Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-10 / 56. szám

Ifjúsági történet amit szerző társadalmi riportnak ercu 1Xi,rü*l>V'«' nuí/. éves a dolog, •ieso.i üreg barátom. Jobau voltam csatáddal, amelyik meg az apámról maradt rám. Az évjáratok lassankint kiegyenlítődnek; elébb bácsi valaki, akinek valamikor az apám volt uácsi, azian megcmbei esedünk s kedves batyummá, öregemmé változik, szinte hozzátartozunk a családjához. A gyerekek mindenesetre ott cseberednek fel a szemünk előtt, aggiegénységre száut lényünknek jol esik a családi otthon melege, afférokat igazgatunk el, a gyöngédségünket is kieiégitlicljük névnapokon, ünnepeken. Az idö impertinensüí szalad, igy leit Juci is egy-kettőre tizenötéves. Nem Jucinak hittak ugyan, de mellékes a neve. Szép gytrek volt, még szebb hajadonnak Ígérkezett, korán fejlett formában és temperamentumban egyaránt. Sosem érdekeilek ezek a fakadó bimbók, dc nem is láthattam henne mást, mint a jóbaráti ház gyerekét, aki néha ennivaló impertinenciával él vissza a helyzettel, hogy tegeződünk a születése óta. Mindig mászkáló, sokat séláiló, ember voltam, nem éppen az aszfaltért rajongó, a csendes, lombos külső utcák jobban vonzottak, egy ilyenen találkozom valamelyik délután Ju. zivaL Csakhogy nem volt egyedül, bajusztalan fiatal kamasz sugdosott neki kétségtelenül érdekességeket. — Juci, mondom neki a találkozásunkkor. egy szóra kérnélek. Pardon, — intek a kísérőjének. Lángvörös arccal lépett mellém. — Tudják otlhon. hogy hol jársz? — Hát... — Szóval nem tudják. Ismerik ezt a fiatal embert? Látom, hogy nem ismerik. Most búcsúzz el szépen tő!e. velem jössz haza. Valósággal vonaglott, ragfa a száját, de nem mert ellenkezni. — Hol ismerkedtetek meg? — Egy barátnőm utján. — Az utcán, persze. — Ahol alkalom van. — Fiam. úrilány nem csinál ilyesmit. az ismerkedéseket pedig csak az anyád segítségével bonyolíthatod le. — Most persze beárulsz! — nézctl ram dühösen. — Eszemben sincs, mit képzelsz rolnin? Azért váltoltalak le. hogy magam intézzem el a dolgot. De figyelmeztetlek hogy az ilyesmi nem járja. Te gyerek vagy. netn ismered az embereket. zavaros, rendetlen időket élünk, amikor a lelkiismeretnek van a legkisebb szava. Sose tudod, hol bukkansz belém. ígérd meg, hogv lőhbé hasonlót nem csinálsz. Morgott valamit durcásan, azert hazakísértem. — Bejössz? _ kérdezte egv kis aggodalommal. — Most nein érek rá. szervusz. — Kézit csókolom, sziszegte nyilván azzal a hátiérre!, hogy megadta nekem, a koromnak, a döfést. Határozottan nem volt szerencséje Jucinak, mert egy hél múlva a város násik végén bukkantam rá. Nem a régi gavallérral volt. hanem egv rosszhírű másikkal. Kélszer olyan idős volt, mint a lány. de a foglalkozása a csirkefoffás. Nem épn a tollas Taj tájé hói. A iány most nem várta me.g, hogy szólítsam, sietve elköszönt, ugv csatlakozott hozzám. — Egész véletlenül találkoztunk — \nvád küldőit erre a tájékra? — Templomban voltam. — Ve profanizátd az áhilalot! — Ha nem hiszed... Lángvörös volt. elkeseredetten rángatta a váltát — Xézdd. Juci. utálom a hazu?