Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-11 / 33. szám

DBDMAGYAR0R5ZAB Szerda, 1942. február 11. IHdám sawlc Készül bejönni a patikáiba a magyar. Már az utcán tisztességtudoan leemeli kalapját és a szokásos /Dicsértessék* koszöntés mellett átadja a /receftet*, amit a doktor ur irt. Leül éa türelmesen várja inig gyógyszere elkészül. Érdeklődéssel nézeget jobbra is, balra is, gyönyörködik a latin felírású, sok, cifra edényzetben. Feltekint és meglátja az állványokon Ihelyczctt niitbologiai alakokat. A többiek között feltűnik neki Aesculap mellszobra is. Kissé megköszörülve torkát, megszólal, illedelmesen: — Fatikáros ur — mondja, mán ne haragudjon érte, de megkerdözöm — és ujjával Aescutap mellszobrára mutat — Hová lőtt ez a legénye? Bízón kár vöt ezt elereszteni, mert szörnyen tisztösségös, nópszörü ember vöt. . . • Készült a kúp. Már nagy balmai volt a dolgozó asztalon, de még mín<lig gyúrták éa formázták a többieket is. Ekkor jött be a patika hűséges, mindennapi látogatója, a Jókedélyö ügyvéd barát. Összecsapja kezeit, látva a nagy tömegben felhalmozott gyógyszereket és résztvevőén jegyzi •reg, hogy milyen súlyos beteg lehet az, akinek ilyen rengeteg kúpra van szüksége. Megnyugtatom, hogy ez nem egy beteg részére készült, hanem raktárra, vagyis előre, mire a fiskális ur, paragrafus, görbe észjárásával megteszi humoros • megjegyzését, mondván: furcsa eset, nagyon furcsa, valamit előre készilenek — azntáe hátai használják, e Kegyetlen hideg éjszaka veit. Szól « patika csengője. Szolgálat van. Ai első csengöszóra nem mozdulok, mert herett szokás, egy kis tréfacsinálás kedvéért a villanycsengő gombiát megnyomni és azután tovább haladni. Az ügy komolyodik, a csengő újból megszólal. Épp hármat harangoznak a városháza tornyában. Nincs mit renni, kibújni a meleg ágyból és lemenni a patikába. Kinyitom a roltó kis ablakát, ott áll egy magyar, jó meleg báránybőr sapkájában. Csak az arcát látom. Megkér, ne haragudjak, hogy ilyen időtájban háborít, de, amint mondja olyan borzasztó beteg az asszony, nem hiszi, hegy megéri a reggelt Egy aspirint kér. Lehet bácsika — mondom — 74 fillért fizet érte. — Nem lehet az uram — válaszolja —, mert tennap délután csak 24-et fizettem érte, 3 órakor, hajnalban, a közegészségügy magasztos szolgálatában, illik egy kis magyarázó felvilágosítással is szolgálni és érthetővé tenni, hogy éjiéi Sű fillér pótdijat is kell fizetni. — Mán akkor patikáros «r — mondja —, inkább bevárom a reggelt — Illendően elköszön és amint, aki a legjobban elvégezte dolgát, haza ballagott • Meghalt városunkban egy állatorvos. Röviddel ezután letelepedett egy gyermekorvos. A postahivataltól telefont kért. Megkapta az elhunyt állatorvos megszűnt telefonszámát. Per. sze a telefonkönyvben még jóidéig szerepelt az állatorvos neve és telefonszáma. Megbetegedett a tehén, sürgős szükség volt az állatorvosra. Gazduram Simont a szomszédos füszeresboltba, megmondta az állatorvos nevét és kérte, hogy a telefonon hívják ki, azzal, hogv minél sürgősebben jöjjön ki. Az orvos ur épp nem volt otthon, felvették a hirást a pontos lakcimmcl. Amikor a gyermekorvos hazaérkezett, átadták a feljegyzést. Kocsit hoeatott és kiment a Somogyifelepre, az adott cinsra Gazduram már türelmetlenül varét a kapuban/Megérkezve az orvos, megkérdezte, jó helyen jár-e, itt van-e a beteg? Megnyugtató választ kapott, bogy bizony itt van, mégpedig súlyos állapotban. Bevezette az orvost, de nem a lakásba, hanem mélyen be az udvarba, egy féltetös házikóba az istállóba, megmutatta a Riskát, hogy ez a beteg. Persze en nek során kiderült a kellemetlen tévedés, a doktor ur — látva a gazda jóhiszeműségét — mit tehetett egyebet: mosolygott és egyben bosszankodott is. * Nem akarok plágium vádjába esni, azért előrebocsájtom, nem tudom megjclcut-e már nyomtatásban, az bizonyos, hogy én is csak hallottam, dc akárhogy is volt, kár lenne c vidám sorokból kihagyni. .Egy előkelő ur betért egy fővárosi gyógyszertárba és valami jó hashajtót kért. A hashajtók egész sorozatát vonultatta fel. mondván, hogy cekct már mind hasz r.álta, de eredménytelenül, valami jobbat kér, — valami ujabbszerüt. A patikus elővett egv kis pálinkáspoharat és egy üvegecskét, barna folyadékkal. Megkérdezte a panaszkodó ur lakását, házszámát, érdeklődött még aziránt is, bogy hanyadik cmeleten lakik, sőt még azt Is, hogy a lép csőháztól milyen távolságra esik a lakása. Szóval pontos helyszíni adatokat vett fel és ezek szerint készítette el a mixtumot. A beteg nagy megnyng. vással és bizalommal itta meg a csodaszert. A gyógyszerész csak azt kérte, hogy másnap jöjjön el, beszámolni a hatásról. —• Az illető ur pontosan meg is jelent. Áhítattal nézett • gyógyszerészre és szinte áradozva mondta, hogy alig hiszi az országban lenne még egy hasonló tudományn gyógyszerész, csak az a kár, hogy egyben nem olyan jó mérnök' Is — mert a távolságot egy méterrel eltévesztette. * És végül még néhány ellesett Jó mondást: . — Nénikém, kérdem, — ml baja van? — 'Azt mondta a doktor nr — válaszolja —, hogy tetemös bajom nincs. m — Bácsikám talán valaki beteg * háznál? — kérdem. — Most mán nincs baj, a lányomnak volt vakbéltüneménye, de mán tul van rajta. mondja megelégedetten. • — De rég láttam öregem szólítom meg —, talán már nem is lakik Eelsövároson? — