Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-14 / 133. szám

Műveltség és állam Irta: Szekfű Gyufa Reges régért, Bethlen István meíebeli. tejjel-mézzel folyó korában kezdődött. Ez a korszak, letepervén és elfelejtvén a forradalmi rendetlenséget s erősen bízván a jólét és polgári biztonság hosszú életében, sok mindent kitermelt, amit ma alig engedhetünk meg magunknak s anii ba akkor ártalmatlan luxusnak tűnhetett fel. mai megnehezült helyzetünkben nem minden veszély nélküli lehet. Tlyen ártatlan fényűzési cikk volt a turánszláv parasztállam elképzelése, melyet tizeriöt-busz éve vetettek fel álmodozó fiatalok, akik' a »népet< történeti és társadalmi realitásaiból kivetkőztetve. ártatlan, tisztalelkií pásztorok seregének nézték s elhitték önmaguknak', hogy a világ egyszeriben megjavul és bodoggá lesz, ba a német Közép-Európától keletre lakó népek átalakulnak parasztállamokká s egymással szövetkeznek. Említsük' meg, hogy oly népekről volt szó, melyek alig néhány éve kötöttek gúzsba a trianoni Magyarországot s melyek köréből nemhogy nem emelkedett egytetlen segitő kar, •nem hallatszott egyetlen jó szó sem felénk, -de minden tényleges ada! arra mutatott, hogy ezeknek a népeknek' nemcsak intelligenciája, hanem parasztosztálya is felelős a gyülöltség légköréért, melyben nekünk akkor élnünk kelleti. Magyar akácfák árnyékában gondatlanul hűsölő Tityrusaink mindezt nem vették észre, mert bár Európa egy tekintélyes részének államrendszerét akarták átalakítani, mégsem voltak halvány fogalmaik sem az állam funkciójáról a népek' életében s meg voltak győződve, hogy rokokó pásztorrnhába öltöztetett népi egyedek éppoly örökünnepé fogják emelni a tőlük szabályozandó állami életet, mint aminő volt — minden pásztorköltemény tanúság reá — a Daphntsok és Ohloék élete soha nem hervadó rózsák ölén, örökzöld pázsitszőnyegen. Fiataljaink az állam eredendő bűnétől, a hatalomtól mentes nemzetközi élet hordozóivá akarták avatni a magyar szegénység osztályait, amikor szomszédságunkban Kadies és Hodzsa és annyi más agrárpártvezér éles politikai érzékkel harcolt,, hogy parasztságát az államnak és hatalmi eszközeinek urává, tegye. De no féltsük fiataljainkat, hiszen a fiatalságot ritkán kell félteni attól, hogy amit lelkes álmaiban valóságnak néz és kiván, azt valamikor, férfias cselekvéssel megvalósítsa. A mi fiataljaink is. akik a világi bűnöktől mentes paraszti lélek millióira vélték alapittatn Kelet-Európa nj rendjét, azóta megfértek. Paulüsból Saiilussá vedlettek 8 ma már minden valószínűség szerint nemcsak a hatalomnak, de az erőnek és erőszaknak is híveivé szegődtek. Machiavelli, még pedig annak mai nyers, művészet, mesterség és emberiség nélkül íjj kiadása azouban csak egyes képviselőit, csak eredeti felfedezőit e pasztorális állaníslméletnek hódíthatta megí helyükbe folyvást ujak tódulnak, akik immár tán kevesebb idealizmussal, mint az úttörők, de a momentán lehetőségek pontosabb számbavételével hiszik, nemzeti, vagy ha ugy tetszik, népi műveltségűnk állainéletiinktő] független és fenntartható lesz akkor is, ha például önállóságunkról lemondanánk olyan magasabb egység érdekében, aminő volt a korábban elképzelt turániszláv paraszt államszövetség. Ma már alig hisz valaki az államélet furfangjaitól és gonoszságaitól ősi tiszta erkölcsű parasztállamban s mindenki tudja, hogy a politizált paraszt, ha egyszer elérte a politizáltság ugyanazon fokát, melyen van az egykori nemesség és a polgárság évtizedek, több mint félszázad óta, semmivel