Délmagyarország, 1942. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-17 / 86. szám

Ókori író — mai olvasó Dr. Révay József nagysikerű könyve a szellem örök felsőbbrendűségéről |A lKImagyarország munkatársá­tól) Hpbent sua fata libelli, — a köny veknek meg van a sorsuk, elhatáro­zott /végzetük*. Kiemelkedő könyvsi­kernél magyarázni szokták, bogy mi ért, mi okból lett népszerű, mi az eb ben, vagv abban a könyvben, ami el­lenállhatatlan erővel szól az olvasó­hoz? Vékonydongájú, igénytelen külsejű kis könyv fekszik előttünk — az utób­bi hetek legnagyobb magyar könyv­sikere. Alig 10Ó oldal terjedelmű, sől még annyi sincsen, ba csak a címla­pokkal együtt nem, mégis oly sok mondanivalója van a ma embere szá­mára, hogy témáját tekintve, el sem hinné az olvasó, aki kezébe veszi.. Révai József »Ókorj (ró — mai olvasó* című könyvéről van szó, amely a Franklin Társulat »Parthenon«-so­rozatóban jeleni meg a közelmúltban Ez a kis könyv alig néhány hét alatt rendkívüli népszerűségre emelkedett, erről beszélnek az intelligencia össze­jövetelein. a magasabbfokú iskolákban és általában mindenütt, ahol két ol­vasni szerető ember találkozik a fá­rasztó mindennapok szórakozásra szánt percei alatt. Ml e könyvecske sikerének és nép­'zerfíségének titka? Ahelyett, hogy xzt boncolgatnánk s a kérdésre szak­szerű választ adnánk, néhány sze­melvényt ragadunk ki a 95 oldalas keskeny kis könyv lapjairól Seneca leveleinek közvetlensége zftrdck|ifc-c még az ókori írók « ím emberét? Van-e mondanivalóink több. mini Iiarmndfélezer év messze­ségéből a mi korunknak is? Tudják-e még magukkal ragadni, nemesíteni, ne­velni, ösztönözni a mai olvasót?* — Ezeket a kérdéseket teszi fel a könyv előszavában Révay József, a köny­vecske szerzője. S ezekre a kérdések­re válaszol a könyv lapjain, amikoi döbbenetesen tárja elénk, mennyire nem számit az emberiség szellemi, gaz­dasági, szociális és művelődési fejlő­déstörténetében az a harmadfélezer év. smi elválaszt — dehogy is választ PJ' — az ókori íróktól. A mai olvasó szin­te elkábulva és megdöbbenve vesz; észre a könyv olvasásakor, milyen na­gyon közel van hozzánk a történelmi /ókor* és annak beszélő. író, szóno­koló. harcoló és szenvedő emberei: közeli rokonainak, testvércinek érzi.. Révay József könyvének müíoT májául Seneca leveleinek stí!u<á: választotta, hogy a legközvetlenebb hangon szólhasson az ókori írókról szómflvészekről a mai olvasóhoz. A Seneea-levelek közvetlen hangját kö veti s megtartotta Sececának azt a kedves szokását is, hogy a könyv minden fejezetét egy-egy érdeke", mély értelmű és formás idézettel zár­ja. Az első fejezet, vagy első levét A halhatatlan ókor afcímct viseli. A szerző rávilágít eb­ben a fejezetben arra, miért halhatat­lan az ókor? Hangsúlyozza, hogy az ókori írók nem évültek el. S ba nem is csupa remekműveket alkottak, de' — ők alkottak először remekműveket! A görögök teremtették meg az iroda­lom valamennyi műfaját és minden műfajban mindjárt megalkották a re mekeket is. Azonban örökéletük titka nem az. hogy utolérhetetlen mintaké­neket alkotlak, hanem az, hogy örök­ké időszerű marad minden alku lásuk. •Örök időszerűséget ad nekik min ifrnpkfelrft a »humnnitAs« elmúlliat.'tt tan eszménye, amely minden