Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-30 / 97. szám
B neEMAGYAFOR SZA n Csütörtök, 1942. április éO. Toil-heggyei A világháború egyik hőséről mesélne* fantasztikus dolgokat. Léi/.Ügyekkel loglalkozo ember volt a nefeben, tartalékként került a frontra, mikor idehaza már lendületbe jött volna a pályája, részt vett a legszigorúbb harcokban, éppen tizenucgy sebet kapott. — Ugy össze-vissza van az lövöldözve, mint a szita. Legalább barom golyó még mindig bujkál benne, jelenti* előre a rossz időjárást. Van svbe a Iában, a mellén, a derekán, a karjan, ahol akarod. — Most egészséges? — Látszólag semmi baja. — Milyen szerencse a szercncsél'••nséglien. hogy a szivét nein érte golyó. Mert érhette volna — Hdt van azon a tájékon is sebesí lése vagy hálom, de a szivét nem •ihettu baj. Tudniillik soha nem volt szive. « I 11 y József szegedi felsőkereskedelmi iskolai tanár, ez a kedves, szenny barátja mindenkinek a század • éjen, nxgyon szerette a statisztikát. Víg is ragadott kínálkozó alkalmakat, liogy gyakorlati példákkal szolgáljon s számtani müveleteket haitsou Végre az iskolában. — Ha. teszem azt, a jelenlevőket osztunk kettővel... Máskor ilyeneket mondott. — Veszlek benneteket háromszor, Htogv igv együtt vagytok. Plasztikussá telte a magyarázatait, vért is szerették a diákjai" Egyszer valami nagyobb tételt készüli bebizonyítani, lendülettel fogott inzzá. mert a rendelkezésére álló niyagcal mindent be ludott bizonyita. .ii, amit akart. — Alliatok csak fel. szólt a gyerekekhez A helyzet tiszta. Már most képzeljük el, hogy... Nézi a kis csoportot, számvetést régez magában, aztán egyszerre c>etiles lesz a hangja: Fgv üljön lel Az osztályon akaratlanul is vég:gszántott a derű, Józsj bácsiban azonson volt annyi humor, hogy maga is - mosolyodjék. De attól fogva száll.v ae lett s'hangoztatták is, mikor lüy •rlé|* tt valamely baráti körbe. — F.ov üljön lei f-h) veged *•/•. kir. város polgármestereid l089D-1Ma IV. a. Tárgy: Selyemgubó|ermelé«i jutalom kitűzése. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Szeged sz. kir. város Közjóléti Szövetkezet igazan tósága a szegedi legtöbb és legjobb minőséget termelő selyemhernyöíenyésztönek az 1942, évvi tenvészié<i évre 50 pengő selyemtenvészlési jutalniat tűzött ki. Szeged. 1912. évi április 24 Pr. Pálfy József, polgármester Szeged sz. kir. ráros közellátási hivatala, $41—942. b. é. szám. Hirdetmény A petróleum forgalma és szabáfyozása tárgyában kiadott, rendeletek alapján sz 1942. ér május hóra egy-egy háztartás részére kiadható petróleum mennyiséget másfél literben állapilom mesr, így a petróteijiuutalrány 3. számú szelvényére «pv litert, a 4-es számú szelvényére pedig fel litert tartozik kiszolgálni. Szeged. 1942. április 28. POLGÁRMESTER. Sauer a szegedi Talán tíz évvel ezelőtt járt Szegeden egy világjáró olasz marionett-szinház, — ha emlékeznek rá: Theafro Pictoli. Az ördöngös és lieIvenkint magasrendű megjelenítő és művészi erővel dolgozó kis társaság a színházban lépett fel. a maga számára átalakította a színpadot, különféle furcsa berendezéseket állított fel és rendkívül ügyes, okos és mókás bábuin harsogva kaeagott a nézőtér cyermekserege és a tiszta öröm jóízű fényeiben gyermekké átalakult komoly felnőtt társadalom is. Ennek a. marionettszinbáznak egyik legelevenebb, legnemzetközibb száma, mondhatnánk főattrakeiója, műsorának piéec de resistance-a egy harsogóan mókás, pcrszifláló „így írtok ti"-játéka volt —. amely az iide mókánál mégis sokkal komolyabb volt —, ez volt a címe: „Sauer zongorázik". A marionett,-színház külön színpadi pódiumán megjelent egy hoszszú fekete zongora, fellépett a színre egy alacsony, őszes agg. majdnem komikusan könnyed és ifjú figura, frakkjának két szárnya messzire lebegett, könnyedén és közvetlenül meghajtotta magát, szinte rászállt zongoraszékére, ráhajolt a billentyűkre és elkezdett zongorázni. Feltűnően magas aron szinte elütött apró és agg alakjától, szinte gyermeki arccal fordult n billentyűk felé. olykor esak a kéz felé és hátrafésült, már gyérülő szürke-ezüst „művész-haja" látszott belőle, ahogy beletemetkezett a játékba. Es mialatt a bábu utazni kezdett a billentyűkön, a kísérő muzsika szenvedélyes tűzzel egy Chopinntiidöt. intonált. A bábil zongorázott. A persziflúzs egyik bravúrszáma volt a bábszínháznak. — a bábu először e«ak suhant-svhogott a billentyűk fölött, a'/tán egyre szenvedélyesebben ittasul? meg a játéktól, vnló«ágga1 láncolni kezdett parányi székén, szinte lobogó mozdulataiban játszotta el Chopin szenvedélyét. Talán enba alkalmasabb és találóbb nem volt a bábot mozgató drót. amely káprázatos mozdulatokkal rángatta az agg zongoristát . . . olykor nemcsak be lefeküdt a billentyűkbe, hanem szinte le lebegett rájuk, egész lényével, karjával, testével, hajával, sőt hibával is zongorázott, szenvedélyesen és olthatatlanul. Végül is a nézők harsogó kacagása mellett úgy fejezte he a Chopin-etűdöt, a bábu a magasba emelkedett, szinte felszállt ö pódiumról a zongora fölé, bogy aztán az utolsó akkordokkal o zongora mellett, n feddön fejezze be játékát. ellnhogra és kiégve, túl színpadon és földi valóságon, con brio — con fuoco . . . Egész Európa kacagott ezen a bábjátékon, egész Európa harsogva tapsolta a Thealro Piccoli bravúrszámait és a jóleső kitörő kacagásban benne volt. Emil Sauer ünnep lése. a esodálat ós a forróság az ősz mester iránt, A legszuggesztivrbb hangverseny'lmény volt Emil Sauer zongorajátéka. Ezt példázla az olasz marionett-szinbáz híres bábjátéba is. Ez a szenvedélyes tűz, az ítélésnek ez a forró varázslata, az öreg kornak ez a csodálatos ifjúsága tűnt • • • most el abban a jelentésben, amelyma reggel hírül adja, hogy Emil Sauer, Liszt óta talán a legnagyobb zongoravirtuóz sn éves korában meghalt Bécsben. A hírrel eltűnik egy Csodálatos varázslat, egy századonkin t.' csak egyszer-egyszer jelentkező tünemény, aki nyolcvan évével is ifjabb, kisülő napjaival is forróbb tudott lenni, mint sok húszéves ifjú. Es forró ifjúsága, lebirhatatlau szenvedélye, játékának lobogása most mégegyszer visszajár azok számára, akik valaha is hallották őt longorázni ós akik egy életre magukkal vittek a zongorajátéknak azt a villámlását, amit Emil Sauer jelentett több mint félszázadon át öt világrész hangversenytermeiben. Hetvenhét éves elmúlt már, .iáikor Utoljára zongorázott. Szegeden, n feljegyzések szerint 1939. december 7-én játszott utoljára a Tiszaszálló nagytermének zongorája előtt. Az ember azt gondolná, hogy a nyolcvan év felé forduló aggastyán botra támaszkodva, szolgáinak segítségével nyújtózott fel nehezen és megtörten a pódiumra, bogy mégegyszer megpróbálja leütni a makacs billentyűket. Valami összetört, lassú, lihegő, fáradt és erőtlen aggastyánra gondol az ember a 8(1 év küszöbén, ilyen szenvedélyek és ilyen romantikus regények. Ilyen izzó élet után, különösen ha a hallgató nem felejti el. mondjuk Jav Kubelik tragikus vívódását, amikor alig ötven évével mégegyszer megpróbálta felemelni vonóját csodatevő hegedűjéhez és reszkető kézzel alig találta el Időnként a következő hangokat . , . Ám Sauer nyolcvanéves öregségének forró ifjúságával érkezett és mellette húszéves ifjú felesége ült.' . . , Es ez a hangverseny a legforróbb estéje volt a szegedi koncertteremnek. a szó fizikai értelmében. Sauer suhanni és suttogni, dübörögni és villómlani. ugrálni és táncolni kezdett a billentyűk előtt, a hallgató elragadva PS megbűvölve hallgatta és nézte az ifjúság cs a, művészei e csodáját és néhány pillanat múlva azt vette észre, hogy az 6 arca is kigyúlt. lángolni kezd a homloka és perzselni fiilének pereme ... A szuggeszti vitásnak olyan Csodája jelentkezett ennek a nyolcvan éves ifjúnak játékában, amely a legnagyobb Csodára képes. Az ember a párisi lázas ifjúra, Chopinra gondolt és a dübörgésekben Liszt weirnari titán! zenéjét hallotta . . . Kétségtelen, a játékon túl a nyolcvan év csodálatos ifjúsága is velejátszotttjpzzel a szuggesztióval, de aki korábban, a fizikai lót. csodáján kíviil is hallotta valaha Sanert. az emlékszik arra is. hogy a zongorának ez az emberfölötti lénye ötven éves korában — a kor csodája nélkül is — képes volt a legnagyobb zenei csodára. Nemcsak műrésze volt a fehér és fekete billentyűknek, nemcsak bűvésze és virtuóza, hanem költője volt. Nála talán senki sem improvizált többször és elevenebben a zongoránál, w frakkos haneTcpsenyte rémben a rögtönzés legjobb költője volt, — aminthogy vérbeli művész csak a rögtönzés pillanatában képes a legnagyobb alkotásokra. Távol .. rt* fin w . KESERŰVÍZ volt egyéniségétől a gépszerű pontosság, a kipróbált szabályosság, az egyhangú tökéletesség, valósággal romantikus lélek volt, akinek legnagyobb szenvedélye az impresszió költészete volt. Voltak félreütött akkordjai és tisztátlan passzázsai, de voltak esezményi festményei, Utánozhatatlan formálásai, amelyek esak a perc nagyszerűségében és élményében születhettek. Csak ezzel a nyugtalan, szenvedélyes, romantikus és lobogó lélekkel; fsak a muzsikának ezzel az állandó és újra meg újra megismétlődő átélésével érhette el a szuggesztiónak ós a fizikum földi kötöttségeit, megszokott szabályait, A legnagyobbat valósította meg batvanötéves pályáján: muzsikus és ifjú maradt nyolcvanéves korában is. Elete: egyetlen szenvedély. Megadatott neki. liogy Liszt, tanítványa lehetett, azontúl végigszárnyalta Chopin és Liszt zenéjével a világot, Állandóan harcban volt, állandóan lobogott, opponált, szembeszállt és állandóan új szépségeket szólaltatott meg a változatlan billentyűkön. Szenvedélyes és romantikus lélek volt. hon ne egyesült Chopin és Liszt emléke és hallgatói egyszerre merültek el zongorahangjainál Chopin lírájában. Liszt dübörgéseiben és Sauer szenvedélyében. Hány harcot jegyzett fel róla a krónika, legutóbb talán azt a közelharcot, amit a bécsi és a budapesti zongoraversenyen vívott egy ifjú hölgyért: Angelika Morales-ért. aki akkor indult a pianistaművészetben és akit, nemsokkal később n 76 éves művész feleségül vett . . . Képes volt. az agg titán közelharcot vívni ezekben az időkben még egy Dohnányival is, hogy a Liszt-verseny díját szívének és művészetének húszéves hölgye vigye el szemben azzal a kis szőke és sápadt magyar zongoristával, aki mellett Dohiiúnyi szavazott, szemben Fischer Annie-val . . . De ezek már a Saucr-mesékhez, helyesebben regényekhez tartozunk. A harcok és lángolások elmaradnak és a bécsi sír nem vihet magával többet, mint egy nyolcvan éves, földi élet porhüvelyét. Játéka és költészete, agg korának ifjú csodája, zongorajátékának hangjai, Chopintolmáösolásúnak tüzei, művészeiének" páratlan tüneménye megmarad mindazok számára, akik ravatala mellett is tovább hallják Csodatevő művészetének lobogását. Es ezt a játékot. ennek a művésznek emlékét megőrzik mindazok, akik tanúi lohetfpk annak az estnek, amikor 1919. december 7 én. vagy majd tíz évvel korábban, 1930. januárjában Emil Sauer zongorázott Szegeden a Tisza-szálló nagytermében. A külső képből nem marad meg más, mint az a mnrionett-jálék, amelyben a fheafro Piccoli bábui utánozták halhatatlanul Emil Sauer alakját, de a legforróbb est emléke és élmény* most is itt perzsel a szivünkben és i\ homlokunkon. biöti/rioms navi 30 fillérért mindennap cserélhetnek könyvet a DÉLM AGVAKOKSZAG kölcsönkönvv tárában. zongorázik pódiumon
