Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-21 / 139. szám

Magyar élet száz év előtt Azokat a bizonyos »régi jó idők«-et sosem emlegették olyan sűrűen, •Dint napjainkban. Természetes, hogy az öregebb generáció húzza vele végig a fiatalabb száján a mézes madzagot, mintha azt akarná mondani: — Bocsánatot kérek, amiért belejutottam a tl korszakotokba, Isten úgyse nekem kellemetlenebb ez. El van itt rontva minden, nem is érezhetem benne jól magam, mert különbhöz vagyok szokva. Az én időm. az volt valamit Aztán jön a kritika, aa összehasonlítás. felmagasztalása mindennek, ami a jelen ledegra.lálását jelenti. A régi emberek a mesék szerint tündérek voltak, áldozatkész mesehősök, a nők földön járó angyalok, mintaképei a hűségnek. Az utóbbit elhitte már magáról olyan öreg néni is, akit a maga idejében csak túlzott humanizmusból, megváltoztatott törvényeink hiányossága okából, nem égetett meg a jól szervezett autonómia. Rég volt, elfelejtett sok mindent, ez a némi mentsége. A címbeli száz óv is csak kerekdfedségi hatásvadászat, mert voltaképen százhúsz esztendőre nyúltam vissza, hogy erkölcsök, szokások, panaszok és kifogások dzsungeljéből adjak kóstolót Legelőször Is az tfinik fel. hogy minden időben megvolt a szakadatlan panasz ax időjárás ellen. — A mi gyermekkorunkban ponios voit az ősz, meg a tavasz, mondták akkoriban az öregek, hangsúlyozva, hogy február szerelte még besározni a világot, dc márciusban már a szabadban lapdáztak a gyerekek. Voltaképpen mikor is tolódtak el az évszakok? Igaz lenne, hogy a Halley-üstökös csinálta az egészet? (Mikor is, emlékszik Erzsike, nagyon féltünk a világ végétől s abban állapodtunk meg. hogy ha már meg kell halni...) Száz-százhusz év előtt a sikkasztó könnyebben talált egérutat, mert hiányzott a táviratozás, meg a fotográfia. Viszont a vasút hiánya a családi érzést tette melegebbé, mert ritkábban látták egymást a rokonok. Pestig az nt — teszem azt Erdélyből _ kocsin napokig tartott. Ha ugyan nem hetekig. Nem tudom, tanitják-e az iskolákban ina Lanka Gusztáv nevét? Régi iró volt, Petőfi kortársa és barátja. sőt bizalmasa a nagy özvegynek. Egyszer a körmére is koppantottak némely levelek nyilvánosságra hozatala miatt. Én még ismertem az öreget és láttam azokat a diszkrét leveleket, amiket Lauka sok más emlékével együtt egy olyan hosszú bádogtokhan tartott, amilyenekben a mérnökök hordották határméréskor a térképeiket. Guszti bácsi halálakor kutattam is utánuk, hogy hova lettek, de nyomuk veszett. A >koszorus költő*, ahogy Torontálban hívták, javíthatatlan bohém maradt haláláig, felesége — Stokinger Antónia — halála ntán hűséges régi cselédjük, Babínszki Kati. ápolta. Egyszerű öreg parasztasszony, akit Guszti bácsi hálából elveit, mert hogy Kati kölcsön adta neki az évtizedeken át megtakarított garasait. Legyen legalább nyugdija. Azonban csak kegydijat kapott Kati néni, azt is olyan soványan, hogy éhen halt volna, ha nem veszi kegyébe egy kegyeletes hajdú, a Szekeres József. Igy aztán a relikviák elkallódtak. Lauka Gusztáv a másvilágon ugyancsak csodálkozhatott volna a Kati zsenijén, mer az öregasszony olyasvalamit talált ki nyomorúságában, ami nem jutott eszébe az ezer ötlctü költőnek. Kiadta a családi kriptát, hiszen végtére olyan mindegy, hogy hol pihen halála után az ember. De ez a találékonysága azt mutatja, hogy nagy elmék mellett kialakul a legegyszerűbb lélek szellemi képessége is. Van egy kedves ismerősöm, nagyon derék rendőrtörzsőrmester Tóth IL Pál. az, ha találkozunk, Laukaidézetekkel lep meg. — Mert jól mondja kérem Lauka Gusztáv... Akkor jönnek a verssorok. Feltűnő, hogy mennyit tud kedvenc költőjéből. ' . — Talán maga is délvidéki, öregem? — Nem vagyok én. — Akkor honnan ez a rokonszenv? — Szeretem, meri szép. Hát tessék! Lauka jegyzi fel. nogy százbusz