*á .!ot. hát bevallom. ho«v nem htezern Te Ígéretet teltél nfkem és megszegted V'-cn hagyhatlak olvan vészé'vbe robnnní, aminek el sem képzeled a su lyát — Elárulsz? MINDEN KOR MINOENKOR — Nem, dc becsületszavadat ke., adnod, hogy abban hagyod az inkoirekt csavargásokat. — Becsületszavamra abban hagyom — Akkor szent a béke. Határozottan peches gyerek volt Nem telik el három nap. mikor megírt idegennel látom kijönni egy apró külső cukrászdából. — Tcgcd kereslek. Juci, kiáltottam rá. Valamit súgott a gavallérjának, aki provokálóan állva maradt és a kardjára tette a kezét. Nem sokat törődtem vele, csak a revolveremet helyeztem át a nadrágzsetemből a ka b át zseb be. A lány jött mellettem szótlanul, látnivaló'volt, hogy sehogy sem érzi jól magát. Én se tettem neki szemrehányást, hiába itt minden, bár valamit keiíene csinálni! Akkoriban nagyon el voltam fog lalva, ritkábban kereshettem fe] a barátom hajlékát, de mikor egyszer találkozom Juci apjával, az valami szokatlan kurta sziszegéssel fogadja a köszöntésemet Találkozom az anyjával is, — még hidegebb. Mi ez? Sose szerettem a zavaros helyzeteket, mindig mindent tisztázok, elmentem hát a békés családi otthonba, fagyott arcok közé. — Nagyon leköteleznétek, ha megmondanátok, hogy mi bajotok velem? — Hagyjuk, mondta a mama reménytelen mozdulattal — Kinos, nem hittem volna rólad, — folytatta az apa. — Dehogy hagyjuk, dehogy kínos, törtem ki. becsületes egyenes választ kérek, hiszen valami gyanúval környeztek. Arra megindult a szó. — A Juci már nein gyerek.., — Voltaképpen még mindig az. ha nem is sokáig. — Előtted nőtt fel, jól esett látni, bogy kedves kis pajtásod — A legkedvesebb. — Hát kinos tudni, hogy már nem azt látod benne s hogy... nem is tudom magam helyesen kifejezni... — Hogy a nőt iái ja benne és molesztálja. _ vágta ki a mama elkeseredetten. Majd ledöJlem a csodálkozástól. — Én? Ki mondta ezt? — Hál a legiiletek sebb, Juci. Kegyetlenül győlrök voltak a percek. Mit csináljak? Bálerilsena a vizes lepedőt a kis bestiára, aki el akar a környezetükből távolítani? — Védekezhetnék, feleltem végül, ide hívhatnánk Jucit is, de nem teszem meg. Ha ti iiyen aljasságot tételeztek fel rólam, én kimaradok a házatokból, de fogadjátok meg a kérésemet, ne hagyjatok azt a gyereket egyedül kószálni a városban éppen azért, meri már nem gyerek. — A nevelése az én gondom, felelte nagyon bűvösen a mama. ...Sose voltam azóta náluk, fejezte be a barátom. Az utcán is hidegen köszöntjük egymást .futólagos ismerősökként. Juci azonban a tizenhatodik évét sem érte ei, mikor hirtelen férjhez kellett adni. Nem tudom, mi az. amit szülei nem bocsátanak meg nekem, de nagy okuk lehet rá. Juci ugyanis mostanában ment negyedszer férjhez s azt mesélik hozzáértők, bogv az égve* válőiiöreinek Ítéletei remekei a iogi irodalomnak. Egvik-másifenak döntvénvszerii értéke van. ö maga iegfeliebh harmincöt éves, tehát elölte még az élet. Én ma is nagv távgvnloffló vagyok s ngy jutott eszembe a dolog, hogy külső városrészekben sose találkoztam annyi csavargó síttrtőlánnyni. mint mostanában. Soha sv-.-senek elvedül. Szegény mamák- rag von el lehetnek foglalva, — mit Miden, én mivel! T T* ( A > IBAYER \ B J W ,V Budapesti szerelmespár öngyilkossága egyik szegedi szállodában A férfi tzivensxuria szerelmeséi és önmagát* azután leugrott az emeletről (A Délmagyarország munkatársától) Megdöbbentő kettős öngyilkosságot fedeztek fel vasárnap reggel az egyik szegedi szállodában. A nagyállomásnál, levő Európa-szállodában pár nappal ezelőtt egy fiatál pár szállt meg. Zlatyik Vilmos és felesége néven jelentették be magukat. Vasárnap reggel a férfi roozdu atlan testét a szálloda üdvarán találták meg elsőemeleti szobájuk alatt. Az eszméletlen Zlatyik Vilmos szíve fölött hatalmas szúrt seb tátongott. A szálloda személyzete behatolt a szobájukba, ahol a nő is eszméletlen állapotban feküdt íz ágyon, szíve fölött Ugyancsak szúrt sebbel, amelyből vastag csíkokba.i patakzott a vér. A szobában talált véres konyhakés an-a engedett kón-tkezteni, hogy