Délmagyarország, 1942. május (18. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-27 / 118. szám

Egyelőre nem lesz tejjegy (A Délniagyarország munkatársától) Kedden déli 12 órára hivta össze dr Pálfy József polgármester a tejügy ben a szakértekezletet, amelyen dr. Katona István tanácsnok terjesztet­te elő a jelentést a tejforgalom hely­zetéről. A jelentéshez felszólalt vitéz dr. Tóth Béla tiszti főorvos, dr. Benedek László fővegyész, P a ­nyigay Lajos OMTK-igazgató, Llt­tomeritzky Jáno stanár és még többen. Az ankét egynegyed 3 órakor ért véget, utána dr. Pálfy József pol­gármester annak lefolyásáról részié tesen tájékoztatta dr. Tukats Sán­dor főispánt, majd a Délmagyarország számára a következő nyilatkozatot tette: — A szegedi tejellátás sokkal bo­nyolultabb és szövevényesebb problé­ma, semhogy egyszeri megbeszélés alapján, egycsapásra meg lehetne ol­dani. A mai értekezleten mindenesetre fontos előrehaladást tettünk a megol­dás felé, mert tisztázódtak azok az irányelvek, amelyek szem előtt tartá­sával rendezhetjük a kérdést — A megbeszélések eredményéből elsőrendű tényként áll előttünk az ár­kérdés rendezése, a termelők és a fo­gyasztók érdekeinek összehangolása. Ennek érdekében sürgős felterjesztés­sel élünk ugy a földmüvelésügyi mi­nisztériumhoz, mint az árkormánybiz­tossághoz. A másik fontos feladat a környéki tejtermelésnek a városi fo­gyasztás számára való biztosítása. Énnél a feladatnál, mint azt már tőbbizben is hangsúlyoztam, semmi­esetre sem nélkülözhetjük az OMTK közreműködését, ezért táviratban kér­jük a földmüvelésügyi minisztériumoi megfelelő intézkedésre, amelv az OMTK itteni további működését" leg­alább ideiglenesen biztosítja. — Tejjegy egyelőre nem lesz. Min­ifen erővel azon fáradozunk, hogy min­den elérhető tejmennyiséget a fogyasz­tók, még pedig elsősorban az igazán ráutaltak számára biztositsunk. A vá­rosban a napokban elterjedt azzal az elképesztő állítással szemben, hogy Szeged gazdasági felhozatali terüle­tének napi tejtermelése hatvanezer li­ter lenne, megállapítható, hogy ez­Jdőszerint a legderülátóbb szám'íás szerint is legfeljebb csak napi tizen­kétezer liter tejet lehet kombinációba yenni. A minimális szükséglet viszont napi tizenötezer liter, tehát nincs olyan nagy különbözet a két adat közölt, amit át ne lehetne valahogyan hidalni Mindenesetre egyik főtörekvés kell, hogy legyen, a tejtermelés fokozása, ami azáltal is elérhető, ha nem enged­jük meg a cseppfolyós halmazállapotú tejet szilárddá, azaz vajjá, túróvá fel­dolgozni. Erre nincs is szükség, mert az OMTK révén annyi vaj kerül más vidékről a városba, ami a szükségle­tet fedezi, tehát a környéken termelt tejet a közfogyasztás céljaira lehet fenntartani. — "A vendéglátóipart szakmák lej­fiasználata tekintetében egyelőre nem látunk okot semmi hatósági korláto­zásra azon az önkcnles restingnáláson kivül, amit a vendéglősök, kávésok és cukrászok küldöttségei a napokban előttem, mint önkénles hozzájárulást hivatalosan bejelentettek. — A város vezetősége mindent el­követ a tejkérdés rendezésére és hi­szem, bogy ebben a törekvésünkben nemcsak az illetékes kormányhatósá­gok méltányló jóindulatára szániittu­tunk, de a fogyasztóközönség megét lé­sére is, ami a közre nagy haszonnal nyilvánulhat meg az önkéntes takaré­koskodásban és az igények csökkenté­sében. Ennek keresztülvitelét a város mindén polgára önmagával és a vá­rossal, hazával szemben lekinise lel­kiismereti kérdésnek. Ha mindnyájan igy gondolkozunk, nem lesz ijaj * tej­fronlon és elkerülhetjük azt. nogy a fogyasztást megszoriló szigorúbb esz­közökhöz kelljen folyamodnunk. Pálfy polgármester nyilatkozata kétségtelenül sok aggodalmat oszlat el és a hivatali tényezőknek a mai idők­ben annyira fontos erélyes cselekvő készségéről is tanúskodik. Kívánatos azonban, hogy a közönség valóban megértse a városnak a köz érdekéhen folytatott fáradozását és azt a maga részéről a komoly intelem megszívle!