Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-05 / 77. szám

fosarnoo 194?. rtnriiis 5. \vili. en. 77. sz. Ara 10 fillér Havonta 2.50. ncőurtifvrc 7.20 l> KER ÉSZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Az áldozatos élet ünnepén Irta: Lendvai István TAk'áí a tavasz teljes nekizsendüléseben, akár csak a tavasz várásá»an teljék is el a Húsvét, mindenképp az áldozatos élet ünnepe az vallási és egyéb vonatkozásokban Egyaránt. A Megváltó önkéntes kereszthalálának és diadalmas feltámadásának ünnepe mindeD esztendőben arra. figyelmezteti még a talán nem hitbuzgó, de nz emberi élet jelenségeiben elmélyedni tudó gondolkozót is, hogy az élet önmagában nem a legfőbb érlek, hiszen abban a legnagyobb lángelme is osztozik a legalsóbbrendű, legegyszerűbb élőlénnyel, hanem a földi léten is fcúlcsapó nagy értékké válik, ha szellemi értékek hordozójává lesz s ha tudatosan, tehát hősiesen vállalja a nálánál magasabbrendű értékekért még önmaga feláldozását is, mint ahogyan a Megváltó vállalta a szen" vedé*fk keserű poharának fenékig való ürítését, vállalta a, társadalmilag szégyenletes kereszthalált a bűnös emberiség megváltásáért* s ez a kínhalál lett egyben megdicsőülésévé. Egy'étiekfe ég nemzetekre egyaránt ál] a nagy golgotai tanítás, amely szerint „Nagypéntek nélkiil nincs feltámadás" — s ezen nem változtat még az a szomorú tény sem, hogy a fenséges húsvéti oktatást nemrég éppen az a mozgalom próbálta profanizálva kihasználni, amely egyes megnyilatkozásaiban valósággal a nemzeti öngyilkosságot propagálta, a lemondást éppen azokról a nemzeti értékekről, amelyekért a magyarság legjobbjai mindenkor hevültek, vállalva értük börtönt, vagyonvesztést, száműzetést, vagy halált s alapjában bűnügyi cselekmények burkolt dicsőítésére használta fel. Valóban: a nemzeti élet is csak ott tud felemelkedni, minden sorscsapás közt is megmaradni, ahol a nemzet közösségében élők nem azt a szánalmas tételt teszik hitvallásukká, hogy ,.az élet célja maga az élet", mint azt éppen egy igen különös „fajvédelem" jegyében hirdették nemrégen az ifjúság számára, hanem azt, hogy az életet meg kell telíteni eszmei tartalommal, bele kell állítani eszmények szolgálatába az áldozatossúgnak azzal a szellemével, amely ugyanakkor, mikor megveti a gyáva öngyilkosságot, az élet kockázatai és keservei elől való megfutamodás!, minden pillanatban hajlandó feláldozni az életet, a merőben élettani létet az emberhez egyedül méltó magasabb eszmények", a szabad nemzeti lét fel tóteleinek szolgálatában. Ez az életnek mint adotttágnak és eszközértéknek igazi meg' becsülése, magasabb színvonalra vai ló felemelése. - szemben azzal a hamistanítássaf, amely vagy a mindenáron való alkalmazkodás, a merő léftenntartás szolgai, lealázó | evangéliumát, vagy a mindenáron j való. az értelmi és erkölcsi gátlást nem ismerő hatalomvágy, a Wille zur Macht féktelen magakiélését akarja megtenni az emberi lét legfőbb érteimének. A mai élettan és embertudomány legkiválóbb művelői már "csak szégyenkezve. vagy mosolyogva tudnak visszagondolni arra, amit vallani és gyakorolni még néhány évtizeddel ezelőtt egyenesen kötelessége volt mindenkinek, aki számot tartott arra. hogy „művelt" és ..baladó" európainak tekintsék s aminek lényege az volt. hogy a szerves élet minden vonatkozásaiban, tebát még a szellemiekben is. Csupa alkalmazkodás, legfőbb célja és dicsősége a létfenntartás, az ^ügyesebbek megmaradása. felülkerekedése a létért való egyetemes* tülekedésben, akármilyen áron, tebát akár a legszolgaibb megalkuvással is. Az élettan mai mesterei már tudják, hogy ez a felfogás még 'csupán élettani tekintetben is Csak az alsóbbrendű embert jellemzi s hogy magára az emberi szervezetre mint olyanra is áll az, hogy mikor mindössze a puszta megmaradásra, a legelemibb létfeltételek biztosítására kell összpontosítania minden igyekezetét," minden gondját, akkor már Haj van azzal a szervezette], mert beteg, rokkant, tehát valamelyest csonka, uem teljes, nem ép. A teljes, az ép, egészséges életet éppen megfordítva az jellemzi, hogy magasabb törekvéseket is szolgál, mint amilyen a puszta egyéni, vagy faji létfenntartás, hogy a vak alkalmazkodás helyett 5 maga is alakítani akarja környezetét, az általa elérhető világot, tehát vannak értelmi és erkölcsi igényei, amelyek érvényesítésében még a merőben egyéni létet is fel tudja áldozni, ha választania kell a felsőbbrendű igények fenntartása, vagy megtagadása közt, mint ahogyan az erősen hívő lélek megbecsüli nz életet. Istennek ezt az ajándékát, amely nélkül nem fejthetné ki szellemi képességeit sem, do tétovázás nélkül feláldozza