Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-11 / 130. szám

Látogatóban aranymisés Frigyes atyánál Tanítottam és lelkipásztorkodtam, — mondja Frigyes atya, aki ötven év óta él Szegeden (A Délmagyarország munkatársától) .Vasámsp aranymisejét mondja a Ferencesek alsóvárosi templomában egy lélekben ma is fiatal, aktivitásában nem csókként szerzetes atya, S i n k o• ies Frigyes. Csodálatosan szép és ritka alkalom, amint tiszteletreméltó az eltelt nagy idő is, amelynek történetét három szóban foglalja egybe az aranymisés: Tanítottam és lelkipásztorkodtam. Ebben benne van minden, ami egy hivatása magaslatán álló pap életét teszi, bármilyen rövid időre szabassék a működése. Hát még mikor az is. teni gondviselés megérni engedi a ritka kegyelmei az ötvenedik évfordulót! A három szót azonban csak a szerzetesi szerénység mondhatja Frigyes atyával, aki embernek is a legszerényebbek, legigénytelenebb vágvuak közé tartozik. Ami aztán ég és föld között lebeg, azt az ő lelki derűje tölti ki, nagv emberszerete+e, mosolygó életbölcselete, szelíd humora. Fri. gyes atya sohasem akart más lenni, mint szegény Ferences szerzetes, aki csucsnives boltozatura szabdalt cellája ablakából mond hálaadást a felkelő nap aranykoszorujáért. ott imádkozza az Avé-t alkonyat idején s korán nyugovóra térve számadást végez, mit cselekedett reggel óta jót, tudott-e használni az Embernek, aki gyámoltalan, félszeg és botladozó marad felnőtt korában is. Tanítás és lelkipásztorkodás, — hány réteg húzódik meg a két foga lom között és mi minden kell hozzá, hogy hivatássá kristályosodjék 1 Belülről kell érkeznie itt is mindennek, mint általában az emberi cselekedetek megnyilvánulása terén. Eltanulni lehet fogásokat, a közélet vándora --"*7 ""^korlattal szertartássá fej a pózt. a művészi ajakformálevegöbeszivást, mondhatja óvatja és hangulata szerint a elő. százszor variált szöveget. — azért meglátszik rajta a szerenmondás. Változatlan, utánozhatatlan szent sablon csak az igazi pap áhítata, mikor az oltár előtt ugyanazzal a lelki megrendüléssel és fiúi bátortalansággal mondja aranymiséjén az introibo-t. mint a priinicián, az Éggel törtépő kézfogásán. »Fris;yes« Alsóvároson ilyennek ismerik közelebbi hívei Frigyes atyát, ilyennek tudja Szeged egész népe. Élettörténete nincs és ennél nagyobb dicséret nem környékezheti meg. »Fricjes« mondja a celláján az egyszerű réztábla, frigyese az ég lelki kincstárának, a papi alázatosságnak a kötelességteljesitésnek, a szerzetesi lemondásnak, a gyermeki lélek irányításának ' Működési körének két magasztos kifejezése azonban sok minden mást Is felölel Mert hogv irányításra szorulnak a felnőttek is. földi indulatokkal elárasztott tévelvgők. akik a szól helytelenül alkalmazzák, egymás meghántásátó! nem idegenkednek, viszályokba bocsátkozni nem restek. Alsóvároson régtől fogva két igaz) • népkulafót működött Az első A ndrássv Ferenc tiszti orvos volt, a nagy családbékitrt. aki nem átallotta a tengelyéből kibiesakló házastársat legvégső esetben ugy is 'kezelni*, bogy utána nyomban az orvosi tudományával hozza helyre a kártevést, — a másik Frigyes atya. Ő ugyan nem dolgozott ilyen érvekkel, a szót sem kacskaringózta jobban, mint amennyi re szükséges volt a megérthelés okából, tőle mégis többen távoztak sirva. mint ^'drássy doktortól. Öreg magyatok. akik ősi szokás szerint a városba költöznek a tanyáról b v lehetőleg a templom körül töltsék mnnbás életük nihenőjét, komolyan bólongatnak, mikor szó esik róla. — A Frigyes atya, hát az már igön. Éppen hogy nagyon is. Fogatlan anyókák, papirnyi vékony szájukszélét végighúzva, reszkető ujjukkal, meghatódnak a neve hallatára. — Mindég a Frigyesnél gyovónok, mióta az eszemet tudom. A héten is... — De szülém, nincs már magának vétke! — Ne mongyon ilyet, fiam, mindnyájunknak van a haláláig. — Persze, ha szomszédasszonya, meg női atyafisága is van, igaz-e? Felkapja a fejét. — Honnan tudja ilyen jól? Micsodás ember maga, talán kalendáriumot csinál? Zárdabeli kis leányok tekintete megfinomodik a rajongásban, pedig