Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-29 / 170. szám

Harmincezer pengős sikkasztás a szegedi Hangyánál A rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte Szemere Béla tarhonyagyári üzemvezetőt, aki eddig több, mint 18.000 pengő eltulajdonítását ismerte be »Főleg nőkre és pezsgőre* költötte a sikkasztó tisztviselő a bűnös uton szerzett pénzt (A Délmagyarország munkatársától) öt nap óta nagyarányú sikkasztási ügyben nyomoz a szegedi rendőrség. A feljelentést a »Hangya* szövetkezet szegedi tarhonyagyárának vezetősége tette amialt. hogy az ügykezelésben a rovancsolás mintegy 30.000 pengő hiányt állapított meg. A rendőri nyomozás azonnal megindult és a gyanú már az első pillanatokban a tarhonyagyártó üzem vezetőjére, Szemere Bélára irányult, aki a szövetkezet felszólítására nem tudott elszámolni a kezére bizott összegekkel és a hiányt azzal próbálta magyarázni, hogy liszt, tojás és egyéb anyag beszerzésére nagyobb összegeket fizetett ki különböző személyeknek és Z pénzek ellenértékét képező áruk még csak ezután kerülnek leszállításra. A védekezés nem bizonyult elfogadhatónak, mert Szemere ismételt felszólításra sem tudta megnevezni azokat a személyeket, akiknek a többezer pengős előlegeket állítólag kifizette. Egyetlen —' 4900 pengős tételről szerepelt csupán az a bejegyzés, hogy azt K. N a g y László budapesti lakos vette fel lisztszállifásra előlegül. Szemere vállalkozott rá, bogy felutazik Pestre és a pénzt K. Nagy Lászlótól viszaszerzi. El is utazott, azonban, amikor napok múlva sem jelentkezett, a szövetkezet feljelentésére a rendőrség a szökésben levő Szemerét elfogta és őrizetbe vette. Napokon át folyt a rendőrség bűnügyi osztályán Szeniere kihallgatása Eleinte "tudni sem akart arról, hogy a rábízott pénzelvhői bármit is a saját céljaira fordított volna, amikor azonban elébe tárták, hogy az általa adósként feltüntetett fc. Nagy László nemiélező személy, megtört és beismerte, hogy hónapokon keresztül többezer pengős tételekkel megkárosította a vállalatot. A rendőri nyomozás során a következő tényállás derült ki: Szemere Béla, aki ezidőszerint 45 éves, négy és félévvel ezelőtt került a »Haugya« szövetkezet alkalmazásába mint tisztviselő. Több vidéki városban dolgozott a »Hangya«-fiókokban, igy megfordult Ungváron js, ahol ismeretséget kötött egy fiatal, ismert nevü hegedűművésznek vel, akivel huzamosabb időn át bensőséges kapcsolatul tartott fenn. Ez év február elején Szemerét Szegedre helyezték és megbízták a szövetkezet tarhonyagyártó üzemének vezetésével, ezenkívül mint bevásárló is 'müködötá a cégnél. Uj beosztásában 170 pengős havi fizetésű kistisztviselő kezén igen nagy összegek, nehéz ezresek forogtak. A központ részére is eszközolt nagyobb bevásárlásokat, azonkívül a szegedi larhonyaüzem termékeit ts ő értékesítette. Az utóbbi időben feltűnt, hogy Szemere igen költekező életmódot folytat. Állandó vendége ielt az éjszakai mulatóhelyeknek cs nagy dáridót csapott. Aho! csak megfordult, mindenütt a »Hangya* szövetkezet igazgatójának adta ki magát, szórta a pénzt és különösen gyakran látták hölgyek társaságában. Szegedre érkezése után kevéssel 'nygismerkedelt a Kincsey-kávéház vorsöhaju énekesnőjével, akibe bekéretett és meg is kérte a kezét, ui 8p7fe4ÖBjüvészp9 menyasszony jeioittel Véglegesen szakított és azontul minden éjjel ott látták a kávé házban, ahol a dizőz ezentúl csak neki énekelte, hogy »a nagy szerelmek nem gyógyíthatók...« Szemere ugyan »a gyógyitással« is megpróbálkozott. Amikor a dizőznek lejárt a szerződése, amely Szegedhez kötötte, a mulatós ember! hogy felejtsen, az utóddal kötött szoros barátságot és azontúl az ő kedvéért folyt a pezsgő a Kincsey márványasztalánál, szemben a zenekari dobogóval, ahol az uj énekesnő már nem a szerelem gvógvithatatlanságáról énekelt mélabús dalt, hanem a »kis halacskáról« zengett valami csintalan kis dalt. Két hétig tartott ez az ujabb szerelem amely véget ért abban a pillanatban. amikor a kis esihtalant felváltotta az ujabb, aki azonban — Szemere szerencsétlenségére — a régi volt, a tiziánha.iu. A régi szerelem kiujult és rövidesen eljegyzéshez vezetett. A gyürüváltás kitűnő alkalom volt uiabb pezsgős dáridók rendezésére. Pénz