Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-25 / 167. szám

Siómnál 1942. tollas 25. XVIII. ÉVI. 167. SZ. Havonta 2.50, neaoedevre 7.20 400 »*• ;rt t w még r.e® na 3:11 atig se" i déli k® ország0' vár & 24, 50 ® Pld* nhbí' KERBSZTENY POLITIKAI NAPILAP Rosztov német kézen A szövetséges csapatok döntő rohammal elfoglalták a Szovjet fontos hadműveleti bá­zisát — Nagy páncélos és tüzérségi veszteségek érték a Szovjetet a Don-kanyarban — Hit jelent a Sztálingrád körüli csend — Heves harcok az el-alameini állásokban — Hegujuló légitámadások angol és német területek ellen Gyors tempóban közelednek a németek a Volga felé K néhány héttel ezelőtt Cbarkov­jfc'ál és Kurszknál megindult had­műveletek, amelyeknek az ismeretes hét ,üökésiránya" fejlődött ki, (ke­letre Sztálingrád, délre Rosztov felé) fléli rányban pénteken Rosz­tov elfoglalásával eredményre ve­zettek. Kemény és elkeseredett har­cokban törtek utat maguknak a ué­jmet és szövetséges Csapatok Rosz­tov felé. Csak az utolsó napon de­rült ki, hogy a bolsevisták a város belső területét rendkívüli módon megerősítették. 'A város körül kor­szerű erőditményövezetet emeltek nagy aknamezőkkel kiegészítve és az egész várost körülvevő tankel­hárító árkot húztak. Miután a tá­madó hadosztályok több helyen át­törték ezt a mélyen tagozott rend­szert, gyors előretörésükkel sike­rült a város szélét elórniök. Ennek eredményeként a véderőfőparancs­nokeag jelenthette/, hogy a német téderő alakulatai rohammal elfog­lalták Rosztovot, ezt a fontos köz­lekedési kikötőközpontot. Sztálingrád Ellehtlthen n ftosztovról kiadott bőséges beszámolókkal a véderő főparancsnoksága semmi további közlést nem tesz a Sztálingrád irá­nyában folyó hadműveletekről és az Alsó-Don átlépése utan kialakult helyzetről s ezzel Csak megerősíti azt a feltevést — jelenti Berlinből Ottó von Heydebreck —, hogy .,» legújabban itt kibontakozott táma­dásoknak igen nagy jelentősége Van. Erre vall az is, hogy belini katonai körökben, amelyek leg­utóbb még szivesen beszéltek arról, hogy milyen nagy szerepet játszik Sztálingrád és a Volga a német hadműveleti tervekben, ma már szintén alkalmazkodnak a hallga­tás irányelvéhez, amelynek érvény­re jutása rengeteg tapasztalat tanu­sága szerint mindig rendkívül nagyjelentőségű hadműveleteket je­lez. Rommal uj taktikája 'Ám! az északafrikai helyzetet il­leti, az erről hallható megjegyzé­sek Újszerűek és figyelemreméltóak r- mondja Heydebreck jelentése. 'Katonai szakkörökben szembeszáll­-®k aszal a felfogással, amely sze­ttet a hadi jelentésekben most gyak­rabban süerenlő. - többjtovésbé sú­lyos brit támadások, azt jelentik: hogy a kezdeményező most nem Rommel, hanem Auchinleck. Rom­mel tábornok — mondják — min­dig El-Álaméin körzetében akart maradni és noha egyizben betört az el-alameini brit állásba, sohasem állt szándékában, hogy tovább tör­jön előre keleti irányban. Annak, hogy Rommel nem vonult vissza Marsa Matruhba, Csak az az oka, hogy az El-Alameinnél elért pozí­ciót kedvezőbb kiinduló pontnak tartotta későbbi hadműveletei szá­mára. Hogy mi lesz a jövőben, — mondják végül — az elsősorban az utánpótlástól függ, már pedig Rommel utánpótlását százszázalékig biztosították légi- és tengeri nton egyaránt Ez egyformán vonatko­zik az emberanyagra és hadiszerre. Amint Kairóból jelenti az NST, az el-alameini állásokért kitijtil) harcok változatlan heveséggel foly­nak. A brit főhadiszállás jelentése szerint a tengelyhatalmak repülő­gépei bombatámadásokat intéztek a Szuez-csatorna katonai célpontjai ellen. Hull beszéde A' Délmegyorofszdg tegnap je­lezte, hogy Hull araerikai külügy­miniszter bejelentette: beszédet in­téz Amerika népéhez. A beszéd el­hangzott és abban a külügyminisz­ter a Német Tl-nek az angol hír­szolgálatból vett jelentése szerint kijelentette, hogy az Egyesül-Álla­mok a háborút Csak ngy nyerheti meg, ha felkutatja az ellenséget és megtámadja. Az Egyesült-Államok — mondotta Hull — minden „ren­delkezésre álló" erővel meg fogják segíteni a „vitéz szövetségest". Az Egyesült-Államok és a szövetsége­sek kényszerűségből vállalták a há­borút, minthogy nem vették tudo­másul azt az egyszerű, de alapvető tényt, hogy a béke és a jogállapot fenntartásához, valamint a nemzet­közi szabadság megőrzéséhez szük­séges bizonyos felelősségek vállalá­sa. Az atlantióceáni okmányban le­fektetett „Ígéretek" olyan rendszert jelentenek, hogy ezáltal minden nemzet, akár kicsi, akár nagy, biz­tosítékot kap, hogy egy „tartós béke keretében" a legjobb alkalmat kapja a