Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-25 / 167. szám

Siómnál 1942. tollas 25. XVIII. ÉVI. 167. SZ. Havonta 2.50, neaoedevre 7.20 400 »*• ;rt t w még r.e® na 3:11 atig se" i déli k® ország0' vár & 24, 50 ® Pld* nhbí' KERBSZTENY POLITIKAI NAPILAP Rosztov német kézen A szövetséges csapatok döntő rohammal elfoglalták a Szovjet fontos hadműveleti bázisát — Nagy páncélos és tüzérségi veszteségek érték a Szovjetet a Don-kanyarban — Hit jelent a Sztálingrád körüli csend — Heves harcok az el-alameini állásokban — Hegujuló légitámadások angol és német területek ellen Gyors tempóban közelednek a németek a Volga felé K néhány héttel ezelőtt Cbarkovjfc'ál és Kurszknál megindult hadműveletek, amelyeknek az ismeretes hét ,üökésiránya" fejlődött ki, (keletre Sztálingrád, délre Rosztov felé) fléli rányban pénteken Rosztov elfoglalásával eredményre vezettek. Kemény és elkeseredett harcokban törtek utat maguknak a uéjmet és szövetséges Csapatok Rosztov felé. Csak az utolsó napon derült ki, hogy a bolsevisták a város belső területét rendkívüli módon megerősítették. 'A város körül korszerű erőditményövezetet emeltek nagy aknamezőkkel kiegészítve és az egész várost körülvevő tankelhárító árkot húztak. Miután a támadó hadosztályok több helyen áttörték ezt a mélyen tagozott rendszert, gyors előretörésükkel sikerült a város szélét elórniök. Ennek eredményeként a véderőfőparancsnokeag jelenthette/, hogy a német téderő alakulatai rohammal elfoglalták Rosztovot, ezt a fontos közlekedési kikötőközpontot. Sztálingrád Ellehtlthen n ftosztovról kiadott bőséges beszámolókkal a véderő főparancsnoksága semmi további közlést nem tesz a Sztálingrád irányában folyó hadműveletekről és az Alsó-Don átlépése utan kialakult helyzetről s ezzel Csak megerősíti azt a feltevést — jelenti Berlinből Ottó von Heydebreck —, hogy .,» legújabban itt kibontakozott támadásoknak igen nagy jelentősége Van. Erre vall az is, hogy belini katonai körökben, amelyek legutóbb még szivesen beszéltek arról, hogy milyen nagy szerepet játszik Sztálingrád és a Volga a német hadműveleti tervekben, ma már szintén alkalmazkodnak a hallgatás irányelvéhez, amelynek érvényre jutása rengeteg tapasztalat tanusága szerint mindig rendkívül nagyjelentőségű hadműveleteket jelez. Rommal uj taktikája 'Ám! az északafrikai helyzetet illeti, az erről hallható megjegyzések Újszerűek és figyelemreméltóak r- mondja Heydebreck jelentése. 'Katonai szakkörökben szembeszáll-®k aszal a felfogással, amely szettet a hadi jelentésekben most gyakrabban süerenlő. - többjtovésbé súlyos brit támadások, azt jelentik: hogy a kezdeményező most nem Rommel, hanem Auchinleck. Rommel tábornok — mondják — mindig El-Álaméin körzetében akart maradni és noha egyizben betört az el-alameini brit állásba, sohasem állt szándékában, hogy tovább törjön előre keleti irányban. Annak, hogy Rommel nem vonult vissza Marsa Matruhba, Csak az az oka, hogy az El-Alameinnél elért pozíciót kedvezőbb kiinduló pontnak tartotta későbbi hadműveletei számára. Hogy mi lesz a jövőben, — mondják végül — az elsősorban az utánpótlástól függ, már pedig Rommel utánpótlását százszázalékig biztosították légi- és tengeri nton egyaránt Ez egyformán vonatkozik az emberanyagra és hadiszerre. Amint Kairóból jelenti az NST, az el-alameini állásokért kitijtil) harcok változatlan heveséggel folynak. A brit főhadiszállás jelentése szerint a tengelyhatalmak repülőgépei bombatámadásokat intéztek a Szuez-csatorna katonai célpontjai ellen. Hull beszéde A' Délmegyorofszdg tegnap jelezte, hogy Hull araerikai külügyminiszter bejelentette: beszédet intéz Amerika népéhez. A beszéd elhangzott és abban a külügyminiszter a Német Tl-nek az angol hírszolgálatból vett jelentése szerint kijelentette, hogy az Egyesül-Államok a háborút Csak ngy nyerheti meg, ha felkutatja az ellenséget és megtámadja. Az Egyesült-Államok — mondotta Hull — minden „rendelkezésre álló" erővel meg fogják segíteni a „vitéz szövetségest". Az Egyesült-Államok és a szövetségesek kényszerűségből vállalták a háborút, minthogy nem vették tudomásul azt az egyszerű, de alapvető tényt, hogy a béke és a jogállapot fenntartásához, valamint a nemzetközi szabadság megőrzéséhez szükséges bizonyos felelősségek vállalása. Az atlantióceáni okmányban lefektetett „Ígéretek" olyan rendszert jelentenek, hogy ezáltal minden nemzet, akár kicsi, akár nagy, biztosítékot kap, hogy egy „tartós béke keretében" a legjobb alkalmat