Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-12 / 131. szám

M OELMAGVAR0RSZAG • Péntek, 194t. jnnins 19. A külső esperesi kerület gyűlése (A Délinagyarország munkatársától) Csütörtök délelőtt tartotta a szemináriumban a szokásos tavaszi gyűlését a szegedi külső esperesi kerület papsága, valamint az Actio Catholica tanácsa dr. K r a m e r Tamás esperes-plóhános vezetése mellett. A gyűlésen Krámer Tamás rendkívül érdekes előadást tartott a faji vallásról. Lehet-c faji vallás? — vetette fel a kérdést az előadó. Mindjárt válaszolt is rá: határozottan nem! Csak igaz és hamis vallás lehet. Dőre beszéd volna árja, indógermán, sémita fajú, északi, vagy déli fajú és turáni vallásról beszélni, aminthogy nem létezik árja, indógermán, sémita fajú, stb. egyszeregy, mágnesség, vagy elektromosság sem. Sem az Isten, sem a vallás nem lehet semmiféle vérnek vetülete. Az ilyen csak álmodozás, vagy szabadulni akarás a személyes, igaz Istentől, kinek minden gondolatunkért felelősséggel tartósunk. A továbbiakban dr. Krámer Tamás esperes részletesen, az ószövetségi szentiFás alapján kimutatta, hogy a zsidóság, a pogányság felé hajlott évszázados történelmében, Isten szinte erőszakkal tartotta őket az egyistenhitben. Rokon a v Béla tartott ezután előadást a leányifjuság szervezéséről és a K A LA Sz-egyesü letek pasztorálásáról. Dr. Balogh István plébános hozzászólásában aggodalmának adott kifejezést, hogy nincs elégszámu alkalmas tanítónő, aki a leányszervezetek vezetését vállalnák. Dr. Kramer Tamás esperes-plébános helytelennek tartja és orvoslást sürget amiatt, hogy tanárok és tanítók, akik Szeged közeiében működnek, nem laknak iskolájuk székhelyén, hanem Kistelekre és a tanyai iskolákhoz Is vonaton járnak. Ezáltal nem órarendjük, hanem menetrend szerint jönnek-mennek, nem .vesznek részt a reájuk bizott gyermekek és szüleik kulturális irányításában, hanem szinte ágyrajárói az iskolának. Hasonló értelemben szólalt fel vitéz Bokor Zoltán földbirtokos, László János plébános és ördög Imre. Az esperesi kerület megkeresi dr. Balogh Ányos tankerületi főigazgatót ezen helytelen állapotok orvoslása iránt. FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ Tenyészsertések kiosztása Budapest, junius 11. A hússertésül lományunk minőségi színvonalának és termelőképességének emelése céljából báró Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter kisgazdák részére mintegy 800 törzskönyvezett tenyészetből származó hússertés fajtájú tenyészkoeának kedvezményes áron való kiosztását határozta el. Az akciót a vármegvei gazdasági felügyelőségek a Hússertés Tenyésztők Országos Egyesületének közreműködésével bonyolítják ie. Az akció keretén belül 4 hónapnál fiatalabb, 8 hónapnál idősebb, továbbá )0 kilcgramnál könnyebb és 100 kilogramnál nehezebb sulyu tenyészkoeák kiosztásra nem kerülhetnek. Kedvezményes áru kocákat csak a •tO katasztrális holdnál kisebb szánló földet müvelés alatt tartó hivatásos kisgazdák kaphatnak. A kiosztásra kerülő tenyészkoeák vételi árából a iöldmüvelésügyi miniszter í>0 százalékig terjedhető állami kedvezményt ••Dgedélyez azzal, hogy ez a kedvezmeoy daraboukint a .00 pengőt Dern ba. (adhatja meg. Aa igényléseket a vármegyei gazdasági felügyelőségekhez kell In.jelenteni. Beszámoló a Kolozsvári Művészeti Hetek képzőművészeti kiállításáról (A Délmagyarország munkatársától) A mult hónap 9-én. a Mátyás Diákházban tartott irodalmi est vezette be a Kolozsvári Művészeti Hetek gazdag és tartalmas műsorát. Az országból s az egész Erdélyből összesereglett nagy és előkelő közönség színe előtt hangzott el az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnökének, lasnádi-Nagy András megnyitója. >Soha nem hallottunk anynyit beszélni európai hivatásunkról, a szentistváni Magyarországról, melyet a mult dicsőségének szimbólumaként állítanak elénk, mint napjainkban* — kezdte beszédét A továbbiakban rámutatott a mult s a jelen közötti különbségre, az elveszített háború utáni kinos vergődésre, amely azonban az ország szellemi életét sohasem bénította meg >Az elveszilett háború után — folytatta — csak most, elveszített területeink javarészének visszaszerzése után vagyunk ismét abban a helyzetben, hoay ujrn fogalmazzuk hivatásunkat. Európai magyar hivatásunk megfogalmazására szolgálnak ezek a Művészeti Hetek is, melyekre sokan összesereglenek az országból és Erdély minden területéről*. >Amikor ránkborult Trianon éjszakája, a magyar szellemnek az erdélyi fénye akkor is töretlenül és biztatóan ragyogott. A megszállás szomorú ideje alatt de sokszor felvetődött a kérdés, lesz-e erőnk feltámadni? Aztán jöttek az Írók a szellem fáklyáinak a hordozói, jöttek a képzőművészek, a magyar dalosok. Erre nemcsak hitünk erősödött meg. de tudtuk is, hogy Erdély magyar. ísazán magyar és az fs marad mindig, mert a szellemnek győznie kell a nyers erőn. mer a szel lem magasabbrendii és átvészeli a sötét korszakot*. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Keménv János báró, az Erdélyi Helikon életrehivója, a leghivatottabb és legagilisabb erdélyi személy, nyújtott áttekintést az erdélyi irodalomról. Az irodalmi esten szerpeltek a legkiválóbb erdélyi írók müveivel, a felolvasások között pedig kiváló művészek adták elő Erdély költőinek müveit. Másnap — vasárnap — délelőtt nyitották meg a kiállításokat. Az Erdélyi Nemzeti Muzeum patinás falai között, a budapesti kiküldöttek, képviseletek, helyi hatóság s a szereplő képzőművészek jelenlétében Tasnádl-Nagv András nyitotta meg a VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítást és ezzel együtt a Szinház ép Zeneművészeti, a/ Építészeti, Könyv és Fényképészeti kiállítási Dr. K e 1 e d v Tibor, Kolozsvár fiatal polgármestere köszöntötte az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács elnökét s a kultuszminiszter képviseletében jelenlevő dr. vitéz H a á - z Aladár miniszteri osztályfőnököt s a Székesfővárost képviselő N é ni e d y Károly knlturtanácsnokot. A VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás sajnos nem jelentette az egész magyar képzőművészetnek megjelenését, sem a jelen, sem a mult tekintetében. Kolozsvárnak a felszabadítás ót a nem volt még módja megismernie Trianon ideje óta élő magyar képzőművészetet b ez a Nemzeti Kiállítás sem pótolta a hiányt, mert csupán az utóbbi 1—2 év terméséről számolt be s a beszámoló sem volt teljesen hiánytalan. De még ennek a hiánvos kiállítási anyagnak ismeretében is elmondhatjuk, bogy a magyar képzőművészek a nehéz Idők elenére is megteszik kötelességüket. A kiállitás anyagának ismertetésében csupán a legszükségesebbekre szotitkozunk. Esősorban kell megemlítenünk, hogy a Nemzeti Kiállításon kiadandó állami nagy aranyércin és egyéb dijak elnyerői, művészetüknek egy-egy kimagaslóan szép alkotásával vettek részt a kiállításon. Az állami nagy aranyérmet Rudnay Gyula komoly magyar művészete nyerte el. Az ő művészetének magyarságát, a magyar mult felé messzi távlatokat sejtető lelkülete adja. Komor szinei között néha megcsillan a mosoly igazgyöngye. Szereti a földet, a népet s a nagy horizontú magyar eget. A kultuszminisztérium az erdélyi tárgyú festészeti dijat a bizottság Nagy Imre erdélyi festőművésznek itélte. Az ö művészete abból a közös tőből hajtott, amelyből a 20-as évek elején Szőnyi vei és Aba-Novákkal együtt nőttek ki. Képeit a hegyvidéki einber ősi térszemlélete s feszülő dinamikája jellemezik. Kitüntetését örömmel fogadta a magyar művészeket számontartó közönség. A másik festészeti dijat K r i z s á n János festőművész nyerte el, a főváros diját pedig Basilides Barna festőművésznek itélte oda a bizottság. A faszobrászati dijat Buzi Barna, a köszobrászati dijat Kós András kapta. A kiállításra uj szint hoztak a kárpátaljai művészek: Manjlo Fedor, E n d r é d y György, A b r a k ovics Béla, Erdélyi Béla. A nemrég visszakerült magyar területek festői mindenképpen termékenyítő módon illeszkednek művészeti életünkbe. Más levegő, más szinek, izek forrnak képeikben s olyan áramlatokat is átszűrtek magukon, amelyek a Csonkahazát elkerülték. A trianoni Magyarország beérkezett és most megindult művészei is nagy szeámban szerepeltek a kiállításon. (Bernáth Aurél, Szobndka Imre, Márffy ödön, stb.) Itt mutatkozik a legnagyobb hiány, mert a legjobbak — köztük az alföldi Koszt a József is — nem tudni milyen okból távol maradtak. A kiállításon megtalálhattuk az idősebb korosztály konzervativebb művészetét épp ugy, mint a fiatalokat s a merészebb utakat járó és a közvélemény elől elzárkozódó kísérletezőket is. A történelmi kompozíciókat Jeges Ernő és Heintz Henrik müvei képviselték. A grafikai anyag is jól felszerelt volt, sGy. Szabó Béla fametszete, a kiállitás legjobb darabjai közé tartozott. A szobrászati anyagban a már