Délmagyarország, 1942. augusztus (18. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-15 / 185. szám

r'f Szegedi szemtanú a távolkeleti háborúról P. Gábris Grácián hu-nani emlékei között, a kinai rouzeumban (A Délmagyarország munkatársa '61) A világesemények forgásának BSJ"ik küllője s a jövő világképének tontos kialakítója az a cscndesóc á Qí háború, amelyet Japán folytat százmilliós népe életlehetősége érdekében a brit világuralom letöré-eért. Naponta hallunk ós olvasunk °'yan szigetekről, városokról, arac íreknek uevét sem ismertük s ame 'Xek a világtörténelmi sosfordulótel kapcsolatosan most egyik naptó] a másikra közismertekké váltak. A leghatalmasabb erők mórköznek egy-egy stratégiailag foutos kis sziget, vagy városka birtoklásáért, abol a modern harcászat ha'áltosztó fegyverei nyomán egy 'dőre megszűnik az élet...Az élet, a"je]yről mi talán azt sem tudjuk, hogy milyen volt Hu-nnn tartományban, Manillában, vagy a Fi'!pp(«;. szigetek egyik-másik pontián. Esetleg itt ott olvastunk valamit róla, de mindig a legérdekesebb, ha szemtanúkkal beszélhetünk, akiket sorsuk elvezérelt abba a távoli, toffendás világba. Ilyen érdekes »szcmt<mú« él S'eSeden, mégpedig az alsóvárosi feteuoes barátok kolostorában, P. Gáb r's Grácián a neve, Szent Ferenc 'födjenek egyszerű szerzetesi ruháját hordja, de jellegzetes tatár-típusú atóán. sötéten villogó szemében van valami, ami első pillantásra érdeklédéit kelt irányában. Valami, amit a titokzatos Keletről hozott magával s ami ott bujkál különös mosolyában és mozdulatainak keletiéi sajátosságában. Szinte azt mondbatnáuk, bogy sokkal jobban 'Hik rá az a fekete posztóból kékült kínai ruha. amit emlékként °'t őriz a kolostor egyik emeleti Mohájában berendezett kinai mútentn szekrényének mélyén é® amelyben közel hat esztendőn ketesztül szolgálta a katolikus egyhátet és az örök humanitást a Távolkeleten. Orvo?, pap és katona — | - _ egyszemelyben A tis kínai múzeum sok-sok érékessége, kuriozitásokkal tömött v'tHnjei között beszélgetünk Grácián •'Jávai, a Távolkclctről 1940-ben hazatért ferenfesrendi szerzetessel. Elsősorban az érdekel, mi visz rá pk*y soproni, de székely származású Natalembert arra, hogy éveket tölt® shn Kínában és hareoljon bz ottani •mberek testi és lelki jólétéért. Pátor Grácián ugyanis orvos volt. mi•'ött Szent Ferenc rendjébe lépett telna s mint a lelkek és testek gyógyítója teljesített missziós szolgálatot Keleten. Az, ami oda vezérelte ot, az assisi Szent humanista szelemének csodálatos ereje volt fi ez erő tette képessé arra. bogy 4>.000 négyzetkilométeres misszióstorülefen heteduiagával hirdesse az. •irybáz tanait, «z Ur igéit ... A |plkek ápolásán kívül egy hatalmas kórház vezetése volt. rábízva fi itt. tet«| egyetlen orvos mindent eltegtett; ami a modern gyógyászaton csak előfordulhat. Ezenfelül Oténa is volt. « város légoltalmi orvosparancsnoka, mert — « itt térünk rá az. aktualitásra —, P. Grácián súlyos háborús időket élt át Ilu-nan tartományban ott, ahol ma is folynak a harcok és amelynek egyes városait a japánok időnként erélyesen támadják már öt esztendő óta . . . — A japán—kínai háború kezdetén, 1937-ben Csangsában éltem, Hunau tartomány fővárosában, amelyet nemrégiben foglalt el a japán haderő. Amikor 1939 év végén Csangsáhól hazaindultam, a szomszédos tartopjány már japán terület volt. Éppen ezért igen kalandos körülmények között jöttem haza, de erre majd később rátérek ... — kezdi elbeszélését a páter, akinek keleties tulajdonságai kozó tartozik az is, hogy megállapíthatatlan a kora. Arcvonásai oly fiat-alosak, minden mozdulata fiatalemberre val, csupán kissé őszülő baja és a keleti esztendők élménye, amely mögötte van sejteti, hogy az első ifjúságon már túl van . . . Azután arról beszél, hogy a japánok nem kevesebb, mint tizenegyszer bombázták Csangsa városát, mialatt ő ott élt és a város légvédelmi parancsnoka volt. A légvédelem Kínában kitűnően meg volt szervezve, csupán ott volt a hiba, hogy a faépitményü házak alá nem volt érdemes