Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-21 / 139. szám

Ititti vdt tatoái fo...! Öntudatos., ccáiis éczékii $iatalsá% tceíütt ki az étetU az idén a szc^ccU U&zipiskoíákkót (A Délmagyarország munkatársá­tól) Befejeződtek az érettségi vizs­gák. Mennyi szorongó szívdobogás, mennyi álmatlan éjszaka és milyen sok buzgó tanulás előzte meg az érett­ségit! És milyen szorongó várakozás­sal tekintettek az ifjak és leányok az eredményhirdetés elé!.. . Most már tui vannak a várakozá­son és álmatlan éjszakákon: érettek. Ott állnak az iskola kapujában, amelynek rövidesen bucsut mondanak örökre. Az évzaróünnepély után már nem köti többé semmi őket az isko­lához, ahová annyi éven át jártak a tudomány kincseiért. Illetőleg — nem szabad ilyen rideg szóval megbánta­nunk nyolc, vagy akárcsak négy esz­tendő emlékeit, a serdülő kor legszebb s mindig felejthetetlen élményeit, amelyek ezeket az ifjakat és leányo­kat az iskolához fűzik még akkor is, amikor a hajuk már hófehér lesz és amikor a későbbi évekre nem is fognak többé emlékezni... Ök is érzik ezt és ragaszkodásuk megnyilatkozik az iskola iránt mind­untalan. Ott zsonganak az intézet el­árvult folyosóin, minden délben fel­keresik az igazgatót, tanárokat és búcsúszó minden szavuk, amelyet ki­ejtenek... S egyben a hála. a gyer­meki szeretet szavai is e búcsúsza­vak: köszönet azért, amit ebben az intézetben kaptak s amit soha, senki el nem vehet tőlük az életben... Hogyan készütnek az éleire i Megkérdeztünk néhány érettségi­zett leányt és ifjút, hogyan látják az életet, amelynek küszöbére léptek, hogyan készülnek a jövendőre 1942 történelmi forgószeles nyarán? Mert azzal mindenkinek tisztában kell len­nie, hogy erre az ifjúságra küzdelmes élet vár. Mire kiheveri az emberiség a mai háborút, ők már meg kell, hogy vívják harcukat az élettel s a mostanit követő súlyos életkörülmé­nyekkel. Lássuk hát. hogyan tekinte­nek a jövőjük elé. milyen lelki vért­ben indulnak a nagy életharcba, va. lóban érettek-e a nehéz életküzdelem­re? A Szent Erzsébet-leánygimnázium érettségi eredményei valóban orszá­gosan kiemelkedő eredmények voltak. Ennyi kitűnő, jeles növendékkel nem sok középiskola dicsekedhet, ennyi komoly, igazán érett gondolkodású fi­atal leány kevés intézet falai közölt nőtt fel ugyanabban az esztendőben! Érettségizett növendékeire büszke is dr. Lőrincz Jenő. az intézet kivá­ló pedagógiai tudással rendelkező igazgatója, akit — sajnálatunkra — elhelyeztek az egyik legelőkelőbb bu­dapesti intézet igazgatói székébe. De az éretségizett leányok is büszkék az igazgatójukra, ugy beszélnek róla, ahogyan csak az igazi tanárról tud­nak beszélni a növendékek, mielőtt kimondják a flájó búcsúszót: »I$ton vele tanár ur!«... Az igazgatói iroda hűvös csendjé­ben tettük fel a kérdést a kedves le­ánykoszorunak — természetesen az igazgató és a tanárok távollétében. Igy feszélyezetlenebb a válaszuk, szí­vesebben beszélnek önmagukról, ál­maikról. tervezgetéseikről: — Biokémikus szeretnék lenni, — mondja egy kitűnően érett, sudárter­metű. kékszemű leány. — Beiratkozom az orvosi karra, de nem akarok prak­tizálni. mert jobban érdekel a kutató­munka. Elmondja még, hogy mindig a vegytan volf a kedvenc tárgya s ez keltette fel az érdeklődését a biokémia iránt. — Ha mégis praktizálnék valami­kor, esak gyermekgyógyász lennék' — mondja mosolyogva, majd hozzáfű­zi: — Nagyon szeretem a gyermeke­A leányok között „ a vegytan hóatt Egy másik szemüveges, igen ko­moly leányka vegyészmérnök szeretne lenni s e célból beiratkozik a mü egyetemre. Megkérdezzük, tudja-e, hogy nő számára ez igen nehéz pá­lya? — Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokat kell dolgoznom, ha vin r.i akarom valamire — mondja im­ponáló magabiztossággal. — A re­ális tárgyakhoz mindig volt érzékem s remélem, hogy sikerül elérnem azt, amit célul tűztem tnagam