Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-28 / 145. szám

6 u ií 1. mauvar oiissa it V a ° á r n a p. Itt 12. junins 2*. Balaton­almádiban az Orsz. Ref. Tanítóegyesület üdülőházában « napi petizióór 0.30—7.50 P. Felvilágostiással szolgál a fel ­Üfiyflőftég, 373 Lélekveszedelmek a Sándor körül 1. Az aupszabáiy-nélküli bohém-egylet A tapintatos Ferenc lózsef A Bach-korszakban történt, bogy Liszt Ferenc a bécsi Hóíburgnan adott hangversenyt. Könnyű ezl igy leirni a papirosra, kinyomatni is konnyü, de — hosszú ut volt odáig, amig a világiiirü Liszt F'erenc leülhe­tett a császári palota termében a zongora mellé! Mert a rendőrségnek aggályai voltak, mivel, hogy Liszt — magyar... Percegtek bút u tol­lak »zorgalmasan, a k. k. Polizeidi­relvtion bizalmas levelet irt Európa minden fővárosába és osztrák követeknek: arra kért választ, hogv fentnevezett Franc Liszt zongoramű­vész, állambiztonsági tekintetben meg­bízható és tisztességes egvén-e, stb... A jelentések megnyugtatók vol­tak. Képzelhető ezek után nemcsak a^ •jécsi rendőrfőnök, de az egész csá­szári udvar megrökönyödése, mikor Liszt eljátszotta a Hofburgiban, a császár és az egész udvar előtt — a Rákóczi indulót!... Abban az időben valóságos rebelliónak ./.ámított ez és a jelenlévő magas ál­lami méltóságok már azt mérlegelték magukban: 8 vagy 12 hétre csukas­sak be a vakmerő magyar zongora­művészt? Dermedt voit az egész ud­var, arról nem is lehetett szó. hogv valaki lapsoll volna, a legbátrabbak csupán annyit tettek, hogv halvány íreukat a fiatal uralkodó. í. Ferenc lóssef felé fordították ... Vajh. mi rog most következni? I. Ferenc Jó­zsef, akinek homlokát ezidőben még nem érintette meg Szent István koro­nája, igen előkelő módon /vezette' le a feszültséget és intézte el az ügyet. Mosolyogva Liszl felé fordult és igv szólt: _ Kérem, kedves Liszt ur. játssza el még egyszer ... Mikor pedig látta, hogy némely ar­con milyen aggasztó mértékben foko­zódik a megdöbbenés, még egyre mo­tyogva, e szóval fordult a közelében állóhoz: — Oly ritkán van alkal­mam hallani ezt a szép in­dulót! .. Ablaka György nyomdává) iHlata és személyzete, valu mint a Délniagyarnrtzág na­pilap mély' fájdalommal je lenti, hogy a leghűségesebb munkatárs, a le,3 jobbleik 0 munkástestvér LEITGEB 3ÓZSEF oepszedn szorgalmas munkában gaz dag éleiét folyó hó '2ti dél után fél 5 órakor. 51 éves korában, befejezte. Megboldogult földi marad ványai 28-án délután fél 5 órakor a Ovevi-teinelö halot­tasházából kísérjük el örök nyugovó helvére. Szeged. I9T" iunius 27-én Teste meghall. de szelleme köztiink maradt! (A Dél inagy arország iMUlkataieá­tol) Kuvidun összefoglalva azok szá­múra, uktk nem ismerik az előzmé­nyeket: Móricz Zsigmond trilógiát ir Rózsa Sándorról. Az első kötél ci­me; >Rozsa Sándor a lovat ugratja/ volt, a második az idef könyvnapon jelent meg- »ltozsa Sándor összehúzza a szemöldökét' eimmel. Fizt ismertette a népies berkekben sokat szereplő F'éja Géza, igen el volt ragadtatva nem is annyira a műtől, mini inkább a hírhedt rablóvezér egyéniségétől és irt róla olyan magasztaló hangon, hogy azóta néhány tucat választ] reflexiót kölykedzetl a cikke. Az egyik újság némi epével meg­említette azt is. hogy ha olyan nagy férfin volt ez a Rózsa Sándor, miért nem állítanak neki szobrot? Hát. kérem alásHn, errü! esik az alábbiakban a szó Tréfálkozások tör téntek már körülölte de el kell mon dani elejéről az egészet, mert a mai emberek vagv nem tudjak a régi dol­gokat, vagy rossza) tudják A SZAZADFORDULÓN meglehetősen eleven es pezsgő voil Szegeden az élet. F'öleg a betű embe­rei tartottak össze, belsők és külsői, egyaránt s igy aakuJt meg a •Szegedi irök és hírlapírók egyesülete', amely arról nevezetes, hogy sosem voil alap­szabálya. AJUtólag ki szüli valami, de szőrén-szálán elveszett, a nyomara jutni soha nem lehetett. Természetes, hogy annál