alkotó "'kát beragyogja*, _ frja Révay maid A 111 u s Geíliussal, az óköi egyik leghívebb, nagy Olvasójával nuigyarázza a humanitás szó éríc) mét: Nem »piiil:>ntropla«. vagyis em­berszeretet, banem >tnfdeia«. vagyis műveltség. S ez az emberség-esz­mény ad örök időszerűséget az óltori írók minden lapjának... Azután rámutat a kis könyv arra. bogy a közönség érdeklődése mennyi­ie szomjasan fordul az ókor felé. A legutóbbi száz esztendő egyik legna gyobb könyvsikere és — tegyük hoz­zá: filmsikere, mert a film • leg népszerűbb közvetítőeszköz ma — Bul. wer Lvtton Eduárd »Pompéji végnap­jai* című regénye volt és igazi világ­siker még ma is Sienkievicz híre.s könyve, a »Qno vadis?* »Ha viszont a müveit olvasó öknr­élménve egy-egy pillanatra megtor­pan. abban bizonyára az iskola a hibás, mert a gépszázad és a techni­ka-imádat hamis jelszavaival halál­ra ítélte, vagy legalábbis megnyir­bálta az iskolai görög és latin ta­nulmányokat s amit meghagyott, azt is rossznl tálalja: nem hódítja, hanem elriasztja a fogékony lelke­ket. De minél jobban dühöng a gép, minél vadabbal tombol a technika s minél sivárabb az iskola: az ember, az emberséges ember annál szomja­sabban menekül a hnmánltás örök forrásaihoz* _ írja a kitűnő szerző, akinek em berség-eszménye valóban az örök szel lemi fáklyavivőé, a műveltség fe' kent papjáé... Vissza akarja vezetni a fáradt és tétova embert az őrök forrásokhoz, meg akarja mutatni az örök tükröt, amelyben minden kor fel fedezheti a maga arcát, a maga gon­dolatait. örömeit, bánatait, eszmé­nyeit. Az élet mestere a következő fejezet hőse, az ókori tör­ténetíró. Az »élet mesterei* annak a szellemi fáklyafutásnak, amelyen Ré­vay végigvezeti olvasóit, éppen a legkiválóbb hordozói. Az ókor törté­netszemlélete szerves része volt a nemzeti életnek, alakítója a nemzeti cselekvésnek, _ írja Révay s ki ne érezné ezeknek a szavaknak aktuálitó­sát? »A közösség történelmi tudatá­nak legtermészetesebb megnyilatko­zása a hazafiság. És ezen a ponton ismeri fel a mai olvasó, hogy az ókori történtíró épp ügy szól hozz.-i is, mint szólt a maga kortársaihoz. A közösségi tudat és a nemzeties­sé? (amint mondani 6Zokfák: a kol­lektív gondolat és a nacionalizmus) a ma emberének is eszménye és irá nyitója; kétségtelenül rokonszenves előtte tehát az a. történetírás, amely — már évezredekkel ezelőtt —ezek­bei a szempontokkal világított bele a népek történetébe*. És ki ne érezné mainak Cicero szavait: »Szerctjük szüleinket, szeret­jük gyermekeinket, rokonainkat, ba­rátainkat, de ezt a sok-sok szeretetet mind magába öleli egy: a hazaszere­tet. Van-e jó hazafi, aki ne áldozná fel életét is szívesen a hazáért?* De sok mai gondolatot láthat visz szatükrözödni a mai olvasó a görög perzsa háborúk herodotosi tálalása ban. amely a közösségi erőfeszítés, az áldozatos hazaszeretet legszebb példáit tárja elénk. A mai magyar olvasót pedig külö­nösen érdekelhetik az ókori történet­írásnak azok a lapjai, amelyek őse­inkre, vagy a velünk rokon népekre vonatkoznak. Herodotos IV. könyvé­ben meglepő dolgokat találhatunk a skvthákiól s ezekkel is megismertet, vagv legalábbis felkelti irántuk kí­váncsiságunkat e kis könyv. Politikai irodalom az ókorban ulciniet viseli a könyv egyik