Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-10 / 129. szám

htyáb mm iddáfte étet a sUatidaUbH (A DélmagyaroreZiig munkatársától) Szinte egyik napról a másikra, ahogyan már Szegeden szokott, megérkezett a meleg nyár. Napról-napra többen keresik fel az alföldi nyarat egyedül elviselhető varázsló Tiszát, amelynek csillámló, pikkelyes hátán egymás mellett himbálóznak a csónakházak, fiirdöépitmények; napsütötte terraszaikkal és rajtuk az olajosan csillogó bőrű napozókkal. Forró délben, amikor legmagasabbra emelkedik a Tisza hüs hullámai után való vágy hőfoka, egy kis tanulmányi körutat tettünk a fürdőházak előtt, fölött és a megélénkült ujszegedi oldalon is. Fél 1 óra tájban megindul a népvándorlás a Tisza felé. Divatos /parasztszoknyás*, harisnyát boldogan mellőző, színes szemüveget viseíő hölgyek és ingujjra vetkőzött férfiak örömteli hada indul meg a csónakházak, fürdők felé, sokan biciklin karikáznak át a napsütötte hidon a SzUE-he. Valami felszabadult öröm ragyog az arcokon, valami jóleső megelégedettség, mintha harsány, nagy kó rusban valamennyien ezt mondanák: — Éljen a nyár, éljen a napfény, a viz és a felfrissülésI A Tisza még igen magas vízállása, ezerl csak kevesen mernek úszkálni a csónakházak, fürdők, klubházak mellett, kint, a /szabadban*. Legtöbben a /napistennek* hódolnak, tavalyról gondosan megőrzött napolajtol fényes a bőrük és lehunyt szemmel álmodoznak arról, hogy nemsokára /negerbarnák* lesznek. A fürdők és klubházak terraszán hevernek szanaszét s olyanok, mintha valamennyien egyazon >szeklának« lennének tagjai. Talán ugy nevezhetnénk el ezt a titokzatos, bár egyáltalán nem titkos /szektát*, hogy a »nyári örömök tanúi...« A Rudolf-téri Tisza-parton javítják a tanyai kisvasat sínjeit. A munkások leteszik a szerszámot, dél van s ebé delnek. Darab kenyeret s még valamit majszolnak olt, a parton és közben elnézik a fürdőzőket. Az egyik verejtékcseppektől csillogó areu munkás hal kan felsóhajt: — De jó nekik! Fürödnek... Bizony, nincs is ennél igazibb, nagyobb emberi öröm az ilyen kánikulába hajló melegben! A UícLOH nagg Uöz&nségt vat% a viziszánt kultiváló fiatalembernek Ebben a rekkenő, déli melegbeo sokan elgyönyörködnek benne, amint vizgyöngyök fehér znlialaga röpköd kö rülőtte s fi ugy áll ott, kezében a vtziszán tartóköteleivel, mint bakfiskorunk álma: Ramon Novarro, amikor a »Den-Hur«-ban quadrigán szá guldott diadalmasan.. Még a római sisakhoz hasonló, zöld szinü gumisnpkája sem hiányzik Gumisapka... Elmerengünk fölölte .. Bizonyára /őskori le|ef«. . Mi tesz a városi partfjirdővol ? Egyelőre vfzesen-sárosan álmodja tavaszi álmát, sokhelvt a fák csúcsa znldel csak ki a vízből. Czzet sz'm\&* naMfria sókszáz tmbts, fordut meg a SzUE-ben, ahova színién ellátogattunk. Az árnyas fák alatt békésen. jóízűen ebédelnek a fürdőruhás vendégek s a zöldesen csillámló medebcében nagy lelkesedéssel folyik a vízi labda játék Repül a lubds, líi tudja bol áll meg ? Hopp, most éppen magas ívben repül el a medence fölött s eav asztal közenéo találja meg helyéi. Szerencsére az ebédet ott mái befejezték és a víztől csöpögő labda nem talált mást. csak az asztalteritővé előléptetett újságpapír roncsait ... A SzU E-ben már második hónapja folyik a strandélet. Eleinte persze, csak a legmerészebb strandrajongók jártak ki — ezek azóta már szép csokoládés2infire sültek le, talán azért, hogy el ne felejtsük a csokoládé színét; — ma azonban már sokszáz ember megfor dul a SzUE-ben, élvezve a napfény s a kissé még túlságosan hideg viz örömeit — Ha igy marad az idő, vasárnap táblás házunk lesz — mondja a pénztárnál ülő bácsi én kárőrvenriően mosolyog a városi partfurdö irányába. Mintha csak azt mondaná: Nincs konkurrencia! — Mit jeleut az a táblás báz? — kérdezzük. — Volt már olyan vasárnapunk ls, amikor 2500—3ÖU0 embci fordult meg nálunk — válaszol büszkén, majd hozzáfűzi: — reméljük, az idén is lesz még... * Az egész olyan, mint egy halk, nyári délutáni álom, mint valami távoli tündérrege... Az ég kék, derűsen mosolyog, egyetlen felhő sem teszi pattanásossá hamvas arcát, a Tisza szőkesége csillog, villog, mint a mesebeli királylány hajfonata és a fiirdőházakban piros ernyők alatt csöndesen, nyugodtan ebédelnek az emberek... Csak egy kis motoroshajó zümmögése töri meg a csendet, mint valami méhecske szorgoskodó dongása... Különben csönd van, hüs szellő is leng a Tiszahid felett. Békés nyári dél van 1942 juniosán... (cs. p.) kt olvasó irja A sporthorgászok panasza A ,.Dó!magyarország" tekintetes Szerkesztőségének. Helyben. Tisztelettel felkérem a mélyentisztelt Szerkesztő nrat, hogy nagybeesü lapjában a sajtó nyilvánossága olőtt, panaszainknak helyt adni és ezen panaszt az illetékes helyre utalni szíveskedjék. A horgászállam jegyeket, melyek minden esztendő április végéig érvényesek. rettentő kálváriajárással lehet esak kiváltani. A helyzet az, hogy aki az állami adót képező 5 P-ős államjegyet megszerezni óhajtja, el kell menni a városi bérházba, olt előadni a kérelmet, erről jegyzőkönyvet vesznek fel, akkor, ha szerencséje van az illetőnek, mert sorba kell állni néha egész délelőttöket, innen egy utalványnyal el kell menni a Rudolf-téri vámhoz, hol megkapja 5 P lefizetés és az utalvány ellenében az üres jegyet, melyet vissza kell vinni a bérházba és újra másik szervekhez beadva, arra várakozni, hogy hoszszú napok múlva kaphassa esak meg az illető a pénzéért a kívánt állami engedélyt. Ma kevés mindenütt a mnnkaerő, mikor az emberek nagy része csak munkahelyeiken és hivatalaikban vannak kettőzötten lefoglalva, tisztelettel kérdjük mi szükség van erre, hogy egy ilyen egyszerű dolgot ilyen körülményesen lehessen osak elintézni? Tisztelettel kérjük a város vezetőségét, hogy idevágó intézkedéssel talán módot tudna nyújtani a becsületes horgászok részére azáltal, hogy államjogyét egyhelyen megvéve és aláíratva kézhez kaphassa. Egyben rámutatok arra az anomáliára is, hogy jelenleg már vagy ötízben voltunk államjegyért, de mivel a város illetékes hatósága nem folyósított pénzt a vámhivatal részére sz állajnjegyek kiváltására az nagy csomagban a postán pihen ás bármennyire lejárt már a tavalyi államjegy, mégsem tudjuk az ideit kiváltani, mert a Rudolf-téri hivatalnak niqcs nyomtatványa. Igy hiába kiizd egyesületünk és a többi jó érzésű horgász n jelenleg különösen folyó víz és államjegy nélküli horgászok és orvhorgászok ellen. Ezenkívül pedig kellemetlen azoknak, akik jpgy nélkül mennek ki bor gászui. mert az esetleges csendőr DfiLHAGYAMUKb/ráti c Szerda, 1042 junius 1Ü igazoltatásra hiába hozzák fel mentségül, hogy bármennyire akarták kiváltani az államjegyet, de fentiek miatt egyszerűen jegy nincs a kiszolgáltató hivatalban. Ismételve kérjük a város illetékes osztályát, hogy az államjegyek egyszerűbb kiszolgáltatásában segítségünkre lenni szíveskedjék. Szerkesztő Tif szívességét köszönve maradtunk tisztelettel; A Szegedi Sporthorgász Egyesiilet. Vezetősége. Bálványt Dezső, titkár —«o— A múzeumigazgató nyilas támogatása Igen tisztelt Szerkesztő Ur, kezd már rendszerré válni, hogv a szegedi közállapotok elégedetlenjei a budapesti /ősnyilas' napilap nyilvánossága elé viszik bánatukat. A lap a maga nyilvánosságával természetesen csak az érzelmi közösségben állóknak áll rendelkezésre. Egy pár hónapon keresztül a szegedi szinház egykori igazgatója: Kardoss Géza /élvezte* a Magyarság védelmét, most a szegedi muzeum igazgatójának nyul hóna alá az ősnyilas. Vannak védelmek, melyek súlyosabbak, mint a támadás — mindenkinek joga van a maga számára eldönteni, hogy a Magyarság védelmét hová sorozza. De az ellen a közérdek és a hivatali tekintély nevében is fel kell szólalni, hogy