gyilkosság, vagy öngyilkosság történt. A véres esetről nyomban értesítették a mentőket és a rendőrséget. A mentők a sebészeti klinikára szállították a még mindig eszméletlen állapotban levő férfit és nőt, a rendőrség pedig megkezdte a nyomó zást, A klinikai ágyon délutánra mindkét súlyosan sérült ember magához tért, annyira, hogy ki len© tett őket hallgatni. Zlatyik Vilmos 8i) éves budapesti gyárimunkás elmondotta, hogy 1942 januárjában ismerkedett meg a balatonkenesei OTT-szanatórinmban Szabó Tlona 39 éves gyárimunkásnővel. Miudkettejiiket gyomorfekéllyel operálták és ntókúrán voltak a sznnatóriiímban. A szanatóriumi tartózkodás ideje alatt szerelem fejlődött ki körtük és elhatározták', hogy ha elhagyják a szanatóriumot, összeházasodnak. Boldogan váltak el egymástól. hegy Budapesten majd isrrét találkoznak és nemsokára megesküsznek a legközelebbi találkozáskor azonban Szabó Tlona azzal lepte meg őt — mondotta jegyzőkönyvbe Zlatyik —, Kogy vadházastársa Farkas Béla. akivel már kihrtü éve élt. együtt, nem akar belegyezni a válásba és mindenkégwn akadályt gördít házasságuk elé. A szerelmesek ekkor elhatározták, hrgv Szegedre jönnek és itt öngyilkosságot köveinek el. Helyzetüket teljesen remény tel ennek látták, ez*rt. döntöttek az öngyilkosság melle ff Február 23 án érkeztek Szegedre és az Indóház-téri Európa-szál'ódában vettek ki szobát. Négy napig 'aktái- aj* Eurónyban és kéizültek az öngyilkosságra. Négy nap után eltávoztak a szállodából és Szebó Ilonának a Szllléri-snrwi levő nevelőanyjához költöztek. MárC ns 6-án visszatértek a szállodába és elhatározták, hogy mostmár végrehajtóik öngyilkossági tevőket. Vasárnap reggel fél 8 óra tájban Szabó Ilona ébredt fel először és vallomása szerint az előre elkészíteti éles, hegyes konyhakést, erős elszánással a szivébe döfte. Azonnal elvesztette eszméletét és nem tudja hogy mi történt ezután. Ezzel szemben Zlatyik úgy adta elő a dolgot, hogy ő szúrta, szíven alvó szerelmesét, aztán saját szilébe döfte a kést. Ezek a fán maradt még annyi ereje, hogy az ablakhoz vonszolta magát, kizárta az ablakszárnyakat és levetette magát ns i.dí arra. A rendőrség az öngyilkosok elsőemrle'i szobájában méregmaradványokat is talált egy papirosban, lehet, hogy mérget is vettek he. mielőtt szívenszúrták magukat Mindketten rendkívül súlyos állapotban a halállal vívódnak és sfinmi remény ninrs életben, maradásukhoz. A nő testébe az ötödik hatodik borde között hatolt be a kés. úgyhogy a szívcsúrsot is megsértette, a férfinek rfdig szívét és tüdejét járta át a kés. A tragikus öngyilkossági esetről a rendőrség értesítette Zlatyik Vilmos és Szabó Ilona hozzátartozott. Belgrádból jelentik Belgrád, március 10. Nédics Milán szerb miniszterelnök vasárnapi rádióbeszédében utalt arra, bogy Szerbiabún ujabb tavaszi felkelési szerveznek s miután ez tudomására jutott, uviz a szerb népet attól, hogy öngyilkossá legyen. — Tlikos erők újból igyekeznek aláásni az ország hckéj,í,t cs rendjet — mondotta —, mindenütt arra törekszenek, hogy megássák a szerb nép sírját. Mindent elkövetnek, hogy öngyilkosságba kergessék a népet. London ás Moszkva kívánsága ez. Moszkva és London fizetett ügynökei, akik enibervérrel és emberhússal kereskednek. azt ajánlják, hogy ne műveljétek meg földjeiteket. Azt akarják, hogy a szerb nép megsemmisüljön és Szerbia eltűnjön Európa térképéről. Nédics miniszterelnök a továbbiakban megrázó színekkel vázolta Szerbia és a szerb nép várható pusztulását, hogy ha továbbra is az ellenség hangjára figyelnek és gonosz bujtoguHKut hallgatják meg.