elé — fe­jezi be válaszát. Általában, a vegyészettel kapcso­latos pályák iránt rendkívül nagy az érdeklődés a kitűnően és jelesen érett növendékek körében. Az egyik szin­tén igen komolvarcu kisleány kije­lenti, hogy — katonai vegyész sze­retne lenni. — Igen széles kutatóterület nyí­lik itt majd előttem — magyarázza elhatározását —, ennek a vegyi ku­tatóágnak van ma a legnagyobb je­lentősége. Hazámat fogom szolgálni azzal, ha ezen a téren bármit is el­érek I Egy mosolygós arcú, magas fiatal leány — kitüntetéssel érett — orvos szeretne lenni. — Ezt tartom a legszebb pályá­nak — mondja lelkesen — s ugy ér­zem, hogy nagyszerű feladat ember­társaim szenvedésein enyhitoni.,. Természetesen férjhez akarok azért menni, mégpedig ha elvégeztem az egyetemet, azonnal. Mert anya akarok lenni és sok gyereket szeretnék! Olyan lelkes tekintetlel mondja ezt. hogv szivesen megölelnénk érte! íme, a jövő magyar asszonyának iga­zi tipusa: gyermeket adni a hazának és az emberek szenvedéseit enyhíte­ni... Van-e ennél szebb, magaszto­sabb kettős feladat? — De hogyan tudja majd e két ne­héz feladatot egvesiteni? kérdez­zük a fiatal lányt. — Életem legfőbb' hivatásának ér­zem. hogv ezt a két szép feladatot egyesítsem!! — válaszol büszkén. Öntudatos ifjúság Egyébként a leánygimnáziumban 39-en érettségiztek s a 89-ből csak kettő tekinti a házasságot kizárólagos hivatásának. A többi érzi az idők fe­lelősségteljességét és amellett, hogy férjhez akar menni, kenyeret is akar keresni . . . Vari, aki épitészmé-nök szeretne lenni, ha felveszik a mű­egyetemre? Mert erre a szakra le­ányokat csak kivételes esetben vesz­nek fel. Egv jól érett kislánv mate­matikus-fizikus akar lenni, egv má­sik gyógyszerész és igv tovább. De egvetlen egv sem akad. aki színész­női, vagv írói pályáról álmodozna... Öntudatos, reális érzékű fiatalsál? Tlvennek is kell lennie a mai küz­delmes, nehéz időkben! A női felsőkereskedelmi iskola egyik kitüntetéssel érettségizett nö­vendékével is beszéltünk. Feketehajú, szürkeszemű, magas és karcsú leány­ka. Kedves mosollyal mondja: — Jól esik tul lenni az érettségin! Nagyon jó érzés, hogy kitűnően vé­geztem el kötelességemet. Ugy érzem, az élettől mindenki annyit várhat, amennyit ki tud hozni belőle igyeke­zetével, szorgalmával, becsületes munkájával. Az életben is igyekszem majd a kötelességemet mindig híven teljesíteni! Irodába megy, már van is állása: német levelező és gyakornok lesz. Férjhezmenésre nem is gondol. Hej, ráérünk arra még! — mondja nevet­ve. Érettségizett társnői közül már négy gyűrűs menyasszony. Még csak nem is irigyli őket... Es az érettségizett tftak ? •mT" • 'A Dugonics András kegyesrendi­gimnázium egyik eminens végzettjé­vel beszélgettünk az érettségizett if­jak közül. Igen szép hivatást válasz­tott: papi pályára késziiL — A pályaválasztásnál igy tettem fel magamnak a kérdést: Hol szolgál­hatok legtöbbet és leghasznosabban az Istennek? Könnyű volt meglátnom, hogy annak szolgálatában szerezhetek a legnagyobb érdemeket, aki örökké­tartó jutalmakat osztogat... Isten­nek pedig leghívebben akkor szolgál­hatok, ha pap leszek, aki mindent Is­tenért tesz s nemcsak a maga, de a többi embertársa számára is a leg­nagyobb jót, a legértékesebbet: Is­tent szerzi meg? Másokat tanítani... A Baross Gábor gyakorlógimná­zium egyik jelesen érett növendéke, akinek legutóbb egyik kitűnő dolgo­zatát közöltük már, a következőkben világítja meg, hogy miért választja a tanári pályát: — Sohasem tudom eí!feledni né­hány kedves tanáromat, akik tekinte­temet az örök Ember felé irányítot­ták. Magam is igy alakítani, a szép és igaz fplé akarom vezetni ember­társaim lelkét. Azért szeretnék tanári pályára lépni, mert legeredményeseb­ben és legkönnyebben a fiatalságo' lehet az örök szépség és igazság felé irányítani, — Távolabbi célom, ha magamban elegendő képességet és