több hí­vutkozás lörtént rá, amint hogy az egyes tisztségek betöltésére se kerüli soha sor. úgyis elnöknek tekintetvén T ö ni ö r k ó n v. Viszont a pénztárosi állásba ugyancsak különös megbíza­tások nélkül Balla Jenő telepedett mint olyan megátalkodott lény, aki­nek a hónap végefelé is szokolt pénze lenni. Tagdijat senki nem fizetett, jöve­delme az egyesületnek nem volt, Bal­la mégis pénztárkönyveket vezetett páratlan derűvel játszottuk az egyle­tesdit s a kis Kasshell törzshelyről messzire csengett a jókedv. A permanens ülések főtárgya az elveszett alapszabályok ügye voll Ke­restük mi azokat szilaj fantáziával a világ minden részén Belekapcsolód­tunk nagv szélhámosok, sikkasztok le. leplezéséhe s komoly megkeresést In­téztünk Hamburgba, mikor arról sze­reztünk tudomást, hogy ott elfogtak cgv világtojvajt l.egven olyan szíves n rendőrség, kutassa át a holmiját, hátha ő lopta el a fontos okiratunkat! A préri* válasz kellő időre mee is érkezett: nem találták meg, HKKFF1 ANTAL tüdejét reparálandó Olaszországba ké­szült. ezért ünnepélyes komolysággal megbíztuk, kutasson utána, hátha az ikkortájt feltűnt híres calabriai rab "vezér rejtegeti magánál! A megbízatást Békefi megtisztelte vssel fogadta, kijelentvén, hogy becsü­lbei j kötelességének fogja tartani a rlkiismeretes nyomozást s amennyire a tüdeje engedi, abban pihenési nem 'Mner. Újvári Péler függeléket akasz­tott a kérelemhez, — Ha már oll jársz, kutasd ki. iem a rablóvezér vitte el K F-. köl­ninknek verseiből az állitmányokat? Mert mi hiába keressük, nem aliadunk rájuk. Mikor egyszer Balla szűkkeblűnek mutatkozott valamely eszmei tétel fo­lyósításánál. Tömörkény nagyon mér gc* lett. — Elrendelem a mag lepő pénztár­vizsgálatot. Hol tartózkodik Ilyenkor a gyanúsított? -r- Este ynit, tehát csakis a szín­házban lehet. — Akkor felszólítom -- folytatta Tömörkény — dr. Pálfy József tag­társunkat uffv is mint masas láv­nyomu dalnokot, de rendőrkapitány i minőségében is, hogy g>annsito tunk 't nyomban állítsa elő l'ÁLFY JÓSKA ibocsáuat, de abban az idoueti igy hívták) felkelt, magu mellé vette a tőle valamilyen ügyben utasitást kérő Vecsernyés István és Szákh detekti­veket, ment velük a színházba. Ve­csernyés hatalmas méretű ember voit, Szúkh-rói pedig csak ugy ordított a foglalkozása. Fekete keményk alapot viselt, karján az elmaradhatatlan kam. pós bot Az utcán a gyerekek sze­rettek utána szaladni, azok is felis­merték. akik először látták és zengett az utca. amerre járt. _ Detektív bácsi, detektív bácsi! Nincs ma az a rádió kői hirdetés, i amely jobban el tudja rejteni a kere-! sett embert, mint akkor ez a nngví népszerűség. Pálfy azonban két /kifutó fiújával' bement a színházba, azzal sem törő­dött. hogy tart az előadás és rátette kezét az esztétikai gyönyörűségbe me­rült Balla váltára. _ A törvény nevében felszólítom hogy kövessen. Nagy feltűnést kelteit az elvezetés, de olyan érdekes volt a színpadi cse­lekmény, hogy egyelőre nem foglal­koztak vele bővebben. — Valami biztosítási csalás lés/' A kis-Kassban aztán Pálfy jelen­tést tett. — Eleget tettem az utasításnak. A maga leült, de a kél detektiv Balla háta mögé lépett. — Kérem a pénztéri számadáso­kat, — szigoruskodott Tömörkény. Valóban, Balla akkor elővett ket takarékbetétkönyvet — ha már annyi­ra benne voltunk a játékban, ö azt is tökéletessé akarta tenni alig volt bennük az egylet címén elhelyezve pár garas, de hitelesek voltak. A má­sik zsebéből a számadásokat szedte ki, a gyűlés nyomban hozzáfogott az átvizsgálásához. Hamisított nyugták arról, hogy kinek mit fizetett ki, hány elhagyott, leánygyermeket karolt fel és képeztetett ki az egylet, jótékony nűegyletekre mennyit áldoztunk. Pergett a bolondos film, mig vé­gül az elnök kijelentette. —Rendben van, felmentem. A két detektív, akinek fogalma sem volt róla, hogy mi történik itt. akkór kezét nyújtotta