Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-05 / 150. szám

A borbélysegédek panaszai Hesszu a munkaidő, kevés a jövedelem, hiányos a táplálkozás és nincs levegő és napfény 'Cd Délmagyarország munkatársé derítést készséget- Ez a vidámság ól) Nincs még szakma, amellyel kapcsolatban annyi él? és tréfa forogna közszájon, mint éppen a borbélyokéval. A derék figarók alakja ngy él a köztudatban, mint derűs, örökvidám embereké, akik, miközben könnyed és kecses mozdulatokkal megszabadítják ábrázatunkat a fölösleges szörzettöbblettől, egyik adomát a másik után sütögetik a fülünkbe. Szinte már magátólértetődőnek 'és a mesterségük velejárójának érezzük a. kedvazonbari csak álarc, szakmai hagyó mányokban gyökerező „keep smiling", ami mögött azonban sötét gondok húzódnak meg. Erre vall az a terjedelmes irásmü is, amit a napokban kapott szerkesztőségünk egy borbélysegédtől, akinek levelében nyoma sincs a megszokott derűnek és vidámságnak, de annál több benne a zokszó és a panasz, amik elsorolása bepillantást enged a borbélysegédek gondterhelt életéba „Fehérköpenyes rabszolgaság" — Sokan furcsának fogják találni ós talán visszatetszést is kelt, hogy mi, borbélysegédek, akiket udvarias mosolyunkról, mély meghajtásunkról és készségeskedésünkről ismernek, egyszer kiesünk ebből a szerepünkből és panaszkodni is merünk. Bizonyos, hogy más ez az arc, mint amit a vendégek fogadásakor vágunk, meg amikor a borravalót mély meghajlással megköszönjük, de éz az arc az élet igazi arga. — Szeretik a mi mesterségünket a dolgozni nem akarók, a kényelmesek és elpuhultak szakmájaként feltiintotnj, pedig talán egyetlen iparágban sem kell annyit dolgozni, mint nekünk, borbélyoknak. Egész nap talpon kell lennünk, a Winnkánk izomerőt, nagy kézügyességet és abszolút, biztonságot kíván ós az a küzdelem, amelyet ma a borbélysegédek, fodrásznők és maniküröslányok az élettel és a megélhetésért folytatnak, bizony egész embereket követel. — A segéd reggel bét órakor kezdi a munkát és ha olyan üzletbeu iolgozik, ahol nincs tanonc, akkor ennek a munkáját is el kell végeznie. Első dolga kitakarítani, redbehozni a helyiséget. Azután jönnek a vendégek. A korai vendég mind rohan, mjihelybe, hivatalba. De folytatódik a. sietős munka egész délelőtt is, mert akármilyen füresa is, de a közönségnek mindenütt inkább van türelme várni, csak a borbélynál nem. Különösen addig türelmetlen a veudég, amig ki nem szolgáltuk. Amikor elkészültünk és föláll a székből, egyszerre nem sietős a dolga. Akárhány vendég van aki ilyenkor letelepszik a várako zók számára fenntartott székre, képes újságot kér és beletemetkezik az olvasásba, vagy nekifog kényelmesen keresztrejtvényt fejteniEzek elmondásával nem szeretnék ellenszenvet kelteni a közönség körcben, mi szertjük és megbecsüljük a vendégeket, hiszen tőlük, belőlük elünk, csak azt szeretnénk, ha ők is méltányolnák kissé a mi munkánkat es figyelembe vennék, hogy mi is emberek vagyunk és nem hajszolnának minket holtfáradtra. Csak szakmabeli tudja, mennyi szeszélyt, idegességet kell eltűrnünk. Felekkel van dolgunk, az emberi természet különböző, mi adjuk ezt fs alkalmazkodunk a kívánságokhoz, szivesen vállaljuk a szakmánkkal járó kényelmetlenségeket- ós esetleges kellemetleneségeket is, csak ertelmét látnánk abban," hogy munkánk után tisztességesen megvetünk. Sajnos, nem ez a helyzet. borbélysegédnek lenni annyi, mint vállalni a nyomorgást, nélkülözési, még pedig ugy, hogy mindezt el is kell tudni palástolni a vendégek előtt. — Heti hetvenhat órát dolgozik legtöbbünk; naponta reggel héttől este hétig, sokszor megállás és ebédszünet nélkül, szombaton pedig reggel héttől este kilencig, tizig is, egyfolytában, tart a munka. Elvben van ugyan ebédidő, de ezt a segéd a saját kárára veszi ki, mert ez nem számit bele a munkaidőbe. Reggelire a vékonyka jövedelemből nem igen futja, de ha volna is rávalónk, nem telik az időnkből. Pedig reggelizni fontos nálunk, mert akárhányan egész napon át azzal a darabka beosztott — jegyre kapott — kenyérrel és mellé egy kis erős túróval vagy csöppnyi gyümölcsízzel vágunk el. Ebédidőben elmenni az üzletből egyáltalán nincs szokásban, de nem is igen van rá lehetőség. — Ha viszünk magunkkal ebédet, vagy behoznak a számunkra, azt is négy-ötszöri újból és újból való fölmelegités után végül hidegen esszük meg, mert ha közben jön egy vendég — és rendesen a. déli órákban élénkül meg a forgalom —, nem hagyhatjuk várakozni a vendéget, ki kell szolgálnunk. Folyton talpon kell lenni, hiányos táplálkozással, szabadlevegő nélkül és napfény hijján. — Mindez még nem. lényegbevágó. A legsúlyosabban a fizetések hihetetlenül alacsony volta érint minket, ami messze alatta marad a legszerényebben számitott létminimumnak is. Heteként egy öt-hat éves gyakorlattal biró borbélysegéd, vagy fodrásznő tizenhárom, legfeljebb tizenhat pengőt kap. Ez bizony nem éri el még a legalacsonyabb gyermeknapszámot semMert gyomlálásért, vagy egyéb, egészen kis erőt igénylő, szakképzettséget nem kivánó munkáért is rendesebben fizetnek. De ez a fizetés sem jut teljes egészében a segéd kezébe, mert ebből még levonásba kerülnek a különféle illetékek, OTI, adó statöbbi. A tizenhat pengős hetibérből egy pengő és hatvan fillér a levonás. Ez azt jelenti, hogy havi hatvan pegőbő! kell megélnie egy tízéves gyakorlattal biró segédnek, aki a férfifodrászaton kivül a női fodrászatban ifc kellő gyakorlottsággal kell, hogy rendelkezzék és ha a, főnök kettős üzletet tart, ott Is segédkeznie kell. — Pedig a segédek legtöbbjének nem is csak magára van gondja, igen sok közöttük a családos ember. Ebben az esetben egy szobakonyhás lakás bérét vállalnia kell, márpedig ez az úgynevezett munDBLMA GTAIW K > t. A <» Vasárnap, 1942. julius 5. I Romon del YalJe-Inclan* (1866 - 1936) A toronyóra szélrózsája A titkok órája ez: a felleges égből a szelíd galambokra kányát hajít a nyári est. A titkok órája ezj A galamb órája oZ: gyerniektekintet fízi játékos röptét Lángba borult est, zenei és isteni karínná. A galamb órája ezj Á sikló órája ez; az ördög kitépi egyetlen fehér bajaszálát; a fárój alma pottyan és mág az álomtól is meghasad a kristály, A sikló órája ezl A tyúk órája ez: a temető kigyúl, jámborok vetik a keresztet; vészjelektől terhes a szél. A tyúk órája ezl A szfiz órája ez; könny, levél, ének, narancsillai lavinája zuhan; az este kék, csak egyetlen csillag csillan. A sziíz órája ezl A bagoly órája ez: a« agg betűket betűz; a tükör hirtelen hasadva reccsen: s az öregasszony kancsóval kilép. A bagoly órája ezj A róka órája ez: az utcán egy gitár óvakodik, ayürű< és gyöngyöt visz a vénasszony a lánynak. A róka óráje ezl A szenvedő lélek" órája ez: a keresztúton imától kivert boszorkány suhan; aranyláiicot kér a halottól. A szenvedő lélek órája ezl A vagyak órája ez: nagy. éjji madár rebben a fenyőn, bandita esellcg az úton és a 8átán vijjogva kacag A vágyak órája ez' leordította: MAI1.4CSY LÁSZLÓ az örömlái N <)|Í házán. * Bamon del Valle-Inclan a modern spanyol költészet egvik legkivá óbb képviselője. ~ kásnegyedekben is belekerül havonta legalább huszonöt-harrniiif. pegőbe. Ehhez jönnek a különféle kiadások, világítás, télen a fűtés. Ez már, ki is meríti a teljesítőképességet és ha nem lenne borravaló, bizony éhenhalnánk. NinCs még egy, iparág, ahol ilyen példátlan antiszociális állapotok uralkodnának. A heti bért a ^munkaórákra átszámítva, husz filléres órabérért dolgozunk! Amellett bármikor, egyik napról a másikra az utcára kerülhetünk, ha nem birjuk egyik-másik főnök szeszélyét, akiknek szintén nem fenékig tejföl a helyzetük, mer őket is megrángaja az élet, de a kisebb-nagyobb sérelmek miatti mérgét legalább bitöltheti rajtunk, segédeken. — A segéd a munkáján kiviil a fizetés fejében köteles hetenként egyszer, nagyobb üzletben kétszer is tisza fehér köpenyt hozni és a borotvát a saját költségén élesittetni. És kötelessége mosolyogni még akkor is, ha nem tudja, mit eszik holnap a családja, A fehér köpenyeges rabszolgábjösak állanak a borbélyszékek mellett és korgó gyomorral, de mindig mosolygó arccal dolgoznak megállás nélkül és sanyarú életkörülményeikkel magyarázható, hogy időnap előtt megrokkannak, szervezetüket felőröli az állandó hajszoltság és az, hogy szorgalmuk ellenére sem adatik meg számukra, hogy emberhez méltó életet élhessenek. A mestereknek is nehéz az életük ... Eddig tart az elkesredetthaagúl panaszos levél, amelyet Doktor Mái tyás fodrászsegéd irt a Brüsszelikörut 2. szám alól. A nagy intellii genciát eláruló írásból valóba*? megdöbbentő képet kapunk a borbélysegédek súlyos helyzetéről, 5f Icérdés csak az, mi az igazság abból, amit a Igvél tartalmaz? Ami m vendégekre vonatkozó részt illeti — tegyük Csak a kezünket a szivünkre és ismerjük be, hogy bizony — igaza van a levélírónak, afl ideges, sietős és türelmetlen vendégben magunkra kell ismernünk. A levél szakmai vonatkozású Sllitásával kapcsolatban'* jóaakláttuk, ha megkérdezünk más érdekelteket is, elsősorban segédeket, segédnőket és meghallgatjuk a mestereket is. Az egyik belvárosi borbélymiihely segédjét kérdeztük meg először, igaz-e, hogy általános a szakmában a - hetvenhat heti munkaóra és a huszfilléres órabérátlag? — A munkabérünk valóban nagyon alacsony és huszfilléres óraátlagot bizony nem baladja meg. A borravaló az, ami segít rajtunk és bizony az igazság az, hogy jóformán a munkabérből élünk. A heti hetvenhat munkaóra létezett, de a iözelmultban ezen a téren már javulás állott be, amennyiben mestereink május tizenegyedikén tartott szakoszályi ülésükön a köteles heti munkaórák számát hatvanhat órára csökkentették. Igaz, hogy ezt legtöbb helyütt csak papíron tartják be, a mi szakmánk azonban olyan, hogy lehetetlenség órára, percre betartani a munkaidőt, hiszen ez a vendégektől függ. Szombatonként, a zárórakor le is huzzuk a rollót. ü bent várakozó vendégek kiszol| aálásával még órák telnek el. Vi, j'zont az is igaz, hogy nincs állaw