szegedivé lett Vágó Gábor jól karakterizált portréjával találkoztunk. A kiállítás összessége, hála Csánky Dénes nagyvonalú és világos rendezésének, bizonyos egységet sugallt s az erdélyi néző, ha töredékesen is, képet kaphatott az elszakítás alalt végbement fejlődés eredményeiről. Ez a képzőművészeti kiállitás tanulságul szolgált nekünk, szegedieknek, hogy az ősszel nálunk rendezendő Művészeti Hetek keretében mi legyen « képzőművészeti kiállitás rendezésének célkitűzése. Nekünk talán most nein szükséges — mint Kolozsvárnak —, hogy az egyetemes magyar művészetből visszafelé is ismertető célokat keressünk, annál szükségesebb azonban, hogy az eddig olyan nagyon elhanyagolt Alföldet, illetve annak művészetét hangsúlyozzuk ki. Az erre vonatkozó elgondolás _ amiről mára közelmúltban beszámoltunk — megfelelő lenne. Ezek szerint a képzőművészeti kiállítás két részre tagozódna, úgymint a múzeumban rendezendő retrospektív részre s az ipartestület kiáílitásí épületében rendezendő Nem zets Kiállításra. Ej * retrospektív rész, táj, tipus szerint mutatná be az Alföld képzőművészetét a Szolnokot felfedező Pettenkoffen ncinct festőművész munkásságától napjainkig. A Nemzeti Kiállitás pedig a mai haladó magyar művészetnek eredményeit. Amint értesültünk, a Kolozsvári Művészeti Hetek nagy sikere, amely ugy szellemi, mint idegenforgalmi, nemkevésbé anyagi szempontból a legszebb eredményeket produkálta, 11 város vezetőségét birta arra az elhatározásra, hogy az őszre városuk részére kérik a kultuszminisztert a Művészeti Hetek megrendezésére. Szegednek talán időrendi előnye van — ha már arra nem tekintenek az illetékesek, hogy mint az ország második városát egyébként is előnyök illetik — s ha a város részéről nem marad el a lelkes kezdeményezés ntán a szorgalmazás s sürgetés, talán az őszre mi la megrendezhetjük a szabadtéri játékokat ismét életre bivni óhajtó vitéz B á n k y Róbert színtársulatával karöltve a Művészeti Heteket Reméljük azt is, hogy az a körülmény — nem lesz rossz hatással a szegedi ünnepség sorozat megrendezésében, hogy a Kolozsvári Művészeti Hetek tanulmányozására felkért kiküldöttek nem tehettek eleget megbízatásuknak a kulturtanácsnok másirányu elfoglaltsága miatt Igy a távolból is megszereztük mindazt a tanulságot, amit itthon felhasználhatunk. A tanulságok arról győztek meg, hogy ki kell tartanunk eredeti elgondolásunk mellett város, illetve tájismertető a régiség- és népitudományt felölelő kiállítás sorozatokban kell az ismeretlen nagv magyar alföldet az Alföld, a Délvidék lakóinak bemutatni Teraesváry József A cséplést rendélel Budapest, junius 11. A földmüvelésügyi minisztérium a hivatalos lap csütörtöki számában megjelent rendeletben szabályozta az uj gabona cséplését és kiőrlését, valamint az uj liszt forgalmát. A rendelet a gazdálkodók számára kenyérgabonajegyeket állapit meg. A jogosutlak három csoportra oszthatók: Az első csoportba tartozó kenyérgabona fejadagja évi 240 kilogram, a második csoportba tartozóké 180 kilogram, a harmadik csoportba tartozóké pedig 120 kilogram kenyérgabona. A szegődinényes cselédek évi 60 kilogram kenyérgabonajegyre tarthatnak igényt. Előírja a rendelet, hogy minden cséplőgépet a tulajdonos legkésőbb augusztus 20-ig köteles üzemképes állapotba hozni, vagy az üzemképtelen gépet a hatóságoknak bejelenteni. Kézierővel, vagy nyomtatással gabonát csépelni nem szabad. A termelő gabonáját a jó gazda gondosságával köteles csépeltetni. A cséplést csóplési ellenőrök ellenőrzik. A cséplőgép tulajdonosa köteles a cséplés helyét és idejét a hatóságoknak előre bejelenteni, A termelő a cséplés megkezdésekor köteles gabonalapját a cséplési ellenőrnek átadni. A cséplési ellenőr a termésnek az arató- és cséplőrészt, továbbá a háztartási szükséglet levonása után fennmaradó részét a gabona lapra feljegyzi. A háztartási szükség letre a cséplési ellenőr annyi kenyérgabonát hagy meg, amennyit a háztartáshoz tartozó kenyérgabona jegyeinek szelvényei fetüntetnek. A termelő a kicsépel gabonát 15 nap alatt köteles a körzetben működő valamelyik kijelölt bizományosnak felajánlani, viszont a bizományos a gabonát, ha az 30 métermázsa alatti rnenynyiség, köteles azonnal átvenni és a vételárat kifizetni. Nagyobb mennyiségű gabonakészleteket a bizonyos 15 nap alatt vesz át. A rendelet további része a vámőrlésről s a takarmányra való felhasználásáról intézkedik.