ki tudna náluknál különben rajongani? — Ah, a Frigyes atya nélkül unalmasabb volna az iskola is. Frigyes, mindenhol csak a Frigyes név, sehol a bizalmaskodó Frici, amely bizalmaskodásból pedig a népszerű emberek nem vonhatják ki magukat. Tisza Istvánt az édesapja sohasem hívta Pistának, a becenevet sem a baráti köre adta neki, hanem az a demokrata réteg, amely szót se válthatott vele, csak a közösséget tartotta makacs egyoldalúsággal. Sinkovics Frigyes azonban minden időkben megmaradt Frigyesnek s akármilyen ellentétesnek tessék, éppen ez jellemzi az ő nagy népszerüségét. Ötven év Szegeden Ritka jubileuma alkalmából korán reggel kerestük fel, ilyenkor van neki is érkezése, viszont a nyár olyan in tenziven szép, hogy az ágy már baj nalban kiveti magából az embert. Frigyes atya már talpon volt, a cel Iája rendben, nehéz kámzsájában a reggelin tűnődött. Tudniillik, lesz-e ideje meginni a bögre teáját, megenni a dekányi szalonnát hozzá? —• Vizsgák vannak a zárdában, oda készülök. Négy évtizedes tiszteletreméltó kapcsolatunk alapján voltaképpen csak formalitás ez a tisztelgés, csen des beszéigelés, néhány adat feleieve aitése. — Hol született a kedves Atya? — Gyöugyösön 72 év előtt, de nem töltöttem a szülővárosomban többel 16 évnél ötven év óta vagyok egyhuzamban Szegeden. A primiciám otthon történt, az aranymisémet Szegeden mondom Emiitettem is a minap a fő ispán urnák, hogy bennszülötté váltara, nekem már csak ez a városom, megvan hozzá a jogcímem. — A szerzeteseket gyakran szok ták cserélni, más rendházakba vezé nyelni. Hogyan maradt a kedves atya mégis egész pályája alatt Szegeden? — Tudja az Isten. Nyilván megfe ledkeztek rólam. De annyi szent, hogy mihelyt elvégeztem Kecskeméten a teológiát, ide helyeztek és máig is itt hagytak. Ebben a dübörögve száguldó idő ben hamarosan kitalálni is sok, hogy mi volt 1892-ben? Hányan emlékeznek még rá tel jes öntudattal, régi izek ki a szájukban, mit lehetett átmentni be tőle, erkölcsi kamatai elköuyveltet nek-e valahol a hajdani lökének, vagy gyűjtésnek? — Első életemet én is az óvodában kezdtem, mint a többi gyerek, mondja Frigyes atya és ezidőszerint ott is végzem A működésem ugyanis csök kent, 1934-ig tanítottam, egyedül az óvódát tartottam meg. Azonfelül vezetője vagyok a Szivgárdának. — Az ötvenéves papi pálya milyen munkában telt el? — Tanítottam és lelkipásztorkod tacu. Mindig a zárdában, az elemiben, a polgáriban. Csakugyan, a reggelijét el se tudja teljesen fogyasztani. — Most is oda megyek, a vizsgák folynak. — Meddig tart ez? — Talán délig, de szép és lelket emelő. Elkisérem a zárdáig, atioJ fürge kis gyerekleányok hangyaserege zsibong. Olyan kedvesek a nyári reggelben, amint szorongva igyekeznek a nagy feladat elé Mert hátha belesülnek valamely nehezebb kérdésbe? Mindje virágot visz, a termeket fel kell díszíteni, de kirukkolás is történhet a katonáit búcsúztatására. — Hogy megnőtt ez a zárda! — nézegetjük számtalan palotarészét, uj toldalékait. — Oltványi István nagyprépost kezdte, mindenét a szegedi zárdára áldozta, aztán az unokaöccse, Pál folytatta mint első igazgató szinte örökségképpen. Bizony kicsi hely volt ez kezdetben, például itt a sarkon mintha most is látnám a Gubriczkvféle fűszeres bottot. Ezt a részt már Klebelsbergnek köszönhetjük. — Dicsértessék Oltványi Pál! — mondjuk akaratlanul, mert eszünkbe jut a fanatikus gyermeknevelő pap meggörnyedt, botra támaszkodó alakja s az a rengeteg harc. amit az ő harcos természete idézett elő. Frigyes atya elmosolyodik. — Jól emlékszem rá, az első íródeákja voltam, sokat foglalkoztatott a személyes ügyeivel is. Hiu ember volt na, szerette a nevét az újságban látni, de végeredményben sokat tett, ha ha mindgvárt megkívánta is a. nyilvános dicséretet. — Tudom, mondom, akkor szüretelt meg a szállóige, hogy 'dicsértessék Oltványi Pál*. Én is sokat társalog tam vele a színházban. — Állandó bérlő volt. — Földszint bal, talán a hatod sor sarkán. Nagy kritikus és meglehetősen mérges ember. Hát igy a dal Oltványi Pálról, vele is végeztünk, marad néhány adat. DEUMAGY'AROKSZ A (. s C s ü törtök. 