Délmagyarország, 1942. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-18 / 161. szám

6 n E I M A (i Y AKI1BSZAP Szombat, 1942. jnlios 18. NYILVÁNOSSÁG VITÉZ BARÁTI HUSZÁR ALA­DÁR felsőházi tag, az OTI elnöke „Válasz a Pesti Ujság"-nak ci­mén az alábbi cikket irta a „Ma­gyar Nemzet" legutóbbi számá­ban. „Meizlerék-Maróthyjának a kor­mány jóvoltából engedélyezett és egy családi hitbizomány jövedel­mével felérő hasznot hajtó dél­utáni közlönye a tőle megszokott útszéli mosdatlan hangján tá­mad meg engem és valótlanság­tól hemzsegő kisded eszmefulta­tásról azt hiszi, hogy megtépázza vele erkölcsi és közéleti birtok­állományomat. Megnyugtathatom Meizlerék-Maróthyját, hogy én sohasem pályáztam arra, hogy akár az ő, akár eszmetestvérei tetszését elnyerjem, engem nem tudnak sem megfélemlíteni, sem leterrorizálni, nekem sem az ő fenegyerekeskedésük, sem marco­na kiállásuk, sem zöld gunyájuk, sem handabandázásuk nem im­ponál, mert tudom azt, hogy men­nél inkább körülvesz engem az ő gyűlöletüknek tüze, annál in­kább elnyerem gerinces kiállá­somért sok-sok tiszta lelkű tör­zsökös magyar megbeosülését és szeretetét- Higyje el nekem Meiz­lerék-Maróthyja, hogy önökben túlteng az indokolatlan önhittség, mert azt hiszik, hogy olyan vo­natra szállottak fel, amely egye­nest és rohanvást viszi önöket a sikerek és a hatalom felé. Ma­gyarországon azonban még egye­lőre mi vagyunk többségben, vér­ségi magyarok, akiket meg lehet Ideig óráig széditeni, de végzete­sen elbolonditani mégsem lehet, hogy bevegyék, amellyel önök akarják megetetni. Önök azt hi­szik, hogy aki nincs önökkel, ar­ra kimondják a nagy átkot és azt, hogy liberális "zsidóbarát és azzal már el is intézték és nem veszik észre, hogy annyit han­goztaták mindenfelé és minden­kivel szemben ezt a vádat, hogy ma már csak mosolyt fakaszt és hatástalan. Valótlan Meizlerék-Maróthyjá­nak az az allitása, hogy én a szo­ciáldemokratákkal együtt részt­vettem volna bármiféle Petőfi­ünnepségen, mert ez évi március 15-én Kolozsvárott voltam. De ha ott lettem volna is, annyira ta­lán mégsem jutottunk Magyaror­szágon, hogy szégyen és bün len­né résztvenni a magyar szabad­ság mártírhalált halt lánglelkü harcosának, a költőzseninek, Pe­tőfi Sándornak bármiféle ünnep­ségén. Különben a szines szala­gokat ne nagyon emlegesse Meiz­lerék-Maróthyja, mert ugy tu­dom. az ellen nem volt semmi ki­fogása, hogy Szálasi Ferenc olyan koszorúval tisztelje meg a legna­gyobb szabadsághős IT. Rákóczi Ferenc kassai slr.iát, amelyen ott ékeskedtek azok a román szinek, amelyekkel 22 éven át erdélyi magyar és székely testvéreinket gyötörték és megalázták. A szo­ciáldemokratákat sem jó ha emle-J geti Meizlerék-Maróthyja, mert nem én voltam az, aki heteken át tárgyalt a szociáldemokrata ve zetőkkel olyan célból, hogy átve­gyem a párt vezetését. Kérdezze meg Meizlerék-Maró­thyja pártvezérét, Szálasi Feren­cet, a vezérlő akaratot és ha ő vé­letlenül nem emlékezne reá, még él a tárgyaló társaságnak néhány tagja — uram bocsáss meg, még olyan is volt közöttük, aki a leg­enyhébb fajtörvény alapján sem számithat árjának —, aki majd tanúbizonyságot fog tenni ezen állitásom igaz volta mellett. Ami pedig néhai Gömbös Gyu­lával való barátságomat illeti, az a nézetek és politikai felfogás azonosságán alapult. Én azóta jottányit sem tértem el akkori felfogásomtól, melynek alapja és kiinduló pontja az volt, hogy ha­zámat, nemzetemet és fajtámat becsülettel szolgáljam. Miután Meizlerék-Maróthyja azt kifogá­solja, hogy nem hivatkoztam Szá­last Ferencet illetőleg, tekinté­lyekre, mint udvarias ember, igyekszem ezen fogyatékosságo­mat pótolni. Néhai Gömbös Gyu­la egy alkalommal mutatott ne­kem egy géppel irt vastag kézira­tot, amelynek egyes mondatai szines ceruzával voltak aláhúzva. Akkor hallottam először Szálasi