Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-31 / 122. szám

Kisebbségek és többségi társadalom Már korábban rámutattam a kisebbségi kérdés sokoldalú voltára és bogy ez a bonyolultság leginkább bűnös a nézetek eltérésében és a zavarban, mely manapság e kérdéseket illetőleg még rendezettebb agyvelőkben is uralkodik. A kisebhségek dolgában mindenkinek van valami saját szempontja s ahelyett, hogy a kérdés minden elágazását figyelemmel kisérné és aszerint alakítaná véleményét, egyszerűen a szívéhez közelálló szempontot érvényesíti, azaz a dolgot egyszerűsítve, a való élettől elvonatkoztatva, gyakran doktriner módon kezeli. Az eeyik még soha nem látott kisebbségi embert s ba például hivatása következtében egyszer találkozik is ilyennel, csodálkozik, bogy nem aa ő többségi nyelvét beszéli és azt várná, bogy mondjon le nyelve használatáról. Ez a kívánság lehet jámbor szándék, lehet határozott parancs. vagy akár bosszú ..nemzetpolitikai" értekezés, melynek nem is rossz akarat, hanem csak tájékozatlanság, a saját szubjektív szempont túltengése az alapja. Kisebbség és többség közt a beszélgetés gyakran folyik ily személyes mederben:' az iparosok például a konkurencia növekvése vagy fogyása szerint ítélik meg az. egész kérdést s a dolog természete szerint hajlamosak az anyagi. megélhetési szempontok kiemelésére. Egy nyugalmazott kisebbségi főtisztviselő levelében egyenesen kétségbe vonja a nemzeti és vallási kisebbségek történeti párhuzamosságát és a türelemnek, szelídségnek, emberiségnek azt a nagy szerepét, melyet ezeknek az erényeknk a kisebbségi béke létrehozásában tulajdonítottam. Szerinte ,.a kisebbségi kérdés kiéleződése egybeesik a megé'hetésért folyó küzdelem mind nehezebbé válásával a krónikussá lett gazdasági válságokkal. A kisebbségi kérdés bekapcsolódott, a szociális kérdésbe, ennek megoldása nélkül teljesen lehetetlen amannak gyökeres megoldása", fis utána kimutatja. hogy a parasztok közt nincs kisebbségi eltérés, mert közöttük „egyik a másiknak nem veheti el a megélhetését, azaz a földjét, miért is a paraszt a megélhetés nehézségeit nem egymásban (tehát nem kisebbségi alapon), hanem mindnyájukat egyformán érintő közös tényezőben (tehát osztály alapon) látja." Viszont a kisebbségi küzdelem és ellenszenv lehetősége azért nagyobb az iparos- és kereskedőosztályban s a legnagyobb a hivatalnokok közt, az intelligenciában, mert itt a nemzetiségi kii%delem könnyebben válik kenyérharccá, hiszen a győztes nemzetiség olyan állásokkal és javakkai láthatja el saját embereit, melyek előbb még más nemzetiségek kezén voltak, — írja a kisebbségi téren sok tapasztalattal rendelkező levél. A kenyérbarC kétségtelenül ott ólálkodik a nemzetiségi kérdés hátterében s történeti példáink vannak rá, bogy nem egyszer brutális meztelenségben merészkedik elő és fosztja meg a kisebbséget életleheIrta : Szeicjű Gyula « tősége'től. A numerus Valaebicns, mely i dolgok mechanikája folytán előbb-utóbb bevallottan is nnmerus nullusszá vált. csak egy példa a „eontemporain" Európa elég szomorú történetéből. De még legszélsőbb formájában sem lehet kizárólagosabb materialista jellegű a kisebbségi kérdés, mögötte mindig ott van. anyagivá át. nem változtatható szellemi potenciaként, a nemzeti öntudat. fi éppen mert a kisebbségi eltérések elsősorban és lényegükben lelki gyökerúek, lelki gyógymód nélkül még akkor sem oldhatok meg. ba egyébként sikerülne is az egymással szembenálló népek közt minden anyagi nehézséget közmegelégedésre kiküszöbölni s mindkét félen mindenkinek megélhetését biztosítani. Még ilyen szerencsés esetben sem remélhető, bogy leszálljon közénk a béke galambja, ba ki nem vetjük lelkünkből a gyűlölséget és be nem fogadjuk. 