köztisztviselők hivatali feletteseikkel szemben a nyilas lap támogatását kérjék ki. Már az jnagábanvéve is különös látvány volt. hogy városi tanácsnok ellen az alája rendelt intézmény vezetője büntető feljelentést ad be. Nekünk semmi okunk sincs arra, hogy dr. Pálfy Györgyöt védelmünkbe vegyük, nem is tesszük meg sem kéretlenül, sem felkérésre _ nekünk nagy csatáink voltak Pálfy Györggyel s a legsúlyosabb szavakkal kellelt kifogásolnunk azt a harcmodort, amit velünk szemben a tanácsnok ur választott. De ez nem lehet akadálya annak, hogy tárgyilagos megítélésben részesítsük s a közérdek szempontjai alá vessük azokat a jelenségeket, melyek személyével kapcsolatosan merülnek fel s a legélesebben Ítéljük el azt a manővert, mely bírói tárgyalások anyagává teszi a hivatali érintkezést és nyilas lap oltalma alá helyezi a jogosulatlan elégedetlenséget. A szegedi muzeum igazgatója ne bírói ítélettel s ne nyilas lap támogatásával bizonyítsa he. bogy méltó Móra Ferenc saruinak merek' .tea. ha'em kulturmunk* eredményeivel. Ne törvényszéki rovatban és ne nyilas lap olvasóinak rovatában találkozzunk nevével, banem a magyar Uultura eredményes szolgálatában. Az ilyen nyilas cikkek nem fogják elfelejtetni a szegedi liberális városatyáknak azt a vétkét, hogy nem fontolták meg jobbén szavazataikat, amikor a muzeumigazgatói állás betöltéséről volt szó s a nyilas lap szerkesztőségének tintatartóit nem Lelhe vizével töltik meg, hogy a múzeumigazgató melletti kiállásával feledtetni tudja azt a tényt: kiknek segítségével és támogatásával nyerte el a múzeumigazgató diszes .állását Tiszteletteli egy másik jobboldali olvasó, aki azt is tudja, hogy Tömörkény és Móra hivatali utóda mivel tartozik" a szegedi és magyar kultúrának Egy kilométer telefondrótot IonoH, háromkónapi Mázra ítélték (A Délmagyar ország munkatársától) Janó István 21 éves szentesi villanyszerelő, Kovács Kálmán műszerész és villanyszerelőmeáter, valamint Held József villanyszerlőmester állottak vádlottként kedden délelőtt a szegedi törvényszék Bónnytanácsa előtt. Janó Istvánt távírda* rongálással és kétrendbeli lopással. Kovácsot és Heldet orgazdasággal vádolta az ügyészség. Janó ugy követte el a bűncselekményt, hogy tavaly máreiusban a szentesi Tiszahidfőnél a pósta tulajdonát képező telefonpóznákról levágott mintegy 600 méter hosszú telefondrótot és az .50 kilón Mi drótot ellopta. A szentesi katonai lőtér házi telefonjának dróthálózatát hasonlóképpen ellopta. A mintegy ezer méter hosszú telefondrótot felkínálta megvételre voll munkaadójának, Kovács Kálmánnak és Held Józsefnek. Ezek mindketten vettek is a drótból, Koválri körülbelül 25—30 kgot, Held pedig 10—15 kg-ot. A többit Janó elásta odahaza a kertjükbenJanó István a keddi főtárgyaláson azzal védekezett, hogy állás nélkül volt, családjával együtt nyomorban élt és a telefondrót árából akart pénzhez jutni. Pénzre azért volt szüksége, hogjfl egy találmányát kidolgozhassa és megvalósíthassa. Kijelentette: Kovács és Held nem tudtak róla, hogy a drót huzal lopásból származik. Kovács ó.s Held vádlottak is jrV hiszemüségüket hangoztatták. Held éppen újsághirdetés utján keresett dróthuzalt, mert ez az anyag most zárolva van és a kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni. Neki ii, meg Kovácsnak is azt hazudta Janó, hogy a drót Bugyi Antal kjjrmúnyfőtanácsos főszerkesztő villájának bontásából származik, ott kapta ajándékba. Mindketten elhitték ezt neki, mert tudták, hogy egy közeli hozzátartozója Bugyi Antal szolgálatában áll. A törvényszék Soós István póstatiszt szakértőkónti kihallgatása ér a perbeszédek elhangzása után bűnösnek mondotta ki Janót lávirdarongálás vétségében és kétrendbeli lopás vétségében s ezért háromhónapi fogházra itéite. Kovácsot és Hőidet felmentettél. az orgazdaság vádja alól. mivel .lufflk ciuüségttk beigazolódott