Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-05 / 150. szám

EGYIPTOM - TEGNAP ÉS MA A Nilus országának kalandos utja a torok hódoltságtál az angol partraszálláson keresztül a második világháborúig Uj. ** ... rA mos! nagyon is előtétbe berült Egyiptomot illetőleg meglehetősen hiányosak erre mifelénk az ismeretek. Pedig érdekes ország és a múltja is érdekes, sőt több tekintetben tanulságos. 9, Törők tartomány vöít századokon át. A török birodalom hol nagyobb volt, hol kisebb — ez az Egyiptom feletti Uralmát nem befolyásolta. Többen is megkísérelték, hogy Egyiptomot hatalmuk alá hajtsák, de minden kisérlef csődöt mondott. Például Napoleon kísérlete is, aki 1798-ban felvonult Egyiptom hatáírán, de az országot nem sikerült franciává tennie. Arra azonban mindenképpen jó volt ez a kisérlet, hogy az egyiptomi őslakosság köIrében felébredjen a gyűlölet az idegenek ellen. Ez a gyűlölet néha erősebbé vált, néha alább hagyott, de a XIX. század vége felé kezdett egészen tűrhetetlen méreteket ölteni. (Főleg az Egyiptom területén élő franciák és angolok kerültek veszélyeztetett helyzetbe. A bennszülött lakosság ugyanis nem vett tudomást arról, hogy ez a két ország azidőtájt nem volt barátságos viszonyban egymással és egyformán meg akart szabadulni mindkét eutrópai vendégtől. Ennek azután az lett az eredménye, hogy 1882 júniusában az angol flotta megjelent "Alexandria előtt, tönkrelőtte a vámost és osapatokat szállított partra. Ejgészen rövid idő leforgása alatt •ngol katonaság szállta meg egész Egyiptomot, de Anglia — semmi ki(fogást nem emelt az ellen, hogy az •ország hivatalosan továbbra is a török birodalomhoz tartozzon. A wznltán pedig tűrte a helyzetet, mert mást nem is tehetett. 'Áí angol közvélemény ekkör még távolról sem gondolt Egyiptom végleges megszállására. Gladstone kekében volt ekkor Londonban a kormány rúdja és ő erélyesen küzdött az egyiptomi hódítás gondolata el len. Még az alexandriai partraszállás után egy esztendővel is nyomatékosan kijelentette az alsóházban: — Nem hallgathatom el azt a véleményemet, hogy Egyiptom megszállása a nehézségek és terhek sorozatának átvállalását jelenti és a tartós megszállás ellenkezne hagyoBelváros* Mow .Vasárnap és hétfőn utoljára Filmóriás, amely mindannyiunkat érdekel: A iehér hajó Az olasz tengerészet névtelen hőseinek a hazaszeretet, a kötelességteljesítés, a bajtársiasság himnusza. Szereplői: Egy 35.000 tonnás csatahajó és személyczetc, és A fehér hajó ROMMEL AZ UFA HÍRADÓBAN __ 3, 5, 7, 9 mányos politikánkkal is. Az efajta eljárás nem volna összeegyeztethető azokkal a kötelezettségekkel, amelyek bennünket egy független állammal szemben köteleznek és alighanem Európa ellenkezésével is találkoznék. , 1904 április 8-án azután aZ egyiptomi szabadságpárt minden reménye rombadőlt Ezen a napon létrejött az angol—franeia szövetség. A két állam vezetői rájöttek arra, hogy olyan nemzetközi bonyodalmak előestéjén állnak, amikor a régi csatabárdot el kell ásniofe és újakat kell élesíteniök. A szerződés szabadkezet biztosított Franciaországnak Marokkóban, ezzel szemben a franciák érdektelenségüket nyilvánították Egyiptomot illetőleg. A Nilus országának függetlenségét ezen a napon hosszú időre eltemet ték — és ezt jól tudták nemcsak szerte a világon, hanem — ami nem szokott mindig megtörténni — magában az érdekelt országban is. 1911 őszén olyan ember Vette át Egyiptom kormányzását, akinek már neve hallatára is félelem fogta el^a bennszülött lakosságot. Kitchener lord mögött ekkor már Szudán meghódítása, jónéhány döntő csata megnyerése állt és tudták róla, hogy az ő energikus fellépése nélkül Franciaország aligha irta volna alá az Angliával való megegyezést. Kitchener az erős kéz politikáját honosította meg Kairóban. Ez az erős kéz eredményekkel is dicsekedhetett. Sikerült az országot átsegítenie az 1912-es olasz-török háborún beavatkozás nélkül, ami pedig meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak látszott, figyelembe véve az olasz és török érdekszférának éppen Egyiptom táján akkoriban nyilvánvalóvá váló kereszteződését. Egyiptom kívül maradt a háborún, ami nagy eredmény volt, viszont Kitchener a stabilizálódó némaság uralmát teremtette meg a Nílus mentén. Az efaja uralom azonban ritkán szokott jóra vezetni. Ezúttal is napról-napra erősebben kiéleződtek az ellentétek Kitchener és a khedive között és bármely pillanatban bekövetkezhetett a robbanás: ezt mindkét fél jól tudta. 1914 nyarán Kitchener Angliába utazott azzal a tervvel, hogy Londonban letárgyalja a tervezett nagy változásokat és a khedive eltávolítását. Meg akarta magyarázni az angol kormánynak, hogy az uralkodó-változás angol szempontból most mán elkerülhetetlen. Ugyanekkor, p'saknem ugyanazon a napon a khedive Konstantinápolyba utazott, hogy megtegye az ellenintézkedéseket. Egyikük sem tért többé vissza Egyiptomba. Közben Ugyanis kitört a világháború, amely egy csapásra megváltoztatta a helyzetet Anglia ,és Egyiptom, között. ne EMAG rfc XOII SZAG Vasárnap, 1941. jnlius X. Csak akkor leaz szép a lakása, ha bútorát nálunk vásárolja! ASZTALOSMESTEREK CSARNOKA Siendrónyl Qéia is Tártai Szeged, Dugonlos-ter II. Tel«fene»4m: 19-83. BUIOR zés elől és a Zagullal való tárgya* lá sokat visszautasította. Ez mérgesítette el azután a helyzetet és e* vezetett a kirobbanáshoz. A forradalom. azonban megbukott. •mss K o riábam Ma utoljáral Euróna nem válaszol Tasnády Mária- Kiss Ferenc, Eetrovics Szvetiszláv, Titkos Ilona, Táray, 8omlayval Hétfőtől kezdve Hunyady Sándor: Erdtfiii hasfóii) PÁGER, TASNÁDY MÁRIA, KÖNYVES TÓTH ERZSI, MEZEY MÁRIÁVAL Alkotmányjogilag TÖrökovsz'ághae tartozott, de facto angol megszállás alatt állott Egyiptom 1914-ben, az első világháború kitörésekor. Törökország ekkor még semleges állam volt és távol igyekezett tartani magát a nagy mérkőzéstől, Anglia viszont csatasorba akart állítani minél több országot a központi hatalmak ellen. Egyiptomnak ez a felemás helyzete nem tarthatott sokáig. Amikor tehát világossá vált, hogy a törökök német és osztrák-magyar szövetségesként harcolják végig a háborút, 1914 decemben 18-án Londonban a következő hivatalos közlést adták ki: — őfelsége a* angol király külügyi állaíntitkára tudomásul adja, hogy a Törökország magatartásából folyó h&borús helyzet következtében Egyiptom őfelsége védelme alá helyeztetett és a jövőben a brit protektorátus részeként fog szerepelni. Törökországnak Egyiptom feletti uralma ezzel megszűnt, őfelsége kormánya minden szükséges intézkedést megtett Egyiptom védelmére, valamint lakóinak és érdekeinek oltalmára. ' t A háború négy éve alatt egyre gyülek a viharfelhők, amibor azonban 1918-ban Wilson kiadta a jelszót a népek önrendelkezési jogáról, az egyiptomi függetlenségi párt elérkezettnek látta az időt a Cselekvésre. A nép szinte egyöntetűen tömörült Zaglul pasa köré, akinek személye ekkor már. évek óta a jobb jövő zálogának számított a Nílus mentén. 1918 novembe? 18-ának emlékét máig is megülik Egyiptomban. Ezen a napon kezdődött ugyanis az egyiptomi forradalom. Vértelen, békés forradalomnak indult ez és csak annyiból állt, hogy Zaglul pasa néhány hívével megjelent, az angol kormányzónál és — Wilson nyilatkozatára, valamint a kis népek szabadságát hangoztató ismételt angolfrancia állásfoglalásokra hivatkozva — az egyiptomi függetlenség helyreállítását kérte. Zaglulék tulajdonképpen nem voltak harcias emberek. Ezt mindennél világosabban bfzonyítja, hogy a függetlenséget békés tárgyalásokkal akarták megszerezni — de az is, hogy rögtön kijelentették: nem akarják Anglia létérdekeit megsérteni, tehát szívesen hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a függetlenség korlátozott legyen, különösen, ami a pénzügyeket és a Szuezi csatornával kapcsolatos kérdésebet illeti . . . London ekkor — nem először és nem utoljára — végzetes hibát követett el. Rosszul értelmezett presztizsokokból elzárkózott a megegyeNéfiáuy, látszólag Ssendes év követte a forradalom bukását. De a hamu alatt tovább parázsolt a tűz és nem volt kétséges, hogy a legelső alkalmas pillanatban újra magasra csap madj a láng. London ekkorra már — úgy látszik — tanult az eseményekből. Rájött arra, hogy erőszak helyett sokszor érdemesebb a megegyezés útja. A kairói angol kormányzó jegyzéket nyútott át a szultánnak —* ekkor már 1927-et írtak — és ebben a jegyzékben négy pontban körülhatároló függetlenséget ajánlott fel Egyiptomnak. A megszorítások az angol birodalommal való kapcsolatok biztosítására, az idegenek védelemre, Egyiptom védelmére és Szudánra vonatkoztak — tehát meglehetősen sokirányúak voltak. Kairóban mégis örömmel fogadták a» ajánlatot — az állandó háborús feszültséget már tiirehetef'ennek érezték ezen az oldalon is. A helyzet azután 1935-b"en kezdett ismét kritikussá válni, amikor az olasz—angol viszony kiéleződésével Egyiptom kulcshelyzete egy csapásra döntő jelentőségűvé vált. A déli és nyugati határokon olasz csapatok vonultak fel és Anglia felismerte: milyen végzetessé válhatna az esetleges egyiptomi felkelés ebben a pillanatban. Az év vége felé királyi dekrétummal helyreállították tehát a korábban felfüggesztett a) kotmányt, kiírták a választásokat és egymásután hozták tető alá azokat az intézkedéseket, amelyek Egyiptom sérelmeit voltak hivatva jóvátenni. Ennek a gyors és intenzív békéltetési akciónak a kierőszakolása és véghezvitele Eden nevéhez fűződik. 10. 1936 augusztusában írták alá a végleges angol—egyiptomi szerződést. Kompromisszum volt ez, a kompromisszumok minden előnyével — és hátrányával. A legfontosabbak talán a megállapodás katonai rendelkezései voltak. Ezek szerint az angol katonai központokat a nagyvárosokból kivonják és fö»zecHenyi K4oxa Vasárnaptól keddig! Akik szeretik a szépet; a művészi,! az izgalmas francia filmet, jöjjenek | el és nézzék meg a MPOKKÓI LÉNY-t Izgalmas, titokzatos. Rejtélyes nappalok, csőkos éjszakák. Főszereplők: Charles Vanel, Jnles Berry 4. Ráma, Tahtx Azonkívül: HÍRADÓ