9zívesen látott, kedves vendégként, a türelmet és szeretetet. (Ob, mily extravagancia! korhol dohogva az örök korszerűség). Nem lenne reális dolog lebecsülnünk az anyagiak jelentőségét s nz ís bizonyos, bogy a nemzetisbe i küzdelem nem ülhet el, nem is ült el soha addig, míg az egymással szembenálló felek kölcsönösen bele nem nyugodtak egymás gazdasági megerősödésébe. Itt azonban már eleve különbséget kell tennünk a többség és a kisebbségek között. Gazdasági kiegyenlítődés, valamint lelki megbékiilés elképzelhetetlen anélkül, hogy a többség, melynek adnia kell és amelynek akaratától függ a kisebbek kielégítése, ne legyen önmaga is kielégítve, azaz legalább is oly rendezett viszonyok között, melyek emberileg lehetővé teszik neki, bogy vidáman, jókedvűen, bőkezűen adjon másoknak. Anonymus elbeszélése szerint Árpád vezér volt ily jókedvű adakozó, de nem lett volna az. ba nincsenek nagy földjei és maga is szűkös viszonyok közt teng fejedelmi törzsével. Itt persze a dolgokat megint hiba lenne tisztán anyagelvileg tekinteni. Nem arról van szó. mintha a magyarság mint többségi nemzet csak akkor engedne másoknak hivatalt és keresetet, de már előbb minden magyar ideális módon el lenne látva. Hanem arról, hogy a kisebbségi kérdés végleges megoldásához szükséges türelmi gondolkodásnak vannak társadalmi és gazdasági előfeltételei s ezek röviden olykép fejezhetők ki. bogy előbb a többségi társadalomban kell érvényesíteni azt a magasabb igazságosságot, melynek kifelé türelemmel párosult érvényesítése hozza létre a népek, közti békét ebben az országban. Másként kifejezve: hogy igazságot tehessünk másoknak és liogy méltányosak lehessünk hozzájuk, ahhoz előbb önmagunk iránt, saját véreink közt kell megtalálnunk a méltányosságot. A történelemtndom'ány majdnem száz év óta tanítja, hogy minden állami és társadalmi jelenség össze függ egymással s ennélfogva lehetetlenség jó külpolitikát Csinálni anarchiába leledző, rendetlen belpolitikával. aminthogy a gazdasági viszonyok romlása idején, régi korokban a bírák ajándékokat fogadtak el s a tanárok rosszul tanítottak. Ugyanily kapcsolat áll fenn a társadalom belső berendezettsége és a kisebbségi dolgok között is. Az a társadalom melynek mélyén ellentétes erők és érdekek, széthúzás és gyűlölség működik, alig fog ráakadni azon eszközökre, melyekkel a. rajta kívülálló, de vele szoros történeti kapcsolatban lévő kisebbségek életében valósithatja meg azt a békét, melyet éppen ő is nélkülöz. Türelmet és szeretetet követelni a szomszéd iránt, akkor, mikor saját portánkon sem honol egyik sem. bizonyára gyermekes dolog volna: türelmet prédikálni felebarátainknak, ha önmagunkat egyben-másban elnyomottnak éreznök: több lenne, mint amit követelni lehet a történeti embertől, aki soha nem volt és talán nem is lesz szent. Ennek megértésével közel jutottunk az oly sokoldalú nemzetiségi kérdés egyik fontos szelvényéhez. Széchenyi Tstván is egyidőben követelte a magyar paraszt szabaddá tételét, a nemes és főúr egyensúlyba jutott, adósságmentes, megelégedett, gazdag életmódját s emellett a kisebbségeknek minden méltányosság megadását. Ma sem képzelhető el, hogy anyagi gondok miatt egymás közt maradó vezető rétegek az ő türelmetlen kenyérharcukban felemelkedjenek a kívülállók, a tegnapi ellenségek türelmes, természetjogi kezeléséhez, ami végtére is minden békének elengedheteten conditio sine qua non-ja