akkor, amikor már Csak bitének megtagadásával, tebát szellemi személyiségének öngyilkosságával tudná megmenteni. Áll ez a nemzetekre is, mint olyanokra. Amely nemzetnek már esak a merőben fizikai lét fenntartása, minél nagyobb kényelme válik eszményévé, amely nemzet tehát lemondott a szellemi igényességről, az azért való áldozatkészségről, a maga legsajátabb szellemiségeitek akár a legnagyobb áldozatok árán is való szolgálatáról, lehető érvényesítéséről, az előbbutóbb könnyűnek találtatik a történelem mérlegén. — míg a legmagasabb eszményeiért mindenkor áldozatos nemzet a legsúlyosabb Csapásokat átvészelj s minden nagyKormányzói elismerés a magyar megszálló csapatoknai Budapest, április 4. A Kormány- J zó úr őfőméltósága a következő táv- iratot intézte Olgyay Károly altábomagyhoz. a keleti megszálló Csapatok parancsnokához és vitéz Sziklay György vezérőrnagyhoz, a nyugati megszálló csapatok parancsnokához; „Több, mint negyed éve, hogy a szovjet arcvonal mögötti területeken a magyar megszálló seregtestek is részt, vesznek a biztosító szolgálat ellátásában. Noha ezek a seregtestek kizárólag az arcvonal mögötti terület, biztosító és rendfenntartó szolgálatára vezényeltettek ki, a keleti megszálló csapat seregtestek a. legtöbbször felbukkanó ellenséges partizán hordákkal kemény harcot vívtak. Egy seregtest a, németekkel együtt a, szovjettévuidások elhárításában tevékenyen részt vesz és ma is az arcvonalon van. Örömmel és büszkeséggel állapítom meg, hogy a niagyar megszálló csapatok a, kemény orosz télben nehéz elhelyezkedési és közlekedési viszonyok közt a biz tosító szolgálat ellátásában mintaszerűen megálltak helyüket. Dacára annak, hogy fegyverzetük és felszerelésük a korszerű harc követelményeit nem elégítette ki, a váratlanul elfogadni kényszerült harcokban új babérokkal gazdagították a magyar katona, dicsőségét cs hírnevét. Legmelegebb köszönetem és dicséretem fejezem ki, a megszálló csapatok minden tagjának és megbízom azzal, hogy ezeket bajtársi üdvözletemmel együtt összes alárendeltjeinek tudomására hozza. Horthy, s. Jt," -V péntek után előbb-utóbb megéri a maga húsvétját, mint azt az éppen nemzeti hősökben, vértanukban oly gazdag 'magyar nemzet története ezer véres-dicsőséges esztendőn keresztül tanúsítja. De nem lehet sem egyéni, sem nemzeti eszén y az a Nietzsc.he-magasztalta hatalomvágy. Wille zur Macht sem, amely csak romboln tud, belső következtességgel Csak rombolni tudhat élettani és szellcmi értékeket egyaránt, adódó esetben milliók szenvedésével, szolgaságával szerezve, kielégülést könyörtelen akaratú és válogatatlan eszközű kevesek telhetetlen hatalmi tébolyának. Ez az alapjában hóhéreszmény nem vezethet. nemzeti nagyságra, nem vezethet igazi fejlődésre, csak siralomházzá nyomoríthat egész birodalmakat, mint azt a legkülönbözőbb zsarnokságok története bizonyítja egészen addig a szánalmas állapotig, amelybe az orosz birodalom juttatta az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember eszményéhez annyira méltatlan Lenin-rendszer. Mostanában divatos dolog lehetőleg német példákra hivatkozni. Nos, e sorok írója éppen a napok ban olvasta végig azt a kötetet, amely ,.Die Natúr, das Wtíndetl Gotles" (A természet mint Isten Csodája) "cím alatt foglalja egybe első rendű német tudósok megnyilatkozásait az élő és az élettelen természet csodáiról s bárom évvel ezelőtt jelent meg. A kötet utolsó fejezetében Bernhard Bavink, a nagy természettudós ír megszívlelendő dolgokat „Hit és tudás, mint szövetségcstársak a mai korban" címmel. Ezelőtt negyven évvel nem Igen lehetett volna ilyen cikket elgondolni természettudós tollából. A német tudós ezzel fejezi be tanulmányát: — „A hitet, vagy akár a tudást is az élet diktatúrája alá helyezni minden .esetben annyit jelentene, mint elfűrészelni azt az ágat. amelyen nemcsak a bit és a tudás, hanem maga az élet is ül. Mert. nem a hit él az életből, hanem az élet a. hitből és ugyanez áll a tudásra is. Minden egyén és nép annyit ér. a gyakorlatban is annyi „életet" birtokol, amennyire a szellemnek szolgál önmagáért és becsületesen. Ha a germánok keresztények lettek, azért lettek, mert a kereszténység szelleme tökéletesen megegyezett az" za] a valóban árja bittel, bogy az élet mint olyan, „nem a legfőbb jó", hanem csak annyit ér, amennyire egy magasabb, a Világosság felsőbb világából származó nagy feladat, eszme, vagy akárhogy nevezzük, szolgálatában telik el. Ha van a bölcselet és a világnézet terén valami, ami semmiképp sem árja. germán, német, akkor minden olyan felfogás, amely a szellemet- akármiféle élet szolgájává alacsonyítja ahelyett,