Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-12 / 156. szám

IG*' lássd négf RÓAT* elé. : SZUE» zálln<* ÖSÓO C*é«yi Piroska: Szóvátai képeslap SZÉKBŐL az áttr 18, O9 K V PFJ km 'ozaim INEG®^ pitési? j LÜLI cm c^ ssel a , alhat f mií ek W f síink | ekedé®' Hajnali fél nyolckor jóismert dallam ébreszt, fel mély álmombél: *Szöged hírős város, Tápéval ha­táros!* — énekli sok fiatal, friss hang: Csak úgy zeng bele a hegyek ölelő karjába zárt, szépséges erdé­lyi fürdőhely. Barnapiros arccal, ragyogó kedvvel vonulnak a Med­ve-tó felé a 'Szöged hírességé** ®sen­gő ifjak, szegedi cserkészek, szám­szerint huszonnyolcan. Itt nyaral­nak, táboroznak »Sóországban*. az istenáldotta erdélyi föld egyik leg­szebb vidékén. Más szegedieket is láthat itt az seravalósi, többek között itt nya­ral pár napja dr. Kovács Ödön egyetemi tanár, főorvos, dr. Armen tano Lajos egyetemi m. tanár és dr. Ortütay Gyula, a fiatal népraj­zi kutató-tudós. Szovátafürdő már az elmúlt nyáron is kedvenS talál kozóhelye volt/a szegedieknek, ennek talán nemcsak a kitűnő sósviz, még a jó levegő s ai, vidék szépsége az oka, hanem valahogy itthonérzi ma­gát a »szögedi embör*, amikor úgy köszönnek a derék székely testvé­rek, hogy *}ó östétt* Az *ő* betű gyakori használatában találkozik Szeged több erdélyi vidékkel .. • Első nap. ahogy ideérkeztem, kaptam egy 'kedves emléket* az egyik üzletben, vagy trafikban nem tudom, hol. Egy lyukas 50 ba. nis ez az emlék; amit eltettem ma­gamnak. Húsz fillér helyett adtái vissza s én gyanútlanul elfogadtam, mert rendkívül hasonlít az új, lyu­kas 20 filléresekhez. Ez az 50 bkuis azóta különös szimbólum-jelleget kapott- Most nem arról aka­rok beszámolni, hogy vannak vil­lák. amelyekben vasár- és ünnep­napokon flitterbimzéses, díszes ro­mán ruhákban szolgálnak fel a fe keteszemü. helyes kis román feti­cák, mert ez csak arra emlékezteti a román uralom alatt 20 éven át élt magyarokat, hogy — milyen jó lett, ,volna, ha fordított esetben is így szabad lett volna . . . Egy kon­krét esetet akarok elmondani, ami az elmúlt héten történt Szovátán Olyan, mint valami modern re­gény . . . A regény egyik hősnője egy fe­ketehajú, erdélyi szépasszony, lehet vagy 32—35 éves. Nála pár eszten­dővel fiatalabb, Csinos férje, ak maga 5s regénycím lehetne *A fe­lesége tartja el* mottóval . - . szin­tén vele nyaralt Szováta fürdőn. A másik hősnő egy feltűnően csinos, 20—-21 esztendős szőke asszonyka, aki — mindig a férjét várta. Ez volt a tő szórakozása. Napestig só­hajtozott, hogy nem jön a férje, pe­dig megígérte és mindig újabb dá­tumokat mondott be a — rossz nyel­vek szerint nem létező — férj érke­zési terminusaként . . . Nos, a feketehajú, erdélyi szép­asszony megismerkedett a ki* sző­keséggel. Nagyon jó barátságba es­tek, reggeltől-estig, sőt kés 5 éjsza­káig együtt voltak, együtt kuksol­tak a forró Medve-tó vizében, együtt sétáltak délutánonként és együtt vacsoráztak a *Hünyadl*, — vagy az */»f«rf«*-éttérembeu. Elein­te csak kettesben voltak, mert a fe­kete asszony fiatal férje, aki vala. nem olyan végen bértán­*>«* volt Bukarestben. BsaV később érkezett tneg a,. feleségéhez. Azután hármasban