BallánaU: — Gratulálunk. — Köszönöm, elmehetnek! — bo­csátotta el ők el Pálfy. Mondom, ilyen pompásan volt ösz­xlehangolva a térsaságunk, még Sza­kács Andor robbantási ki 1'el -em ártottak neki. SZAKACh ANDOK nagyszerű fiu volt, jól.t'd éhen ludcl! a humor elképzelhetetlen csúcsára emelkedni, de aztán voltak misztikus, kielemezhetni len korszakai, mikor cselekedetét a pillanat sugulma/.ta Olyankor megkontrázta a m.iga dol­gát Is, építette volna fel bármilyen nehezen Néha lényegtelen apróságok­ban szembehelyezkedett az egész kom pániával. körniönforttan tudott deba hálni, elsőrendű tudása csak ugy pa zárolta két nézze) felesleges ügyben is az érvekel. — hát veszedelmes volt, mint a tenger, Az is látható ok nél kül veti minden előzmény hijján a hullámokat. Azért le lehetett szerelni, de az is igaz, hogy ha egyszer- megzavarodik valamely összhang, az utórezgései megmaradnak a kedélyekben. Csal; fancsali az a nevetés, amely nem jön önfeledten a szívből, Sokkal veszedelmesebb volt egy másik tagtársunk akit ugy fogadtunk be szinte szívességből, valamely erő szakolt jogelmen Az igazai megvall­va: mi nem hívtuk, ö jött magétól, Semmi köze nem volt a betűhöz, mert az, hogy néhány konjunkturás bom­basztikus cikket irt valaki, azzal még nem tartozott hozzánk. De kurta időn ól rajta volt a neve egy lapon s 0 azt hitte ... Ennek a jó léleknek aztán sikerűit bennünket szétugrasztani. Előre kell bocsátanom, hogy az italozás esak annyiban tartozott a szórakozási se­gédeszközeink közé, amennyiben a vir­rasztó ember elborozgat, Berugásról szó sem lehetett, akárhányszor józa­nabbak voltunk hajnalban] mint este kilenckor ÚRBAN LAJOS volt a cigányunk, bizony voll ott nő tázás is, főleg ha Pálfy Jóska neki­eresztette a tenorját, — már most ez az idegen lelkű ember először is tö­méntelen bort diitött magába, aztán kivörösödött duzzadt arccal beleavat­kozott a muzsikába. — Ácsi. a Himnuszt játszatok!Min denki álljon fel! Ezt úgyis megteszi az ember kellő alkalmakkor és megfelelő helyen, ám duhajkodással profanizálja a szenl magyar imádságot. Engedelmesked­tünk egyszer, kétszer, aztán megkér­deztük IJrbán Lajost, hogy nagyon r»­gaszkodik-e n hegedűjéhez? Mert ha részegekre hallgat, baj érheti. F)lég az hozzá, hogy emiatt az nr miatt egyre többen vonultak vissza, végül is magára maradt. Mi más ta­nyái kerestünk, titokban tartottuk, hanem a szórakozásunk egyelőre ki volt kezdve, a régi kedvet nem lehe­tett többé visszahozni, viszont a* alapszabályok sem kerültek elő. Szerencsére akadt más forma, amely felujjitotta a gondtalan jókedvet, sál fokozta azl olyan mértékben, hogy azóta sincs párja. Igy érkeztem el * rímben foglalt mondathoz, de azt más­kor magyarázom meg (fU Szeged város területén 1942 junius 22-től 28-ig a következő ingatlanok cseréltek gazdát: Debreceni Lajosné eladta ökrös Lajosnénak Somogyitelep 877. sz. há­zát 250 n. <H telekkel, 3000 P-ért. Deák Péter és neje eladták Kngi Imrének F'elsővárosi ff. 42. sz. házu­kat, 2 hold 907 n. ől vegyes földdel. 27.60 K kat. tjövedelemmel, 11.500 pengőért. Kopasz Lajos és neje eladták Elek Gyula és nejének Párisí-kőrut 31 sz. házukat, 198 n. öl udvarral, 52.000 [tengőért. Katona Vince és neje eladták özv 1 tőrcsök Antalnénak Belső járás dü­őbeli 256 n öl rétjüket. 1.44 K kat 1 jövedelemmel. 4000 P-ért. Iloresnyi István eladta Várhelyi István és nejének Hódierdeje dülőbeli 2 hold 1510 n. öl Ingatlanát. 54.07 K kat, Ijövedelemmel, 9180 P-ért. Farkas László és neje eladták Ba­ráth Dezsőnének Kállai-fasor 7. és Tusnádi-n. 2a sz házukat. 250 0. öl felekkel. 8500 P-ért. Horányi Ferencné eladta Bliesz Gvutánénak Somogyitelep 818 sz. há­zal. 250 n, öl telekkel. 4800 P-ért Csemp^ ferazét kizárólag felelősség mell Ott és szakszerűen Izilliyi Sándor épületburkoló mester készít. 8ZUGED. Petőfi Sándor su­gárul 1 ez. Telefon 38—16

Next

/
Thumbnails
Contents