év előtt szigorúan el voltak kfilönitve »a burger, meg a nóbel bálakt s az uradalmi irnok, vagy nőtlen ispán csak ugy táncolhatott az előneves kisasszonnyal, ha maga tönkrement nemesi család sarja volt. Pedig hogy nagynehezen megindulhatott a nemzeti irodalom, azt gazdatiszti társadalomnak lehet köszönni, A kiadott müvek utolsó lapjain közölték az előfizetők névsorát. Érdemes ezeket a könyveket lapozgatni és megtanulni belőlük, hogy kik vettek akkoriban könyvet? A mágnások jóformán semmit, azok a külföldért rajongtak s asszonyaik a francia »románokat* falták Ellenben hosszú gazdatiszti névsor ékesít minden könyvet. A társadalom minden apró jogcímet megragadott a mulatásra. Á kalendárium oldalai tele voltak névnapok, születési évfordulók, eljegyzések, esküvök, keresztelők figyelmeztető dátumaival >Mint a méh-raj ereszkedtek egymásra és mint a sáskák, ugy pusztítottak* — mondja az egykorú szemtanú, nem a legutolsó sáska maga sem. Fel van jegyezve a lovasberényi tisztartóról, hogy fél öl fát égetett el sütésben-főzésben a nevenapján. Az ifjúság állandóan leánynézőben járt és szerette megszöktetni a szobalányt, aminthogy virtus-számba ment az egymás feleségének elcsábítása is. — A házak kimentek a kéményen, a földek nemkülönben. Mindenüket megették az emberek, akik házi zsidót tartottak. Mikszáth irja, hogy minden magyar ur a maga zsidaját kivételnek hirdette, a töhbín felülállónak, becsületes csak ez az egy volt. Lassankint aztán elfogytak a házi zsi. dók, mert ők vették meg az eladó birtokokat. Ma nincs annyi dzsessz-muzsikus, mint amennyi cigány volt 100—120 év előtt, mikor szinte belterjesen termesztették őket. Az egyház vott a legdemokratikusabb. a csizmadia fia esztergomi érsek is iehetett. hercegi rangú Az oklevelesek az iparosok és a földet dúrók sorából kerültek elő a püspökök az orvosok, az ügyvédek a mérnö kök. A gentry csak katonának mehetett. vagy a vármegyére. T á p a y-S zab ó Lászlótól tudom, akinek a legnagyobb személyi összeköttetései voltak az író brancsból a Itaförnsifásf megkezdtem! Raktáron tartom a legfinomabb palackolt borokat, likőröket, rumokat, stb. Állandóan jégbehűtött palacksörök! BODÓ fűszer- és gyümölcsüzlet Gróf Apponyi Albert utca 23* Tel.: 22-58. katolikus egyház nagyjaival, bogy fe- Püspökségre vágyó kanonok nem jedelmibb reprezentálta egyéniséget nem ismert Schlaucb Lőrinc nagyváradi püspöknél, aki pedig szegény kömives fia volt. A kaszinókat — mondják régi forrásaim — olyan fösvény emberek kezdeményezték. akik sajnálták az újságokra kiadott pénzt. Hozassa meg a kaszinó. Természetes, hogy hamarosan megjelent a kártya is. Kezdték a preferánszon, de hamar beleolvadtak a hazárdba. Szeretett eleink néha három éjjel, három nap egyfolytában keverték a blattot Azalatt az ablaktáblákat sem nyitották ki, állandóan égtek a gyertyák. A játékos ültében szundított egy órácskát, ilyenkor neki nem osztottak. Ott falatoztak játék közben, mert babo imádkozik olyan magasztos bangón. Ha ugy beszél valaki a Lányokkal, ahogy ma szokás, dicstelen halált hal. Ellenben gúnyos mosolyt kapott >a szegény tévelygő, hibbant agyú*, ha meigrontva a természet érthetetlen járású szellőitől, kételkedni mert • lélek halhatatlanságában. A délutáni alvás is a lélek egyensúlyát biztosította. Mikszáth szerint az éjszakai álmot Isten küldi, de * délutánit a vármegyétől lopja el ae ember, azért édesebb. A versekért nem rajongott mindenki, ismeretes, hogy Kossuth Lajos sem szerete a poétákat (Talán megérezte, hogy a Ferenc fia is verseket fog egyszer Írni. Hogy bocsássa meg neki az Tsten. Már mint K. F.