é_­sóvel hatékonyan támogassa is. Erik a döntés a szinházkérdésben & ku tuszminisztérium és a kamara állás­foglalásától függ, hogy ki lesz az ui szín­igazgató (A Délmagyar ország munkatársá­tól) Két hét telt el a szimigyi bi­zottság emlékezetes döntése óta, amely Kardoss Gézát a szerződés be nem tartása címén azonnali ha­tállyal megfosztotta a szegedi szín­ház igazgatói tisztétől és teljesen szabad kezet biztosított a városnak abban a kérdésben: kire bízza a színház vezetését, a jövő évadban. Már az első napokban számos kombináció merült fel, fővárosi és vidéki színházi körökben élénk ér­deklődés nyilvánult meg a szegedi színház bérlete iránt és több aján­lattevő is akadt. A város azonban — okulva a múlton — harmincezer pengő kauciót követelt készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban a jelentkezőktől és ez a szigorú, -de jól átgondolt feltétel kissé lehűtöt­te a vállakózás! kedvet. Az első je­lentkezők egyike volt Szokoly Gyu­la, a néhány év előtt Szegeden is szerződésben volt tehetséges és nép­szerű fiatal színész, aki az első pil­lanatokban komoly reflektánsnak mntatkozott Bejelentette. bogy megfelelő összegű kereszténv tőbe áll rendelkezésére, később azonban az az érdekeltség, amelyet Szokoly Gyula mobilizált, visszahúzódott és Szokoly haladékot kért a várostól az anyagi garanciák biztosítására. Az előírt harmincezer pengő kau cióból tizenötezret napokon belül készpénzben be is fizetett a város pénztárába, később azonban ajánla­ta mégis háttérbe szorult és kény­telen volt más reflektánsoknak át­engedni a küzdőteret. Közben több pesti színházi érde­keltség is jelentkezett, a város a jelentkezők ajánlatait tüzetesen megvizsgálta és azok köztil többet komolynak és a további tárgyalá­sok alapjául alkalmasnak talált, döntés azonban a mai napig nem történt. A tárgyalások több bn<v­pesti ismert színházi tényező bevo­násával a mplt bét végén kulmi­náltak és közvetlenül a keftős ün nep előtt úgy látszott, hogy a prob­léma igen szerencsésnek ígérkező formáitan véglegesen megoldódik Piinkösti Szenzációt vártak a szegedi szinházfrenton, azon­ban a vári nagy meglepetés el­maradt. Ennek az volt az oka, hogy a város, mielőtt bármely irányban döntött volna, legelsőbben is tisz­tázni kívánta a Kardoss-ügyet és ismerni akarta a volt színigazgató álláspontját. A színügyi bizottság határozata ugyanis, bár a régi szer­ződést érvénytelennek nyilvánítot­ta. de nem zárta ki annak lehetősé­gét, hogy a város új alapon Kar­dossal tárgyalásokba bocsátkozzék. A kezdeményezés erre Kardoss ré­széről meg is történt s minthogy a D E I. A1 A G Y*A R O K JS L A G Szerda, 1943 májos 37. végleges állásfoglalás bejelentéséi-e a volt színigazgató a várostól hala­dékot kért és kapott, ennek a batár­időnek a lejártét a város kultúr­ügyosztálya mindenesetre be akar­ta várni. Voltak, akik ebben a kény­szerű halogatásban nyugtalanító je­lenséget véltek látni és aggályos­kodva vetették fel a kérdést: •Kardos ember-e a kultúrta­nácsnok?® Ezt arra vonatkoztatják, bogy a színház bérletével kapcsolatban több irányból és többek érdekében is kapacitálásoknak van kitéve, tehát ugyancsak a sarkára kell állania, bogy távol tartson az ügytől min­denféle befolyásolási szándékot és egyedül csak egy szempontot: a köz­érdeket érvényesítse a döntésre elő­készített javaslat megfogalmazásá­nál. Az eddigi jelekből ítélve arra lehet következtetni, hogy dr. Pálfy tanácsnok nem hajlandó semmiféle' mellékes szempontot figyelembe venni és nem deferál még annak a hírlapi kampánynak sem, amelyet nagyon is 'átlátszó célzattal az egyik budapesti reggeli napilap indított éppen Kardoss visszakerülés! esé­lyeinek megnövelése érdekében. En­nek a lapnak a hasábjain legutóbb egy igen mérges kis cikk látott napvilágot és