Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-03 / 148. szám

jkat el is véleménye és a csalása melhallatlan döntést. A yoztak a tek, azon minden ik áteze k kelet, a lefir I az ango- m iltek bele. 1 számára 1 , akkor, 1 hatalmas j mozgási I Rommel | volna j ntasztiku- L előretö Tobrukot, lelyen vaobruk véniazkodtak elocsudtak Romme kik. ismerték a létezc- I tjukat elem a pán- ' két olasz indította ront ellen, J r»y ívben amelyen csapatok, hatalmas elvesztet- M páncélosok 1 at hitték " isszavonu- • ták ezek át. Valóllenére ez gelycsapaazon on lámadd áttörhesse- M latokat elmaggal é» erűit. Ek kötelékei ostrom alá, . t zárva és Rommel , csapatokat | a tengerig lék az anaknazár essé, akik y részének fele viszmak üldöegv pillacsapatait, kelet feaz angol sza is renmlva megi széliek átodaszállite Gambu angol csaaz aknatok is etléli részét gával játban pontoehéz utánlyzetekhez álás sem g ezt a» gyors ela döntést példa két idősére — irtcr Zek GYÖRGY tisztalettel u. 2. **• A szegedi vendéglősök ís megoldják a sörproblémát Ma délután ülést tart a vendéglátóipari szakosztály — A terv szerint Szegeden is korlátozzák a sörfogyasztást (A Délmagyarország munkatársától) A hosszabb idő óta tapasztalható sörhiány legutóbb arra indította a budapesti vendéglősök ipartestületét, hogy bizonyos megszorító intézkedéseket léptessenek életbe a sörfogyasztás korlátozására. Az ipartestület vezetősége ugy határozott, hogy átmenetileg ugy oldják meg a problémát, hogy egy vendégnek csak két pohár sört szolgáltatnak ki. Tekintettel arra, hogy ugyanez a probléma Szegeden is napirenden van s a sörfogyasztás és kiszolgálás kérdésével már régebben foglalkoznak a szegedi vendéglősök is, a szegedi ipartestület vendéglátóipart szakosztálya elhatározta, hogy a kérdést hasonlóképpen sürgősen megoldja- Éppen ezért ma déllutánra ülésre hivták össze a szakosztályt s az ülés legfontosabb napirendi pontja a sörprobléma lesz. Értesülésünk szerint a terv az, hogy Szegeden is a budapestihez hasonló határozatot hoznak s ezeket a fogyasztási megszorításokat haladéktalanul életbe léptotik. Ezenkívül pedig több éteikiszolgálási kérdést is megbeszélnek az üiésen a vendéglősök. Kijelölték a szegedi szappanés tojáskiskereskedőket (A Déluiagyarország munkatársától) A közellátásügyi miniszternek a mosószappan, mosószer, valamint a pipereés mosószappan forgalmának szabályozásáról szóló rendeletben foglalt felhatalmazás alapján mosószappan, mosószer, valamint pipere- és borotvaszappan kiskereskedőkké a polgármester a következő szegedi kereskedőket jelölte ki: Csonka Györgyné sz. Korondi Gizella Petőfi Sándor-sugárut 7, László Ilona Károlyi-utca 4, ifj. Ábrahám Lajos Aigner-telep. Tapolcsányi-utca i, özv. Bacsa Gáspárné sz. Dékány Mária Kecskemét i-u tea 24, P r á t e r János Mikszáth Kálmán-utca 5, Tóth Mihályné sz. M a k a I Julianna Somogyitelep, III. u. 113, Németh András Baktói hegyközség 14, Vörös János Debreceniutca 15, Kiss' József Váradi-utca 29, Becsei Mihály Piispök-utca 12. Hegedűs Jánosné sz. Horváth Teréz Kálvária-utca 2, Bácsfalusi Inire Bercsényi-utca 18. Fritsch János Béke-utca 6, Puskás Ferenc Fehértó kap. 302., Nagy László Francia-utca 26, Benkő István Mars-tér I, Bárkányi János Dugonics-tér II, Fritsch Gergelyné sz. Biebel Margit Iíatona-utca 1. sz. Tojáskiskereskedőkké pedig a következő kereskedőkel jelölték "ki; Fikert Antal Teréz-utca 21, Miki a Andrasne Pallavieini-utca 5, özv. Tu kulyácz Miklósné Rókusi ff., Dolozsmai ut 17, Bakacsi Iniróné Mó Tön T 78:>' ""' váll, József,,é íomorkeny-utea 8, Gál Jánosné I'áns-korút 26, özv Rali* Lajosné 4, özv. Nagy Torma Vincene Hetvezér-utea. 41 „„ í Polgármesteri határozat közli, öogy a veghatarozat ellen fellebbezésnek helye nincs, csupán felülvizsgálatf kérelemnek, amelyet a kézbesítés napját követő naptól számllotf 15 nap alalt a közellátási miniszterhez ímezve a polgármesteri hivatalhoz <cll benvujlani. FERENCJÓZSEF keserűvíz A regi ozegea nagy napjai Ferenc József apostoli király Szegeden 1939 augusztus 6-án — a magyar ellenforradalom hőseinek szegedi emlékünnepén — ragyogószavu tábori püspökünk, P. Uzdóczy-Zadravecz István, magyar szivének felszikrázó lángolá&aban: »Civitás Solis*-nak, a Nap Városának nevezte ei Szegedet, a magyar nemzeti fővárost, ahonnan Magyarország Főméltóságu Kormányzó Ura 1919-ben a »Magyat Feltámadás* felé vezette az elhalkult szivverésü nemzetet, ennek a most már nevében is fényes — de a szenvedések és sorsbeli megpróbáltatások lángoló tüzében, életében már régen fényesre verődött — városnak a >nagy napjai»-ról vetitünk sietős szemekkel rögzített emlékképeket. A régi Szegednek az úgynevezett »Uj Korá*ból, az 1879—99-es évekről. E korszak nagy eseményei és soha nem felejthető nagy pillanatai futnak elénk egy szívdobbanásnyi időre, azok a távoli történelmi pillanatok, amelyek örökre összeforrtak a hagyományait őrző város életével, szellemiségével és leiki arcának minden vonásával. >A régi Szeged nagy napjai* emléklapjainak a > forgatását* az árviz után kezdjük. A feljegyzések szerint: 1879 március 12-én, éjfél után 2. órakor a Tisza áradata a város fölött mintegy 20 kilométerre átszakította az u. n. percsorai védtöitést és hátulról megkerülve a várost^ annak legnagyobb részét elpusztította. A város 5800 háza közül 5458 dölt romba és a vésznek másfélszáznál több emberélet esett áldozatul.* ... A »huiiámsir»-ból kilépett várost a Mindenható kegyelme megóvta a legszörnyűbb pusztulástól es megkapta azt a nagy ajándékot, hogy életének legkétségbeejtöbb pillanatában — a > romváros* összeomlott falai között — első nagy látogatóját és nehéz sorsa megértőjét, a koronás magyar királyt fogadhatta A legelső magyar ember adta meg a példát a legnemesebb részvétre, vigaszra és segítségre, de kimondotta varázserejü igét is: »nem & sírjánál áll Szegednek, hanem nj bölcsőjénél*. A remény és bizalom királyi rózsái voltak ezek az egyszerű szavak, mert nemcsak bit áradt a felséges megnyilatkozásból, hanem férfiúi akarat, parancs és erő, •Amit király akart, mindenki akart — írják a kor egykorú tudósítói —, mindenki azt akarta, hogy szebb legyen a romba dölt Szeged, hogy meg. védjék a tenger ellen, mely elsöpörie és hogy biztosabb alapokra építsék a magyar kultura várát a Délvidéken*. Most már hittel ós bizalommal hirdették a esiiggodök, a reménytvesztettek is: .Szeged szebb lesz, „,j„t Vtí|í!l( Szabadulást, uj életerőt, friss vérkeringést, éledő szívdobogást hozott ez a királyi látogatás az alélt nép meggyötört testébe. 