Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-08 / 104. szám

M DRL magyarok SZAG < ^ Péntek. 1942. roájn* Ballag már a vén diák ... (A Dél magyar ország müvhotáriától) Az első tényleges májusi na pon, az első valóságos májusi napsütésben búcsúzott el csütörtökön délben a szegedi középiskolák most 'érettségiző ifjúsága azoktól a pa dóktól, ahol nyolc évig tanult, drukkolt, nevelődött és nemesedett. Amennyire a szokásos a középiskolás diákságnál bizonyos kényszernek, kellemetlen kötelességnek tekinteni a rendszeres tanulást, anyaylra megnyílnak ilyenkor a szívek és megtelnek az emlékezés, az ébredő érzések, a meghatottság és a bála hullámaival. Az idén talán még meghatóbb volt a nyolcadikosok búcsúja, az iskolától, hiszen ezekben a nyugtalan és háborús időkben nemcsak az iskolákat hagyják el a tizennyolcévesek, nem Csak — amint, szokás mondani — „kilépnek az életbe", hanem sokan a ma még drukkoló diákok közül nemsokára megjelennek a valóságos harcterek mezőin is... A búcsú és a jövendő „felnőtt, önálló" élet. kötelességteljesítés érzése a szokottnál szorosabbra fűzte össze ar, iskolák ifjúságát és talán ezért volt az idén a szokottnál is meghatóbb a csütörtöki „ballagás." A kora reggeli Órákban feldíszítették a nyolcadik osztályokat és ez a délelőtt inkább az emlékezés és személyes búesú jegyében telt el. mint a megszokott órarendek tanulásával. Ma volt az Titolsó tanítási nap a középiskolákban az érettségi előtt álló nyolcadikosok számára. És amikor megszólaltak- a déli harangok, ünnepségre gyűltek össze a búcsúzó nyolcadikosok. Sok iskolában a kipirult arcú nyolcadikosok mögött ott sorakoztak fel meghatott szívvel a szülők is, Kogy utoljára még jelen legyenek' diákgyermekelk' Tttolsó középiskolai óráiban. Megtartották a búesúzóttnnepséget, elmondották búcsúztató szavaikat a pöttömnyi elsősök, búcsúztak a nyolcadikosok helyére lépő hetedikesek. majd az őszinte meghatódottság visszafojtott könnyeive] elmondották búcsúszavukat, köszönetüket az öreg iskolának a nyolcadikosok, megszólalt egy-egy tanár is és megkezdődött ősi szokás szerint * hall agán. A hetedikes diákok tarisznyába, vagy motyóba csomogolt hamubasült pogácsát és egy-egy rézfilléreseket nyújtottak át a bú esúzóknak, aztán kifejlődött a ballagó menet és mialatt végigjárták az iskola összes termeit, tantermeit, Szertárait, előadóit, annyi izgalmas óra. annyi emésztő felelés és annyi el felejthetetlen magyarázat tannit. nyolc diákév meghitt színterét. először talán boldogan, később csöndesen és elfogódva felhangzott a búcsúzó osztály éneke: Ballag már a vén diák... Igy vonultak végig a folyosókon, végigjárták az összes osztályokat, az öszszes padsorokat, ahol egy-egy tanév története lezajlott eliramlott és mig tartott az érzékeny, elfogódott ballagás, azalatt ott állottak csöndben, nem kényszerű, de önként parancsolt csöndben a többi osztályok kiesi és nagy diákjai és bizony sokszor könnyes szemmel nézték a halkan éneklő búcsúzó nagydiákokat... Éa voltak iskolák, ahol a régi szép diákszokás szerint az együvétartonáe jelképeként ery-egy szál virágot adtak át 9 lassú sorban vonuló nyolcadikosoknak . . . Végig az egész épületben tárva nyitva várták az oszálytermek a hattagúkat és végig nz épületben mindenhová elhangzott, a búcsúzók éneke... A ballagást még egy szép jelenőt fejezte be. a nyolcadikosok kihaladtak az utcára és halk énekkel végigjárták az Öreg iskola épületét is, amelynek falai közé nyolc éven át siettek minden reggel és amelyet most már nemsokára mint „szabad emberek", „felnőttek", öntudatos egyetemi polgárok fognak meglátogatni... de amelynek öreg falait soha sem fogják elfelejteni és amelynek lépesőire még sokszor vissza fognak térni, felszabadult lélekkel, de egy kicsit mindig meghatódva, hiszen itt játszódott le ifjúságuk és életük egyik legboldogabb és