legérde­kesebb fejezeíe. Az ókori politika, írók megismertetik velünk az ókori politikus jellemrajzát, szóbépcit, ki­fejezési formait és — pálfordulásait s j döbbenten ismerünk rá korunk né-' hány korszerű figurájának tükörké­pére... Az ókori politikusok árnyalakjai közül élesen és lüktető-elevenen ki emelkedik Cicero képe, a tehetsé ges s jellembeli fogyatékosságai elle nére is kimagasló ókori politikus-iró, aki először határozta meg elvi szem pontból a politika célját eképen: his reipublicae supreina lex* — a leg íőbh törvény az állam üdve... A politikai irodalomhoz tartozik az ókori retorika tudománya. Az óko­ri ember imádta a szó művészeit. Felfogása szerint a szónok a legna­gyobb varázsló: láthatatlan és anyag talan eszközzel népek és országok sorsát dönti eL Nem így van-e ma is?... Bizonyságul Mezi Juvenalist. a költőt, aki az ókori szónokról és hadvezérről egyik szatírájában a kö­vetkező hasonlatot faragta: •Mérd meg Hanibált, vájjon hány font hamu lesz az egész nagy hadvo zér?« íme, a szellem több és értékesebb mint a legnagyobb hadi dicsőség, — n-.ondja Révay. A szellemtelen szönokról, az u«v­nevezett /szájhősről* pedig az alábbi aranyos kis példázatot mondja: Valaki megkoppasztott egy füle miilét s bizony nagyon kevés húst ta iáit rajta; erre mérgében így szólt Te csak hang vagy, semmi más... Ma is találunk tükörképet erre a péidá zatra, ha nagyon keresünk... Föld és nép Az ókori irodalom legmaibb és legfájdalmasabb aktuális részét Ké­vay a fenti fejezetcím alatt vonultat­ja föl könyvében. A mai olvasó ugyanis — okkal és joggal leginkább mégiscsak a mindennapok névteun hősének ókori életére, a küzdő és ve­rejtékező ember, a paraszt, a mun­kás, az iparos megélhetési viszonya* ra, egyszóval a szociális kérdések!, kíváncsi. A szociális kérdés legősdiíi formája a földbirtok igazságosabb el­osztásának követelése. Plutarchos *Agis«-ában megtaláljuk a földosztó spártai király tragédiáját, aki akara ta ellenére szerette volna boldoggá tenni népét, de a nép a demagógokról a /szájhősökre* és ígérgetőkre hall­gatott s a királyt halálba küldte... Peisistratos. a kitűnő athéni államférfi Kr. e. ötszáz esztendőve' állami kölcsönt folyósított a parasz­toknak, hogy önállóan gazdálkodhas­sanak íme, a mai telepítési politika egyik lényeges alapelve! A szociális és gazdasági problémák sorra felvo­nulnak a kis könyv útmutatása nyo­mán. az ókori tömegek munkabér- és éhségsztrájkja, a »Panem et eircen­ses* kétségbeesett politikája, amikoi a munkanélküli tömegek száját in. gvenkenyérrel és kábító szórakozá­sokkal akarták belömni. •Kinek van szíve elnézni, hogy hi­hetetlen gazdagság és vagyon hal mozódjék egyfelől, másfelől legyen száz meg százezer ember, akinek be­fövő falatja sincs? Hogy büszke pali­fák sorakozzanak egymás mellé, míg millióknak nincs hová lehajtaniok fe jiiket?* _ írja Sallustius, aki nek soraiból minduntalan kiérzik a szociális elégedetlenség ijesztő sis­tergése .., ók ori hétköznapok Az ókori filozófusok müvei, az /is­tenek ajándékai* szintén sok mai problémára adnak feleletet, olyan vá­laszt. amelyet a gépek, a mái kor­szerű /istenek* soha nem adhatnak. Mint üdítő forrás tiszta vizét szür­csöli a mai olvasó ezeket a bölcses­ségeket, amelyek éppen ügy szólnak ma is hozzánk mint évezredeken át szóltak a különböző korvk emberéhez. \ filozófusok után a/ ókori hétköz­uanot elevenednek meg. a bélközua DÉI.M AGY A KOR SZAG Péntek. 