyHitlt * ez okozza azt. hogv kevés tűzifát lehet kapni a városban. Kisebb szállítmányok azonban állandóan érkeznek, de ez nem elegendő a mindennapi szükséglet kielégítésére. 'A szállítás tempójának meggyorsitágát megsürgetjük a földművelésügyi minisztériumban s bízom benne, hogy utánajárásunknak lesz is eredménye, mert hiszen a szükségletet bejelentettük a minisztériumban, ahol azt tudomásul vették s a kereskedők is lekötötték a famennyiségeket. Igy hát a pillanatnyi Helyzet miatt nincs ok semmi aggodalomra s remélhetőleg rövidesen lesz elegendő fa a vátosban. Madácsy László erdélyi utifegyzetei: Arany szülőföldje, az Ady-kastély és a Királyhágó Qimnáziümi tanuló koromban Apátfalván töltöttem egy-két nagyon szép Hetet Széli Sámuel kedves volt osztálytársamnál. A Marosban sokat fürödtünk, csónakáztunk és a ösöndes, hallgatag túlpart, hol oláh patronille leselkelődött, úgy meredt elénk sötétzöld fáival, mint az élő, a megfogható igazságalanság, szörnyű tilalom": apáid földjére ne merj lépni, mert életeddel lakolsz, a Maros fele a tied és a másik fele a távoli, kékes erdőkkel, a szelíd mosolygásé éggel már nem. Pedig, Kogy hívott, csalogatott ez a tilalmas messzeség . . , Ahogy a túlpartot néztük sóvárgó szemmel- madár rebbent el fejünk felett, szállt szabadon, útlevél nélkül, de megirigyeltük jósorsát, szabadságát és de megéreztük tehetetlenségünket, rabságunkat- Egy nemzedék fiaiban sem volt erősebb vágyakozás az elszakított területek után, mint a miénkben, egyetlen •nemzedék fiai sem érezték jobban a' magyarság tragikus sorsát, mint a miénk. Tanulmányaink elvégzése után a kilátástalanság, a reménytelen jövő, a fizetéstelen állás, az óraadói, a kisegítőóraadói, a kisegítő óraadóbelyetíesi, az óraadóHdyettesi (kétfajta fokozatban) és a Helyettesi díszes elnevezések vártak benuünket a megnemértéssel és a közönnyel. És mi mégis hittünk, és mi mégis neveltünk és mi mégis talán ezerszerte erősebb hittel hirdettük a magyar feltámadást. Mert ^ hit volt a támaszunk, a remény, a kenyerünk ... _ És most Erdély felé siet velem a sebes vonat. Nemesak' megfordult a világ, de még fordul is mindig . . . Erdélyt • • . Mennyi gyermekkori irodalmi élmény! A földrajzkönyveK ügyeitlen, szürke elmosódott rajzai, hogy Megdolgoztatták képzeletünket , ,. JóKai Csodálatos elbeszélései. Jósika. Kemény regényei, Mikes Kelemen sóhajtásai, szinte láttuk a esttlagot Zágon felett, melyről Lévay énekelt, Végvári versei ... A fülkében egyedül ülök, a kofai régi. Puümann-rendszerürugózása kitűnő; finoman fordul es ring a táj . . . Békéscsabán kinézők: egy volt tanítványom, aki vasutas lett, köszönt széles mosollyal... Emlegeti a régi francia órákat . , . Nemsokára állomásfőnök lesz és nősül.. . Furcsán és hihetetlenül hangzik... hiszen még legénytoll is alig pelyhe ázik állán, vagy csak én látom őt, a régi, kedves fiúnak és magamat a kezdő fiatal tanárnak, Hej, szárnyas idő . .. Gyula . . . Nagyszalonta . . . Arany János . . . Toldi... Most is aluszik a táj a déli napban, mint régen, nagyon régen. „Tikkadt szöcskenyájak legelésznek" a tar mezőn, Hol nincs „egy fűszál a torzs közt kelőben." Toldit keresem ezen a vigasztalan, talajvíztől, árvíztől sújtott vidéken, Toldit, akj a hetyke Laciinak petrence rúddal szótlanul, büszkén mutatja az útat . ,. Egy pillanatra felmerül a távoli kékségből a Csonkatorony, látom a távoli poros úton a megtérő, fáradt Bolond Istókot, akit a kezdeti sikertelenség visszavert a hasai tájra, az otthon küszö bére. — Majd következik egy nádas, ide menekült a józanodó Bolond Istók, ha a kétség farkasai kergették és Itt ebben a magányban, a nádas suhogó csendjében győzött rajtuk Toldiként? Ez a vidék „magyar magány" . . . ó, menynyi kútgém, kék magasba lengő s bús mélybe néző..." Arany János! Köszöntöm szülőfölded és a tájat, aHol éltél, ahol ez a nap nézett, ahol^ eZ az ég nehezedett rád józanító, ke DELMA6Y AROR.SZ. A G E szerda, 