Délmagyarország, 1942. március (18. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-20 / 65. szám

6

T)ÉLMAGY> ROR SZA G Péntek, 1942^ máreins 20. Színészek i A színész mindig játszik, csak az a baj, bogy világos, nappal akárhányszor sokkal jobban® mint este a színpadon. Pedig ott 'kellene megmulatnia, hogy mit tud. Kivétel nincs. Láttam már a legnagyobbakat is, mindegyik életében elérkezik a pillanat, amikor érzi a szerepet és csodák csodájára sugo nélkül eljátsza. Makó Lajos társulata meg Máramarosszigeten játszott, olt készítettek elő a szegedi szezont, mikor valami zavar támadt a katonazenekar körül. Azt hiszem, manőverre vitték, ie az a vesaely fenyegetett, hogy szinhazuyitásig nem érkeznek haza a muzsikusok. Makó akkor kétségbeesett expresszfav-elet irt Lázár polfjőrmesternek, körülbelül ezekkel a s/avakkal: — 11a nagyságod szivén viseli Szeged kulturajat és jó birnevét, azonnal felutazik a bonvédelmi miniszterhez és ncra hagyja addig békén, amig vissza nem vezényli bzegedre a zenekart. Mar nem emlékszünk rá, rohant-e Lázár polgármester a honvédelmi miuiszterhez, vagy eliazsálta a dolgot, — ha azonban néha gáncs éri Szeged jó hírnevét, bizonyára itt keresendő az alap-ok. . Minden mellékes és alárendelt j szerepű a szinész szemében az ő mestersége mellett. Sok évtizedes tapasztalatom és bőséges anyagom van erről, ismertem a vidék minden figuráját. Szó sincs róla, voltak páratlan művészi nrvón álló színtársulatok, nagyvonalú igazgatók, de ismertem olyant is — főleg a Dunán túl működött egy dísznókupeo külsejű sötét alak —, aki Virágvasárnap előtt egy táskára való fotográfiával vizitelte végig a szinügyi bizottság tagjait. — Melyiket parancsolja, hogy szerződtessem? A szerződéseket ugyanis akkoriban Virágvasárnap kötötték a pesti szinészbörzén. Aki nem látta az ott összezsúfolódott művészi tömeget, ötven éves kacér naivákat szájcsucsoritva, tajtékpipás, csizmás Rómeókat, inirnár szemérmetes, felszalagozott matrónákat, — az nem látott semmit és fogalma sincs a hajdani vidéki színészetről. Mert itt egy.tömegben kap. ta az egészet. Utolsó mohikánjaik a Newyorkkávéház emeleti részében találhatók. A női tábor azonban csak karácsony előtt jelenik meg a >Kövesi-várban« a hagyományos ozsonnán, a szeretet,csomagokért. Mennyi egykori híresség, mennyi regény, a dicsőségük felsorolásának se vége, se hossza. Legnagyobb bánatuk, hogy ilyenkor nem hozhatják magukkal szeretett állatjaikat Mert mindegyiknek van kutyája, vagy macskája, annak a jóvoltáért élnek. (P. N. egykori hires primadonna például nyolc macskát lart kegyeiben.) Vonz valami 'hozzájuk, szeretem őket látni, bár önkéntelenül tör kl belőlem a szomorúság: — De cudarul megvénülhettem én is. Minden idők legbájosabb drámai szendéjét kérdeztem meg egyszer, aki hordárra bizta a nagy fehér kutyáját, mig ő a kávéházban tartózkodott — Művésznő, hisz a lélekvándorlásban? — Dehogy biszek— Már pedig az az érzésem, hogy n hordár R. U.-t tartja odakünn pórázon. Csak a szeme maradt szép, azt rám meresztette. — Milven tréfa ez? — Komoly dolog, nem tréfa. Emlékszem még, mikor negyven egynéhány év e.lőlt B. B. azt hajtogatta, Hogy szívesen lenne magáért juhászkutya. Az a vizióm, hogy most beteljesedett * vágya s maga is . ezért ragaszkodik ngy a komondorhoz. A legyezőjével negédesen a kezemre ütött. Még mindig legyezőt hord magával. Ja igaz, a szinész, meg a viiág többi része... Almássy Endrének olyan volt a szerződése, hogy minden évben egy diszletet kellett festetnie a városnak Nem tudom, mi a mai szokás, körülbelül másfél évtizede nem járok színházba. I.ehetségcs, hogy egyesek nem tartanak ezért kulturlénvnek, viszont nekem is lehet elképzelésem a kuli uráról. Egv ilyen kötelező diszlct körül véleménykülönbség támadt Almás^v és a tanács közölt. Hétfői napon keilett a kérdésnek eldőlnie a tanácsülésen, de Almássyt akkor Budanesthez kötötte valami fontos ügye. Kedden együtt ültünk a Newyorkban, mikor felérkezik Hídvégi Ernő, a főrendezője és referál az eseményekről. — Mi van a díszlettel ? — kapja ki Almássy a szót llidvógi szájából. — Biz azt meg kell festetned, igy határoztak. Almássy elnémul, aztán szinte hörög a hangja. — Borzasztó! És mit szól ehhez