volt bőven és ezen senki sem csodálkozott, mert az * igazgató ur? fényesén keresett, ugy tudták, hogy havi 2000 pengőt is meghaladja a fix fizetése, a mellékes jövedelme pedig ennek a dupíáját is kiteszi... Igy folyt a ^nagyvonalú* élet, éjszakáról éjszakára recsegett a szakszofón és repültek a százasok, ezresek a »vőlegény« zsebéből, amig egy napon jónak "látták utánanézni, hogy miből is telik tulajdonképpen Szemere Bélának erre a nagyarányú költekezésre. A többit már a rendőrségen, az »igazgató ur« vallomásáról felvett jegyzőkönyvek beszélik el, amelyek rövidesen átkerülnek az ügyészségre, ahol a rendőri nyomozás" ténymegállapításai alapján hivatali sikkasztás és hűtlen kezelés címén indul meg ellene az eljárás. Előbb azonban még a rendőrség a 4900 pengő sorsának homályára akar világosságot deríteni, mert ez az egy tétel az, amire Szemere nem tüd magyarázatot adni. Eddig több, mint 18.000 pengő eltulajdonítását ismerte be, a többi pénzre »nem emlékszik*, ami nem is csoda ... Annál inkább emlékeznek azonban a Hangyánál, ahol törvényszéki könyvszakértő vizsgálta felül a könyveket és ennek szakvéleménye alapján a rendőrségen valószínűnek tartják, hogy az elsikkasztott összegek elérik a 30.000 pengőt is. Szemere Béla addig is, amig teljes bünlajstromát összeállít ják, a rendőrség őrizetében marad, mert a nyomozás eddigi adatai és részbeni beismerése is elégséges jogalapot szolgáltatnak arra, Kogv elftzetes letartóztatásba helyezzék. hogy Szegeden milyen nagy érdeklődés nyilvánul meg Erdély és az erdélyi fürdők iránt. Azok kórében. akik olyan szemcsések, hogy 2—3 betes nyári pihenéssel gyűjthetnek erőt az egész esztendő munkájánoz. az idén valóságos erdélyi láz uralkodott. Szovátán, Borszéken szintén egész kis szegedi kolóniák ütöttek tanyát. A szegediek mindhárom tündérszép erdélyi fürdőhelyen igen jól érzik és érezték magukat, valahogy mégis elterjedt az a bir, hogy nem érdemes Erdélybe menni az idén, mert nem jó az élelmezés. Ezt a tévhirt igyekszem sürgősen megcáfolni annál is inkább, mert jómagam súlygyarapodással érkeztem haza Szovátáról s ismerőseim olyan kétkedve tekintgetnek rám, mintha csak mondanák: — Hogy lehetséges ez, hiszen — Erdélyben voltál...? Szovátán valóban igen jók az élelmezési viszonyok s ugy tudom, a többi nagyobb erdélyi fürdőn sincsen semmiben hiány. A szovátai »Casino«han például olyan 4—5 fogásos ebédeket szolgálnak fel, sült szárnyassal és húsos, gombás előételekkel, hogy bárki > békebeli* módon megnyalhalja utána mind a tiz. ujját.. Reggeli: bivalytejes kávé, vajjal, mézzel és dzsemmel, este pedig ebédnek is beillő háromfogásos, előételes menük divatosak ezen az istenáldotta erdélyi fürdőhelyen. Nem csoda hát, ha a kitűnő, éles levegő hatására fokozódik az étvágy és a sóstó állítólagos fogyasztó hatása ellenére is súlygyarapodással térnek haza az üdülők Az elterjedt hireknek tehát nem az élelemhiány, hanem egyes villatulajdonosok nyerészkedési vágya az alapja. A román tulajdonosok kezében lévő villák némelyikében ragvogó az ailátás. fényűzően berendezett, erkélyes szobák", hideg/meleg folvóviz és esvéb kényelem vár a vendégekre és Áz élelmezési viszonyok kielégítőek az erdélyi fürdőkben A villatulajdonosok élelmezési politikája és egyéb szovátai érdekességek (A Délmagyarország n unkatiirsá- * az élelmezés is nagyszerű, de — csak tói) őszinte örömmel tapasztalom, | ]5-ig... A hónap második felében már a nyerészkedési hajlam nyer kielégítést, reggelenként eltűnik a bivalytej, helyette hársfateát kortyolgathat a »betegként< kezelt jámbor üdülő, a huszfilléresnyi nagyságú vajhoz nagyitót is felszolgálhatnának, délben a marhahús különböző változatait élvezheti a vendég és este »pudding«nak nevezett gyönge kis >grizpapití szolgálnak fel, hogy meg ne terhelje valahogy a gyomrát éjszakára. Es mindezt 20—22 pengö« napi penzióért? Nyerészkedési szellem Szovátán A nyerészkedő szellemben van te hát a hiba, mert hála Istennek, élelmezésben egyik erdélyi fürdő spin szűkölködik. Bizonyíték rá a villatulajdonos élelmes eljárása, amely szerint a napi 20—22 pengős penzióra még ráfizető vendégeknek természetesen 15.-e után is jut nagyobb szelet vaj, a reggeli . 