szabadságra irányuló „kí­vánságainak" teljesedésére és még­találja a legnagyobb lehetőségeket az anyaeí előrehaladás szemuontlá­ból. Éppen azért valamilyen nem­zetközi szervezetet kell felállítani, amely „ha arra szükség van, erő­szakkal" a jövőben a nemzetek kö zötti békét megőrzi. Az Egyesült­Államok nemzetközi együttműkö­déssel egy „mechanizmust" fognak felállítani, amely biztosítja a bé­két és amely minden nemzet fegy­verkezési mértékét megállapítja, azonkívül egy másfajta intézményt is létre kell hozni s ez a nemzetközi biróság. A hármas egyezmény államait el­lenőrizni kell mindaddig, „amíg készségüknek és képeségüknek ta­nújelét nem adják", hogy más nem zetekkel békében tudnak élni. A leg­nagyobb akadály az emberiség előrejutásában a múltban a nacio­nalizmus volt — állapította meg Hull. HuH aztán igy folytatta: — Spm a szövetségesek győzelme, sem bár­milyen más elképzelés nem alkal­mas arra, hogy a háborít után egy évezredre szóló jólétet biztosítson. Hogy ezt az alkalmat teljesen ki­használhassák. az Egyesült-Álla­moknak el kellene határozniok, hogy ne csak hangoztassák a jóté­teményeket és áldásokat, amelyek­re az emberiségnek szüksége van. hanem az Egyesült-Államoknak meg kellene találniok azt a gépeze­tet is, amelynek segítségével eze­ket az áldásokat és jótéteményeket a legsürgősebb nton-módon biztosí­tani lehetne. A legközelebbi jövőt illetőleg — mondotta Hull beszéde végén — a legfontosabb feladat a háborút végképpen és olyan sürgő­sen, amilyen sürgősen "csak lehet, győzelmesen befejezni. Ennek eléré­sére az Egyesült-Államok minden­nap a lehető legnagyobb teljesít­ményt kell nyújtania. Hull szerint a jelenlegi viszály, amely az egész világra, kiterjeszke­dett, a tengelyhatalmak kísérlete az Egyesült-Államok és a világ töb­bi országainak meghódítására és leigázására. A hara tehát, amelyet végig kell harcolni, „a szabad­ságért, az othonnukért éa puszta létünkért" folyó küzdelem. Német­ország s Japán — mondotta Hull az egész világot akaratuknak akar­ták alávetni; mindenki tehát, aki ezekkel a hatalmakkal együtthalad, méltatlan a szabadságra. Arról a „nemzetözi szervről", amelyre Hull céloz, a Transzkonti­nent Press azt jelenti, hogy Roose­velt egymilliós főnyi nemzetközi rendőrséget akar felállítani. A je­lentés szerint a háború befejezése után a jelenleg a tengelyhatalmak által uralt arányokba™ a rendet fenn fogja tartant A Wilhelmstrassa és g második írom Heydebreck péntek déli' jelentése szerint a Wilhelmstrasset továbbra is foglalkoztatja a második front kérdése. Az érdeklődés felkeltését nagymértékben elősegítette a Lit­vinov és Roosevelt közt lefolyt meg­beszélés. Ebben párhuzamot látnak a Churchill brit miniszterelnök és Majszkij londoni szovjet nagykövet között lefolyt tárgyalással, amely mint emlékezetes, német katonai és politikai körökben erős figyelmet váltott ki, ha a sajtó nem 5s fog­lalkozott ilyen értelemben vele. Éppúgy kapcsolatba hozzák a második front kérdésével Churchill többszöri tárgyalását BullittaJ, az Egyesült-Államok londoni nagykö­vetével. A sajtófejtegetések termé­szetesen különös nyomatékkal Csak annak leszögezésére szorítkoznak, hogy ezldőszerint Londonban és Washingtonban már nem „második frontról", hanem „segélynyújtás­ról" van szó. Nagy jelentőséget' tulajdonítanak a „Wallstreet-sajtónak" a kölcsön­zés bérlettörvény alapján kötött szerződések bizonyos teljesithetet­lenségéről tett közlseinek és arra a következtetésre jutnak, hogy az an­golszász hatalmak anyagi okokból sincsenek abban a helyzetben, hogy ujabb katonai akciókat kezdemé­nyezhessenek. Ha beavatott helyek ebbe a vitába bele is szólnak, kriti­kai megjegyzéseik mindössze azok­ra a korábbi ismert- kijelentésekre szorítkoznak, hogy a „második front" felállítására vonatkozó lépé­sek Németország száraára sem meg­lepetést, sem komplikáltabb felada­tot nem jelentenek, miután ezek a támadók számára biztos katasztró­fával végződnek. Berlin, julius 24. rancsnoksága közli: A Don-kanyarban Kémet hadijelentés A véderő főpa­a gyalogos — Voronyezstől északnyugatra erő­sebb ellenséges támadásokat ellentá­madással. visszavertünk. Ilarci és zu­hadoszálvok és: á gyorskötelékek meg- hanóbombázó kötelékek beavatkoztál-, törték az újonnan harcbavetett szov- a földi harcokba és az ellenségnek jetcsapatok ellenállását. Ezekben a súlyos veszteségeket okoztak, harcokban 69 páncélost és 29 löveget — A volrhovi arcvonalon és I> áeinmfeitettürtk mén. • ..ningrátf. előtt aiabb ellenséges tárna-

Next

/
Thumbnails
Contents