1879 uiarcius 17-éii reggel 7 órakor futott be Ferenc Jozöci királyunk udvari vonata a szegedi pályaudvarra. Nemcsak Szegeden, de az egész országban nagy lelkesedést keltelt őfelsége szegedi látogatása. A/, állomásokon mindenütt virágerdö várta Szegeden Lukács György kormánybiztos. Dáni b'ercnc főispán, Pálíy Ferenc polgármester fogadták lelkes ; közönség élén. őfelsége kíséretében | voltak: Tisza Kálmán miniszterelnök és a személye körüli miniszter: báró Weiockbeim Béla- báró Monde) főhadsegéd. Görgey tá bornok, w kabinetiroda főnöké két szárnysegéd, a királyi katonai iroda két tisztviselője és az uti marsall. •Isten hozta Felségedet közénk, hajléktalanok közé! — hang zott a polgármester üdvözlése. Magyar királyt, magyar polgármester megrázóbb szavakkal még nem üdvözölt. — Mély fájdalommal jelentünk meg Felséged előtt — elhalkult itt Pálfy Ferenc hangja — azon keserű jelentéssel, hogy Szeged a legmagyarabb és legnépesebb alföldi város a Tisza vizárja következtében, csaknem teljesen romba dőlt. Mindent elvesztettünk, Felséges Ur! csak egy maradt meg: az a hűség és szeretet, mellyel Felséged iránt e város népe törhetetlenül és változatlanul viseltetik*. A legendásan kék szemek még kékebbre nyíltak és királyi könny csillant fel mélyükön. A király szava is halk volt, de erő, biztatás és a segítés vágya remegett fel benne. •Szivem fájdalma hozott ide — válaszolta —, van és lesz segítség — lelkem legjobb reménye, hogy jobb idők is fognak jönni és hogy ez a derék város fel fog virágzani*. Dáni főispán férfias erővel küzdi le fájdalmát és üdvözlő szavait igy végzi: »a Felség atyai szivétől függ, ha elmondhatjuk még, hogy Szeged nem volt, hanem lesz is*. A márciusi szél belesir a szegedi urak panaszába s a koratavaszi napfény sugara végigszalad az ősz főispán ezüsthaján. A király a jelenlevők felé fordul, de a főispánnak válaszai; »Biztosatfc%tum, hogy Szeged lesz, még pedig szebb lesz, mint volt!* És elindul a •romváros* felé.., A látvány ott nem— királyi!... Apró bölcső fehér párnával ring a szennyes ár tetején, pici lakóját elnyelte már a hullámsír. Itt egy teknő, amott egy asztalfiók _ kilátszik belőle a fekete kenyér és a rozsdás kés hegye —, majd egy sor háztető emelkedik ki a zavaros szürke árból.., Siró gyermekek, sápadt asszonyok komortekintetü néma férfiak, egykor kemény léptű, most összetört öreg magyarok —, akiknek a feje egyetlen éjszakán fehéredett meg _ próbálják menteni azt, ami nem menthető... Sokan meszszire, minél távolabbra futottak el, a lakosság egyrésze a városból is elmenekült. A király áll, merően néz, tekintete beissza a borzalom e rettentő látványát. A »romváros« képét egy életen át őrizni fogja... Elutazik, de megbízásából Szegeden marad Tisza Kálmán miniszterelnök, hogy tájékozódjék az összes körülményekről és tegyen javaslatot, miként lehetne a haldokló városon segíteni. >Szeged feltámadásában döntő része volt a kifály felemelő érdeklődésének — közli velünk »Szeged Uj Korá«-nak tör. lénelirója Kulinyi Zsigmond _ és a bála és a kegyelet jutott kifejezésre a törvényha lóságának azon határozatában, hogy a Millenium számára azt a jelenetet festeti meg hivatott művész által, amikor a romvárosban járt a király*. E monumentális mű megalkotására — mint. tudjuk — Vágó Fái festőművész kapóit megbizalást. Csak lassan és csak nagyon nehe zen indu't meg ség. A szegedi közölte u szörnvii katasztrófát és 19én jeleni meg újra a Szegedi Napló és március '>i-én a Szegedi Hiradó. • A viz elborította utcáinkat _ írja a • égi krónikás. - Ki fogjuk heverni. Most egy másik halálos ellenség 'áll a kaimnál: a csüggedés. Védiiik KTJ magunkat ellene, mert ez még vesz®delmescbb.