ez azzal vádolta a város vezetőségét, hogy Kardoss elé újabban azt a feltételt szabta, hogy öt zsidó színészt szerződtes­sen. Ezzel kapcsolatban dr. Pálfy György kultúrtanácsnok ma a kö­vetkezőket jelentette ki: — Az egyik fővárosi napilapban a Szeged város szlnházpolitik'áját valótlan adatok alapján támadó cikk állításával szemben én, mint a város kultúrtanácsnoka és mint aki a városnak a színházi kérdé­sekben elfoglalt álláspontjáért a színngyi bizottsággal együttesen fe­lelős. kijelentem, hogy soha öt zsidó szinész szer­ződtetéséről Kardossal nein tárgyaltunk, ilyen feltételt néki már esak azért sem szabhattunk, mert személyi megkötéssel senki szerződtetésére őt nem köteleztük. Tény. bogy a tár­gyalások folyamán több név kom­binációba került és mint. tanácsot említettük, hogy ha az egyik álta­la javaslatba hozott színészt nem sikerülne szerződtetni, akkor he­lyette ezt, vagy azt a másik színészt kellene szorződtetési ajánlattal meg­kínálni. Tehát csupán alternatív kombinálgatásokról volt szó. — Ugyanígy téves az említett lapnak az az állítása is. hogy az elmúlt szezonban csupán egyetlen zsidónak tekinthető tagja volt a társulatnak. Megállapítást nyert, Hogy wz egyetlen en#ecfi81yezie*t M­zsidó, tanúsítványos, kamarai tag művész-tagon kívül két másik nem, engedélyezett zsidó tagja is volt. tehát nem egy, hanem három! Es­zel szemben mi a jövő szezonra csak egy zsidónak tekintendő tag szer­ződtetéséhez adtunk elvi beleegye­zést annak előrebocsátásával, hogy azt Csak akkor szerződtesse, Ha ar­ra a szerepkörre megfelelő keresz­tény művészt nem tudna megnyer­ni. Erre az egy engedélyezett hely­re több név is került kombinációba, ezt a tényt ferdítette el a lap in­formátora. — Egyébként lerögzíteni kívá­nom, hogy a város vezetősége, a színügyi bizottság és természetesen és a magam személyében is a legin­tranzigensebben kívánjuk a keresz­tény es nemzeti gondolat érvénye­sülését a színház művészeti politi­kájában az egész vonalon és Szege­den Csak keresztény színigazgató kerülhet a színház élére, keresztény tőkével, keresztény társulattal és csak addig maradhat a helyén, amíg működésével minden vonatkozásban a keresztény és nemzeti eszmét szolgálja olyan színvonalú előadá­sokkal és olyan darabokkal, ame­lyek ennek a nagymultú színházi városnak a régi nemes kultúralw tradícióihoz méltóak. Amíg a kultúrtanácsnok a fenti nyilatkozatból megállapíthatóan, va­lóban „kardos" kiállással hadako­zik a színház ügyben elfoglalt ál­pontja megvédelmezésére, más ol­dalról viszont olyan jelenségek mu­tatkoznak, amik a kérdés megoldá­sának szándékos elhúzására enged­nek következtetni. Kardoss Géza időhaladék-kéré. sére a város vezetősége állal meg­szabott végső termiim® vasár­nap délben lejárt. Legkésőbben eddig az időpontig kel­lett volna Kardossnak nyilatkoz­nia, hogy komolyan pályázik-e % színházra, vagy visszalépi E/zqj szemben még a keddi nap folyamán sem adott Kardoss Géza semmiféle életjelt, annak ellenére, hogy az ün­nepeket a volt színigazgató megál­ló píthatólag Szegeden töltötte. A hallgatást is lehet végered­ményében válasznak venni és re­méljük, hogy a város vezetősége tü­relmének is van határa. Ezt a ha­tárt túllépni igen veszélyes dolog letine, mert az idő előrehaladottsá­gára való tekintette) most már az a veszély fenye­get, hogy a további huzavona következtében Szeged a követ­kező szinházi Idényben szín­ház nélkül marad, már podig ez országos kultúrhot­rány lenne, amiért aligha vállalhat­ná bárki is a felelősséget. A váró® vezetősége el van rá száuva, hogy a színház kérdéséi a lehető legrövi­debb időn belül dűlőre juttatja. Ezt annyival is inkább megteheti, mert Kardoss homályos és bizonytalan körvonalú ajánlatán kívül — amely­ről e pillanatban még az sem ál­lapítható meg. bogy egyáltalán át!­ja-e — több komoly, figyeleujremélte

Next

/
Thumbnails
Contents