Délmagyarország, 1942. június (18. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-16 / 134. szám

Magyarországon m nemzetiségek helyzete mindig a legkedvezőbb veit Európában Flachbarth debreceni professzor feitünéstkeltő előadása a DMKE ülésén (A Délmagyar ország munkatársától) A DMKE rendezésében érdekes előadást tartott vasárnap Ír. Flachbarth Ernő egyetemi tanár a debreceni Kisebbeségi Intézetének igazgatója a magyarországi nemzetiségek manapság annyira időszerű problémájáról. Az előadóüést délelőtt 10 órakor nagyszáma érdeklődő közönség jelenlétében nyitotta meg a városháza közgyűlési termében dr. Széchenyi István elnök, majd átadta a szót dr. Flachbarth Ernő egyetemi tanárnak, aki mindvégig érdekfeszítő előadását nem jegyzetekből, hanem teljesen szabadon tartotta. Á nemzetiségek kiváltságai Az előadó a nemzeti kérdés taglálását a magyar államiság kialakulásának ismertetésével kezdte. Foglalkozott a Mdlyüsz Elemér-fele elmélettel, amely szerint a XT. és XTT. századbeli államvezetés a nemzetiségekkel szemben a beolvasztás politikáját követte volna, amelynek csak a hűbéri és rendi állam kialakulása vetett volna véget. Ezt a véleményt a ma nralkodó történelemszemlélet. elvetette és megcáfolta. Legmeggyőzőbben Szekfü Gynla mutatta ki Mályusz elméletének tarthatatlanságát. Az Arany Biilja 19-ik cikkelye kimondja, hogy a »vendégek jogai fenntartandék*. Ebből az következik, hogy ilyen jogok már előbb is voltak. A XIV századtól kezdve már bizonyosfoku önkormányzatot is kaptak a hazai kisebbségek, jl. Endre két évvel az Arany Bnlla kiadása ntán, 1224-ben az erdélyi szászoknak adott, kiváltságlevelet, ennek alapján a szászok biráikat is maguk választották. Mátyás király ezt a kiváltságot a Barcaságban élő élő szászokra is kiterjesztette, később ugyanezt megkapták a szepességi szászok is, akiknek maguk közül választott »judexe»-i a Lőcsén székelő szepesi várispánnal együtt a jóváhagyott szokásjog alapján szolgáltattak igazságot. Az oláhok, akik a szentistváni állomkeret kialakulása titán évszázadokkal később kezdtek beszivárogni Erdélybe, szintén kaptak kiváltságokat A XV. században már a beregmegyei ruténeknek is van önkormányzatuk. Ezek az önkormányzati embriók a középkor végén azután beolvadtak a vármegyei szervezetbe, az erdélyi és szepességi szászok kiváltságai azonban még a XIX. században is fennállottak. A XV. században az. ország lakosságának 85—87 százaléka magyarnemzetiségű ós nyelvű volt. A magyarság háttérbeszorttása elleni vé dekezésül időnként hoztak bizonyos megszorításokat, amiknek alapelvei azonban az Arany Bullában gyökereztek. Tgv. mikor 1438-ban a budai, 1458-ban pedig a kolozsvári magyarok kivivták. hogv a bírákat a németekkel együttesen választják, az Arany Bulla 11-ik Cikkelyére támaszkodtak, amely kimondta, hogy az idegenek az ország tanácsának jóváhagyásával viselhetik csak tisztségeiket Részletesen beszélt ezután az előadó az erdélyi három nemzet: a magyar, a székely és a szász uniójának kialakulásáról és kiemelte, hogy az oláhok csak jóval később csatlakoztak ehhez negyedikül. Az 1679-ben Mária Terézia által kiadott •Rescriptio* a szerbeket is a magyar hatóságok hatásköre alá utalta. A nemzetiségekkel való együttélés ebben a korban Csaknem teljesen zavartalannak mondható. Történelmi adatok hosszú sorával bizonyítja az előadó a nemzetiségeknek a magyarokkal való együttérzését és hazafias érzületét. A XVII. század folyamán is a lehető legbensőségesebb volt ez az együttélés és nagyobb ellentétek nem merültek föl. Széchenyi István figyelmeztetése Ezt a békés együttélést Csak a modern nemzetiségi mozgalom zavarta meg. az a nemzetiségi mozgalom, amely a francia forradalom gyermeke volt. Ez a