Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-21 / 163. szám

4 I> El MAf.i AKItBS / UM Kedd, 1942. j a I i n « 21 téli mezőgazdasági szakiskola léte­sül, gépeket, szerszámokat vető­magvakat bocsátanak rendelkezé­sükre, hogy minél eredményesebb legyen a mezőgazdasági termelés A mai azrárifjiíságra vár a fela tat, hügy átállítsa a mezogazdaságrl er­re a minőségi és mennyiségi több­fermelésrg. Hogy ez azonban s'lce­Bl A ICÉT WMüm CSATOHNÁIA" horyan valósiiotto meg a fáraók álmái Lesseps Ferdinánd? Copyright by De^magyatoiszag Disraeli az asztalra csap: — Mert máshonnan nem kaptam voina meg. Azt hiszi a képviselő úr, hogy négymillió font olyan összeg, amelyet hámilyen bankvezér a mel­res és eredményes legyen, .ahaoz Jényzsehéhöl vehet kjf Egyébként t-em elég csak fogadozni. hanem ko- szükségesnek tartom a képviselő urak molyan fel is kell készülni a megnő- figyelmét még egy momentumra fel­vekedett feladatok elvégzésére. A hivni. Előrebocsátom, hoigy ez lesz az mai termelési rendszer mellett nem utols ószavam ebben az Wben. Tes­venni, bogy a Roth­fon­„ ha­tanl kell aközött, hogy éagy el- j „em még mást is teU. Átvette a rizi­hagyja egyrésziik ezt a^ földet, hogy Uót arra az esetre, ha a parlament az ittrn arad óknak nagyobb föld és utólag nem járul hozzá a részvény jobb megélhetés maradjon, vagg a vásárláshoz. Vájjon erre is hajlandó termelést intenzivebbé kell tenni !,eU voln« bármilyen más bank? De A helyes választó- Fsak az utóbbi ",e« e\[ö,] clle1k!nl71e' ha, Rothschildék , * . , „„ ,, , , i hajlandók voltak tlven feltetelek mel­lehet. ebben az estben azonban fel ;,ctl és esef, a gaját 8zám1ájukra ,e. kell navitam a földet, szakszemen j bonyolítani ezt az üzletet, ezt való­kel] mondani a rozs és a paprika ki- színfileg azért tették, mert tudták, fog tndni megélni a földműves la-1sék tudomásul , , , , ,, | schild-haz nemcsak négymillió kossá? a szegedi homokon s válasz-! (0, bocsatott rendelketósünkre, gi többlermelésre kell törekedni le kel mondani a rozs és a paprika ki­zárólagos termeléséről és be kell ve­zetni más. jövedelmezőbb mezőgnz dasági termények termelését is. Ha ezt megérti a mai szegedi agrári fiú­ság, az elmultaknál jobb napok kö vetkeznek rájuk és nagy szolgála­tot tesznek a nemzet egyetemességé nek is. Dr. Széchenyi István beszédét me­leg tapssal és nagy lelkesedéssel fo­gadták a megjelentek, majd a to­vábbiadban még több felszólalás kö­vetkezett, a diszgyiilés után pedig fi órai kezdettel bemutatkozott a fe­kete szélieknek a horgosi gyöngyös­bokréta. amelynek gyönyörű népi táncait viharos tetszéssel fogadta a megjelent közönség A feketeszéli ünnepnap emelke­det hangulatban az esti órákban ért véget Hol lenne megfelelő hely a tűzharcos telep részére (A Délmagyarország milnkatársá tál) Az utóbbi időkhen a Délmagyar­ország hasábjain többizben szóba iverfilf a körtöltésen kivül épült te­'ejfel- helyzete. Különösképpen a Somogyitelep és a Baktó árvízká­rosult lakossága sínyli erősen azt a tévedést, amelyet ma már világo­san látnak a városházán is. hogy annakidején nem lett volna szabad a körtöltésen kívüli területekre he­lyezni ezeket a telepeket. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolat­ban most a Délmagyarorszdg •gyik olvasója figyelemreméltó leve­let intézett szerkesztőségünkhöz. Tevelében szóvá teszi, a tűzharcos­telep iigyét s közli, hogy ezzel a kérdéssel már többen foglalkoztak megállapították, hogy a telep részére kél alkalmas terület volna. Fgyik terület a Kálvária-uton vol­na, ez azonban meglehetősen vad­vizes hely 8 a telepítés előtt alapos -atornázást kellene végezni. Ennél s megfelelőbb volua a dohánygyár dta mögötti terület, ahol nem vi­'*« a talaj s az egész köruyozet Kiválóan alkalmas volna arra- hogy :tt telep létesüljön. hogy jó üzletről van szó. Én pedig — bármi legyen is a képviselő úr magánvéleménye — kötelességemnek tartottam, hogy ezt a jó üzletet az or­szág számára biztosítsam. A nagy vita ezzel véget ért. Az ülés után a képviselők sokaik tár­gyalják az eseményeket és egyértel­mű közöltük a felfogás, hogy Disrae­li százszázalékos győzelmet aralott. A miniszterenlök pedig megteszi jelen­tését a királynőnek: — Felséged presztízse szempont jából rendkivül fontosnak tartottam, hogy a közeledő kritikus helyzetben a szuezi csatorna angol kézbe kerül jön. Ezt az álláspontot Lord Derhy előtt is nyomatékosan képviseltem és ma már jelenthetem, hogy a kormány minden tagja osztja felfogásomat. IJgy érzem, hogv néhány év múlva be fog bizonyosodni: helyisen járlunk el. Disraeli jóslata beteljesedett. Mert ezzel a talán kissé merésznek látszó részvényvásárlással nemcsak a szuezi csatorna párján veti meg lábát An­glia, hanem ugyanezen a napon lé­nyegben efdől az Egyiptom feletti an­gol fenhatóság problémája is. Lesseps Budapesten Szuez regényének ehhez, a íejeezté­hez Lesseps Ferdinándnak nincs már semmi köze öt ekkor már a kővet­kező nagy gondolat foglalkoztatja Számára most olyan évek következ­nek, amelyek nyugodalmasabb min­den előbbinél és minden később reá várakozónál Az anyagi ügyek ren­deződtek hírnevén léhát nem esik csorba. A világ minden pontján ün­neplések követik egymást; akárhová tnegy. az érdeklődés középpontjába kerül. Igy elérkezik Magyarországra is, nagy francia társasággal együtt. Szobnál ünnepélyes keretek között fo­gadják. Egy kis francia lány tart üd­vözlő beszédet, aki a német—francia háborúban árvaságra jutott, majd ka­landos körülmények között Magyar­országra* vetődött. Itt azután Luczen­bacher Pál örökbefogadta. Az ideérkező franciák meghatottan hallgatják kis honfilársnőjük szónok­latát. A legtöbbjük szemében kőny­nyek jelennek meg. Érdekes társaság ez. Lessepsen kivül ott van közöttük Francois Coppée, a kötlö, Delibes, Massenet, azután Louls Ulbach, a Temps irodalmi rovatvezetője, aki franciára fordította Jókai »Szabr.dság a hó alatt* című híres regénvél. Fleury, a híres festő, Felicien Rops, aki mindig dicsekedett magyar szár­mázásával" és azt hangoztatta, hogv ősei Mária Terézia alatt t vándoroltak ki és a Ropszay npvet viselték Az­után a többiek, ki tudná őket mind névszerint felsorolni. Pesten az első ünnepi ebedet a Frohner-vendéglöben tartják. Jókai Mór mondja a felköszöntöt. Coppée meghatódottan válaszol. Este a Bu­dai Színkörben díszelőadást tartanak, a vendégeket a Rákóczi induló és a Marseillaise hangjai fogadják. A vö­rös sapka van műsoron Blahánéval. Másnap a Nemzeti Színhazban tarta­nak díszelőadást. A vendégeket Pod­maniczky Frigyes intendáns fogadja. Az ünnepi estérc Coppée színmüvét. A cremonai hegedüst tűzik ki. A sze­replőik díszes névsorában olt látjuk Márkus Emiliát is. Az ünnepségekből az Operaház is kiveszi részét. Delibes Ophcliája és Masseriel Heródiása van műsoron. Az utolsó felvonást maguk a zeneköltők vezénylik Az illusztris vendégek bejárták az egész várost, sétahajózásra mentek a Dunán és a Tiszán, azután megtekin­tik a főváros történelmi nevezetessé­geit. A budavári kápolnában sok Irta: Dr. Kemény Istvá Szegeden megtekintik a Somogyi­könyvtárt is A vendégeket a könyv­tár kapujában Low Immánuel főrab­bi fogadja. Este kétszáz személyes bankettet ad a város Lessepsék tisz­teletére. Erdélyi Náci hires bandájá­val ingyen muzsikál a hajnalba nyúló mulatságon. Azután visszatérnek * fővárosba. Hódoló menetben a Pető­fi-szobor elé járulnak. Coppée elsza­valja alkalmi versét, majd Lesseps mond lelkes beszédet: _ Uraim, a francia küldöttség mélységes tisztelettel gyűl most ősz­sze Petőfi Sándor, a láuglelkü ma­gyar költő szobra előtt. Detöfi keb­lében az igaz hazafi és az igaz hős szíve dobogott. Neus mehettünk volna vissza Franciaországba, hogy a se­gesvári martié előtt le ne rójuk tisz­teletünk adójúi. Az ő példája lebeg minden