Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-02 / 174. szám

Békéért könyörögnek alsóvárosi búcsún „Havas Boldogasszony" kegyképe előtt Jobb, mint tízezer zarándokra számítanak Alsóvároson — Tizev előtti búcsú Mariaradnán . . . (A Délmagyarország uiuukatar&a. , Az Istenanya képmásával ékes tószlók alatt, ünneplő ruhában és ün­ncPi lélekkel ezrek zarándokolnak tánden esztendőben az aisovaiosi F'e­ket« Máriahoz, augusztus 4 es 5. "8Pján. -Havas Boldogasszonyt hú­súja megmozgatja a környékbeli hi­teket s ki vonaton, ki szekéren, bt fiklin, .vagy gyalogosan, a hagyomá­nyos vesszőnyalábot nem feledve ott­csoportosan jönnék be a búcsú tá, bogy az Istenanya közbenjárásá­ul, jó szöllötermésért és egyéb áidá­5®rt könyörögjenek. Az idén uj, raindent átfogó jelen­tősége van az alsóvárosi búcsúnak. Az ájtatosságok és könyörgések XII. "'"s pápa, a -Pastor Angelicus* Jellemében a világ békességéért íoly­ták most Alsóvároson, a bivek ezrei­tek jelenlétében. Tízezer zarándokra teámitanak az idén, tekintettel arra, °8y most először jöhetnek minden táadály nélkül, szabadon a bácskaiak ®s délvidékiek. Legutóbb Martonos ®s Zenta jelentette be nagyobb zarán­"okcsoport részvételét: Martonosról főnyi, Zentárói pedig 400 főnyi ^fándokcsapat érkezik 4-én Alsova­r°sra. A legtöbb délvidéki község be Sem jelenti részvételét, mert termé­Jetes, hogy számítanak valamennyiük tátolíkusságára és elhelyezésükről a tórences atyák gondoskodnak. A zarándokok elhelyezését a ke­tesztény testvériessé^ szellemében old­ják meg már évek óta a ferencesek, "elhívják minden esztendőben az al­tóvárosi gazdákat szálláscsinálásra s olyan módosabb gazdálkodó, aki 150 személy részére is tud adni tóállást az udvarán, szérűskertjében, teör alatt... Fizetni ezekért a szál­asokért nem szokás, ba módosabb *®rándok nem akarja ingyen elfogad­?j> felajánl valamit kegyes célra, a tózösség javára. Tízes, buszas, ötve­íes csoportokban töltik el a 4-ről "tóre virradó éjszakát a zarándokok .'sóvároson, vendéglátó házaknál s "Yenkor az őskeresztények testvéri ^telleme tölti be mindnyájunk lelkét... ?en sokan az egész éjszakát imádko­zásai ,könvörgésekkel töltik a temp­óban. vagy a templom előtti téren. Az ünnepség sorrendje . Áz Ünnepségek már augusztus 4-én, Niden megkezdődnek, tekintettel ar­a> hogy a vidéki zarándokok nagyré­a búcsú napját megelőző napon Szegedre érkezik. Kora délután­8 késő estig egymás után érkeznek >•61 6fryes falvakból, tanyaközpontok­^ p"ndult z.arándokcsoport a Má­teas-térre. A templomban fogadják *et és délután 2 órától gyóntatás éjfélig. Este 7 órakor szentbe­• Szent Antal-ájtatosság* litánia ilv° " órakor syerfvás körmeneti ^ pnkor olyan a Mátyás-tér kórnyéke, !»*mlh.a PZPr PZ:Pr csillag gvult vo!­Ifii - fölötte, a nvári csillagos ég 'körképeként.. * " Augusztus 5-én, -Havas Boldosr­zouv. ••- napján már hajnali fél 3-kor 'ÓK Atóortafás folvik a temr­>u,„?n- Minden félórában' szentmisét *AnsiVk a ferences atvák az f,'őt» f3*"3 Segediensis* kegvképe l,-1p s délelőtt 9 órakor szentsége' •Mspe,1et. 'Psz As iinnenélves nagv­*ten»K®nnepj istentisztelet alatt Métv?ps?Ad lesz a. templomban és a tás-téren. 