Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-07 / 151. szám

A zártszám bevezetésével, egységes díjszabással, a zsilettpengék megadóztatásával és a beretválkozási cikkek kizárólagos árusítási jogával akarnak segiteni a borbélyipar sanyarú helyzetén A mesterek is panaszkodnak Ha az ő helyzetükön segítenek, a segédek sorsa is jobbrafordul (A Délmagyarország munkatársa (ól) Lapunk vasárnapi számában részletesen ismertettük azokat a pa naszokat, amiket borbély- és forlrászsepédek soroltak elő. A pártatlanság azt követeli, hogy meghallgassuk ebben az ügyben a mestere ket is: miként vélekednek ők a szakma helyzetéről és jövőbeli kilátásairól ós mimódon látják megoldhatónak a súlyos szociális problémákat. Az önálló borbély- és fodrásziparosok tulajdonképpen há rom kategóriákba sorozhatók: kis-, közép- és úgynevezett nagyüzemekbe. Megszólaltatjuk mindhárom kategória képviselőit, mert így nyerhetünk csak tiszta képet az általános helyzetről. Az egyik műhely veztöje, nem akarja magát meguevezni, a következőket mondja: — Tavaly még én is segéddel dolgoztm, ma már azonban képtelen vagyok segédet tartani, mert magam és családom megélhetését sem tudom kikeresni a mostani lecsökkent forgalom mellett, nemhogy még segédet tarthassak. A havi bevételem annak ellenére, hogy üzle tem főforgalmi útvonalon van és a közelemben nincs is konknrrencia, a legjobb hónapokban 150, legfeljebb 160 pengő volt, de ezt ma már el sem érem. A legtöbb hónapban még száznegyven pengőt is alig ve szék be, volt olyan hónapom is ebben az évben, hogy száztíz pengőt forgalmaztam harmincegy nap alatt- Ebből bevételből kell fizetnem a helyiségért, villanyt, adókat illetékeket, ebből kell gondoskodnom a fűtésről, újságokat kell já ratnom a vendégeim számára, a fölszerelést karban tartanom, az üzleti fehérnemüeket mosatnom és bár a bevételből erre is alig fntja, hátra van még az a feladat, amiért a szakmámat kitanultam és Bnállósitottam magam: a Családom és magam eltartása'; lakásom bére, a világifás, fűtés, a háztartás, tisztálkodás, gyermekem raházása és iskoláztatása. — Hogy még mindig élünk és létezünk? Ez igaz, de hogy milyen áron, arról jobb nem beszélni. Műhelyemben mlndenapos a végrehajtó és minden értéktárgyunk a zálogházba vándorolt. Ha nem változik meg a helyzet, kénytelen le <zeh becsukni az üzletet és elmegyek rakodómunkásnak. Ez bizony siralmas helyzet, de a kögépüzlaté sem rózsásabb. — Egy segéddel dolgozm — mondja a régi jólprti üzlet tulajdonosa —, pedig nemrégen még három is kevésnek bizonyult. Alig van munkánk, régi évtizedes vendégeim elmaradtak, manapság jóformán mindenki zsilettel borotválkozik. Gondjaim egyre nagyobbak. Segőlemnek a szombati esti túlórázásért fizetem a különórát, mert köteles vagyok, azonban őszintén megvallom. nem tartom méltányosnak, mert egész héten alig tudom foglalkoztatni. Bár $í Idejét itt tői ti, munkája alig van. Ssoxobat mindig u lagaWmbb napom veit máska» « három segéd mellett még kisegítőt, is kellett erre a napra fölvennem, nyírást meg nem is vállaltunk szombaton, most meg egész áldott szombat délután egyetlen vendégünk nem volt.. Este persze egy kis torlódás, de a hét utolsó napjának utolsó munkaóráira összezsúfolódott a munka, sajnos nem jelent rezsibiztositó forgalmat. „Sok az eszkimó, kevés a fóka" Fölkerestük végül a belvárosban, a Dugonics-téren Szdntay Kiss János üzletét, amely egyike a legelőkelőbbeknek. A tulajdonos egyébként a szegedi borbély és fodrászipari szakosztály elnöke. Ezidőszerint katonai szolgálatot teljesít és csak egészen véletlen- hogy az üzletben találjuk. Amikor keressük, éppen abban a pillanatban lép be az utcáról — borotválkozni A segéd már teriti is elé.ie a fehér kendőt. Az elnök ur most nem mester, nem tulajdonos, hanem „vendég" (sajnos pillanatnyilag az egyedüli vendég) és ebben a minőségben semmivel sem különb, mint a többi, magunkfajta siető, ideges ember: sürgeti a segéd urat, mert ni csak öt perce! Miközben szappanozzák, nyilatkozik a Délmagyarországnak. —• Hagyjuk talán a magam baját pedig nekem is volna panaszkodni valóm — mondja —, mert az én forgalmam is nagymértékben lecsökkent, pedig nagyon jól bevezetett női fodrászatom is van. Ami a segédek. panaszát illeti, el kell ismernem, úgyis, mint munkaadónak és úgyis, mint. a szakosztály elnökének, hogy az teljesen jogos. Való igaz, hogy « fizetések nagyon alacsonyait és nem állanak arányban a megélhetés gondjaival. Erről azonban nem mi. mesterek tehetünk. Országos jelenség ez, amit csak intézményesen lehetne rendezni. — Harmincezer önálló fodrásziparos van az országban. ennek körülbelül egy százalékút maga Széped város adja. Nemrégiben még háromszázhúsz önálló mestert tartottunk nyilván, az utóbbi hónapokban azonban a számuk lecsökkent kétszázhetvenre és még további létszámesés várható. A mai viszonyok között a mesterek nem képesek fenntartani műhelyüket. egymásután adják vissza az iparengedélyüket, Tudok belvárosi borbélyról, aki adótartozásai miatt kénytelen volt lehuzni a fóliáját és most, a paprlkamalomba jár napszámba. Tudok olyanokról, akik az iparengedélyt visszaadva elmentek vasúti munkásnak, de olyan is akad a tönkrement bőrbélymesfefek között, aki mint favágó tartja el a Csaltidját és sokkal többet keres, mint amikor üzlete volt. — Ez bizony nagyon szomorú jelenség, mert arra mutat, hogy oz a szakma lassanként teljesen elsorvad. Jnnak, hogy nékünk rosséül megy. természetes velejárója, hogy segédeink sincsenek irigylésreméltö helyzetben, bár mindent megteszünk az ő életszinvonaluk biztosítása érdekében. A fizetéseket nem mi állapítjuk meg, hanem miniszteri rendelet szabályozza és ml ahhoz alkalmazkodunk. Bizonyos, hogy ha az önálló mesterek szociális megsegítésére kormányintézkedés történik, mini ahogyan azt illetékes helyen kilátásba helyezték, ez jelentős kihatással lesz a segédek anyagi helyzetére is. — Mi szives-örömcst fizetnénk jobban a segédeket, mert általános igazság, hogy csak azokban az iparágakban boldogul a mester, ahol a segédek megkapják munkájuk be esületes ellenértéket. A szakma kereseti színvonalát két jelenség^ rontja le. Egyik a szabad verseny, amely sok vonatkozásban egyenesen tisztességtelen versennyé fajult el. Ezt *őként a házaló kontárok támasztják és azok, akik nem tartják he az előirt hatóságilag jóváhagyott árszabást. Sajnos, az a helyzet, hogy alig van Szegden öt-hat olyan mester, aki azt betartja. A legtöbbje kénytelen díjszabáson alul kiszolgálni a vendégeit, ha nem akarja az üzletkörét elveszíteni. Főként az ügynevezett mellékmunkák * dijának fel nem számítása a legnagyobb hiba. Ez nemcsak a szakmának, de magának a gazdasági életnek és az államnak is súlyos károsodást -jelent. Ha az országban minden fodrász naponta csak egy pengőt enged is el aszal, hogy fazonigazítást, kölnit, pUdert, beretválkozás utáni fésülést nem számítja — holott ennél jóval több az, amit ezen a cimen számitaniTeliet —, akkor is naponta harmincezer pengővel károsodik a gazdasági élet. Már pedig ez a mai időkben igen jelentős összeg. A másik baj az, hogy a közönség anyagi okoböl lassanlcént teljesen leszokik a borbélynál való bereválkozásról. A zsilett a mi legnagyobb átkunk. Törvényjavaslat készül a záriszám beveyetésérő! — A segítségre sürgős szükségünk van, hogy megmentsük a szakmát a eőgpusztulástói és erre van is móá és lehetőség. A kormányzat részéről a legőszintébb készséget tapasztaljuk és a legteljesebb megértést "gyünk iránt, ugy, hogy azj, hiszem, nem ok nélkül reménykedünk. A múlt hónapban Budapesten országos kongreszust tartottunk, amelyen több tisztséget viselő társammal. Róth Aurél alelnökkel és Bálint Béla jegyzővel személyesen résztvettünk a szegediek képviseletében. Ezen a kongresszuson igen üdvös és jelentőségteljes javaslatokat dolgoztunk ki és azokat fel is terjesztettük az iarügyi miniszter úrhoz. Ebben azt kértük, hogy a kormányzat hozza he a fodrászipar hnn is a zárt számot t és büutctő szankciók alkalmazása mellett léptessen életbe egysége^ 4* mindenkire köteIszo uj díjszabást, minden kii lön munka dijának felszámítási kötelesetteége mellett Kértük továbá, hogy a, szakma megsegítése céljából a zsilettpengék beretvaszappanok és általában a beretválkozási cikkek dríisitását ruházza kizárólagos joggal a fodrásziparosokra, Ezzel az intézkedéssel mégis valamelyes kárpótlást kapnánk azért, hogy az önborotválhozds elterjedése következtében annyi vendéget elveszítettünk. A minisztérium a mai javasltunkat már le is küldte a kereskedelmi és iparkamarákhot véleményezés végett, ez a mnnks most van folyamatban. Különösen azt kell tisztázni a. véleményadásokkal, hogy a zártszám behozása milyen alapon lenne kívánatos; az uj üzletek időleges betiltásával, arányosítással, vagy másmódon. A beérkező javaslatok alapján készül majd el a törvényjavaslat. Volt egf régebbi előterjesztésünk is, amelyben azt kértük, hogy a zsilctlpcngéket adóztassák meg a borbély él fodrászipar javára. Ez a kérelem is most van elintézés alatt és h« előterjesztéseink dolgában megtörténik a döntés, meggyőződésem, hogy igen jelentős lépéssel jutunk közelebb ahhoz a ma még Csak jó| szándékú, de erőt és lendületet néljkiilöző törekvésünknek a céljához, hogy kiemeljük a borbély- és fodráé* szakmát, ezt a tisztes és egykor virágzó iparága.1 a, mai elesettségéből Ha ezt elértük, akkor segédcinknek, sem lesz okuk a panaszra. Ezeket mondotta Szántay Kiss János szakosztályi elnök, aki bízik benne, hogy rövidesen minden jóra fordul. Ha ez igy lesz, akkor * borbélyok megint szívből fognak mosolyogni ránk. a türelmetlen vendégekre. KOZMA BÉLA Mélységes gyászunkban pofig lesújtva jelentjük, hogy forrón szeretett kis feleségem, mindenségem, drága, okos kisleányom, önfeláldozó, nemesszivü, jó és igaz testvérünk, Imim Gfuláné SZÜL VAJDA IRMA élete virágjában, boldog házasságának 5-ik évében igen hosszú és nagy szenvedés után drága szive a Mindenható akaratából ma utolsót dobbantl Példaadó fenkölt szelleme és emléke örökké él közöttünk. Felejthetetlen, aranyszívű feleség, őszinte és odaadó gondozóm, drága kishúgom, okos és igazságos testvérünk Isten örök békéje és az örök világosság legyen veled. Az árvák és igazak Istene irgalmával és kegyelmével óvjon őrök nyugalmadban. Julius 9-én. csütörtök délelőtt helyezzük el örök, békés nyugovóra a kecskeméti temetőben, drága Édesanyánk jobbjára, utolsó kívánsága szerint. Viszontlátásig Édesem. Párom, Gyu'rid. Drága kishúgom, Trmnskám, lelki támaszom, vigasztalóm és igaz, őszinte kistestvérkém. maradj velem. Bátvád T.ajos. Édesapád Vajda Márton. Nőtestvéreid: Vajda Jolán férjezett Svéd Sándorné. Vajda Rózsi fériczetf Wflller Józsefné és Vajda Olga. Tsten legyen veled Aeikám; "nokuhugod: Éviké, sógorod: i'UHer József S/.cgsd. 1942 julius 6-AJI.