kapja a szabadságra irányuló „kívánságainak" teljesedésére és mégtalálja a legnagyobb lehetőségeket az anyaeí előrehaladás szemuontlából. Éppen azért valamilyen nemzetközi szervezetet kell felállítani, amely „ha arra szükség van, erőszakkal" a jövőben a nemzetek kö zötti békét megőrzi. Az EgyesültÁllamok nemzetközi együttműködéssel egy „mechanizmust" fognak felállítani, amely biztosítja a békét és amely minden nemzet fegyverkezési mértékét megállapítja, azonkívül egy másfajta intézményt is létre kell hozni s ez a nemzetközi biróság. A hármas egyezmény államait ellenőrizni kell mindaddig, „amíg készségüknek és képeségüknek tanújelét nem adják", hogy más nem zetekkel békében tudnak élni. A legnagyobb akadály az emberiség előrejutásában a múltban a nacionalizmus volt — állapította meg Hull. HuH aztán igy folytatta: — Spm a szövetségesek győzelme, sem bármilyen más elképzelés nem alkalmas arra, hogy a háborít után egy évezredre szóló jólétet biztosítson. Hogy ezt az alkalmat teljesen kihasználhassák. az Egyesült-Államoknak el kellene határozniok, hogy ne csak hangoztassák a jótéteményeket és áldásokat, amelyekre az emberiségnek szüksége van. hanem az Egyesült-Államoknak meg kellene találniok azt a gépezetet is, amelynek segítségével ezeket az áldásokat és jótéteményeket a legsürgősebb nton-módon biztosítani lehetne. A legközelebbi jövőt illetőleg — mondotta Hull beszéde végén — a legfontosabb feladat a háborút végképpen és olyan sürgősen, amilyen sürgősen "csak lehet, győzelmesen befejezni. Ennek elérésére az Egyesült-Államok mindennap a lehető legnagyobb teljesítményt kell nyújtania. Hull szerint a jelenlegi viszály, amely az egész világra, kiterjeszkedett, a tengelyhatalmak kísérlete az Egyesült-Államok és a világ többi országainak meghódítására és leigázására. A hara tehát, amelyet végig kell harcolni, „a szabadságért, az othonnukért éa puszta létünkért" folyó küzdelem. Németország s Japán — mondotta Hull az egész világot akaratuknak akarták alávetni; mindenki tehát, aki ezekkel a hatalmakkal együtthalad, méltatlan a szabadságra. Arról a „nemzetözi szervről", amelyre Hull céloz, a Transzkontinent Press azt jelenti, hogy Roosevelt egymilliós főnyi nemzetközi rendőrséget akar felállítani. A jelentés szerint a háború befejezése után a jelenleg a tengelyhatalmak által uralt arányokba™ a rendet fenn fogja tartant A Wilhelmstrassa és g második írom Heydebreck péntek déli' jelentése szerint a Wilhelmstrasset továbbra is foglalkoztatja a második front kérdése. Az érdeklődés felkeltését nagymértékben elősegítette a Litvinov és Roosevelt közt lefolyt megbeszélés. Ebben párhuzamot látnak a Churchill brit miniszterelnök és Majszkij londoni szovjet nagykövet között lefolyt tárgyalással, amely mint emlékezetes, német katonai és politikai körökben erős figyelmet váltott ki, ha a sajtó nem 5s foglalkozott ilyen értelemben vele. Éppúgy kapcsolatba hozzák a második front kérdésével Churchill többszöri tárgyalását BullittaJ, az Egyesült-Államok londoni nagykövetével. A sajtófejtegetések természetesen különös nyomatékkal Csak annak leszögezésére szorítkoznak, hogy ezldőszerint Londonban és Washingtonban már nem „második frontról", hanem „segélynyújtásról" van szó. Nagy jelentőséget' tulajdonítanak a „Wallstreet-sajtónak" a kölcsönzés bérlettörvény alapján kötött szerződések bizonyos teljesithetetlenségéről tett közlseinek és arra a következtetésre jutnak, hogy az angolszász hatalmak anyagi okokból sincsenek abban a helyzetben, hogy ujabb katonai akciókat kezdeményezhessenek. Ha beavatott helyek ebbe a vitába bele is szólnak, kritikai megjegyzéseik mindössze azokra a korábbi ismert- kijelentésekre szorítkoznak, hogy a „második front" felállítására vonatkozó lépések Németország száraára sem meglepetést, sem komplikáltabb feladatot nem jelentenek, miután ezek a támadók számára biztos katasztrófával végződnek. Berlin, julius 24. rancsnoksága közli: A Don-kanyarban Kémet hadijelentés A véderő főpaa gyalogos — Voronyezstől északnyugatra erősebb ellenséges támadásokat ellentámadással. visszavertünk. Ilarci és zuhadoszálvok és: á gyorskötelékek meg- hanóbombázó kötelékek beavatkoztál-, törték az újonnan harcbavetett szov- a földi harcokba és az ellenségnek jetcsapatok ellenállását. Ezekben a súlyos veszteségeket okoztak, harcokban 69 páncélost és 29 löveget — A volrhovi arcvonalon és I> áeinmfeitettürtk mén. • ..ningrátf. előtt aiabb ellenséges tárna-