sem fog erkölcsösebben viselkedni, mint más politizáló osztályok. A parasztromantika ez a formája végkép leáldozott s elmúlásában talán annak is része van, hogy mind több olyan egyéniséget szemlélhetünk, akik a parasztságból kilépve, politikai mezt ölteuek magukra s ez a politikai mez semmiben sem ütött el más osztályok politikai ruházatától. Az egyik pai asztromantika csődje azonban nem akadályozta a másik parasztromantika kiteljesedését, amely folyamat, azt hiszem, most közeleg a tetőhöz, honnan nincs többé fölfelé nt. A parasztnak, mint ősi demiurgosnak minden történeti és társadalmi előzménytől független államalkotásában nem hiszünk többé, de annál inkább kizárólagos kulturatermő erejében. Ez Js romantika ugyan, de aki az összefüggéseket ismert s aki főként tekintettel van a külföldi hatások roppant erős voltára, az nem csodálkozik ez nj romantika széles elterjedésén, sem pedig azon, hogy hivei nem pacifisták többé, hanem a hatalom korszerű - bálványozóiként nyilatkozataikban naponként a magyar föld színéről eltörléssel fenyegetik azt, aki még mindig nem fogadja el tanaikat. Vitatkozni ezért sem érdemes velük', pedig felfogásuk a népi kultúra kizárólagosságáról és egyedül voltáról sokban érintkezik az állnmtalan műveltség elméletével- Mindkettő aránylag lényegtelennek tartja a nemzet történeti jellegű államilétét, abban alig szemlcl mást,, mint vezető osztályoknak, főuraknak és főpapoknak naponkénti haza- és népárulását s igy hajlandó lemondani a múltról ós a történeti életről, erősen bivén, hogy a népi kuitnra növényi tenyészetként örök. fel nem tartóztatható és elsődeges s ha ez igy van — akkor a parasztság úgyis ki fogja termelni önmagából az igazi magyar műveltséget s ebben nem akadályozhatja és befolyásolhatja az. hogy birtokában van-e a történet folyamán bagyományosságá vált állami rekvizitumoknak, melyek e romantika szerint a legtöbb esetben ngyis csak a vezető rétegek függetlenségét biztosították s ennek érMOST VEGYEN BÚTORT KERTÉSZ LÁSZLÓ Müasztalos lakberendezőtől Remek bútorai rendkívüli olcsó árban kerülnek eladásraFIGYELEM ! SZAPPAN HELYETT használja a Rivál Lotion folyékony arcápolót. Tisztit, üdit. Külön zsíros és száraz bőrre. Minta próbaesomagok I Vénusz Drogéria, Mikszáth Kálmán utca 5. KLAUZAL-TER 6. (Wagner kelengyeház mellett.) 286 dekében egyenesen az elnyomás eszközei voltak a parasztsággal szemben. Mondom, nehéz volna az ilyen felfogás híveivel vitatkozni s ennek előfeltételeként he kellene előttük bizonyítanunk, hogy történeti multunk csak ngy. miüt magas műveltségünk, egyformán oszthatatlan nemzeti és tulajdonunk és hogy a »feduáüs« mult parasztellenes részleteit éppúgy kell, hogy műveltté váló parasztságunk saját történetévé is fogadja, mint ahogyan szinte száz év óta saját történetét látja polgárságunk is ugyanezen feduális történetében, mely pedig mindenkor ugyanannyira polgárellenes is volt, mint akár parasztellenes. A parasztság mint széles réteg . nem akkor lesz a magyarság kifejezője, ha lemond a történeti múltról és a magasabb társadalmi osztályok kultúrájától — ha ezt tenné, a magyarság legnagyob öncsonkítását végezné. amire még egyetlen nép történetében sem tudunk példát — a magyar szellem és történet hordozójává. esak akk'or válhatnék, ha öntudatosan vállalná a multat, ha megfeledkeznék a saját osztálvjellegéről és azt kitágítva képes lenne legalább annyira magába olvasztani a gyakran ellenséges multat, mint ahogyan tette ezt a polgárság, amikor a nemesség kezéből kivéve a