az emberi térségben. népek és emberek között. És itt senki sem kívánja az adatok részletezését, hiszen mi sem világosabb és érthetőbb mint hogy a harmincadik életévüket megért művelt fiatalemberek, alacsony fizetéssel, biztosítatlan jövővel, mely a házasodási messze ködös jövőbe tólja, hozzáférhetetlenek lesznek a második iránti türelem parancsainak s elfásultságukban egyetlen szociális igazságot várnak, a sajátjukat! Nem véletlen, hogy Széchenyi és Deák nemzedékében is azok tanúsítottak reális állami és kisebbségi érzéket és gyakorolták ezt az Ausztriával és nemzetiségekkel való kiegyezés nehéz munkájában, akik mint középbirtokosok anyagi biztonságban éltek viszont a „pipás nemesek", a booskorosok rendje minden szélsőséges izgatásnak melegágya volt 48 előtt és 67 után egyaránt. __ Megnyugodott, belső békéjét élvező középosztály mellett talán még lényegesebb volna az alsóbb társadalmi osztályok egészséges belső integrálódása. Nem azért, mintha az agárlakosság tömegeinek nagyobb érvényesülésétől mechanikusan lehetne várnunk a nemzetiségi haráok elcsendesülését — mint ahogyan a DÉtM'AGY ABORSZAQ B Vasárnap, 1942. május 31. W anamsorsjegyeh még kaphatók a reio lenm ízűen Húzás junius 5-én fentebb idézett levél szerzője elképzeli, A magyar paraszt s ta'án minden más paraszt is csak addig közömbös a kisebbségi kérdés iránt, ameddig az műveltségét és érdeklődési körét meghaladja, aminthogy a még kezdeteikben leledző népfőiskolákon már ma is megfigyelhető, bogy a gazdaifjak a magyar történet nemzetgazdasági kérdései iránt erősen érdeklődnek, persze érthető módon egyelőre foglalkozásukkal kapcsolatban: hogyan történt, minő erők hatása alatt, bogy a magyar paraszt kiszorult az ország széles vidékeiről és helyébe mások költöztek be? Semmi okunk, semmi jogunk nincs kétségbevonnunk, ha egyszer a magyar parasztság megindulna a nemzeti öntudatosuiás útján, aminek elengedhetetlen feltétele az anyagi gondoktól való bizonyos könnyehbiilése. akkor a kisebbségi kérdés megoldásához is éppoly mértékben hozzájárulna, mint más politikai kérdéseinkhez. Sőt némely megfigyeléseink alapján bizonyosra vehetjük, bogy az öntudatosult parasztságra éppen a kisebbségi dolgokban várna, a legnagyobb feladati a problémának teljes és végleges megoldása. Ezt nem a korszerű vér és talajelmélet hatása alatt állítjuk, hanem egszern történeti tények alapján. Ezek azt mondják, hogy amíg a régi történeti osztályok, főurak és középnemesek vezették az országot, nem voltak nemzetiségi küzdelmek s a kisebbségek békében, megelégedetten éltek a magyar vezetés alatt. Sőt amikor már a 19. század közepére az európai irányok végkép megzavarták a különböző népek békés együttélését, ez a gyökeresen magyar vezetőréteg — elég Széchenyi, Deák, Eötvös szellemét idéznünk — még egy darabig, erejének megeszítésével. népszerűsége feláldozásával visszatartotta nemzetét a korszerű kisebbségi küzdelemtől. A középbirtokos réteg atomizálásával indult meg az űj középosztály kristályosodása, mely már nagyszámú idegen elemet vett fel magába s ezzel elvesztette azt az ősi politikai ösztönt, mely a magyarságot főként a kisebbségekkel szemben Szent Tstván óta annyira jellemezte. A középosztályi kisebbségi politika a hetvenes évektől kezdve a mai napig legelső sorban a régi magyarság és az asszimiláltak arányszámától fiigg. ami külön megvilágítást érdemel egy más alkalommal. Ha azonban a mai viszonyok változásával sikerül a magyar Feltétlenül keresse fel a könyvnapon junius 1-2-3 ci SzukiU könyvesbolt köny vsáioráí a lílaiizáHéren