nevét, mint aki a memorandum szerzője volt. Gömbös Gyula az alábbi véleményt mondotta ne­kem a memorandum szerzőjéről: „Zavaros fejű ember, akit kézben kell tartani, mert ha nem vigyá­zok reá, még sok bajt okozhat" Különben én elmeorvosokkal va­lóban nem értekeztem és Szálasi­ról csak beszédei és megnyilatko­zásai alapján alkottam magam­nak véleményt, mert személy sze­rint őt nem ismerem és sohasem volt vele sem találkozásom, sem érintkezésem. Itt vannak azonban hossza időn át volt munkatársai, volt eszmetestvérei, akiknek mód­juk volt őt közelebbről megismer­ni és akiknek a véleménye ma abban csúcsosodik ki, hogy Szá­lasi nem egy ország, de még egy párt vezetésére sem alkalmas. Kérdem én, egy idő óta miért nem nyilatkozik meg a vezérlő akarat és miért közlik beszédeit csak nagyon megnyirbálva és megfésülve, talán csak nem azért, mert azelőtt nem volt olyan meg­nyilatkozás, amely derültséget ne fakasztott volna a széles Kárpát­Duna Nagy Hazában. Különben figyelmeztetem Meiz­lerék-Maróthyját,, hogy amink az érdemtelen és ostoba Aladározás­nak hagyjon békét. mert fölöt­tébb tapintatlan idegenek részé­ről, hogy éppen ezt az ősi ma­gyar keresztnevet használják fel céltáblául. Ami pedig engem illet, jegyezze meg magának Meizle­rék-Maróthyja, hogy én a közélet­ben mindig ott voltam, ahol ál­dozni kell és nem ott, ahol va­gyont lehet szerezni. Szegény ember vagyok, bár jómódú vol­tam, amikor a közéletbe léptem, vagyonomat pedig azért vesztet­tem el román megszállt területen, mert magyar voltam. A közélet­ben pedig nem gyűjtöttem va­gyont, nem ugy. mint sokan má­sok, akiknek közéleti szereplése egyben vagyoni aratást is jelen­tett. Ezért Meizlerék-Maróthyja ne gyanúsítson és ne gyalázzon sunyi módra, sanda mészáros­ként, hanem ha van valami kifo­gása az én makulátlan közéleti multam ellen, ugy legyen bátor­sága azt nyiltan és leplezetlenül megmondani, hogy méltó helyé­re, a bíróság elé állithassam." videbb idő alatt lehet, mint találko­záskor a jaj, várjon egy percig! " felkiáltással inditott küzdelem * kesztyű lehúzásáért. Kényesebb bél­gyeink pedig elővették a régi, ugy"* vezett >karlsbadi* kesztyűiket maguk kötnek vékony, a fonalas ko­sárban csotnósodásra és felejtésre ítélt maradékcérnából. Az ilyen kesz­tyűhöz szitué nevetségesen kevés fo­nal kell. tehát olcsó és amellett éve­kig eltart, A bőrtáskákat is felváltották ® különböző anyagból: santungból, im' priméből, vászonból, taftbói. háncs­ból, virágos vagv csíkos kartonbol készült táskák. Üdék, csinosak, mos­hatók és elfér benne a villamoson ol­vasott könyv mellett még a hivat8' után strandra kívánkozó hölgv fürdő­ruhája és — nem utolsó sorban 8 bevásárolt vacsora, ebéd vagy éppo" •alkalmi* jőfalat is. Hallatlan előnyük, hogy kis kér ügyességgel mindenki rVvat, annyit készíthet magának maradék anyag­ból, amilyenre és amennyire éppé" szüksége van. És végül, ó, férjek öröme! Meg­szűnt az ősrégi lemez: > — Nincs egy rongyom, amit fel** GYEK! . — De fiacskám, egy tucat ruhá" van.,. — Azok körül egyetlenegynek divatos a mintája. Tavalyi mintás rí' hóiban igazán nem röhögtetem ® magam. És nincs egy divatos kalapof sem. Csak csupa ócska rongy09 van!... Mert kedves hölgyeim, az idén tá­bora van és — mint már mondto.'' — minden, de minden divatos! _ kik. ó MA MINDEN DIVATOS... Mit hordanak es mit nem hordanak a nők, a harmadik háborús nyáron (A Délmagyarország munkatársá­tól) A boldog békevilágban nem egy férj életét keserítette el a végletekig kedves neje őnagyságának folyton meg-megismétlődő ostroma családfői nyugalma és — nem utolsósorban — pénztárcája ellen. Mert a tavalyi im­priméruha mintája már nem volt di­vatos, a muszlint utálta már a nagy­ságos asszony és nyárra nem is egy uj estélyi ruha kellett, mert csak földig érő ruhában lehetett vacsoráz­ni és az