szellemi vezetést, megalkotta multunk és műveltségünk ma is érvényes mivoltából. A nép öntudatosodhatik, de osztálynál magasabb egységgé nem lehet, ha nem mond le a multat illető ressentimentról és revindieatiókról; nemzetté Csak akkor lesz a nép, ba vállalja és magáénak ismeri el az egész ezeréves magyar nemzetet, annak királyait, főpapjait, főurait és azok cselekedeteit és műveltségét akkor is, ha osztályszempontjábói semmi dicséretet sem talál bennük. Nincs benne kétség, bogy ba parasztságunk magyar műveltségében egyszer valóban öntudatossá lesz, az osztály sziik korlátait szétvetve, éppoly természetességgel fog nemzetté terebélyesedni, mint tette ezt a mult század közepén a polgárság s tenni fogja az ipari munkásság. A ma! nehézségek nem állandók 6 el fognak múlni azok az osztályváltó egyéniségek. akik a polgárságból parasztság felé nosztalgiázva a mai nehézségeknek tulajdonképpeni ok'ozói. Nemzet? műveltség és nemzeti történet tényleg széfcválaszthatatlanok egymástól. Az utóbbinak a gerince pedig az állam élete; olyan népnek, mely története folyamán nem tndott államalapításig eljutni, nincs is igazában nemzeti történetesem műveltsége,; az ilyen nép nem több mint nép, azaz léte még Csak a nemzetet megelőző stádiumban van. Államólet ós állami öntudat nélkül nemzeti műveltség nincs, legfeljebb „ technikai műveltség, melynek hiányzik az időbeli mértéke s ezzel történeti realitása is. Elég egy pillantást vetnünk nemzeti műveltségünk századaira, hogy világosan felismerjük állam és műveltség meg nem szakított, összefüggéseit. Vannak egésgen nyilvános, félre nem magyarázható kapcsolatok; igy a magyar renaissaDce és humanizmus kapcsolata Corvin Mátyás és utódai államéletévei, vagy Balassa Bálint és az egész végvári költészeté a török—magyar harcokkal a kuruc költészeté az ország szétszakadásával, az idegen uralom és Thököly meg Rákóczi egyesítési kísérletével. De ujabb polgári és népi vagy nemzeti irodalmunknak is létfeltétel volt az állami mult s annak önállóságáért, függetlenségéért folytatott örök harcok és törekvések. Amint nemzeti öntudatunk első, középkori bizonyságai, Anonymus és a Krónikák is állami létünknek köszönhetik megszületésüket, ugyanúgy államiságunk problémáit taglalva és mérlegelve áll elő a 19. században klasszikus irodalmunk. Elkezdve a honfnglaláskori eposzoktól, köztük a Zalán futásától tovább baladva a törtéreti mult tényein felgyúló liráo, a Mohácsokon és a Zrínyi szájába adott ódákon egész a szatirikus époszokig, a Nagyidai Cigányokig és a Délibábok hőséig, melyek keserű öniróniája nem is a szerzőké, hanem az államisága bukását végigszenvedő s ezért önmagát is hibáztató magyarságé. S vájjon el képzel he tők-e Petőfi és Ady hazafias és forradalmi dalai olyan nép körében, mely lemondott a nemzeti nagylétről, azaz állami önállóságáról és megelégedett azzal, hogy földmiivelők és pásztorok békés nyájaként keresse és élvezze a boldogulás útját s örvendezzen, ha nyugodt életén mások állami szervezete őrködik! Ezek a példák annyira meggyőzek s oly megdönthetetlenül bizonyítják tételünket, hogy összehasonlításra nincs szükség, államilétre new emelkedett népek müveltségénok összehasonlitására a mi történeti képződményünkkel- Könnyű dolog elvetni történetünknek »uri« részét s megtartani belőle az erdélyi vagy magyarországi parasztlázadásokat, de az ilyen megvető gesztus nemcsak történetünktől, -de irodalmunktól, költőink remekmüveitől és műveltségünktől is megfosztana benSzerencsi édességek Széchenyi tér 12.