legtisztább időszaka, A boldogan sugárzó májusi déli napsütésben szinte megteltek a szegedi utcák a „Ballag már a vén diák" hangjaival, az utcákon feltűntek a felszabadult, boldog öszszefogódzott csoportok, akik immár elhagyták a középiskolát és még Csak rövid idő és belépnek a független és komoly felnőttek sorába. Több iskola ifjúsága vállán a ballagó diák tarisznyájával, benne a hamubasült pogácsával, a déli órákban kivonultak a Hősök Kapujához, ahol a Mégdicsőült Honvéd emléke előtt áldoztak a Hősök emlékének, tisztelegtek a Honvéd előtt, beszéltben téve tanúságot magyarságukról és azokról a kötelességekről. amelyek az érettségi után reájuk várnak. Az utca népe szeretettel nézte a ballagó diákok felvonulását, integetett feléjük, mint aki tudja, hogy az iskolai vizsgák után reájuk már a komoly kötelességek ideje vár. És ahogy fegyelmezett vigyázz-ból és tisztelgésből továbbvonultak a búesrizó nyolcadikosok, ráébredt mindenki arra az igazságra, hogy a középiskola nemcsak kényszerűséget, nemcsak drukkolást, nemcsak fanyalogva fogadott „haszontalan tárgyakat" jelent, hanem azt, azokat a falakat, ahol először kezdik bontogatni mindnyájunk értelmét, először kezdik nemesíteni mindnyájunk érzését, ahol nemcsak tanítanak, de nevelnek is, ahol először ismerkedünk meg az élet nagy kincsestárának egy-egy elemével, ahol először adnak át nekünk egy-egy ismeretet a. Nagy Egészből ... és ahol ifjú életünk első szép napjai multak el a vidám gyermekévekből a szabad élet felé... Ilyenkor tűnik fel először, hogy valójában mennyi boldogságot, szépséget és jóságot jelentett az a nyolc év, ami eltelt örömben és izgalomban, várakozásban és készülésbeu ezek között az öreg falak között . . . És egy kicsit az utea együttdúdolta az ezekre az érzésekre talán először rádöbbent búcsúzkodó nyolcadikosokkal, hogy: Ballag már a vén diák .. . volt & polgármester*. c\.előtt tizen nyolc évtel balt meg 91 éves kor* ban. Nem kevésbbé jelentős Mileeker munkássága seni. Szenvedélye -tol; a természet, ezért alapította meg K híres verseei parkegyletet, amely tizenkét holdnyi területen terjed »| vízvezetékkel, üvegházakkal, dfe. Cserjékkel, virágágyakkal, úgy hogy szinte botanikus-kert jelleSe van. A váfosi múzeum és a könyvtár állt mégis a legközelebb a szivébe?,. Egy telken különféle érmeket talál, tak s ez adta meg a gyűjtés ötletéi, ö maga is hozzáfogott az ásatásokhoz, feltárta a vatinai lelőhelyet, amelynek páratlan kincseit jól ismeri a tudományos világ. Az aranykincsek vetekednek" * nagy szentmiklósi leletekkel. (Vatina kis állomás a temesvár—báziáí! vonalon, a falii szegény oláhok tanyája, odá lejutni a vasúttól csalc életveszéllyel lehet, olyan girbegurba. dombos-völgyes, de a körülötte lévő szegénységet elfeledtette a mélyében rejlő sok drágaság.) Milecker másik nagy érdeme, hogy feltárta a nagyssredislyei Ósl temetkszőhelyeketj, nemkülönben * dubovácí urnatemetőt. Akkoriban valóságos népvándorlása a tudósoknak Tajzott Verseere, megcsodálni a szenzációs anyagot. Meri Milecker ott tartott mindent az általa alapított múzeumban, hasztalan kínáltak értékes cserét, vagy próbálták eldiplomatizkilni a mUnkája és geniálitása eredményét. fíampef József.-a budapesti egyetem tanára s a Nemzeti Múzeum igazgatója, fel akarta vinni maga mellé Mileckert. de ő azt mondta: — Én verseei vagyok, itt születtem. itt élek és itt akarok meghalni. Munkásságomat Csakis a szűkebb pátriámnak szentelem s h» eredményt érek el, annál boldogabb vagyok. Szinte pihenő perceiben a történetírással is foglalkozott. Száznál sokkal több könyve és brosiirája jelent meg. nem számítva a iágiónyi Cikkét, amit szaklapokban tett közzé s a helyi sajtóban kifejtett tevékenységét, mikor a városa szebbé tétele érdekében akarta felrázni á hatóságok és a lakosság közönyét. T)e valamennyi munkája közt legértékesebb Ver sec