11 órakor a délvidéki <•' tárt^dkn>nyéki Harmadik Rendiek ünnenélves nagvavülésüket a déli és dél­áMa­elötli téren. A ták Arikban már utrakészen ^iLi*?. rgyes zarándok-csoportok, bu­MÍfZ^tótják is fiket és Isten nevébe" bl*sáitiák. Az ünnepségeket a templomban este 7 órakor litánia és szentbeszéd fejezi bc. Az a sokezres tömeg, amely >Ila­vas Boldogasszony* ünnepén eljön Szeged-Alsóvárosra, bogy könyörög­jön a jövendőért, lélekben megerősöd­ve és megvigasztalva távozik. Hiszen mint csodálatos szimbólumra tekint­het fel a Fekete Mária kegyképére, amely — a legenda szerint — 100 esz­tendeig feküdt a mocsár mélyén és Isten kegyelméből átvészelte a leg­sötétebb időket is s ma ott ragyog épségben és teljes szépségében az ol­tár fölött, emberek segítségéül és vi­gasztalásául.., Emlékezés egy máriaradnai búcsúra Régebben Szegedről és környéké­ről ugyancsak népes csoportok keres­ték fel az Arad közelében lévő cso­dalevő kegyhelyet: Máriaradnát is. Most már évek óta nem lehet Mária­radnára zarándokolni s a hivők csak lélekben lehetnek jelen a szeptember 8-iki ünnepségen, amikor hatalmas tö­megek könyörögnek a csodatévő Má­riához gyógyulásért, békességért... És Mária mindenkor segit. Magam is jelen voltam utoljára ezen az áhíta­tot lehelő ,békességes helyen és any­nyi megható jelenetnek voltam tanuja, hogy soha sem felejthetem el... S ilyenkor Havasa Boldogasszony ün­nepe táján mindig felujulnak lelkem ben a máriaradnai bucsu emlékei.. Erdély legtávolabbi részéből is eljöt­tek mindig a katolikus magyarság csoportjai Máriaradnára, hogy a cso­datevő Tstenanya előtt könyörögje­nek lelkük legtitkosabb vágyainak megvalósításáért, amiért bizonyára most is, folyvást könyörögnek Má­riaradnán... A hatóságok figyeltették is a kegyhelyet, sőt >diszőrségül rendőröket is adtak, akik felügyeltek a .nagy tumultusban a -rendre és nyu­galomra*. Azon a tiz esztendő előtti hucsun azonban minden — már több, mint egy évtizede gyakorolt — fe­gyelem eltűnt a telkekből, amikor a szegedi és szegedkörnyébi zarándo­kokkal találkoztak azok, akik ott él­tek a kisebbségi sors purgafóriumában. HRl MAÍiYARORSZAO E Vasárnap, 1&42 augusztus 2. W Guiranf Riquier*: Derniére chanson (1292) Áz utolsó dal Hagyjad a dalt, öreg fiú, t Kinek lelke nehéz, dala ' Se száll, bánat négy szfib fala Nyomja s szívét kikezdi bú. Hoiló a mult, ha rád rebben, Jövőd halott jelenedben: Hát sírj, follyon a könny, a könny * És fájjon a hideg közöny. Hagyjad a dalt! mégis... zengő Szivet adott néked Isten, 8 zengned kell, ha van, ha nincsen Kedved dalhoz, ez esendő Itút világban, bút, bánatot, örömet s mit csak nyújthatott Az ég. Bár ki érti dalod? Születni kár, meghalni jobb. Garázda ma hol van an úr Ki lelkesüljön egy dalon? És az udvar? Mily unalom Egy dalért, de tivornya dal, Bohóctánc, becstelen beszéd, Mindenki mar, senkise véd, Halott hőst nem tisztel jelen, Csalás a világ végtelen. Megvet bennünket aa Isten, Mert köztünk sok a csaló, gonosz, Ki kereszt nevében oroz És gazul bitang a hitben. Megver bennünket az Isten, Mert Jéznsban hitünk nincsen S vágyunk: mint a folyó, duzzad, S gögünk: mint a rút dög, puffad Reszkess ember? Szörnvfl halál Vár rád, ha győz, a szaracén. Kétszer halsz meg s nem lesz remény, Isten is elhagy, félreáll. A gyűlölet cyehennája • Vad szívünket lángba mártja. Királyok! Ki a felelős?. Ti urak! Ki a felelős? Kinek