légoltalmi pincét Csinálni. A bombázásoknak igy tehát eleinte roud kivül sok aldozatuk volt. — Az első légitámadás után csak az én kárházamba 328 súlyosan sebesült embert hoztak be — mesélt — s a kerületemben az elsősegélynyújtásnál több, mint ÍOO halottra bukkantunk ... A derék csangaziak nem vették komolyan ugyanis a légiriadót. Kínában kétféle riadójel volt: az egyik a háromszor ismétlődő, egy hosszú és két rövid szirénahang váltakozásából állolt ós azt jelentette, hogy az 1800 kilométernyire lévő tartományi határou berepültök az ellenséges gépek. Ez persze nem sok riadalomra adott okot, a sürgős riasztó jel már inkább, amikor egyforma, szaggatott, hosszú sikoltások szelték a levegőt, tikkor a bombázók már a város közelében voltak- A polgárság ilyenkor már védtelen volt és az az 57-gép, amely elsőízben, éppen öt éve: Nagyboldogasszony napján a város fölött megjelent, eredmóuyesen dolgozott ... Kinai légoltalom, kinai élet és szokások — Legközelebb már akkor, amikor a tartomány határán berepültek a bombázók kiürítettük a várost — meséli a páter — a környező hegyek közé menekült a lakosság és elő spm jött napestig. Éjjel sohasem támadtak n japánok, amig ott voltam. De ilyenformán a napftuU a yyMmclid'Aiek U ODOL fogpéppel keU fogaikat ápofnf. Ax ODOL fogpép megőrzi a fogak szépségét és egészségét fogpép MAGYARORSZÁGI ODOLMÜVEK R. T. BUDAPEST pali támadásoknak sem sok eredménye volt, mert a legnagyobb eredmény: a morális hatás elmaradt Érdekesek ezek a dolgok akkor, ha tudjuk, hogy Csangsa majdnem olyan nagy város, mint Szeged: 100.000 lakosa van. Az ott lakó kínaiak értelmes emberek,vezetőik európai értelemben is igen műveltek és a katolicizmus terjedését legkevesbbé sem akadályozzák. Azok az emlékek, amelyeket Páter Grácián felhalmozott a kis ferences múzeumban Brról tanúskodnak, hogy egy ezredéreken át kifinomult, túlkultúrált fajta munkái, akár a csodálatos színekben pompázó, lehelletfinom selyemköntösöket és egyéb elragadóan szép kézimunkákat tekintsük, akár az ezüstcsengettyű szavával vetekedő bangót adó. finom és értékes porceliánokat, akár a karcsú, kecses vázakat és egyéb férfiak által készített kézimunkát — A kinai igen rendes, rokonszenves nép, — mondja a páter csöndesen —. de sajnos, túlélte magát ez az emberfajta .. . Grácián atya arról is beszél, hogy a japánoknak a kínaiakkal tulajdonképpen nem volna semmiféle vitájuk, Csupán az angol vámpolitika kapzsisága az, ami miatt a japánok kénytelenek a kínaiakkal háborúskodni. A tengeri vámot ugyanis az angolok lehetőleg mindenütt birtokukba kaparintották a Távolkeleten. A Jangce folyó Hunanban, a nagy tavak országában az év naáyobh részében egész, a thrtomány szívéig hajózható s így miudenütt angol vámhatóságok vauDak, ahol kisebb tonnatartalmú tengerjáró hajók megfordulhatnak a ..Folyók királyán." Az angol vámhatóságok viszont nem engedték be a japán árúkat s Japán, amely kénytelen volt ipari állammá fejlődni, ezzel tönkre volt téve, hiezen a hatalmas kínai birodalmat mint piacot az angolok elzárták előle. Ezért, tört ki a japóp-kinai háború... Páter Grácián ezután a kínai életmódról és szokásokról beszélt, amelyeket alkalma volt kitűnően megismerni az alatt a bat eszteudő alatt, amikor lovon, riksán, vagy gyalogosan járta be 45.000 négyzetkilométernyi missziós kerületét. Mert azon a begyes vidéken meg országútok sincsenek s vasút csak a keleti részen, Hankautól Csangsáig van. Érdekes regény maga a kinai szokások tömege, amit Grácián atya megismert és följegyzett. És elbájolóau szépek azok a kis kínai múzeum falára aggatott festmények, amelyek bibliai jeleneteket ábrázolnak — kínai elképzelés szeriut. Festőjük kínai katolikus művész: Cen Lukács, aki lebeHetfínoro színekbe és graeiöz vonalakba álmodta akvarelljeit, a túlfinomulf kínai művészet érdekes dokumentumait. Meghatóan kedves, ahogy a ferdeszemű Szűzanya, a szakállas kinai Szent József és a g> érmek Jézuska szamárháton a kinai pngodákkal teli Jeruzsálembe menekülnek . . • Végül rátérünk arra, hogyan me-