város története, amely két kötetben jelent meg. továbbá Paucsova, Nagykikinda, Fehértemplom és utóljára Nagybecskerek története. Alapvető munka, valamennyi, akárcsak a „Katonai Határőrvidék" Című .történeti könyve. Egész életében nagy megbecsül' tetésben volt része a most, Kogy átköltözött a másik világba, minden történeti forrásmunka egyesül. a legjobbak társaságában folV tathafják a vitát, látván imniád szemtől-szemben, hogyan vott, B'1 volt a helyes, a jó, hol tévedtünk; hol kellett volna jobban igyekezni; kinek a szive tiszta kié van álnoksággal telei Milecker Bódog, s s<">b* el nem fáradó, örömét Csak a unkában kereső öreg magyar tudós. hiszen annak vallotta magát m"1 dig. sőt a fia is értékes, reode* nyilvános tanára a debreceni eg>c temnek, — feledhetetlen marad em' lékben miudenkl előtt, aki az bért, az emberséget szereti s egy KtJtáUla) is elő tudja segít®1' a tudomány baladását. Milecker Bódog verseei tudós, a hajdani szegedi tanító halála (A Délmagyarország munkatársától) Pár szavas kurta bír adta tudtul a héten, hogy Versecén 84 éves koréban meghalt Milecker Bódog, a régi magyar iídomáuyos élet egyik kiváló értéke, aki negyvennyolc év előtt alapította meg a „Városi múzeumot", amelynek falai között lígyszólván az egész életét eltöltötte. Egyetlen kis szobában lakott, közvetlen közelségében évtizedekre terjedő munkásságának, de muzeális hangulatot keltett maga ez a lakás is. BégJ Biedertneyerstilusű bútorok, néhány öreg kép és plakett, könyvszekrények és polcok, azonkívül rengeteg könyv. Ez volt az ő világa, sokszor napokon át sem mozdult el hazulról, pillanatra sem gondolt a pihenésre, vizsgálgatta a régiségeit, amelyek között világértékelésben is nevezetesek kadtak. még hozzá az ö ásatásai eredményei. Szakadatlanul rendezgetett. Csoportosított, tanult, gyűjtötte a pihenésre szánt korban is az adatokat, amelyek szülővárosára vopatko/r nak. Az öreg arCliaelőgus és történész túpusa volt Bismarck Sehulmeistercnek. Alapos, lelkiismeretes, pontos, amellett végtelenül jó ember. Öltözködése, viselkedése, mind elárulta a foglalkozását. Mikor legutoljára találkoztam vele — maholnap annak is tíz esztendeje, — még friss erőben folytatta a búvárkodást. Maga mesélte el. bogy az apja bortermelő volt és sokat tűnődött rajta, hogy a fiát Cukrásznak adja-e, vagy beállítsa valamelyik mészárszékbe inasnak? He tnivel a Bódog gyerek jól tanult, sót szeretett ia tanulni. meggondolta magát és fizegedre adta a tanítóképzőbe, ahol 1877-ben tanítói oklevelet szerzett — Biz én Szegeden tanultam meg magyarul, akárcsak az a sok ezer sváb fiú, akik önként és boldog örömmel keresték fel a magyar lelkéről híres alföldi metropolist, magyarokká váltak maguk is, úgy széledlek el aztán az országban, hogy annak minden terén hirdessék a magyar szót, becsületes polgáraivá váljanak a hazának. Hogy elsajátítsa a magyar nyelv minden rejtett szépségét is, beba toljon a lelkébe. Milecker a tanítói diploma elnyerése után egy éven dt tanítói állást is vállalt Szegeden. Innen hazament, mert Fehértemplomban választották meg tanítónak, a nebulók oktatásán kívül nem kis mértékben foglalkozva kulturális kérdésekkel. Az öt év alatt, amit a városban töltött, megszervezte, sőt berendezte a fehértemplomi városi múzeumot. Aztán szülővárosába ment s otthon ís ugyanazt a munkát végezte. Iskola és múzeum, meg történetírás. Tizenöt év óta pedig kizárólag csak a tudomány. Fehértemplomban ismerkedett meg « híres autodidakta Bulim Lénárddal, .,» bánáti történetírás atyjával". Bőhm eredetileg kovácsmesterséget tannit és vándordíján mint iparoslegény Bécsben a könyvtárakban és a levéltárakban történelmi tanulmányokat folytlatott, rengeteg anyagot gyűjtve össze, amiket aztán a későbbi években do]„ gozott fel. Ezeg a térou alapvető forrásmunkának számítanak a kutatásai. Szülővárosának több ízben