a váios közvéleménye? Hídvégi Bligny herceg hideg fölényével felelte. — Hogy mit? Az egész város fel van háborodva. Akkor már ott állt a közelünkben néhány, emeletről való, veterán. — Szörnyűség! — hebegték egymásra nézve és sápadt volt az arcuk, hogy ilyesmi is megtörténhetik. JW Egy év alatt negyvennel csökkent a szegedi ügyvédi kamara tagjainak száma 37 ügyvéd bírói pályára lépett — Hússzal csökkent az ügyvédjelöltek száma (A DclmagyarOrszág munkatársától) A szegedi ügyvédi kamara most küldte szét közgyűlési meghívóit, a kamara ugyanis a közeljövőben két közgyűlést tart, az elsőn megválasztják az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézett közgyűlésre kiküldendő ü delegátust, majd megtartják az évi rendes közgyűlést. A gyakorlatban voltaképpen egy közgyűlésre gyűlnek össze az ügyvédek, mert mindkettőt március 25-én délelőttre, illetve határozatképtelenség esetére április másodikára hivták össze, mivel az utazás elég körülményes és a vidéki ügyvédek csak körülményesen tudnak Szegedre érkezni, valószínű, hogy a közgyűlést április 2-án tartják meg. Az évi rendes közgyűlés napirendjén szerepel a szokásos előirányzatokon kívül a tagdijak megállapítása, a kamara ügyrendjében az igazságügymfniszter által kivánt ügyrendi módosítások megtárgyalása, ezenkívül a kamara évi működéséről szóló terjdelmes jelentés. Ez a jelentés több érdekes és feltűnő adatot tár a nyilvánosság elé. A jelentés foglalkozik az ügyvédi kar problémáival, elsőhelyen emlékezik meg a Bácska visszatéréséről, a bácskai ügyvédek husz éves kitartásáról és töretlen magyar hitéről, rámutat arra, hogv a szegedi kamara igyekezett a viszonyok szabta nehézségek ellenére segítségül szolgálni az újvidéki kamarának a magyar ügyvédi autonómiák szellemében való felépítésénél. Hódolattal emlékezik meg a jelenlés kormányzó urunk országgvarapitó országlásáról, majd hangsúlyozza, hogy >a kar tagjai sorából el kell távolítani azokat, akik a hivatásbeli feladatok teljesítésében a magyar ügyvédi kar hagyományait és a magyar ügwédségnek emelkedett szelleméből folyó tekintélyét veszélyeztetik*. Rámutat a jelentés arra, hogy az elmúlt év az egyes ügyvédek helyzetére súlyosan hatott, mert a készletgazdálkodás következtében a javak cseréje csak korlátozottan és az állami szerveken keresztül történt és igy a gazdasági élet forgalmából a kötelmi jogi ügyek jórészt elmaradlak, ezeknek kárpótlására aligha lehet számottevőnek jelentei például az árdrágitási ügyek jelentkezését a büntetőjog területén. A jelentés kéri a továbbiakban a hadbavonult ügyvédek további támogatását és pedig nemcsak adóelcngedéssekkel. hanem a hadbavonult ügyvédek feleségének és gyermekeinek segélyezését is. Rámutat a jelenlés arra, hogy fontos volna a szegedi Ítélőtábla ősi területének a csonka táblához való vl«zszatcrcsc. a szegcdi táilának a viszszatért Délvidékre való kiterjesztésére. Igen érdekesek a jelentésnek azok a7 adata, amelyek az ügyvédi kar létszámának folyamatos és állandóan tartó csökkenéséről számoj be. Az elmúlt évben a kamara ügyvédi létszáma 456-ról 417-re apadt. A csökkenés oka az, hogy a kamarából 37 ügyvéd tag közpályára, leginkább bírói pályára távozott. Hasonlóan tovább tartott az ügyvédjelöltek számának csökkenése, az ügyvédjelöltek közül közületi, illetve bírói pálvára 14-en távoztak, ugy, hogy az ügyvédjelöltek száma 103-ról 82-re csökkent az elmúlt évben. Közli a jelentés a kilépett ügyvédek és jelöltek névsorát is, amelyből megállapítható, hogy a jelzett arányban a szegedi ügyvédek közül számosan cserélték fel az iigvvédi szabad pályát járásbirói árvaszéki elnöki, járásbirósági jegyzői, törvényszéki titkári, ügysézségi alelnöki. törvényszéki tanácselnöki állásokkal. Battonyai árdrágítók a törvényszék előtt (A Délmagyarország munkatársától) Érdekes árdrágitási ügyet tárgvalt csütörtökön a szegedi törvényszék N ovák-tanácsa. Battonyai cipészek és cipőkereskedők az ügy vádlottai, akik az ügyészség vádirata szerint pótanvagokkal készített lábbeliket drágítottak. Ordódi György 36 éves battonyai cipész, Kovács János 32 éves j cipész, Soós Imre 43 éves bőrkeres. kedő. Sztanoj T.