3 dekás zsemle mellé még szelet fehér kenyér, sőt délben, a refrénként visza-viszatéiö marhahús helyett gyönge rántottcsirke, vagy csirkebeesinált. A villában, ahol laktam még két szegedi úriasszony lakott. Az egyik öt nap után elmenekült, mert éppen abban a periódusban jött. amikor az élelmezés ügyes descrescendóval egyre jobban leromlott. Átment egy másik — szintén román tulajdonos kezében lévő, ezt a tárgyilagosság kedvéért jegyzem meg _ villába és ott olyan étkezést kapott ugyanazért a napi penzióért, hogy esténként, a fürdő hüs sétányain velem együtt bolyongva legendákat mesélt a napi étrendről ... Azt hiszem, sokan követték volna példáját, de egy utazási iroda utján toborozták a villák nagyrészébe a vendégeket és gz tjtazásj imda előre beszedte tőlük az egész időtartain ra szóló penzió-dijakat, ahmsvan ez szokás. Mentek ís a* iroda cime/e apa* naszos le/velek, de mire hatékony aB közbeléphetett volna, a vendjég üdülésének kiszabott időtartama lejárt é» haza kellett utaznia. Az utazási iroda népszerű megbízottja azonban ahogy tőle telt, orvosolta a vendégek panaszait. Érienként titokban és rangrejtve megjelent a villában és kisebb clelipiszeresowagokkal kedveskedett az éhes vendégeknek... Az élelmiszercsomagocskák között negyedkilós vajdarabkák szerepeltek, 10—15 friss, fehér zsemle, finom felvágott és egyéb felbecsülhetetlen, de Szovátán bárhol és bármikor könnyen beszerezhető ínyencségek... Igy történt, hogy súlygyarapodással távoztunk g villából annak ellenére, hogy a hónap második felében gondosan vigyázott vonalainkra — a tulajdonosnő . . . Egyéb szovátai érdekességek... Nem csodálom, ha a humoristáit kedvenc témája a nyaralási tdőszaü, mert valóban a humor legrikjtóhb színeibe mártott plajbászbegyre való néhány figura s néhány epizód, amely a fent vázolt villáiban töltött napjaimat vidámmá varázsolta. Két kegyelmes ur is lakott a villában, az egyik magas kora ellenére igen vidám, szellemes egyéniség attól eltekintve, hogy történelmi nevezetességnek is számított... A másik azonban beteges, szótlan, visszavonult férfiú, valamikor pénzügyi zseninek ismerték szerte az országban, ma azonban leánya erélyes kormányzása alatt töltött* szovátai napjait Taneja voltam annak a szomorkás jelenetnek, amikor a fodrásznál is az erélyes kezű hölgy fizette ki a kegyelmes «r borotválkozásának diját, nehogy az öregiw —• elszámolja magát... Mindenesetre megható lett volna a •tekintetes asszony* a kegyelmes pr leánya igy neveztette magát -r ragaszkodása és tulgondos szeretete öreg édesapja irányában, ha POP ment volna néha már a többi fürdővendég idegeire. Ugyanis a >tekintetes asszonynak? volt egy 4 év körijü kislánya és a szegény kis teremtés szintén ugyanazt a túlzott gondoskodást élvezte, ami a nagypapának is kijárt. Reggelenként az étterem hangos volt az efajta vezényszavaktól: — Ess schonj — Trink schon? — Sehlucks ech<>n; A kislány ugyanis mindössze misfél órán át reggelizett, ennyi ideig itta meg esupornyi kávéját a festi vezényszavak folytonos, harsány hangoztatása ellenéré. Vagy talán épp*-" ezért. A vendégek legtöbbjéé^ volt a meggyőződése, hogy a gyermeket bizonyos bosszúvágy sarkallja: a lázadás csöppnyi, felángoló szikrája a túlzott anyai gondoskodás ellen ... A tisztes öregúr egzercirozása ugyanilyen hangos modorban folyt egész nap a vilában. Még a kézmosás és lefekvés pontos terminusát is megszabta neki a leánya s ez alól nem volt felmentés. Az öregúrban is fellázadt néha az elnyomott atya és próbált hamarabb visszavonulni a szobájába, de leányának egyetlen erélyes mozdulata visszatérésre késztette... Persze, sok derűs megjegyzésre adott alkalmat ez a helyzet a vendégek közöt s két szimpatikus pesti asszony például azért távozott a villából. mert nem voltak hajlandók egész nap a kegyelmes ur leányának •uralkodását* élvezni... Nota bene. a kegyelmes ur és családja a kivételezettek között volt, becsinált csirkét kaptak ebédre marhahús helyett, természetesen borsos felülfizetésért,.. * Számomra ezek az élmények mind a betűvető embpr megfigyeléseivé szelídültek és hozzájárultak ahhoz, hogv az egész esztendő munkás napjaihoz való nyárt erőgyűjtésem háro™ V* tét emberismerettel gaz.4agits4k ős derűssé varázsolják ... PffÁNYT HBfDSWA