létét hisszük hittel. Ki ránk áraszt jót és szépet, Azoknak is add a fényed. f Kiket a btin me9sze vitt el. Nagyasszonyunk! szent fiadnál Tégy minden bűnt. bocsánattá. Kéri megértést, szeretetet. Kcrj kegyelmet, szeretetet -Fordította: MADACSY LASZLü • Guirant Riquier az utolsó trubadúr Narbonneban született a XIII Sr első felében. Egy szerencsés véletlen folytán csaknem minden mü­ve fennmaradt. Körülbelül 10000 verset irt 1252 és 1294 között Költé­szetét finomság, szellemesség és erős fantázia jellemzi Fehér retikülök leszállított áron kaphatóit, mis a készlet tart szekszárdi/ Kárász-utca 3. Felejthetetlen jelentetek játszódtak le a sziguranca-spiclik és a fehérru­hás rendörök szeme láttára. Az ara­diak, lugosiak, bánátiak, erdélyiek, máriaradnaiak: valamennyien magya­rok .a szivük mélyéig, amikor meglát­ták a csonkaországbeli testvéreket, helyesebben megtudták, hogy azok Gyula, Békéscsaba és Szeged környé­kéről jöttek a Csodatévő Máriához, sirva borultak az ismeretlen asszo­nyok, férfiak, gyermekek nyakába es zokogva csókolgatták őket. Kérdés égett a szemekben és az arcokon és kérdésre nviltak az ajkak: — Hogyan éltek ti -odaát*? Nem felejtettek el bennünket? Az -odaátról* jövők visszaadták a testvéri csókot és ölelést és bizony­gatták, hogy nem felejtették el test­véreiket... és a csodatévő Szent Szűz anyai mosollyal nézett le mindannyi­unkra... A.templom szent oltalma alatt felhangzott aztán a legszentebb ének: -Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk...« A könnyek fel­száradtak, a lelkek megnyugodtak és — reménykedtünk... a csodatévő Má­ria oltalmában. Ezen a búcsún történt, hogy egy 13 éves kislány, aki születésétől fogva néma volt — a kegykép előtt térdel­ve megszólalt. Jól emlékszem, bánáti sváb leányka volt az illető s a ható­ságoknak csak az ellen volt kifogásuk, hogy magyarul szólalt meg... Azért elevenítettem fel most ezt a máriaradnai emléket tiz esztendő táv­latából, mert Szeged-Alsóvároson bú­csúra készülnek. Ezrek és ezrek lel­kéből száll majd fel a könyörgő fo­hász a Szegedi Segitő Szűzhöz mind­nyájunk sorsának jobbrafordulásáért, a békéért és magyar jövendőért. Száll­jon hát fohász a lelkek mélyéből azért is, bogy ismét szabadon mehes­sünk Máriaradnára és boldogan ölel­hessük keblünkre testvéreinket, aa ott élő, hívő és imádkozó magyaro­kat.., C8ANYT PTROSKÍT Ponvvare^énvbe illő kalapácsos rablótámadás a fővárosban Budapest, augusztus 1. Ponyva rö­gé ny lapjaira illő rablótámadás tör­tént szombaton délben 2 órakor a forgalmas Népszínház-utca egyik lépcsőházában. A Népszínház-utca 32. számú házban lakó Guttmann Lajosné órás és ékszerész felesége éppen lakásába tért haza, amikor a ház, lépcsőházában egy ismeretlen férfi hátulról kalapáccsal fejbesúj­totta. Az asszony néhány pillanat­ra eszméletét vesztette, ezalatt .» vakmerő támadó kikapta kezéből ké­zitáskáját, amelyben 16.800 pengő volt, majd társával együtt, aki ez­alatt a kapuban figyelt, futásnak eredt A támadókat többen látták, igy pontos személyleírást tudtak róluk adni. A rendőrség megindította a nyomozást az iigyben. A károsult Gutmann Lajosné egyébként, akinek az ütés nyomán qagyobb sérülése nem tortént, a nyomravezetőnek 2000 pengő jutalmat tűzött ki.

Next

/
Thumbnails
Contents