járták a ma­c'iárdalos erdőket, hármasba libeg­tek a tó vizén és hármasban mulat­tak esténként a Kaszinóban. Mond­ják, hogy volt eset, hogy egy este 50—60 pengőt ragasztottak a nép­szerű Körösi Dudus cigányprímás fényes homlokára . . . Nemsokára suttogni kezdtek a szovátai fürdő-berkekben • . A fia­tal férj egyre többet mutatkozott a -mrfi erdők árnyas útjain a szőke tündérrel, mint saját gazdag gyá­rosnő-feleségével ... S egy este megtörtént a tragédia, francia szín­játék második fináléjának is beil­lett volna: A feketehajú gyárosnő egy társasággal együtt autón , ment Szászrégenbe, hogy ott bevá­sárlásokat eszközöljön s úgy volt, bögy ott is éjszakázik. Azonban tesen együtt találta szőke barátnő­jét parkett-tánbos férjével a kis szőke szendeség szállásán. . Olyan botrányt Csaptak, Hogy Hangos volt tőle a Holdfényes, szelíd szovátai éj szaka! Harmadik felvonás: a kis sző­két eltanácsolták a fürdő területé­ről és leköltözött a faluba, a gyá­rosnő kibékült csapodár férjével és éjszaka már együtt mulattak az 'Istvánban*. De másnap ők is el­tűntek a fürdőtelepről, valószínű­leg a Hatóságok jóindulatú taná­csára . . . íme, a román szellem visszama­radt csökevénye Szovátán . .. Hej, de sok hasonló esetről hallottunk azokban a szomorú időkben, ami­kor csak az »uralkodó fajtának* telt ilyen hangos mulatozásra és meg hangosabb botrányokra . . . A szőke botrányhősnőről ideikta­tom még Irénke, a mégszőkébb kis fodrászlány véleményét: — Ahogy megjelent először az D » BM'AG ¥ 'A R ö R S Z A G 7 mint a régi recept szerinti három-1 üzletben, már tudtam, hogy — dé szög-szinjátékokban várható, r- este I nton. A legpírosabb körömlakkot gépkocsin visszatért és — termesze- kérte . . , Pierre Castex: Ánniversaire Sfctlag X. B. Árb. Kommando No 880 » Évforduló A bánattól örömtől görnyedt hátú nap leveti a iák gyémáutporos ruháját csendtől recsegtetve mindent A barát nékem halott fény A szívem nagyokat ütve kihagy Végül minden elhallgat mint az a hold mely öntudatlan lebeg a most születő égen Minden meghal számomra magamon kívül kiben egy rólad való szálvirág se mozdul többe az életről és a halálról való nagy tudatlanságban de bizonytalankodik a vérbő] és húsból való gondolat mélyén Vak leszek süket és elérhetetlen a homok recseg majd mint a nyak a kötél végén micsoda tűzben lesz felhővé vérem °h! milyen tenger simul homlokom fölé milyen kocsi ragad egyszer el A part majd éneke] Oh súlyodtól súlyogodott súlyom és tovatűnt kezem alatt aa elájult világ alig dobogó keblén sóvárog majd a teremtés. Le prisoniver A fogoly Miféle öntudatlan lény ez itt. aki sugárzik mint a nap ez az édesapa ez a szelek kényekedve — férfi ez a fő kinek gondolata sincs ez a vívódások férje azt se tudja hol az utak vége angyalok és démonok üldözöttje ez a rossz bohóc Kinek a Hangja se hang de elkoptatott ócska hanglemez alaktalan ködök kerülgetik szive keeerfi mint az utolsó cigaretta füstje Ki ez a lény ki a földet cipeli hátán ' a napnétktti lény Fordította: MADÁCSY LÁSZLÓ * P. Castex e két versét a Poésíc 1942 című francia folyóirat köz­li. Se vesszőt se pontot nem használ. Egyetlen felkiáltójele van Az el­ső - pillanatra ügy tetszik hogy a verseknek nincsen logikai gondolat­menete de jobban elmélyedve a vers olvasásában, észrevesszük hogy a látszólag odavetett sorok egy nehéz és súlyos érzelmű folvamat ki­fejezői és hordozói. As írásjel használatának elvetésével, az érzelem lo­fiffif ****** *** * *** Magyar szellem Szovátán De Istennek hála, él és világit « magyar szellem is Szovátán s w * fény sokkal erősebb, mint a mu­latozások. botránykrónikák görög­tüze ... A magyar szellem megnyi­latkozásának színhelye ugyancsak a fényes, világ-városias elegáns Ka­szinó volt. 150 kis székely gyermek nyaraltatása javára reudezett knl­túrdélutánt a Kaszinóban Török Mihály plébános úr, Szováta köz­ség lelkipásztora. A Székelyföldön Ugyanis most állított fel a magyar kormány 32 napközi otthont 2000 székely gyermek részére': Torda vármegyében. Az egyik ilyen nap­közi otthon Szováta-községben nyilt meg, a Fürdő-teleptől két kilomé­ternyire van. Mégha tó bb látványt elképzelni sem lehet, mint amikor a 150 rongyos, halványarcú, sovány kis székely gyerek ragyogó szem­mel, boldogan szürcsöli az életet adó bivalytejet és amikor ebéd iitán a padlóra szórt szalmán összebújva álmodják a boldogok és igazak ál­mát ... Nohát, ezeknek az apró székelyek, uek kellett az a pár pengő, amit a Kaszinóban megrendezett kultúrdél­után Hozott. Hogy nagyobb karéj kenyér jusson nekik a tejbez s Hogy pírt varázsoljanak a napközi ott­bont vezető apáeák az elhanyagolt gyermekek sápadt arcán . , . A Kaszinó elegáns, ragyogó nagytermének Csillogó parkettjén, abol esténként fehér szan dalos, ke­cses lábak suhannak végig a jazz­mnzsika megejtő dallamára, ott ktl­porogtak a gyermekek. Mind a 150 nem jöhetett el a kultúrdélutánra, mert néhánynak még rongyos, tol­dott-foldott ruhácsk'ája sincsen, amiben feljöEetett volna. De az a 80—90 székely apróság, aki eljött s ott kuporgott a parkettén, miköz­ben egy bájos, fiatal, bácskai apé­canővér: kedves nővér Liliosa báb­színházat játszott a kicsik és na­gyok szórakoztatására; ragyogó szemmel, kipirult arccal, boldogan adta át zsenge kis lelkét a mese va­rázsának, az ünnepség fényének, ! örömének . . . A knltúrdélután legszebb látvá­nyossága a gyermekek boldog örö. mén kívül az elegánsan felterített asztalok mellett teázó fürdővendé­gek arcának Csillogása volt. 'K gond­talanul üdülő felnőttek arca yisz­szatüferözte a gyermeklelket örö­mét s a szépséges magyar mesék varázsos csillogását ... A rongyos, éhes, szegény kis székely gyerme­kek megtanították valamire a gond­talanul üdülő, szórakozó felnőtte­ket, valamire, amit pénzen nem le­het megvásárolni s amit nem osz­togatnak, Csak a tisztaszívűeknek •.. És a felejthetetlen délutánt be­zárta a mezítlábas kis székely gyer­mekek csárdása a Kaszinó parkett­I jén. Olyan szívvel-lélekkel, tűzzel járták valamennyien, hogy a né­zők szemébe könny gyűlt és szívé­ben szent fogadalom virágzott ki í Nem szabad elhagyni est as igaz magyar fajtát, segíteni kell a 20 \ esztendős elnyomatás alatt elszegé­nyedett, lerongyolódott székelye­ken•... l£ie, a magyar szellem diadala Szerétén, a visszatérés másódfk évében . , .

Next

/
Thumbnails
Contents