tehetséget ta­lálok, hogy másoknak is világítsak és gondolataimat, mondanivalóimat meg­örökítsem. Az uj vizek hajóin repülni és a magyarság égető kérdéseinek sze­rény érteimezője lenni : lelkünk és életünk; az Ember hivatása a társa­dalomban és törtérielemben... A hivatástudat, az öntudatosság és komoly életfelfogás talán még so­ha sem volt olyan erős az ifjúság­ban, mint ma, amibor valóban a leg­nagyobb szükség van erőslelkü. az életharcra kellőképpen felvértezett, komoly ifjúságra! Ezeket az ifjakat és leányokat, akik most kiléptek az iskola kapuján és átlépik az élet küszöbét, nem kell félteni! Hasznos tagijai lesznek a ma­gyar nemzetnek és az egyetemes em­beriségnek .. 4 CSANYT PIROSKA T DUTORYASARLASNAL BÚTORT praktikus legyen, az emeleti BÚTOR csarnokban vegyen! Szebbnél-szebb modern és stílbútorok b,mutatása és eladása kizárólag csak az emeleten, Kárász-u. és Kölcsey-uíca sarok D EI MAÖYAROFSZA0 r Vasárnap, 1942. j u n i u s 21. 3 Egy vádlott, két ítélet (A Délmagyarorszag munkatársától) Szándékos emberölés bűntettének kí­sérletével vádoltan állott szombaton a szegedi törvényszék Rónay-taná­csa előtt Módra Dezső 36 éves sze­gedi gazda. Tavaly májusban Módra Dobó Péter tanyája előtt hajiotta el kocsiját. A kocsi letért az uuói és rágázolt Dobó földjére. Dobo figyel­meztette Modrát, hogy az uton hajt­son, mire Módra a nála levő pisztoly­ból két lövést adott le Dobó leié. A lövések nem találtak, ekkor Módra vasvillával fejbeüiötte Dobót. A szom­bati főtárgyaláson Módra azzal véde­kezett, hogy nem akarta megölni Do­bót, csak ijesztésképpen lőtt a leve­gőbe. A törvényszék elfogadta Módra védekezésé' és csupán közcséml ette ni kihágásban mondotta ki vétkesnek s ezért 21 napi fogházra ítélte Módra azonban mégsem úszta tr.eg könnyen a dolgot, mert ugyanekkor ki­hirdették előtte egy másik büntető ügyéből kifolyólag a Kúria íteletét. Modrát 4941 októberében a szegedi tör­vényszék hamis vád büntette miatt 2 évi fegyházra itéite, mert azzal vá­dolta Kalmár Dezső, valamint Na csa András erdőőröket, hogv megál­lították kocsiiát és 245 pengőt erő­szakkal elvették tőle Ennek a vádnak alapján az erdőőrök ellen megindult a bűnvádi eljárás rablás miatt és csuk a főtárgvaíáson derült ki, hogy Módra hamis vádat koholt. A tábla másfélévi bőrtönre változ­tatta a törvényszék Ítéletét, ezt az. íté­letet most a Kúria jogerőre emelte. Az Ítélet kihirdetése után Módra De­zsőt letartóztatták. Nemcsak Üdít, hanem egészséges is a zamatos alma levéből készült „POMAMA" Az olvasó irja Több nyilvános telefonállomást Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Ké­rem, hogy az alábbi néhány soromat az olvasó rovatában leközölni szíves le­gyen. Régi vágyunk nekünk, szegediek­nek, hogy városunkat nagyobbá és szebbé tegyük. Sajnos, ez nemcsak tő­lünk függ, hanem olyanoktól is, akik ezt gyakorlatban megvalósíthatják Szeretném, ha soraimat az illetékesek nem hagynák figyelmen kivül, ha­nem igyekeznénk gyors o-rvosiást ke­resni. Szegeden alig van néhány nyil­vános telefonállomás. Ugv az idege­nek. mint a vidékiek számtalanszor kérték már ezeknek a szaporítását, azonban erre ugy látszik, a posta nem hajlandó, bár valószínű, hogy nem fi­zetne rá, ha 8—10 állomást létesítene. Abból a kevésből pedig, arai van, több rossz, mint jó. Eltekintve attól, hogy sürgős esetekben ez a legnagyobb kellemetlenségeket okozza, mert csak jó nagy távolságra található másik fülke, ami nem boz.tos, hogy jó, bent marad sokszor 20—40 fillér is, amit vissza soha nem kap az ember. A budapesti fülkékben van egy kis lá­da elhelyezve, ahová az ilyen pana­szoka kis cédulákra felírva he lehet dobni és a posta indoko't esetben meg­lériti a bentmaradt összeget Szegei nagyvárosi képéhez ez is hozzátartoz­na! Köszönetet mondva előre >s e sorok közlékééri, maradok tisztelő hive: (P-L.J

Next

/
Thumbnails
Contents