Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-11 / 155. szám

DBLMAÜYARORSZÁG Szombat, 1942. jnline 11. A visszakért tandíj Üulyo* napjainkban/amikor a megélhetésről beszél az emberiség túlnyomó része, magam is kutatok uj jövedelmi források után. Hosszas töprengés után igy jutottam olyan megoldásra, amely beláthatatlan eshetőségeket rejt magában s erre is véletlerjül jöttein rá, szinte gyerekes módon. Tudniillik rengeteg gyereket láttam az utóbbi betekben, amint részint vizsgára mentek, részint onnan érkeztek. Kezdem azzal, bogy körülbelül valamennyien tagjai vagyunk egy testületnek, amelyben valamikor aktiv, vagy passzív szereplökként, de miniig egyoldalúan vettünk részt. — Szamár vagy, kérd vissza a tan. dijat! _ hallottuk, vagy mondtuk. Megállapítom, hogy ezt a felszólítást az emberiség határozott felüleességge) fogadta. A tandij visszakéését ugyanis tudomásom szerint meg senki nem próbálta meg. Ez pedig uulasztás sőt könnyelműség. Azt hiszem, békés megegyezés hiányában egy próbaper tisztázná a helyzetet s 'essék elképzelni, milyen lavinák indulnának meg! Miiven óriási tőkék gyűlnének össze aszerint, hogy mekkora volt a szamárság, melyre utalás történt. Csak mellékesen említem meg, hogy ebből az alkalomból jogegvségileg lehetne tisztázni azt a problémát is, hogy ha öregszik és nő a szamár, nagyobb szamár lesz-e, avagy a megállapodást, az érlelődés befejezését jelentő korral gyarapodik tudományban, tapintathan s talán mégsem olyan nagy szamár, mint volt zsenge korában. 1 Érzésem szerint ez szerves kapcsolatban van a tandíj-kérdéssel, azért óvat ős tanulmányútra • indultam. Dr. Aatvay Bendeguzt kocsmai örzsásztnlánáí találtam meg, mikor öfi fCJét döngette. — Az Isten se látott ekkora szamarat, amilven én vagyok _ mondogatta az egyes döngetések szüneteiben. Udvarias ember vagyok", nem mer* tem ellent mondani. — Mikor tetszett felfedezniT — Akkor, amikor negyedszer is megnősültem. Mondhatom., drága tandijai fizettem. — Kérje vissza! — csaptam le rá hirte.Jen. * Dr. Atyay felcsillanó szemmel nézett rám. — Tudja, hogy ez nem is olyan nagy ostobaság? Mit gondol, mekkora vagyonom lenne, ha vissza adnák! Emeletes házam, szép tag földem. Kivándorolnék olyan lakatlan szigetre, 3hol nincs nő. — Könnyű ezt hatvan éves korban mondani! — Na igen azért vinnék magam.mai valakit, tudja, a főzés, meg a íugymosás kedveért. — Nőt? — Hát értenek a férfiak a báztarási dolgokhoz? Másik barátom is kesergett — Csak jót ne tegyen az ember senkivel, ha nem akar ellenséget gyűjteni. — Komolyan mondja? — De mennyire! Azt tapaszlaltam, hogv az emberek nem szeretnek lekötelezettek lenni és ezért gyűlölik a velük jót tevőket. Prága tandíj ez! — Vissza kell kérni, de azonnal! — Megpróbáljam? — A maga helyében egy percet se mulasrtanék. Pöröljön szegénv-jogon. Szülök tömegével találkoztam a nzsgákon. — Mit szól ehhez a gazemberhez? — sopánkodott egy mama. — Már megint? — Már megint. Padig mennyi tan. dijat fizettem ki érte! — Vissza kell kérni) — Lehetséges az? — Nézze kérem, hitte volna gyerekkorában, bogy rádión hallgatja a kamcsatkai vadmacskák szimfonikus hangversenyét? El tudott képzelni olyan masinát, amely kedves férjemét átvilágítja? — Felesleges ahhoz a masina, úgyis átlátszó minden dolgában. — De van akiről nem tudja az ember, mi lakik benne. Például az emberiség női része. Azt akarom ebből kihozni, hogy ma már nem ismerünk lehetetlent. Egy másik mama éppen a lányát korholta, mert hagyta, hogy elkaparitsák a vőlegényét az orra elől. — Te is levizsgáztál, kérd vissza a tandijat. Ahány alakulata, helyzete van a világnak, mindenhol rájöttek erre a tudományra, csak későn. Ezért felhívok mindenkit, jelentkezzék, fogjunk össze és határozzuk el, ki 'nditsa nug a próbapert? A »T. V. E. m. S/..