Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-27 / 144. szám

Leventetáborozás Erdélyben Kolozsvár, junius 26. Erdély ma gyar ifjúsága a román megszállás 22 évében csak irigykedve szemlélhette azt az egyre magyarabb és szebb életei, amely a leventemozgalom követkczté tien a megcsonkított országban megin­dult. Bár ez az ifjúság Erdélyben a kisebbségi sorban mindent megtett, amit meg kellett tennie és megtehetett önmaga és népe érdekében, még sem tudta teljes erejét népe szolgálatába állítani, mert hiányzott számára az egységes irányító szerv. A leventemoz calmnt mint vezető szervet üdvözölte Erdély ifjúsága a felszabadulás pil lanatftban. Azóta csendes munka folyt a leventeotthonok fiatal magyarjai kö zőtt. A leventeparancsnokság elérke­zettnek látta az időt. hogy a honvé­delmi miniszter áldozatkész támogatá­sával nagvszabásu leventetáborozás' rendezzen egész Er-télv területén, ami­nek kiemelkedő eseménye a kolozsrtt rí leventeseregszemle lesz, amelyet junius 3—5 között tartanak meg. Ez az első, méreteiben ts hatalmas leven­temegmozdulás felejthetetlen élmények­kel és tanulságokkal szolgál mindnyá­junk számára, akik szeretjük és érté­keljük a jövő magyarságát. Most Zá gontól Nagyváradig megmozdul Er­dély leventeifjnsága, hogy megismer­kedjék és baráti kézfogással üdvözölje rgvmást. A seregszemlére felvonul 7000 levente kötelesség- és felelősség tudatán át megismerheti azonban egész Erdély magyarsága is ennek a mozga­lomnak nemzeti erőt jelentő jelentősé­gével mindazokat az értékeket ame­lyeket a leventék magukkal hoztak szűkebb hazáink táláról Helves arafással sokszázezer mázsa búzát lehet megtakarítani A Magyar Vidéki Sajtótudósitó budapesti jelentése szerint mező­gazdasági szakértők ugy véleked­nek, hogy kivánatos volna, ha az ország egész területén azt a helyes aratási rendszert honosítanák meg, amit például Debrecen környékén bevezettek s aminek következtében elkerülhető, hogy a nálunk meg mindig legjobban oterjodt kézi ara­tás egyes módszerei mellett Igen sok bUzuszem, sokszor a termés 10—12 százaléka vész kárba. A hely­telen és elterjedtebb aratási rend­szer ugyanis az, hogy a búzát nz aratók rendre vágják, mint pél­dául a lucernát. Ily módon a nehéz kalászok a földre zuhannak és az érett szemeknek tekintélyes része a tarlóra pereg. Növeli a szemvesz­teségeket az la, hogy az aratók nagy része erős lendülettel halad a táb­lában aminek következtében a túl­ságos lendület már estében kiper­geti a buzaszemek egy részét. Ha ehbez hozzászámítjuk, hogy a kéve­kötők gondatlan, siető munkájuk közben ugyancsak dobálni szokták a kévekot, épp ugy, inlnt a kereszt­es Aszlagrakók, akkor könnyen ért­hető, hogy a termés jelentékeny része a tarlón marad. Ma nemcsak a gazdának, de a nemzetnek la ér­deke, hogy egyetlen, szem buza se vesszen kárba. Szinte teljesen ki lehet küszöbölni a veszteségeket azzal, hogy az arató a búzatábla iobb oldala helyett anuuk bal szé­lén kezdje meg a munkát és hogy i kaszanyélbe ne vigyen bele na­gyobb lendületet, mint amekkorá­ba feltétlenül szükség van. Emellett a marokszedflk. kévekötők, asztag­rakók és cséplőmnnkáeok munka­Vözbeu ne rázzák, ne dobják az érett kalászokat Igy egy-egy ara­tás idején Bök százezer métermázsa búzát menthet ttk meg. ami hát aj­mam érték. HIREK EURÓPÁBÓL 1. Dietrich, Madridban élő német újságíró érdekes tudósításban szántól be a német sajtónak Spanyolország helyzetéről. A Neues