szabadságra törekvő nemze' előtt. Hiszen fiatalon lett aldozata " lírzája függetlenségéért folyó harc­nak, de halálával örök időkig vilá­gító fénysugarat hagyott hátra és em­léke mindörökké él azoknak a lelké ,dő töltenek az első magyar király , akikb<,n nem halt még ki a nap? ereklyéi előtt Szent István jobbja j(|pá|ok tis,lr|ete. Petőfi nem hall nagy hatást tesz az yybeqMvc. Pelöfil H/ ]stcn kü|döl,e. az «« I.esseps odafordul a korulállókhoz: , aki ,-.v óta «rkft(lik a szép, _ Odahaza családi esemeny készül. < kedves és hozzánk olvan közelálló Tizennegyedik gyermekem születését, Magyarország felett, várom. Iía fiú születik, István névre i Pn,|szky Perec meghatott szavak­fogom keresztelni. A francia vendégek bejárták a vi­déket is. Mindenütt lelkesedéssel és örömujjongással fogadják őket. Nincs város, ahonnan ne hoznának maguk kai rengeteg emléktárgyat. Szegeden különös fénnyel fogadják Lessepsct és társait. A tiszaparti város ki akar tenni magáért és viszonozni kívánja azt a nagy részvétel és segilséget. amellyel a francia főváros az arviz pusztításának nehéz óráiban Szeged segítségére sietett. Majdnem minde­nütt Lesseps Fedinánd az ünnepi szó­nok. Szentesen elmondott beszédéi el­ső odlalon közlik a magyar és a fran cia újságok: — A magyarok és q francia két testvérnemzet. A testvérek pedig jó­ban és rosszban mindig megértik egy­mást. ka! köszöni meg Lesseps szavait. Az­után odalép Lessepshez, megöleli és megcsókolja. A körülállók zokognak Utána pedig elhelyezik >Mngynror­szág francia barátainak* hatalmas koszorúját Petőfi Sándor szobrán. A legközelebbi vonattal a harminc­háromtagú francia bizottság vissza­uIázik Párisba. A nagy ünnepség em­léke még heteken keresztül vissza­visszatér a francia iapok hasábjain A világhistória egyik legnagyobb francia—magyar ölelkezése volt ez a' ünnepség, amelynek megrendezése fő­ként Lesseps Ferdinánd nevéhez fü ződik. Ezzel az ünneppel fejeződik be Lesseps életének az a korszaka, amely Szuez regénye cirnen vonul' be a történelembe. (Vége.) íMStWiSÜ 11-US vr:"­Véres szerelmi dráma a kútvölgyi szanatórium előtt A szerelmes borbélysegéd átvágta menyasszonya nyakát majd öngyilkosságot követett el (A Délmagyarország nmnkatáJ'sá­tól) Hétfőn hujnalban véres szereimi dráma játszódott le a Hódmezővásár­helytől mintegy 15 kilométerre fekvő kútvölgyi tüdöszanatórium kapuja előtt. A koraJ eggcli órákban a sza­natórium előtti utón, néhány lépésre a kaputól egy férfit és egy nőt találtak az arrajúrók hatalmas vértócsában. Azonnal becsengettek a szanatórium­ba ,orvost hivtak, aki megállapította, hogy a nő, akiben egyébként a szana­tórium Nagy Julianna nevű ápolónő­jét ismerték fel ,már halott, a férfi ellenben még él. A kihívott mentők a férfit beszál­lították a hódmezővásárhelyi közkór­házba, ahol ápolás alá vették, az ápolóin* holttestét pedig a szanatóri­um hullaházába vitték A megindult udvarolt a csinos ápolónőnek és is jegyezte. A borbélysegéd féltékeny volt és emiatt az utóbbi időben napi­renden voltak köztük civódások. Va lószinüleg ilyen ujabb összezördülés előzhette meg a véres tragédiát amelyet ugy rekonstruáltak, hogy a borbély beretvával rátámad* Nagy Juliannára és rövid du­lakodás után egyetlen metszés­sel átvágta a szerencsétlen nő torkát. A metszés halálos volt, Nagy Julian­na pillanatok alatt elvérzett. A b®r' bélysegéd ekkor „ugyanazzal a beret­vával öngyilkosságot követett cl: és több súlyos sérülést ejtett magán ezeknek azonban egyike sem volt ha­lálos. Az esetről a hétfő délelőtt folya­rendőri nyoiuozás megáJlapította, hogy mán jelentést tettek a szegedi kir­gyilkosság és öngyilkosság történt. A ügyészségnek, ahonnan vizsgálóbíró merénylet elkövetője G * I Lajos bor.; szállt ki a helyszínére, a tragédia hé* bélysegéd, »ki már régebbi idő . óla J terének földerítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents