Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-21 / 89. szám

N „A versecskék özöne elborította hazánkat.. A válságos, nehéz idők nem kedveznek a művészeteknek. A jóizlés ve szélybe kerül. Az eltompult letek mindent beiogad, ami csak magánul rejti az idcgzsongitás mérgét és nincereje tiltakozni ama rémségek ellen sem, melyek a lélekkel született öiök ideált összezúzzák az ostobaság szöi nyfl súlyával. E válság sajnos a ma gvar művészeteket is komolyan éiin tette. A magvai filmszínház a »g;cs esek* terjesztője és pártfogója, a mull századvégi népszínművekben meghamisított magyar népélet továbbéltető je, az újjávedlctt, sárkányfejű magyar lélek mérgező. Milliós tömegek keresnek nála áfiumos bódulatot. hog\ aztán a látott valótlanság szörnyű • képzelmei* által a telkükön szakasz tott űrrel az elégedetlenség minden kínjában olyan világ után áhítozzanak, ami sohasem volt és sohasem lesz A magyar nép a pesti kávéházak /nadrágos* Íróinak jogtalanul kisajn Illőit tulajdona lett. Elismert nag\ magyar írók firkálnak a magyar pa resztről hajmeresztően suta figurá kat, a szögodi >knfákttt« beszéltetik 'zetlen sohase hallott szögcdi tájszó 'ásban, bivéri uzt. hogy azt a irány.ö betűt, vagy ha jobban tetszik, hnn got. csak beié kell szúrni abba a szó ha, mini a h.idlibieskát a békába é.egyszeribe a >liirös szögedi tájszó lás lösz belülié* és a pesti szalonok larfőmBs, finom félhomályö délután Iáinak irodalmi esemcsrgésén fel-tel-'kolt egy önfeledt mOkritikus: »\e :át, ez a Móricz, ez tud. ez egy író dynn nyc'ven fr. amilyenen akar. va é-ségos nvelvzseni, nz ft-vel úgv bá i'k, hogy a legöregebb és legnagvohl szöged! paraszt is tanulhatna tőlettodig de messze eseti attól a csizma 'ól, mely a >hirös. zsíros, szögedi fe <0tc főriek lengörél a hiiggvaná'«iü lagasztja. A magyar radio alkalmi színmű vészeinek, énekeseinek és /hírhedt.lépdalköllőlnek ebbéli nyelvludá>a» ineg se említsem, mert a jölztésö cm bereknek mindjárt eszébe jul az a> csel, amikor cgv-egy rádió-dalénekes nő. dalmüvésznő és dalmüvész lájszo lásbani nwkergése és zöngeményi liollatán kis hijjn volt. hogy a rádiójához nem vágott a /hallgatóért* egy * elhallgattató)* És meggyőződésem hogy ezt mái betegségnek is nevezlio >0 külön kéjjel is megtohNte volna, na a /liirös cnekös* feje is közelebbi érintkezésbe kerülhetett volna a po kolbn kívánt készülékkel Kármán József, * XVll. szazuilvégi zseniális magvai kritikus és ncmzetnevclő szavaival kell felkiáltanunk: »A versecskék özöne elborította hazánkat.,.* A gom humodra elszapoi odult különféle iro dalrm kölök miul dalgyárak szerepeinek, melyekben kiérdemesüli vénkisasízonyok, viiágjukban eiösen hervadó nagyságos asszonyok, levitézlett, írói ambíciójukban itt-ott jogosan megnyirbált, de annál nagyobb tevékenységre serkenteit, totyakosodo urak az /önzetlen*, fenekedett munka -ok. Csinálnak ők alkalmi verset, ünnepi ódái és szerelmi dalt. bölcsődalt, népdalt, indulót, vagy ami tetszik mindent. könnyen és gyorsan dolgoznak, nagy az ö gyakorlatuk, csak az ön ismeretük és önbirálatuk végtelenül csekély. ízlésük és nyelvérzékük pedig * semmivel egyenlő. Hányan kapaszkodnak tekintélyes rendek hosszú uszályába, hogy elmondhassák, női sziveket megejtő fellépésük és fér fias szépségűk biztos tudatában, gő gíesélő gyermekded dalaikat, melyeket már más valaki, előttük régen, ezerszer különben elmondott. Ezek a szerencsétlen urak, úrnők és kisasszonyok bűnösek, nagyon bü nősek Vem azért, mert írnak és abban kedvükét lelik, hanem saért. mert megkárosítják szép nyelvünket és meghamisítják nemzeti jellegünkéit * Lehet írni verset poézis nélkül és poéta lehetsz verselés nélkül... ho rnúly és tömérdek felleg fekszik hé melyeknek írásain. Visszás s nyelv és értejem szent törvényeivel ellenkező idétlen és erőltetett faragás volt «<> kuknak szüleménye... s ha megcsonkított vagy megkurtított szavakból összeraktak egy visszásán hangzó, éretlen, korcs verset, azt hiszik, hogy HcHcontót egyenesen szakadtak és a Pegazus habjaitól részegek* — írja Kármán a Nemzet csinosodnsa című művében. Ha valaha is hihette vo'na. hogy 150 év múlva müve megírása ulán is időszerű lesz. amit fentebb is idéztünk, talán tollat se ragad a féltudósok kipusztítására, akik vesz" delinescbbek még a sült ostobáknál is; tollat se ragad, mondván: /Nem érdemes*. Nagyon, de nagyon sok közöltünk a féltudós, azaz másképpen: az izlés hiánvában a butaságban szenvedő veszedelmes ember, ö az. akit legtöbbször ott látsz a pódiumon, aki megköveteli, hogy félistenként tiszteld, aki füledbe erőszakolja szívrepeszlö szótákc!inanyait, aki kéjtől vonagló arccai eézi szenvedésedet, amint szentségtelen kezébe kaparintott titkaid kózt turkál, hogv szennyes szemekbe teregesse, 6 az, aki alázatra erőszakolt arccal próbálja csalni, lopni még az Istent is. Vigyázz reá és óvakodj »<Jle! Ennek a féltudóssógnak következménye, hogy határtalanul rossz és -zemtelcn és elsősorban nein a félik Itek, hanem gyermekcink ízlésére unniyra veszedelmes, jó magvar elvérzéküket megrontó versek jeannek meg újságokban, kötetekben, d'buinokban és /népdal* vagy dal cimén elhangzanak a rádióban. A napokban Bárd és Rózsavölgyi •valamin! Nádor Karácsoifyi Albumai akadtak kezembe. Ahogy lapozgattam, a düh és szégyen váltakoztak bennem. A magyartalanságnak, a hányav< liségnek a felületességnek, a lel\iisnieretlensegnek és az emberi - öHlségnek szörnyű fokozatait találtam bennük. Hát mit gondolnak ezek az urak és úrnők, énekesek, dalosok és csalogányok, hogy a ntagvar nyelvet és a magyar dalt csak úgv egy szerűen büntetlenül lehet bemocskolni? Minek nézik ők — tisztelt kiadó ikkal — a magyar közönséget, fara gallon, barbár, sötét tömegnek, mely kritika nélkül fogadja a szörnyszüleményeiket? Itt van mindjárt ez a hires: Jaj. de jó a habos sütemény, Mogyoró vas. az ő tetején... kezdetű enyhén szói va ostobaság, szúrjuk villnheevrc. mint a férget szokás és tekintgessük meg közelebbről enyhe undorral. A tisztelt és érdemes szerző úr nem magyarázhatta volna meg mindjárt, hogy az a bizonyos mogyoró mért nem csak így egyszerűen /a tetején* és miért >az ő tetején* van? Hiszen értein, szótag kellett a kottához is, meg a sorhoz is, de kíváncsi vngvok ba itt Szeged tájékán, ahol még nem ferdítették el egészen a magyar nyci.TSAÁVÍÍ f-1 Gál Mihály és gyermekei fájdalommal közöljük, hogy fiam, illetve testvérünk, Gál Pál április 20-án elhunyt. Drága halottunk teteméi április 22-én délután S órakor helyezzük őrök nyugalomra az alsóvárosi temető kápolnájából. GYÁSZOLÓ CSALADJA. vet, a tisztelt költő urat a régi jo világi ttiróslepénnvcl kinallák volna meg és miután evett, idézett verse stílusához így kiáltott volna fel az elrngadlalástól: /Jaj dc jó a lepény! Mi van az ő tetején?* Vájjon a vendéglátó gazduram, a lepénynek az ö tetejére nézett volna-e. vagy valaki másnak a tetejére hivéti azt, hogy az úr megbolondult hi-lelen. A zöngemény erkölcsi tartalmát ne is nézzük. Avagy Rákosi János úrnak a foxijáról szóló minősíthetetlen versét emlegessük a legteljesebb, helyette való szégyenérzettel. Á foxi meglátta a pincsit. Nosza több se kellett, a foxi annyira szerelmes lett — amint ülik és divat is — a pincsibe, hogy belebetegedett. A költő úrnak több se kellett, tüstént kereste a pincsi gazdájával az ismeretséget, mint példás ku. lyabaráttal, abban a reményben, hogy amint mondja: /addig, míg a fosim a pincsivel sétál és udvarol, Nekünk se ártana talán, ha kissé összelmjnánk csendben valahol*. Operett részlet, nem avagy önálló miinek szánt /szerzemény*, itt a szerzőt és a kiadót semmi sem menti az ízléstelenség vádjától. Pártos Jenő költő úrnak /egyszerű és nagyon népszerű* dala van. amelynek /a zenéje s a szövege is nagyon észszerű! Olyan fülbemászó, hozzá /meg fülhallás sem kell*. Nen. mondaná meg nekünk e dal tisztelt szejzője, hogy milyen hallás van még a fülhalláson kívül, mert ha hangsúlyozzuk, hogy van i'iilliallás. akkot kell lenni még valami más hullásnak is. Annak idején öt fajta érzékről 'anultunk: látás, tapintás, szaglás, hallás, stb. És ha Pártos úr szerint a hallás fülhnllás, akkor a látás, szaglás is szemlátás és orrszaglás, ez csak logikus? Anii pedig Pártos versében van még a gazdáról és a fiáról, hát merényiét, szörnyű merénylet a józan ész, a» ép érzék ellen... A szegedi II os-.z tályü idegklinikán százszorta különb verseket irnak! Ajánljuk a szerző figyelmébe! Ezekben a kötetekben nemcsak •műdalok* (Dankó: Madár vigan da lol* című ének egyetlen kivétel), de népdalok is vannak. Népdalok, melyeket itl nálunk még büntetlenül gyártanak. meghamisítva teljesen a leg arcátlanabbal a magyar nép észjárását, kifejezésmódját, gondoskodását, hogv ezekkel a rút. ízlés- és lélckrontó hamisítványokkal megrontsák népünket is, fiainkat is... Imre Sándor a népköllészetről szóló müvében már 1902-ben kétségbeesve írja, hogy ^népdalaink kútfeje bedugul, érzékünk hozzá eltompul. Népünk mint erkölcsére, úgy szépízlésére nézve is bámulatosan elferdült. A régibii időknek a nép lelkéből fakadt dalai, dallamai ina már mellőztetnek, sőí feledésbe mennek. Ujabb hangfzalok hangmujmolódások foglalták el helyűket. Ily eltaszító, korcs hangokat hallani úton-útfélen cselédtől, munkástól mindenfelé, nyilvános helyen és magánházakban...« /Az ár ragad... eliszapolja népiségiinket, eltemeti nemzeti voltunkat.* A pesti kávéházi népdalköltők Között Kalmár Tibor vezet. Egyébként a pesti kávéházi énekes különféle rikkanlásokkal és /bemondásokkal* spékelt, émelyítően zengő hangú népdalszámai a /műértő* közönségnek nagy élvezet lehet, de amolyan magamfajta vidéki inkább az ajtót nézi. hogy hogy forduljon /kijjebb* nagy hirtelen, mert a tengeribetegség tünete kisérti egyszeribe a fuvolázó fejhangok hallatán. Tehát Kalmár Tibor íria esvik népdalában: >A megyénknek van' egy híres járása. Ez a járás a szép lányok szállása. Nem terein meg répánál, No r.eg a sok szcp lánynál ott egyéb sem. Ilyen járás nincs is több a megyében*. Kalmár Tibornak fogalmi zavarai vannak a járás, meg a szállás neveket illetőleg. A járás (közigazgatást terület. — a szállás pl. egy vendéglő. V. ö.: Petőfi: A jó öreg kocsmáros) nem lehet szállás s ha szerinte mégis szállás, hát hogyan terein ott meg a népa is, meg a szép lány is egyszerre? Azt hogy van járás, szállás, répa, szép lány és megye? Ez! mielőtt leírta volna, remélhclőlcg feltételezi rólunk, hogy már tudtuk. És szeretnénk figyelmeztetni a szerzőt is és műéi<9 közönségét is, hogy ez nem népdal, még csak nem is vers, de verst-cske se, hanem tehetségtelen irka-firka, melyet akárki elkövethet, ha meg. szállta az a Pesten annyit emlegetett /5 perc*. ... És hogy az olvasóké* zőnsésmck és a pesti népdalköltőknek is bizonyítsuk, mennyire könnyű dolog írni, hát itt most mindjárt megmutatjuk, hogyan is lehet. Elővesszük a receptet, az ő receptjüket. T. i. ezekben a dalokban van minden. Sziget, szeret, nyár, gitár, ránk, szánk, állomás a könnyű vágyak tengerén (brrrr!), könnyező bus sziv, rózsás illúzió, iszogatás, egv szál virág, bokázás, utcámba, ráncba, stb., stb. (mégegyszer brrr!) szörnyetegek. Rántsunk elő ezekben csak egy szót, pl. /sziget* és írjunk egy müdalt: Ott a szigeten sziszegett a szád, Megcsaltál kígyó, Az ég essen rádt És én magát Ott hagytam, igen, Mert nem bírja az Ilvet a szivem. Most egv népdalt az iszogatíssal kapcsolatban: Vizet iszik, nem bort, ez a ló. Igyn is hát, ha neki való. Bort iszok cn. nem vizet, nem, nem Sajnálják a lovat, ne engeni. Hát ez az a nagy költészet, melvef nálunk annyian űznek a boldogtalan magyar Múzsa nevében, ez az az ötperces megszállottság, mely idő alatt vértelen, ízetlen remrkményeiket azok a híres pesti és vidéki költök kiizzadják. Kalmár Tibornak és a többi népköltő- és müköltStársénak üzenjük: Pestre és mindenhova, de helyben is. Ila már mindenáron verseket akarnak írni. forgassák egv kicsit Aris* totelest, Horatiust. Boileatit. Berzsenyit. Hantiért, Tninrt. Arany Jánost, az ars poetica nagymestereit és bizonyosan. sürgősen abbahagyják zerőlködinényeiket*, mert megtudják, hogy a /Józan írásmódnak bölcs ész a kútfeje s elve* (Horatius) s bogy /megfagy az égi, hideg kezekben (Berzsenyi) De azt is, hogy Petőfi és Arany népdalait nem a /teremtették* sem a 1 ihajnárék teszi szivhezszólóvá, hanem azt a létek, amelyiket az Isten a teremtés tehetségével megáldott. Bűnösök, akik Ízléstelen dolgot lc mernek irni, gonoszok, akik kiadják és kárhozottak, akik minden kritika nélkül fogadják, terjesztik, gyermekein kezében adják a sekélyes, sivár és romlott ízlésből burjánzott dudva növényt, mellyel az ifjú lélek Istenadta, ösztönös szépérzékét megrontják. Igaz. vigasztaló, hogy az idő hamar ítél ezeken a tiszavirágélefü dolgokon, a versfaragókat és a ritniu*koholókat a feledékenység örvéiivd magávalrántjja örök mélyébe, de nyomot hagynak az itjií magyar lélekben, melynek jóízlésétöl annyira füge önnön és nemzete jövője, I/.lés és erktiles egvtestvérek! M APACS) LASZL'Ó Előfizetőink havi 80 fillérért jpinúeooap cserélhetnek könyvet m . . *u4J!YAJit)RSZAG kőlcáönkfinjv