1942. április 17. pok szürke emberei, típusai és jeliem­alakjai, akiket legelőbben ismerhetünk meg Aristophanes vígjátékai­ban, — Arany János mesteri fordí­tásában! Aristophanes vígjátékai te­le vannak politikai és társadalmi sza­tírával. A mindenható és páratlanul népszerű Alkibiades kalandor­politikáját például ma elképzelhetet­lenül bálor szókimondással vitte P színpadra — írja Révay —, de ugyan­így kipellengérezte a uagyszájű KI" ont, a félelmetes népvezérl, valóság­gal lehengerelte Euripidest, ne.­vetségessé lette Platón eszmény? államát s végül harsány gúnnyal ki­csúfolta a görög »kékhan«nyákat* e nőemancipáció őseit... Az ókori költők és tudósok ismer­tetésén túl bevezet végül a szerző » •Gyönyörűségek kertjébe*, a keresz­ténység irodalmi térhódításának küz­delmeibe. •Ez »z őrségváltás ideje, egy ezeréves birodalom és vattás vrtl­sága; természetes, hogy évtizedei alatt nem lehetett keresztény görög és latin stílust cs müelméletet te. reinteni, tehát természetes az is, hogy azok a kort nyitó héroszok­írók és tudósok, akik a keresztény­ség élharcosai voltak, A pogányság­tól kapták irodalmi műveltségüket Ez a műveltség túlélte a birodalmat s halhatatlan életét éppen a kercsz ténsvégnek köszönheti*. Ezzel a gondolattal s ennek fejte­getésével búcsúzik a mai olvasótól a­ókori irodalom nagyszerű ismerője ér hívatott terjesztője. És az olvasó saj­nálkozva teszi le a kis könyvet, amely 95 oldalon keresztül szólt hozzá a. öl-ori s mégis annyira mai problé­mákról, egy új Seneca közvetlen sza­vával és az örök aktuálilás: a műve­lődés-eszmény emberségesen -ember hangján. CSANY1 PIROSÉ* Állandó razzíázásokkal keresi a rendőrség a kerékpárlopások tetteseit (A Dél magyurország munka tár sdtól) A tél elmultával megnövekr dr'! kerékpárforgalommal egyulr jííleg ismét megszaporodott a kerek­párlopások száma. Néhány nap óta ismét több feljelentés érkezett á rendőrségre kerékpár ügy ben. üzle­tek elől, kapualjakból tűntek el őrizetlenül hagyott kerékpárok­amelyek után most erélyes nyomo­zást indított a reaidőrség. A bűn­ügyi osztály detektívjei állandó raz­zíázásokkal keresik a bicikiitolvajo­kat. Legutóbb szerdán délelőtt tar­tottak nagy kerékpár razziát a Mars­téren. Százötven személyt állítottak elő biciklistől a rendőrségre, de va­lamennyi biciklista igazolni tudta kerékpárjának eredetét. Ezeket e razziákat a jövőben sűrűn megis­métlik, mert remélik, hogy ezen a:' úton sikerül kézrekeríteni a kerék­pártolvajokat. Csütörtökön egyébként két, való' szinüleg régen lopott kerékpár ma­radványainak feltalálását jelentet­ték a rendőrségen. Cziics József Etelka-sor 20. szám alatt lakó 14 éves tanuló jelentette, bogy az Etelka-sori tóban halászás közbet egy „Merkúr" gyártmányú leszerelt női kerékpárt fogott ki. Görög Ist­ván kecskés telepi lakos pedig arról tett jelentést, bogy a Vám-téri tó vizében egy „Extra" gyártmányú kerékpárvázat talált. A rendőrség most azt próbálja megállapítani bogy kinek a tulajdonából és roikot lopták el ezeket a bicikliket. 1

Next

/
Thumbnails
Contents