1942. augusztus 19. <t serves súlyával. Arany János, te költők költője, te költők mestere!.. ,{zg kérdés, de már nat zsúfolt és a vonat teszem fö valahol megáll, még az is. leül, aki addig állt és el nem mozdul onnan a világ minden kincséért, míg a vonat el nem indult. Mintha az üléssel szent jogot formált volna magának arra a helyre, melyet puhább részével egyszer illetni kegyes volt. És a női utazókról aztán ne is beszéljünk, különösen az olyan női utazókról, akik a 30-nál már vagy ötven éve kikötöttek és akik a nagy útra elviszik hangtalan férjüket és annál hangosabb pincsijüket is. A férj hálósipkában és könyékig érő kezty ükkel ül. Mellén mellény és meleg szvetter dagad, mint a yért, szemeiben lemondás és riadt, bólintó közöny. Ha enni adnak neki, eszik, ha inni adnak neki, iszik, ha felállítják, feláll, ha leültetik, leül, de szólni, ne fi szól. Arról leszoktatták ... A boldogtalan utazó feleipelkedik a vonatra, a folyosón végig rohan. Helyet keres. Minden fülkében bekukkant és minden fülkében, ugyanaz diadalmas, kárörvendő, sőt, ellenséges magatartás fogadja, mely mintha kérdezné: Kogy mer es a jöttment ide belépni, Hogy mer ez helyet kérni, nahát, nahát . . . Most benéz egy fülkébe és mintán gyorsan, de Háromszor is megszámolja a már nem is bizonytalan korú hőigyeket, akik úgy Helyezkedtek, Hogy duplának lássanak, bár ez utóbbi nem volt nékik valami neKéz, köszön s megkérdezi: „Van-e Kely, szabad kérdeznem!" Erre a Hölgyek egymásra néznek Hambán. A" köszönést elfelejtik fogadni, közben al boldogtalan utazó észreveszi, Hogy egy virágos női Kalap pihen aa egyik ülésen, széles es fáradt, de szintén ellenséges terpeszkedessei. De már kapja is kórtfsHan a választ: „Nincs." A boldogtalan utazó' erre Határozottabb formában adja fel a kérdést, rámutatva a helyre, Kol a kalap trónol: „Kié ez a fiely kérem?" A négy nő egymásra nézeget s mintha nem is értették volna a kérdést. Erre Hangzik a követkeValódi kisüsti Barack, eper é« törköly, valamint rum, ttfcft MM rufll" fi uswf m^lv cégaél a f h a A Csonkatorony még feltűnik egy I pillanatra, a képzelet benépesíti az | elmosódó tájat. Uj érzés ragad meg arra a gondolatra, Kogy íme már mélyen túl vagyok az egykori trianoni Határon ... Az oláh emlékek már eltűntek: bunkerek, erődítések . - . Az eszme, a hit az emberi élet legnagyobb varázslói. Kártyavárként omlik össze előttünk minden akadály, a vasbeton elporlik, a szikla meghasadozik forró, lángoló lehelletüktől . . . Higyjétek, mert a bit a. sárból követ éget, a semmiből Lánchidat, mely az elvesztett múltból a jövőbe vezet agy váradon a kényelmes utazásnak vége szakadt A kolozsvári gyorsban ember ember hátán és bizony Nagyváradtól Kolozsvárig álltam. Az utazó ember a legfurcsább lény a világon. Mogorva, közlékeny, folyton evő és ivó, azaz mindég éhes és szomjas, realista, romantikus, fecsegő, nagyzoló éa irigy. Ha\ de milyen ifigy! Főképpen a'*ra a boldog halandórg. ak itt Ra a roélesebbenY „Kié ez a kalap, kérem?" Az egyik nő nem szól, de nyul a kalapért és a boldogtalan utazónak, már mint nekem, van időm, de gusztusom is egy mélységes fohászt küldeni na egek felé, Hogy ÓK, már nem ís egér, de legalább pocok, fías pocok iigrana ki a kalap alól, a hangtalan és bájaiban dús hölgy ölébe. Büntetésül, mert nagyon megérdemelné. Leülök. A fülkében szörnyű meleg van. Az ablakot nem merik kinyitni. Minden átmenet nélkül a magyaí páncélos bősökre gondolok, akik hasonló melegben ülnek páncélkoösijaikban valaKol a Don mentén. A fülkékben tikkasztó ©söncl uralkodik. Közben egy-egy pillantást, fogok eh amely mintha nern is felém, hanem ülő helyemre volna irányítva. Fáj nekik", Hogy ülök, bizonyisten sajnálják, irigykednek. Még egy-két oldalsó pillantás a Hőigyek részerői és én úgy 'érzem, hogy hangyabolyra ültem, vagy legalább is, hátul a nadrágtartómsál marékkal rakják a bolhát a nadrágomba, Ki innen, mondja titkos hang éa én uam váratok ma-