Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-21 / 66. szám

DELHI AUYARORSfcAG Szambat. 1912 m A r e i u a 21. Izgalmas haisza után elfogták a „kerékpárok rémét" (A Délniaggarország munkatár­sától) A7. utóbbi időben téméf el­• znporodlnk Szegetten n kerékpár­lopások. S/iimos feljelentés érke­zett a rendőrségre, a rendőr és de­taktíveknck azonban sokáig nem si­került nyomára akadni a tolvajnak. Március 17-én a Feketesas-uteában Kardos István detektív arra lett. figyelmes, hogy "egy fiatalember n Lovas-vendéglő előtt. felpattan egy falhoztámasztott biciklire. Tör­ténetesen a detektív ?s kerékpáron iilf és ntánn eredt a gvanns bicik­lisiának. Amikor nz észrevette, hogy követik, nyomni kezdte a pe­dált és el akart ffinni a detektív szeme elől. A detektív azonban min­denütt nyomon követte és valósá­gos hajsza fejlődött ki. Végül a Mars-téren Kardos detektív utóiér­te a fiatalembert. Az igazoltatásnál kiderült, hogy a Lovas-vendéglő elöl elhozott kerékpár nem az 8 tulajdona, éppen el akarta lopni, amikor a detektív megpillantotta. A (ettonért kerókpfirtolvnjt, Miklós Sá'/lor 37 éves Lengyel-utca szám alatt lakó Pipás/segédet a rte­tektív n rendőrségre kísérte, ahol afelől faggatta, hogy nem köve­tette el több kerékpárlopást. Miklós eleinte tagadott, később azonban be­vallotta, hogy összesen kilenc ke­rékjyirt lopott el a közelmúltban a város különböző pontjairól. A ke­rékpárokat szétszedte és alkatré­szenként értékesítette. Miklóst vallomásának jegyző­könyvbe foglalása ntán letartóztat­ták ós átadják az ügyészségnek. Büntetéstől való félelmében felakasztotta ma£át az orgazda férje (A fíélmag.uar ország munkatár­sától) Ürmös József 23 éves szegedi napszámost lopás büntette miatt vonta felelősségre pénteken dél­előtt a törvényszéken dr. Molnár István tanácselnök, büntető egyes­bíró. Ürmös tavaly áprilisban be­mászott Bárkányi János gazdálko­dó udvarára és ellopott 5 tyúkot. Kisteleken álkulccsal behatolt Pop­per Vilmos kereskedő raktárába és ellopott egy permetező csövet. 2 zsák káposztát. 4 zsák műtrágyát­Fbbon a lopásban Zrlei János se­gitkezelt neki. Később Ugyaninnen egy hízott libát vitt el . és eladta Tóth Mvánnénnk. % Ürmös mp'lett a pénteki tárgya­láson ott ült Zrlei és Tóth Istvánné is. aki ellen orgazdaság miatt emelt vádat nz ügyészség. Vádat emelt az ügyészség Tóth István ellen ls. T'óth azonban nem jelent meg. A biró kérdésére Tóthné elmondolta, bogy férje a büntetéstől való félel­mében felakasztotta magát. A törvényszék Ürmös Józsefet >pás büntette miatt 4 hónapi fog­házra, Teleit 8 napi fogházra, Tóth­riét pedig 3 hónapi fogházra ítélte, utóbbi büntetését azonban felfiig­ges-útetto. A má-slk két ítélat jog­tv fa. isurgüs (ényHap ^."Simonvi „gyors" IOM k zéchenvi-tér 8., Korzó Mozival szemben. 84"> Tréfák — hivatalokkal Mtlclénk az a mende-moiiila járja, hogy aki a hatósággal összeütközésbe kerül, vagy pláne lőcsöt akaszt vele. az a pokolba jut. Az ijedősebb tanyai gyereket a végrehajtóval riogatjuk, aki rögvest nicgmuximálja, ha nem fogad szót az édesanyjának. Respek­tálják is nálunk a halóságokat, meg a hatósági személyeket ugy, hogy sok­szor rossz nézni. Amig élt, volt nálunk egy kalefak­tor fiskális, aki nem vette komolyan a hivatalokról terjengő mende-mondá­kat és nem valami sokba vette a híva. talos urakat. Még magánál is lejcbli valónak tartolta őket, pedig a fiská­lissánot sem becsülte tul sokra. Egy­szerű, szegény paraszti sorból, aoát­lan-anyátlanul vergődött fel hozzá, ami lett: jónevtí, keresett ügyvéddé. Még képviselőjelölt is volt egyszer. Kiég alkalma volt belelátni az urak dolgába és kiismerte a hivatalos ap­parátust s talán ezért nem volt vala­mi jó véleménnyel felőle. E-z az em­ber nagy örömét lelte benne, ha né­hanapján csíphetett egyel a hatóságok érzékeny bőrén. Alkalom erre bőven adódott. Ott van mindjárt a konskribálás. (Melles­leg jegyzem meg, hogy ma már alig hallani ezt a szót. Egy-két