1942 jnnins 11 « qp^^mi i •iiiiiiiiiiina—iictmkbiniwüwwl. . ,.• f Tanitás, pasztorálás — Boldogult Tóth Antal népiskolai felügyelővel sokat jártam a tanyákat A külső plébániák közül a központit csak 1391-ben szervezték meg. jóval később következtek a többiek Igy a tanyaiak lelki szükségletét az alsóvárosi ferencesek látták el, bár a népek javarésze szegedi földről a hozzájuk közelebb eső plébániákra vitte keresztelni újszülöttjét. Igy kerülnek elő szegedi születésűek a szabadkai, kisteleki, dorozsmai anyakönyvekből. Megesett, hogy kimentünk május elején s csak a havibucsu napjára kerültem haza. Mert akkor itthon kell lenni. Statisztikai adatokról is esik szó. _ Volt vagy 50.000 lánytanitványom. Átlag ezret véve évenkint, n<yn is olyan sok ötven év alatt. — Hát a keresztelések ? — Ha átnéznénk az anyakönyveket abból is kikerülne legalább 20,000 Esetleg több is. — Közélet? — Nem értem rá. a politikáhoi nem fűlt a fogam. A kommün alatt so kat vegzáltak, ijesztgettek a vörösök hogy felkötnek. Rajzoltak is egy guny képet, amelyen lógok. Ezt eltettük em lékbe a rend iratai közé. — Az egészség? Gyenge már a lábam, ennyi az egész, örömet találok a munkámbaji és ez tart fenn. Nem akarom tovább tartóztatni, nyolc óra van, bizonyára várják. Ami most elmaradt, azt megbeszéljük máskor, csendes órán, hiszen nem jutott idő a régiekre, a híres vörös gvárdiánra, a mahomet nagy Zörögb Mihály atyára, a tanyákat járó Nagyp á í Kilitre. főleg a művészi leikü, csupa-temperamentum Radvánszky Jóskára. Vájjon él-e még » hegedül-e, ha mingyárt nem is olyan tüzzel, mint az ifjúkor hajnalán, amikor klasszikusok álmát zengte a kis szerzetesi cella? Hát a magyar nótához ért-e valaki ugy. ahogyan ő értett? Sz. Szigethy Vilmos. Beioráeh a Petőfi Sándor-su^áruíi Ribixsáv henie&iixieébe Nagymennyiségű xsirtf, lkevés füsiöíi husi és némi készpénzt zsákmányoltak (A Délmagyarország munkatársától) A szerdára virradó éjszakán betörők jártak Ribizsáf. Gyula hentes és mészáros Petőfi-sugáruti üzletében. A betörést reggel fél 7-kor, az üzletnyitáskor Pócsy István hentessegéd fedezte fel. Meglepve látta Pócsy, hogy az üzlet vasredőnyen a föld színétől mintegy 2 méternyi magasságban körülbelül 35 négyzetcentiméteres nyílás tátong. Értesítette Ribizsárókat és velük együtt felnyitotta az üzletet. Rövid vizsgálat után megállapították, hogy az üzletet kirabolták. Értesítették a rendőrséget, ahonnan detektivek mentek ki a helyszínre és megtartották a helyszíni vizsgálatot. A jelekből következtetve nyomban meg Ulgpitották a detektivek. hogy a betörést gyakorlott betörők követték cl. Vas vágó ollóval szakszerűen nyilast vágtak a redőnyön és azon át behatoltak az üzletbe. Bemászás közben az egyik betörő megsérthette a kezét a frissen vágott vasredőny élén, mer az üzletben szanaszét vércseppeket fedeztek fel. A betörők legelőször is a kasszához mentek, felfeszítették és az ott talált 44 pengőt magukhoz vették. Az ottlevő zsirjegyeket otthagyták. A Nationál-kasszát is ki akarták nyitna, ez azonban nem sikerült nekik, pedig ebben is volt mintegy 50—60 pengőnyi összeg. Ezután a hűtőkamrába hatoltak be a betörök és az itt talált 3 láda, egyenként 25 kg-os, öszszesen 75 kg. zsirkészletet a redőny résén kiadogatva az ütgán várakozó társuknak, ellopták. Leakasztottak az egyik acélszegről 4 Kg-nyi füstölt karajt és ezt is elvitték. Távozáskor a redőnyhöz széket tettek és arra állva másztak ki ismét .az üzletből. A betörés éjjel fél 3 és fél 4 között történt. A házban lakó id. Ri bizsár Gyula, az üzlet tulajdonosának apja ugyanis elmondotta, hogv ebben az időtájban zajt hallott az üzletből, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Még ha akart volna sem tudott volna azonban bemenni az üzletbe, mert a betörők egy fadarabbal bedugták a kulcslyukat, A detektivek azt gyariutják, hogy a betörést az a betörőtársaság követte el, amelyik az utóbbi időben több helyeu működött. Á nyouiozá = ebben az iráuybau indult ueg t»! jes eréllyel.