* A rémület első napjaiba" ugyanis, oly hirek is szárnyra keltek — főleg egyes külföldi lapok tudósításai nyomán —, hogy a részben elmenekült lakosság és általában Sze ged népe: >megsokaIta a küzdelmet a Tisza folyó hatalmával és mintha » lakosság szétszóródásának veszélyétől lehetne tartani*a polgári tevékenysajtó március 12-én Kossuth Lajos vett erről tudomást elsőül és 16 nappal a szerencsétlenség után — 1876 március 22-én — levelet intézett Bak'ay Nándor országgyűlési képviselőhöz. »Hatalmas riadó ez a varózsszerü irás — közli már idézett történetírónk — és megtette a hatást » esüggedőkre is, növelve, megerősítve az önbizalmat, amelyet Kossuth Lajos oly nagy eredménnyel hirdetett*. Kossuth örökszép sorait igy fejezi be: •Szegedet, Szeged népe támaszthatja lel!* És megindult a segítés Szegednek és Szegedért... Paloták és kunyhók, ásók és koronák fogtak össze, ki könnyét, ki aranyát, ki dolgos két keze munkáját adta a bajbajutott városnak, amit tudott, azt nyújtotta a szivével együtt a romvárosnak... Szeged ügyeinek érdekében a képviselőház « leggyorsabb munkatempóban három törvényt alkotott. A harmadik alapján — 1879 junius 11-én — Szegedre érkezik őfelsége királyi biztosa áa szaktiszt viselői, akiket a szegedi köztudat Mikszáth Kálmán derűt hintő kedve nyomán »Tisza Lajos és udvara* elnevezéssel őrzött meg városkrónikáiban. Tisza Lajos gróf nagy férfilélek volt. Szivet hozott és sziveket kapott. Az üdvözlő uraknak e szavakkal szorította meg a kezét: •Önéit é vagyok és maradok testben-Iélekben, mig kezet fogva nagy munkánkat be fogjuk fejezni. Előre" tehát! A? Isten, a király, a nemzet nevében kezdjük meg a nagy munkát!* A város újjáépítését a roppant pusztulás után, a kormány és a társadalom közös munkája indíthatta el. És bár nagyarányú segítséget kapott Szeged az államtól, egész Magyarországtól sőt mint tudjuk a külföldről is —, de mégis a lakosság ősereje és a polgári erőfeszítés héroszi munkája alkotta azt újra, amint Kossuth Lajos kívánta és előre látta. 1879 május 23-án Szegedre érkezett József főherceg. Látogatásáról kedves és finoui képeket ad a szegedi sajtó. A fenséges ur látva a város roppant pusztulását növényzetében is, mosolyosan igéri, hogy »ö lesz Szegednek a fökertésze*. És ezirányu" munkásságát azzal kezdi meg, hogy elutazása után sajátkezűlég irt egy megható levelet, amelybea 31.000 fiatal fácskát ajánlott fel a városnak. Julius 13-án Szegedre érkeztek a neves külföldi szakértők, azon intézkedések megállapítása céljából, amely megakadályozna a jövőben hasonló szerencsétlenséget. Javaslatuk lényege: »Szeged védelmére szükséges égy külön, a külső töltésektől független védvonal, mivel a külső védniüvek építésére és fönntartására már nagy terjedelmüknél fogva sem lehet annyi gondot forditani, mint amennyit egy nagy város védelmére forditani lehet és kell*. A szakférfiak terjedelmes emlékirata utolsó fejezetében az épitendö szegedi rakpart kérdésével foglalkozik, de ennél a pontnál kijelentik a kiváló urak, hogy • a bizottság nem érzi magát hivatva e tekintetben tanácsokat adni azon kitűnő mérnököknek, akik Budapesten a szép rakpartokat és egyéb nagyszerű vizniüveket emelték*. ... Még alatt volt a város jó része, mikor a lyrályi biztosság műszaki osztály® megkezdte az előmunkálatokat •« Ar-