tanyai ma­gyar még tud róla, dc a városi fülek­nek már idegen. Adóösszeirást emle­getnek. holott nem is az adót írják össze a konskribálók. hanem az adó­kivetés alapjául szolgáló vagyontár­gyakat.) Fene sok rovata van az adó bevallási ívnek. Becsületesen be kei! vallani, hány felesége, gyereke, lova­szamara, tyúkja, macskája van az adóalanynak. Van egy rovaln az ív­nek. amelyik az iráni érdeklődik, hogy van-e knlvája a bevallónak? A mi fiskálisunk mint Írástudó em. ber, maga töltötte ki a bevallási iv adatait. Amikor a kutya-rovathoz ért, nagyot nézett. — Mi a szösz, még ez is? — Hor­kant föl. — S mert nem tartott ku­tyát, beirta. hogy kutya: nincs. De valami ott motoszkált benne, nogy ez a válasz nem elegendő. Azért oda­biggyesztette még: Igy tehát én is azt a nótát dalolgatom, bogy Akinek nincs kutyája Maga ugat este... Az adóhivatalban nagyot néztek, amikor a bevallási iv az urak kezelte került. — Hát ez meg már mi? — kérdezgettek egymástól. Gúnyolódás, szólt az egyik. A hivatali tekintély' megsértése, mondotta a másik és át­adták az »ügvot« a hivatulfoiuiknck. Az adóügyi tanácsos rohant vele a polgármesterhez. Hivatták az ügyészt, hogy mit csináljanak a tréfálkozó fis­kálissal? — Semmit, — moudolta az ügyész. Jó, rendes ember az, csak né­ha elcsúszik a szája. Mondjátok nug neki a kaszinóban, hogy máskor ne csináljon ilyen tréfát. Es ha mái ugat. tréfáljátok meg ti is és vessetek ki ra — kutyaadót. Hogy aztán vctetlck-e ki reá kn­tyaadól, azt nem tudom, de a nagy lármával induló ügy befejeződött. A» élet azonban nem áll meg egy ügy befejezésével, hanem halad tovább. A ini fiskálisunk is kapott egy árvaszé­ki végzést, amelyben ügyfelét egy a napnál is világosabb és a kétszer ket­tő négynél is igazabb ügyben elutasí­totta a hatóság Az ügyvéd toporzé­kolt, öklével az asztalt verte dühé­ben. — Ez már disznóság! Ezt nem le­het lenyelni! Ezt meg kell fellebbez­ni! üljön az írógéphez, kisasszony — adta ki az utasítást — és írja: Tekintetes igazán Árvaszék! És két oldalon keresztül dőlt be­lőle az érvek tömege, amellyel a ha­tározat megváltoztatását kérte. Az árvaszéki ülnök majdnem só­bálvánnyá vált, amikor a fellebbr/é­a kezébe került. Rohant a polgármes­terhez és magából kikelve ecsetelte az. árvaszék tekintélyén ejtett hallat­lan sérelmet. — Ez az ügyvéd megrögzött go­nosz ember — mondotta —, aki min­den hivatallal packázni mer. A múlt­kor az adóhivatallal, most meg az árvaszékkel! Ezt nem lehet törni! Ké­rem polgármester urat, szerezzen elég­tételt! — prüszkölt a felpaprikázott ülnök. — No majd elintézem nyugtatta meg a polgármester az önérzetes em­bert. — A fellebbezést pedig ne in­tézzetek el addig, amig az eléglétei! meg nem kapjuk. A polgármester nagy levelet irt az ügyvédi kamarának, amelyben be­panaszolta az ügyvédet immár két­rendbeli hivatali tekintélyrombolá­sért. A kamara — mit tehetett mást — husz pengő birsággal sújtotta a fiskális urat. — Csak husz pengő? — legyintett az ügyvéd. Sajnálom, hogy nem öt­ven pengő árát mondtam oda nekik, mert lett volna miért. — Az egész vá ros pedig jót mulatott a megbírsá­golt csinytcvésén. De ugy van nz. hogy ha az emt.er egyszer belekóstolt a szurka-piszkálá­sokba. nehezen tud felhagyni velők. A mi ügyvedünknek is szinte kapóra jótt, hogy adóját túlságosan felemel­lek és jogorvoslatért az adófelszólam­lási bizottság előtt kellett megjelen­nie. A szóbeli tárgyaláson ingerülten adta fel a kérdést ügyvédünk az elő­adónak: — Ha szabad tudnom, miből álla­pította meg az előadó ur jövedelmem nagyfokú emelkedését? — Iiitcltérdemlö bevallás Inján csak ugy gondolomra állapítottam meg, — válaszolt a finánc. — Igen! Csak ugy gondolomra! — ismételgette a fiskális az előadó sza­vait. De látszott rajta, hogy valamin töri a fejét. — Ha olyan jól tud gon­dolomra megállapítani — fordult" az előadó felé —, meg tudná-e állapítani, hogy hány szál... van a... Mert azt is szeretném tudni. Erre