Wiener Tn&bíatt legutóbbi számában ezeket iija: — Spanyolországot illetően sok­szor előítéletek élnek az emberekben. Sokáig alábecsülték a polgárháború okozta borzalmakat és károkat. Igaz, hogy most már négy év ota békeben él az ország és mégis igen széles kö­rökben az a felfogás, hogy a spanyol népnek rosszul meg f a sora, hogy éh­koppon él, még mindig a testvérharc lógköro veszi körül. Hogy milyen go­nosz következményei voltak a pol­gárháborúnak, azt kétségtelenül ma is mindenütt látni. Franciaországban a háború, mint a viharos szél, csak egy utcát sepert végig és ettől jobbra és balra még mindig lehet a régi bé­kebeli Franciaországra gondolni. Spa­nyolországnak azonban három hosszú éven keresztül kellelt égnie és vérez­nie városaiban és falvaiban egyaránt. A földet tulkeniényen feltúrlak, sem­hogy fü nőhetett volna már felette. 1039 tavaszán Spanyoloiszág helyze­te kétségbeejtő volt." Annyira remény­telennek látszott, hogy a rákövetkező években sem lehetett vái'ozást várni 1939—40 és 1910—41 telén minden had­viselő államnak lényegesen jobban ment a sora, mint az éhező, kifosztott, elszegényedett országnak, amely esak ináról-hnlnapra élhetett, amelynek jár. vúnyoklól kellett tartania és nem tud­ta, hol kezdjen a munkához, — Spanyolország _ irja a német újságíró — még ma is távol van at­tól, hogy »in dnlci Jnboli* tobzódhas­son Mint máshol, itt is adngo'ás és jegyrenriszer van Jegv kell kenyér­hez. húshoz, vajhoz, olajhoz, cukor­hoz. majdnem minden szárarfőzelék­hez. egv év óta szivarhoz és cigaret­tához is Az adagosztások változások­nak vannak kitéve Nem mindig rendszeresek és sokszorosan alacso­nyabbak, mint Németországban A vagyonosok számára a napi kenyér­fejadag 80 gramm, a középosztály szá­mára 100 gramm, a munkásosztály számára 150 grnm. Hust hetenként, néha kéthetenként osztanak 50 gram­mot fejenként. A cukor igen ritka és csak kis mennyiségben, rendszerint50 gramm kapható fejenkint négy-hat heti időközökben A dohányzók tiz­naponként 50 gramm cigarettado­hnnyt. vagy nyolc szivart kapnak. A nők nem kaphatnak dohányjegyet. En­nek ellenére.az a mindenfelé elter­jedt és mélyen gyökerező felfogás, hogy a spanyol nép közel van az éh­halálhoz. olyan /fekete legenda*, amely ellentmond a tényeknek és amely Igazságtalan a fnhvigista kor­mány szívós és állandó munkájával szemben. Spanyolország ma valójában jobban él. mint a polgárháború befe­jezése után. A legrosszabb szükségen már átesett. A javulás apró, semmiképpen sem feltűnő lépésekben történt. A legjobb ebben az állandóság. Ez teszi a fölfe­lé való mozgást szolid és nem vélet­len realitássá. Példa erre az éteiint­szerelosztások terén tapasztalható ua­gyobb rendszeresség. A kis kenyér­adag. amely az elmúlt télen kivétel nélkül mindennapon egymás 'után el­maradt, az elmúlt télen kivétel nélkül minden nap kiosztásra került. Ma minden háziasszony számithat heten­ként egy negyedliter olívaolajra, vagy negyedkiló Vajra. Igaz, hogy 1949 és 1941-ben tetszésszerinti tejszint lehe­tett vásárolni, gyakran azonban 3—4 héton át nem lehetett egy csepp ola­jat felhajtani. Az élelmiszerelosztás rendszerességéhez kell még számítani a legfontosabb fogyasztási cikkek adagjának fölemelését. Habár csak néha emelik fel a rizsadagot 100 grammról 290 grammra, azt mégis megérzi minden háztartás. Sokat Jelent, hogy minden időtlen van etée friss főaelék. tojás, baromfi. sonka, sok jó és részben olcsó hal. Borban felesleg van. Ezenkivül ven­dég'' ben, vagy szállodában mindenki jegy nélkül ehet. A falun és a vidéki városokban jobb az ellátási helyzet, mint Madridban, bár néha szállítási nehézségek miatt gyakran egyoldalú élelmiszerkiosztásra kerül a sor. Igy az északi tartományokban mindig van elég burgonya és hus. de hiján van­nak az olajnak, ez viszont a búsban és olajban szegény Andalúziában köny­nyen kapható. Spanyolországban a helyzet a legutóbbi három évben ha­tározottan javult. Ha nem kellene ne­héz szállítási problémákat megoldani és ha a drágaság nem veszélyeztetné n mai helyzet előnyeit, ugv a spanyol népet sok tekintetben még irigyelni Is lehetne. A szállítási nehézségeket a kormány a közlekcdcsügv nagyvonala megszervezésével kivánja leküzdeni és e téren már vitathatatlan eredmé­nyeket értek Cl. A drágaság ama hid­rafejck egyike, amely a polgárháború­ban nőtt íd és amelynek leküzdésére még sok herkulesi erőfeszítésre lesz szükség — fejezi be tudósítását a né­met újságíró. 2. Éliás volt cseh miniszterelnök ki­végzésével kapcsolatban az »Arijsky boj* (>Arja harc*) cimü folyóirat a következőket irja: »Éliás nemcsak a német birodalom ellen vétkezett, a lehetett volna megmenteni, ha Éliás szemben követte cl. Hány cseh embert lehetet tvolna megmenteni, ha Elias volt miniszterelnök éppen olyan ha­tározott egyértelmű álláspontra He­lyezkedett volna, mint a mostani kor­mány. A ncp a maga velejében egész­séges és jó volt és az ma is. Szívesen követte volna a vezető férfiak taná­csait, azonhan Éliás nem közeledett a népéhez, hogy megmondja neki az igazságot, hanem hallgatott és hagy­ta a népet tapogatózni. Hallgatását az emberek különbözőképpen, mindenki a maga felfogása szerint értelmezte. Ma már tudja a cseh nép, hogy miért hallgatóit Éliás, aki kettősareu férfiú volt. Az ő hallgatásának árnyékában léptek fel a passzivitás és az ellenség titkos kedvezményezésének jelenséget, amelyeket most gyökerestől kelj ki­irtani cs ki is fognak irtani. Az in­telligencia egy részében, a magas bü­rokrácia soraiban Éliás szellemi be­állítottsága igen el volt terjedve és ezt most sokan a fejükkel fizetik meg. Nem ezek voltak azonban az egyedüli veszteségek, amelyeket Éliás okozott. A legrosszabb az, hogy értékes időt pazaroltunk el, amelyet most nehéz behozni és hogy a német birodalom bizalmát elvesztettük és ezt csak fá radságosan lehet újra visszanyerni. j. A Neues Wiener Tagblatt ismerteti Arthur Bryant vezető angol publi­cistának, a régi angol konzervatív iskola egyik megszemélyesítőjének minapi vezércikkét, amely Anglia ve­zető képeslapjában, az lllustrated Loiuloo News-bon jelent meg. Meg­jegyzi a lap, hogy Bryant lejlegeté­scl mutatják, milyen nagy gondok kö­zölt tekint Anglia az elkövetkező hó­napok elé es milyen kérdések foglal­koztatják azokat az angol közéleti fér­fiakat, akik necmsak mint agitátorok tevékenykednek. A cikkből többek kő­zött ezeket közli a német tíjsag: — Ua az Európában létesítendő második front sürgős szükségességé­ről beszélünk és hadvezetőségünket kritizáljuk azért, mert még nem telt semmit sem ennek érdekében, ugy na­gyon fontos, hogy néhány tényre gon dőljünk, nehogy támadó kedvünkből kimanüvrirozzuk sakk-királynőnket, olyan helyre, ahova ezt az ellenség ki­váaja. Nem szabad sohasem elfelej­teni, hogy a mi sakk-királynőnk — á tengeri uralom. Ha ezt elveszítjük — ás 1940 májusa óta állandóan eh ben'a veszélyben forgunk —, ngy nemsokára ugyanolyan helyzetbén ta­lálnánk magunkat, mint amilyenben vannak elvesz'lett támaszpontjaink • Csendes-óceán délnyugati részében. Az angolszászok afrikai veresége nyomán feltámadt kombinációk között Ritchie elcsapása, Auohinleck főparancsnok lemondása és Wavell tábornoknak Afrikába való visszaren­delése. szerepel, hanem szóba került egy közös szövetséges vezérkari fő­nök kinevezése is. Erre a pozidóra amerikai részről Marshall ameri­kai vezérkari főnököt szemelték ki, mivel Roosevelt hallani sem akar ar­ról, hogy a közös vezérkari főnököt az angol tábornoki karból nevezzék ki. Hir szerint Churchill azt a közve­títő javaslatot terjesztette volna Roo­sevelt elé. hogv nevezzék kf közös vezérkari főnökké Mac Naughton kanadni tábornokot. Amerikát részrőt nzonban továbbra is ragaszkodnak Marshall személvéhca. Ebből az alkalomból Göbbels miniszter lapja, a l>aa Rotéh, ismer teti George filarshall életrajzát Mar­shallnak, a lap szerint, az a feladata, hogy a néhány százezer főből álló hivatásos amerikai hadsereget mil­liós hadsereggé fejlessze és a polgári amerikalakat militaristákká változtas­sa át. Az amerikai vezérkari főnök 59 éves, vékony, magas termetű, buldog orral és katonánál szinte hihetetlen szónoki készséggel rendelkezik. A kongresszusi bizottságok cfőttl kihall­gatása során hamar kilépi magát • kényelmetlen kérdésekből és magához ragadja a vezetést, előadásokat tart, bírálóit elhalmozza élesen megformu­lázott, egymást gyorsan követő mon­datokkal. Az a tehetsége, hogy töb­bet beszél, mint hallgat, a hadseregen kivül ts népszerűvé tette. Köztudomá­sú, hogy Roosevelt Marshall nélkül nem tudta volna olyan könnyen le­győzni az általános hadkötelezettség bevezetésének ellenzékét. Az USA de­mokratikus szokásai közé tartozik, hogy békében nagyon mostohán bán­nak el a hadsereggel és annak felsze­relésével. Ennek ellenkezője követke­zik azután be a szükség idején, ami­dőn nem mindig hozzáértő parlamenti férfiak és újságírók nagy érdeklődést mutatnak katonai ügyek iránt. Ez el­len Marshall gúnyos hangnemben for­dult szembe: >Pól<er1 kell játszanunk, miközben mindenki belenéz a kár­tyáinkba*. Az amerikai hadseregben Mar­shall tábornokot már korán becsülték, mint kiváló szakembert — irja Göb­bels lapja. _ A világháborúban Per­s h i n g tábornok főhadiszállásán tel­jesített szolgálatot. Az amerikai ex­pedíciós hadsereg főparancsnoka ké­sőbb kinevezte személyes adjutánsá­nak. A többi francia cs angol kollé­gának kellemetlenül esett akkor, hogy egy ennyire fiatal és tapasztalatlan amerikai vezérkari tiszt 500 ezer em­bert vezethetett a frontra az Argon­neokban. Azóta megalapozódon Mar­shall hírneve. Ennek ellenérc egy lé­péssel sem ugorhatta át az előlépteté­sekről szóló szabályzatot, mert aa USA-ban vaskövetkezetességgel ra­gaszkodnak a szolgálati időhöz. A vi­lágháborús alezredes 1918 ulán ismét őrnagy lett és csak 1933-ban nyerte el az ezredesi rangot. Időközben a kinai Tiencsinben volt katonai parancsnok, majd a hadflskola oktatótisztje. öt éven keresztül a Forst Benning-éröd parancsnoka volt. 1938-bán lett he­lyettes vezérkari lőnök, majd 1939-ben érte el a legmagasabb katonai posz­tot az USA-ban. Stark flottaföparamfi­nok mellett katonai segítőtársa lett Rooseveltnek, a legfőbb amerikai hadúrnak azon a veszélyes terepen, amelyen az Egyesült-Államikat . q)ő­készitette a háborúra ••arraKi György

Next

/
Thumbnails
Contents