történelemformáló erő teremtette meg a XIX. században az Italia Unita-t és a Második Német Birodalmat, felszabadította a Balkánon a görögöket, de ugyanakkor Magyarországon megbontotta a nemzetiségekkel való együttélést. A szerbek 1790. évi temesvári gyűlésükön már külön szerb nyelvterületek kihasitását követelték, ugyanekkor az erdélyi görögkatolikns püspökök az oláhokat Erdély negyedik nemzetévé követelték elismerni és a horvátok körében is ekkor mutatkoztak az első elszakadási törekvések. Bernolák Antal, a magyarérzésű érsekújvári tót plébános 1791-ben megszerkeszti tót nyelvtanát, amely megveti a szlovák irodalmi nyelv alapjait és ezrei a tfót nemzeti önérzetet fölébreszti. Gróf Széchenyi István fölismerte a nemzet egységét fenyegető veszélyt és figyelmeztette rá az országot. hogy »a nemzeti kérdés a legfontosabb kérdések egyikévé vált*. A magyar közvélemény gróf Széchenyi Tstván megoldást sürgető álláspontjával szemben Kossuth politikáját követte és a szakadék ezzel a két álláspont között egyre Inkább elmélyült LiptószentmiUlós és Branyiszko 1848-ban már a nemzetiségek nagyrésze ellenünk foglalt állást. Igaz. hogy a magyarországi szászok és svábok, valamint a rutének csaknem kivétel nélkül Kossuth lobogója alá álltak, azonban a tótsóg egyrésze Hodzsa és Hurbán vezetése alatt 1848 május 10-én a liptószentiniklósi népgyűlésen önállóságot követel. Ám a tótság tnlnyomó ré«ze még ekkor is hü marad a magyar állameszméhez és a magyarok mellett vesz részt a szabadságharcbanA nemzetőrségnek több, mint a negyede, a honvédségnek pedig csaknem a negyedrésze tót anyanyelvű volt Hősiességükre jellemző a branyiszkói csata. — A vendek, bunyeváéok és a dunántulí horvátok a szabadságharc' alatt is hivek maradtak a magyarsághoz. Kossíith politikai lángelméje a szabadságharc! alatt megváltoztatta felfogását a nemzetiségi kérdésről és 1849 julius 21-én Szegeden hozott országgyűlési határozat elfogadta Szemefe Bertalan miniszterelnök nemzetiségi törvényjavaslatát Az emigrációban Kossnth még tovább ment ezen a téren és a kiutahiai alkotmánytervezetben a vajdák és hoszpodárok nemzetiségi főnökké választását tervezte. Teljes jogegyenlőség — A kiegyezés ntán az 1868. évi 44. törvénycikk szabályozta az akkori idők liberális szellemének megfelelően a nemzetiségi jogokat. Ez törvény nem a kollektivitásoknak, hanem az egyes polgároknak biztosította a jogegyenlőséget Az 1868. évi 30. törvénycikk a magyar-horvát kiegyezést viszont már a kollektivitás alapján, területi autonómiával biztosította. Az 1869. évi 9. törvénycikk a szerb és román egyhá zaknak és rajtuk keresztül végeredményében a két nemzetiségnek adott igen tág jogokat nemcsak vallási de kultüárils téren is, igy példán! teljes iskolai önkormányzatot— Megállapítható, hogy Magyarországon a kisebbségek helyzete a világháború előtt kedvezőbb volt, mint bárhol Európában. Ennek ellenére mégis a legélesebb támadásokérték a magyar államot. A magyarországi nemzetiségi jogi és tényleges helyzete pedig kedvezőbb volt nemcsak egyes többnemzetiségű kisállamban fennállott fedyzetnél, de kedvezőbb volt annál a helyzetnél is, amit a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban egyes irányadó nagyhatalmak államéletében tapasztalhattunk. — A magyar nemzetiségi politika minden komoly bírálója kénytelen megállapítani, hogy a nemzetiségekkel gazdasági téren sohasem bántunk egyenlőtlenül és a nemzetiségi vidékek ipafának fejlesztése a színmagyar Alföld rovására történt• A nemzetiségek élete, vagyonbiztonsága ós személyes szabadsága a törvények teljes védelmében részesült és ha meg is történhetett, hogy például a ösernovai incidens iniatt Magyarországot pellengére lehetett állítani, ma ezzel szemben utalhatunk