ászió 19 éves cipő' kereskedő, Polányi Jánosné 41 éves budapesti bőrkereskedő ellen árdrágító visszaélés büntette miatt emelt vádat az ügyészség. A vádirat szerint Ordódi és Kovács 1941 tavaszán, nz általuk pólanvagok felhasználásával készített cipőket és sz.andoletteket a méltányos hasznot magában foglaló 12 pengő 73 fillér és 13 pengő 08 filléres ár helyett 15 pengő .50 fillérért, illetve 17 pengő 50 fillérért adták Sztanoj László kereskedőnek, aki 20—22 pengőért adta tovább vevőinek. Soós Imre bőrkereskedő a beragasztó vászon méterét 3 pengő 80 fillér helyett 4 pengő 50-ért árusította, a szürke beragnszló vászonért pedig 3 pengő 08 fillér helyett 4 pengő 70 fillért kért. i Soós a diplon-ruganvt is megdrágitoti ta. amennyiben az előirt 8 pengő 70 | fillér helyett 10 pengőt kért érte, a ! szeghegynek 9(5 fillérről 1 pengő 06 fillérre, a prinia külföldi krokó bőr kvadrátfának 3 pengő 24 fillérről 3 pengő 54 fillérre, a szürke köppernek ' pedig 2 pengő 05 fillérről 2 Dengő 15 fillérre csapta TW ar HTflT mélerenSfBfJ Polányiné ugy került a vádlottak közé, hogy bőrhulladékot adott el Kovács Jánosnak Battonyára 86 filléres kilónkinti ár helyett 97 fillérért,) majd egy másik fajta hulladékot > pengő 10 fillér helyett 2 pengő 90 fillérért. Ez utóbbi eselnek az az éidekessége, hogy a bőrhulladék ára Dincs rendeletileg maximálva, mégis az ügyészség árdrágítás cimén adott ki vádiratot Polányiné ellen és a tőle vásárló Kovács ellen is, mert olyan árat számítottak fel közszükségleti cikkért, amely méltányos meghaladó nyereséget foglal magában. r A csütörtöki főtárgyaláson a vád® lottak tagadiák az árdrágítás vádiát és azzal védekeztek, hogy jobb anyagot adtak, mint aminek az ára alapján ellenük az eljárást megindították. Róka Gyula bőrkereskedő, törvényszéki szakértő kihallgatása után ai törvényszék bizonyitáskiegészitést rendelt el annak megállapítására, hosy milyen minőségű anyagok voltak azok, amelyeket a vád alá helvezetl cipészeit és kereskedők felhasználtak, illetve forgalombahoztak és a bizonvilá-i anyag előterjesztéséig a tárgyalást elnapolta. Lakóházak légoltalmi felszerelésén qá eiienorzese A honvédelmi miniszter 1U7.5M eln. 35. 1042. 11. M. sz. alatt a lakóhaz légoltalmi felszerelések, eszközök es anyagok beszerzésének ellenőrzését elrendelte. Az ellenőrzést a Légoltalmi Liga szakközegei, oklatoi végzik, akik igazolvánnyal cs vörös szinü, Légó felírással es a liga szines címerével díszített fehér karszailaggal vannak ellátva. A város polgármestere ismételten felhívja a háztulajdonosokat, megbízottaikat, házfelügyelőket és a házörségparancsnokokat hogy közülük valaki állandóan tartózkodjék otthon és az ellenőröknek a szükséges felvilágosításokat adják meg. Ha az ellenőr nz első alkalommal a háztulajdonos vagy megbízottja távolléte miatt az ellenőrzést megtartani nem tudná, egy időpontot jelöl meg, amikor másodszor jelenik meg. Ha ezen alkalommal az ellenőrzést teljesíteni nem tudja, olyannak tekinti, mint ahol a rendelkezésnek nem tettek eleget és a kihágási eljárást meg fogják indítani. A felszerelések beszerzéséről és el. helyezéséről a háztulajdonos köteles gondoskodni. Padláson kizárólag a padlástér tűzvédelmi felszerelést: víztartó edényt, homokot, lapátokat, vödröket, mig a többi felszerelési tárgyakat az óvóhelyen, a riadógyülekező helyen, vagv bármely más, tárolásra alkalmas helyiségben, de nem a padláson és ami a fő, egy helyen kell tárolni. A háztulajdonos vagy megbízottja köteles minden felszerelést készséggel megmutatni az ellenőrnek, mert csak neki lehet hátrányos, ha esetleg meglevő tárgyat is hiányzónak vesznek fel. A házőrségparancsnok köteles a felszereléseket és eszközöket, felszereléseket és berendezési tárgvakat csakis a honi légvédelmi készültség elrendelésekor, továbbá légoltalmi gyakorlatok alkalmával és kiképzés céljából, továbbá tűzvész vagy más elemi csapások esetén szabad használatba venni. A padlástér tűzvédelmi felszereléséhez tartozó viztarló edényeket március 15-től november 1-ig és a honi légvédelmi készültség ideje alatt vízzel megtöltve kell tartani. Aki a honvédelmi miniszteri rendeletben előirt kötelezettségének nem tesz eleget, az előirt felszereléseket nem szerzi he. kihágást követ el rá 2 hónapig terjedő fogházzal bűnteleadű^