aztán kitöt a botrány és az elnök szigorú rendreutasitása fejezte be a tárgyalást. Azt mondanom is fe­lesleges, hogy a fiskális ur adóját nem szállították le, ellenben a kama­ra hatósági személy durva megsérté­séért kétszáz pengő bírsággal bün­tette meg a kissé szabadszájti ügyvé­det. A rendbírságot hozó levélben azonban ott volt a kamara elnökének külön levele is, amelyben szép sza­vakkal igyekezett meggyőzni embe­rünket, hogy nincs annak a folytonos ujjhuzásnak és sértegetésnek semmi teteje, ö mint jóbaiát kéri a jóba rá­tol. bogy a jövőben próbáljon udva­riasabb hangon érintkezni a hatósá­gokkal. Ügyvedünk nevelve mutogatta a levelet barátai körében. —• Jól van. Engedek a kérésnek és nehezen bár, de megpróbálok ezután udvariasabb hangot használni inon. dc.tta. — Egv hónap sem telt el a megbékélés óta, amikor mint városi képviserŐ valami índilvánjft adott W Írásban a polgármesterhez. A kisérő levélben ké.rtc indítványának a köz­gyűlés elé való terjesztését. Levelét e szavakkal zárta be: Polgármester urnák pedig szives üdvözletét küldi és kezeit csókolja X. Y. ügyvéd, városi képviselő. Erre aztán senki sem mondhatta, hogy udvariatlan, vagy sértő bangu. A kamarai bírságot azonban talán még ma is fizetné a fiskális ur, ha meg nem halt volna. Diósszilágvi Sámiirl Az ízletes la jonatán alma 1 kg. p 2,80 la london pepin . . . 1 kg. p 2.80 és még sokféle olcsó alma kapható Bodfi lőszer- ÉS öyílmö.csüziei ür6f Aj)p0Byi A magyar szegénység gondjai a miniszterelnöki székben Az a hatalmas beszéd, amelye* Kállay Miklós miniszterelnök a képviselőház, majd a felsőház csü­törtöki ülésén mondott, az egész or­szág közvéleményének feszült fi­gyelme közben hangzott el. Azok i% bejelentések, amelyeket a miniszter­elnök tett és azok a problémák, amelyeknek megoldását kilátásba helyezte, arról győzték meg az or­szág népét, hogy Kállay Miklóssal határozott vonalvezetésű, klváld államférfi kerül a miniszterelnöki székbe. A miniszterelnök megje­gyezte, hogy nem ad teljes progra­mot, mert mint mondotta, ezt már a mult kormány bemutatkozásakor megtették, ö pedig az elözö kor­mány minisztereit átvette és tulaj­donképpen ezek munkáját folytatja. Miniszterelnöki tevékenységének súlypontját három pontban foglalta össze: 1. Mindent a hadrakelt had­seregért, 3. A nemzetiségi kérdés­ben megértő bánásmódot kelt tann­sitani, 3. Az ellátási kérdést meg­felelő módon rendezni kell. Beszé­dének legmegragadóbb része még az volt. amelyben a magyar sze­génység sorsáról beszélt. Beszéde, végén szinte végkövetkeztetésként hangoztatta, bogy a miniszterelnöki székbe magával hozta a magyar szegénység gondjait. Ezek­nek a gondoknak vállalásából a ma­gyar szegénység, az egész magyar nemzet ugy látja, hogy Kállay mi­niszterelnök gondoskodása elosz­latja majd ezeket a gondokat, vagy legalább is enyhíti azokat, éppen ezért a csütörtöki bemutatkozó be­széd után a nemzet nagy bizalom­mal tekint miniszterelnökére és ren­dületlenül hisz ezeknek a gondok­nak elmultában. Szeged sz. kir. város közellátási hivatala 616—912. k é. szám Hirdetmény A m kir. Közellátásügyi Miniszté­rium 605790—941. sz a. kelt körrende­lete alapján felhívom a cukor kis- és nagykereskedőket, hogv kanriiszeukor. készleteiket ipari célra leendő felhasz­nálás végett f évi március 31-ig a cu­kor- és konzervipari anyaggazdálko­dási szakbizottságnak (Budapest. II.. Fő-ulea 90b.) jelentsék he. Az átvételt árat annakidején a m. kir. pénzügy mi­niszter ur fogja megállapítani. Szeged, 1912. március 20. Polgármester. Mély fájdalommal tudat­juk, hogy nagyon szeretett Édesapánk és Nagyapánk, Mültor Mór nviig. m. kir. büntetőintézeti iguzgató hosszas szenvedés után 83 éves korában elhunyt. Teme­tése e hó 22-én d e. fél 11 órakor lesz a zsidó temető ci n t e r iné h ő I. Gyászolják: gyermekei, unokái és vejei. Részvé! látogatások mellőzé­sét kérjük. 186 , .' T .SL ,FV V ' - ©V- .•_.'. • •

Next

/
Thumbnails
Contents