arra, hogy Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia nemzetiségi politikája husz év alatt több nemzetiségit börtönzött be és követelt áldozatul, mint Magyarország nemzetiségi politikája ezer esztendő alatt Tranori Az előadó ezután részletesen ismerteti azokat a nemzetiségi törekvéseket. amelyeket a Csehek, románok és szerbek a szentistváni egység felbontására folytattak, majd oda konklndál. hogy az a nézet, amely szerint a trianoni katasztrófái a magyar kormányok helytelen nemzetiségi politikája idézte elő. nem fogadható el. Az elvesztett háború és felbomlott belső front vezetett a trianoni katasztrófához. A trianoni béke egyébként sem oldotta meg a Kárpátmedenee népeinek problémáját, ellenkezőleg: azt még jobban elmérgesitette. Csehszlovákia és Jugoszlávia lakosságának több, mint a fele kisebbségi l> E I magvahohs/M; Kedd. 1942. jnnins 16. nemezetiségekből állott. A' Csehek « tótokkal, a szerbek a horvátokkal flgyan a nyelvi közösség alapján házasodtak össze, de nem számoltak az őket egymástól elválasztó politikai ellentétekkel. A kisebbségi szerződések gyakran kevesebb jogot adtak magasabb kulturfokon álló népeknek csak azért, mert az uj állam kereteiben kisebbségbe szorultak, de másrészt ezeket a szerződéseket ai utódállamok be sem tartották. Nyilvánvaló lett, hogy ez a rendszer nem állhat fenn tartósan és a történelmi szükségszerűség következett csak be, amikor Csehszlovákia, majd utóbb Jugoszlávia széthullott. Hála Németország és Olaszország támogatásának, a magyarság nagy tömegei visszakerültek az anyaországhozEzeresztendős jocok , .. — A most folyó háborúnak reményeink szerint dicsőséges befejezése után az a feladat hárul a magyar nemzetre, hogy a megnövekedett és remélhetőleg a közeljövőben még inkább megnagyobbodó ország biztonságát sziklaszilárd alapokra fektesse és újból elfoglalja a környező népek sorában azt a helyet, amely a magyart ezeresztendős jogon- a történelem és az igazság jogán megilleti! (Az előadó kijelentését a hallgatóság perceken át lelkesen tapsolja és éljenzi.) — Két lehetőség áll előttünk: választani a kismagyar és a nagymagyar megoldás között. A kismagyar megoldás a kizárólag magyar lakosságú országot, a nagymagyar megoldás pedig a szentistváni bírod lomeszményt jelent. Amikor a magván honvédek főméltóságu Kormányzó urunk hadparancsára 193** márciusában elindultak a Kárpáté k felé, a választás eldőlt a nagymegyar megoldás irányában. Ez szükségszerűség, mert Csakis ez a megoldás elégítheti ki a nemzetet Is csakis ez méltó tradíciónkhoz és Ijívatásunkhozá — A háború után megoldandó nagy politikai és szociális problémák mellett a legfontosabb és egyben a legkényesebb is a nemzetiségi kérdés. A magyar nemzeti tár.4adalomnak fel kell készülnie a kérdés századokra szóló megoldására, olyan megoldásra, amely méltó a nemzet génuszához.. Olyan megoldást kell találni, amely egyfelől számol az ország igazi érdekeivel, másfelől a történelmi hagyományokkal. A magyar nemzet vezető szerepét ebben az országban minden körülmények között biztosítani kell, de számolni kell a sorsközösség tényével is. — Senimiesetre sem kérünk idegen példákat másoló megoldásokból. (Zajos taps ás éljenzés.) Dr. Flachbarth professzor nagy figyelemmel kisért és nagy tetszéssel fogadott előadása végén annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyar társadalom tisztaban van a felelősséggel, amellyel az ország fenntartása tekintetében tartozik. A magyar társadalom akkor cselekszik helyesen, ha követi a kormánynak a nemzetiségi kérdésben magasabb szempontok iránymutatása mellett elfoglalt álláspontját. Dr. Széchenyi István, a DMKE elnöke a hallgatóság nevében UMSÍköszönte az előadónak az •+<>•* előadást