egy, keittő, tizenöt kalap közül sem volt már divatos egyik sem. Nos, az idén a férfiaknak nem kel) elkeseredniük. Mert ma minden diva­tos. Ma nincs »tavalvi mintájú* impri­mé, nincs utált muszlin, a karton szinte felségjogot nyert és a kala­pok... hát istenem, sokan még azt is elfelejtették, hogy valaha viseltek | ilyen nevü valamit. | Mert az. idén — vájjon ki nem vette észre? — sok ruhadarabot levetettek magukról a nők és — Tstennek hála — rájöttek, hogy nem is hiányzik senkinek. Az 1942-es nyár a Kalapof-Nem­Viselek-Szekta teljes győzelmével vég­ződött, Legfeljebb egy parányi, tur­bánnak nevezett, illetve kinevezett valamit csavarnak fejük köré a kon­zervatívok, sokszor olyan, amiről csak egészen különleges látnoki te­hetséggel megáldott jósok tudnák megmondani, milyen rendeltetése voll azelőtt. Mert ez a parányi anyag épp­úgy lehetett valamikor a férj őfen­sége nyakkendője, mint Zsuzsika el­orzott vagy anyai és felnőtt hatalom­mal elvett.} a szabónejtöfi babaruha céljaira kapott selyemdarabja. Sok esetben azonban csak egy virágfor­rná,ju csat vagy szalag kerül a bajba, esetleg a baj köré. És mert minden jótett elnyeri jutalmát — és van ugy is, hogy még ezen a földön —, kide­rült, hogy ez. a kis valami aránytala­nul fiatalos. (Hölgyek, vigyázat, csak hatvan kilón alul!) Eltűntek a mindnyájunk éűetét megrontó, elkeserítő és nem egyszer teljes anyagi megsemmisüléssel fenyegető harisnyák. Szellős és kellemes viselet, amelv busásan megtéríti egynéhány stran­dolásba fektetett pengőket, mert höl­gyeim, a meztelen láb csak napbarni­tottan szép. De a nemstrandolóknak sem kell kétségbeesniük: minden dro­gériában kapható az a bűvös szer, amely egyetlen és parányi ecset se­gítségével tartós és eléggé nem mél­tányolható, le nem szaladó szemű •harisnyát* varázsol a lábakra. És a fa- vagy parafatalpu cipőkhöz igen stilnsos. Eltűntek a kesztyűk is és velük együtt a Csak-Kesztyüben-Kezetfogók é* a Oak-Kesztyütlen-Kézzel­Kezetfogók ««rvesülctel is fel­oszlottak. Mert kezet mosni még mindig rő­SZOMBAT. JULIUS 1 I BUDAPEST I. 6.40: Ébresztő, torna. 7: Hirek, kó* j lernények, reggeli zene. 10: Hirek. óra 15: Szalonötös. 11.10: Nemzetkó* vizjelzőszolgálat. 11.20: HangszersZ0 lók'. 11.40: Az idényfőzelékek hely* elkészítése. Schrank Bndréné elöadárt' 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. ° óra 10: Folyamerők szalonzenekart' 12.40: Hirek 1.20: Időjelzés, vizáiig jelentés. 1.30: Honvédéink üzennek. Vöröskereszt bajtársi rádiószolgála''1' 2: - A Szent István 3. honvéd gyaldr ezred zenekara. Vezényel íleléiv Gvula. 3: Arfolyamhirek, piaci ári" élelmiszerárak. 3.20: Szórakoztató ,fr ne. 4.10: Élet az erdőben. Mesejá'*' Közvetités Vác-Deákvárról 4 45: Wt ielzés. hirek. 5.15: Sárközi Gvnla f gányzenekara muzsikál, fi.10: Kárp alja a háborúban. Uniczky Kárpátulia főtanácsadójának elő0<jfj sa. 7: Hirek. 7.20: Akik itthon ralnak. Vidám zenés est. Az ös?9" kötőszöveget irta és összeállít0'; Dáloky János. Közreműködik Ho" "l, Hanna, Vaszarv Piri. G'ajzngó se. Kőváry Gyula és Pálóczv Lá^L Közben hanglemezek. Rendező szíi*:, sv Gvula 0 40: Hirek. lóversenveri^ ménvek. 1015: Üzen az otthon. ^ Vöröskereszt bajtársi rádiószolgálf'' 11: Hirek. 11.25: Tánczene. 12: H'r<' BUDAPEST II. 6 30- Mezőgazdasági félóra. 9 Petrv Kató. az Onerabáz tagja y. kel. 725: Szeged képzőművészet0- jt ta Temesvári- József. Felolvasás- » Hirek. 310- Ügfiőversenveredmérrí,,. 8 20: Debreceni Toaros Dalegvlet- f( zénvel Szondv László 850: Mikor rt mi indultunk'. Vitéz S"Hh Imre et% dcs etőpőása 010: Kamarazene-..,­óra 10: Muzsikáló Margitsziget. b,7,í velitések a Margitsziget káló®9 \ szórakozóhelyeiről. KASSA f 9: Hanglemezek. 11.40: Hirek- j) Déli harangszó a kassai Dómbé p órától végig: Azonos Budapest »• J II. mfisorávaL

Next

/
Thumbnails
Contents