-nek.) Ha valaki nem kelt fel korán, arról a harmadik faluban is elitélő nából sem a belyét,sem a szobát nem ™ a "" ,T , J \ sBl.; f hagyhatja el a kártyás _ hogy Is hang°" ^em'&eztek meg. A ^külföld M mondjam? — semmi címen. Különben elhagyja a szerencse. Olvasni az sem szeretett mindig, aki tudott. ;Ezeu a téren azóta se fejlődtünk sokat.) A faluvégi kovácsműhely volt az igazi kaszinó, ott a lovak patkoltatása okából minden átutazó megfordult s várakozás közben el lehetett nioDdani, ki ment férjhez, ki halt meg, kinek a feleségét szöktették meg, hol rabolták ki a postakocsit? A hirek nem sietlek, ae emberek örültek nekik fáradt formájukban is. A vármegyei utakkal ma sem dicsekedhetünk sokat, ha Demzeti büszkeségünket akarjuk fitogtatni, de akkor szörnyűek voltak Ma gyorsvonaton szaladunk el a sártengerek mellett. dc eleink beleragadtak, ha a szekér elé fogott négy bivalyok feltették magukban, hogy a világ minden kincséért se htizzák tovább az alispánt, aki a székhelyére igyekezett. Az akta nem nyul. hogy elszaladjon. gondolták a bivalyok, mert hogy közönséges halandó embernek ehhez előbb be kell rúgnia. Nemes emberek csak egymás közt házasodhattak, a legnagyobb urmeszsze vidéken a szolgabíró volt. a paraszt csak fát vágni mehetett uri portára. — Ha déli harangszóra az ebéd nem volt az asztalon, az apám kiment a konyhába és tűzbe borított mindent _ mesélte nekem nagyon régen egy szelíd öreg néni. Ugyanő mutatta meg azokat a sze- i relmes leveleket, amiket az édesanyja kapott lány korában. Akkoriban néha fél éjszakákat ültem mellette. — a bálban. Már az unokája kedveért jött el. nem tudott átadni minden érdekelte s szidta >a mai kort* Engem azért kedvelt, mert végighallgattam a történeteit. Ellenben a lányok .kiállhatatlan undok*-nak minősített"!; mert táncolás helyett szívesebben ültem mellette. Azok a szerelmes levelek olyan .zépek. alázatosak é. illedelmesek voltak f Értesítés Érlesitem az igen tisztelt vevőimet, hogy kézimunkaüzletemet uri- és női divatcikkekkel kibővítettem. Szive? további pártfogásukat kérem Bokréta." kézimunkaüzlet 99 Arany János-utca 5. egyszerűbb emberek szemében misztikus, csodálatos valami volt. — Talán nem is tgez, hogy van. csak ugy mondják. Vendéglőbe csak legényember járhatott, nőt elképzelni is szörnyűség Házasember kizárólag rokonoknál szállhatott meg utazása közben. Hotelben a bácskai disznókupecek laknak, _ mondta a szigorú megróvás. A Városligetben, a Zugligetben a cselédlányok, a katonák, a mesterlegények szórakoztak. A mulatság netovábbja a ringlispíl volt. A nóbel nép a Sósfflrdöben finomkodott. A rendőrök végkimerülésben, elhizottan végezték az életüket, a gyógykezelésben az érvágás, meg a köpülyözés volt a divat, ojjé, menynyivel később is! Fogadok, hogy a mai emberek két százaléka sem tudja, mi volt az a köpülyözés. Azért se mondom meg. De népszerű volt a pióca és a hashajtó is. A pióca a nádasokban termett, nem a közélet berkeiben. Ragály esetén a kirurgus csak as ablakon nézett be a beteghet — Nyújtsa ki a nyelvét! Ennek alapján irta meg a receptet. Honoráriumnak diványpárnát, vagy hálósapkát kapott. Az ur azzal fizetett, hogy letegezte az orvost. Sokszor azt hiszi az ember, hogy a különbség a régi, meg az uj idők kőzött egyedül a technika fejlődése. Melyik volt jobb? — tessék választani Régi Krónikás Adtunk vért a katonáknak ! A szegedi társadalom mindig példaadóan járt elöl a hazafiúi kötelességteljesitésben és hazaszeretettől lelkesítve vitt végbe nagy tetteket. Hős fiai vérüket és életüket adták a hazáért és adják ma is a nagy küzdelemben, amelyet a haza jövendő jólétéért és biztonságáért folytatnak a msesze csatamezőkön. A külső fron ton küzdőknek a belső front kell. hogy erőt és segitséget nyújtson. Értünk sebesülnek és vesztik vériiket hős honvédeink, nekünk kell saját vérünkkel megváltani a bősök szenvedéseit, hogy nj erővel majdan hazájuknak dolgozó, boldog polgárai lehessenek. A vérüket felajánlók jelentkezhetnék a Vöröskereszt-irodában, Korona-utca 18. sz. alatt