« "Tandíjat Visszakérök Egyesülete mint Szövetkezet) mindenkit sz'vesen !át tagjai sorában, akinek szerelmi, barátsági, vagy közéleti téren van visszakövetelni valója. Ha sikerül, milliárdok gyűlnek össze. Hogv eltolódnak a vagvoni viszonyok? Hát aztán! Fizessék meg azok is a tandijat, akik alul máradnak, aztán lépjenek be hozzánk és pöröljék vissza. fu Két évet kapott a vőlegény, aki eljegyzés után meglépett a kelengyével (A Délmagyarország munkatársától) A mult esztendő szeptemberének egyik esős délelőttjén kisirt szemű fiatal leány jelentkezett a szegedi rendőrkapitányság bűnügyi osztá lyán és sürii könnyhullatások között elpanaszolta, hogy vőlegénye, akivel előző napon tartotta a kézfogóját, rejtélyes körülmények között eltűnt és vele együtt eltűnt a kelengyéje js. A hozzáintézett kérdésekre előadta, hogy Tolna Rózsinak hivják, fodrásznő, a vőlegénye, Péter Pál huszonegy éves adai születésű fiatalember szintén a fodrász szakmában működik, azaz, hogy hé napok óta nélkül állás nélkül van. Alig pár héttel előbb ismerke*ftek össze, a fiatalember mindjárt u második találkozásukbor szerelmet vallott és megkérte a kezét. Az eljegyzés is megvolt, éppen előző uapou és azt tervezték, hogy rövidesen egybekelnek, mert a fiúnak Budapesten nagyszerű kilátása vplt elhelyezkedésre. Legalább ő Így mondta, sőt rávette a leányt, hogy eljegyzés után azonnal utazzaak Budapestre, ahol őt kész állás várja, tehát a házasság megkötésének nem lesz semmi akadálya. Lakásról is gondoskodott már, a maga részéről tehát mindent megtett, hogy melőbbi egybekelésüket biztosítsa. Nem szeretné, — mondotta a leány szüleinek a fiatalember, ha a boldogságuk a kelengye kérdésén szenvedne hajótörést. A leány szülei közölték, hogy ez a veszély nem fenyeget, a leány nak nagyon szép kelengyéje vári, amit, mintogy a vőlegény ezt igy látta jónak, akár (rögtön magukkal is vihetnek a fiatalok Budapestre. A vőlegény készségesen vállalta, bogy a hatalmas táskába Csomagol! kelengyét ő majd előre kiszállítja az állomásra és feladja személypodgyászként, hogy ne kelljen a beszállásnál csomagokkal tolonganiok, sőt vállalta, hogy a vasúti jegyeket is megváltja. A megbeszélés értelmében az állomásról vissza kellett volna jönnie a leány szüleihez a menyasszonyáért. Amikor azonban huszonnégy óra is eltelt és a vőlegéy nem jelentkezett, a menyasszoy aggódni kezdett és a rendőrségre ment, hogy megtudakolja, nem érte-e valami baleset a vőlegényét. A rendőrségen Tolna Rózsi előadásából már valószínűnek tartották, hogy az aggodalom a vőlegény testi épségéért alighanem oktalan, ellenben annál indokoltabb a leány szüleinek a kelengye miatti kétségbeesése, mert a jelek arra. mutatnak, hogy a család egy szélhámos ember fondorlatos csalásának lelt az áldozata. Rövidesen kiderítette a rendőri nyomozás, hogy Péter Pál Liptai Jenő állásnélküli szakács barátjával együtt a kelengyét szegedi zsihárusoknak eladta és az eltulajdonított holmi értékesítéséből százhetvenöt pengőt vágtak ketten zseb re, amit azután elmulattak. A túlságosan anyagias gondolkozást! vőlegénynek azonban hfilt helye volt, mert barátjával együtt meulépett Szegedről. Nyomban köröznie velet bocsátottak ki ellene és a kö rözés alapján közel félévi bujkálás után végre március 13-án sikerült a rendőrségnek elfognia Péter Pált Liptai Jenővel együtt. Letartóztatták őket és beismerő vallomásuk után mindketőjüket átkísérték az ügyészségre. Pénteken tárgyalta ügyüket a szegedi törvényszéken Radnóti eeyesbiró ás a bizonyítási eljárás alapján a bűncselekményt bizonyítottnak véve. mindkettőjüket bűnösnek mondotta ki csalás bűntettében. Péter Pál kétévi. Liptai Jenő pedig egyévi börtönbüntetést kapott. Az elitéltek megnyugodtak, igy az ítélet jogerős. Szeged, sz. kir. varos polgármesterétől öo79i~1942. li. sz. Tárgy: A kukorica és a burgonya megfelelő müvelése. Hirdetmény A közellátás biztosítása érdekében szükséges, bogy a kapásnövények termesztésénél is a lehető legnagyobb terméseredményt érhessük el. Ezért lelhivom a város gazdaközönségét, hogy a kukorica háromszori kapálását, valamint a burgonya kétszeri töltögetését okvetlenül végezzék el. Ezen rendelkezésem betartását a m kir. gazdasági felügyelőség ellenőrizni fogja, továbbá közigazgatási közegeimmel is állandóan ellenőriztetem s azon gazdák ellen, akik esetleg ezen felhívásnak nem tennének eleget, a rendelkezésemre álló eszközökkel a legszigorúbban fogok eljárni. Szeged, 1912 julius 10. Dr. Tóth Béla h. polgármester. Hogyan került amerikai kézbe a Szent Gellért magyar tengerjáró hajó Budapest, julius 10. Kalandokkal teli hosszú ut után most, érkezett haza Budapestről a „Szent Gellért" magyar tengerjáró hajó első tisztje, Klug Ede, aki részletes jelentésben tájékoztatta a kereskedelemügyi minisztériumot arról, hogy milyen izgalmas vsizonlagsáook között vesztette el a magyar állam " ,Szent Gellért"-et, hogyan lett a hajóból panamai tengerjáró s milyen kalandos utón sikerült neki, Ringnak visszatérnie a háborús tengereken. ellenséges és baráti államokon át BudapestreA „Szent Gellért" 1940-ben MbTseilleből indult magyar lobogó alatt hosszabb tengeri nt.ra. A hajó parancsnoka, Karbay Pál első tiszt, a húszfőnyi legénység pedig tipikus matróznép, mindenféle nemzetiségű tengeri népség volt,. 1941 január 3-án értek Rio de .Tanelróba. Az első ésjzaka ntán arra ébredtek, hogy a hajó orráról titokzatos körülmények között eltűnt a .Szent Gellért" név és helyébe ismeretlen kezek az „S. S. Carola" uj neved festették. A személyzet magyar tagjai meglepetéssel és megdöbbenéssel látták a névváltozást, Korbay parancsnokhoz fordnltak felvilágosításért. aki azonban nem volt, hajlandó semmiféle magyarázatot, adni, Sőt. a magyarázat helyett bevonatta a magyar trikolórt és panamai, lobogót füzüft ki. Klug kifejtette aggodalmát, hogy miután Panama nincs benne a tengeri hajózási egyezményben s miután háború vari. a panamai lobogó alatt, közlekedő hajót bármelyik állam lefog'alhatja a maga felségvizein. Néhány nap múlva. Newyorkba rékeztek. ahol kikötés ntán a hatóságok azonnal elkobozták a panamai lobogóval érkező s időközben S S. Carola névre átkeresztelt ..Szent Gellért"-et.. A legénység é-8 tisztek ekkor már három hónap óta nem kapták meg a. fizetésüket attól az angol érdekeltségű budapesti cégtől, amelynek szolgálatában hajózott a „Szent Gellért". A cég Newyorkban egyezkedni kezdett az alkalmazottakkal. akik közül Korbay parancsnok és az Idegen nemzetiségnek nyomban elfogadták az egyezségi ajánlatot. Klug azonban víszszautasitotta azt s igy egyetlen fillér és egyetlen ismerős nélkül maradt Neivyorkban. Ekkor viszontagságos kálváriajárás kezdődött. Az ablaktisztítástól esomaghordáson keresztül Cipőpucolásig mindenféle kereset után nézett, mig azután végre 1941 augusztus 2-án sikerült egy svéd hajóra .szerződnie. Néhány, hét múlva bekövetkezett a hadiállapot. Magyarország és Amerika kőzött is s Klugot több magyar tengerósztársával együtt internálták". Ez év junius 3-án azután az összes internált magyarokat és németeket, köztük Klugot is a Drottingholní nevű svéd diplomáciai hajóra vezették azzal, hogy az internáltakat kicserélik az Európában levő amC rikai állampolgárokkal- Nyolcszázötven német és tiz magyar szállt hajóra. A svéd hajón rajta volt vörös betűkkel a Diplomatic jelzés s a hajónak salvus conductusa ^olb A hazatérők Portugáliában kötöttek ki, innen Spanyolországon, Franciaországon és Németországon át kerültek Budapestre.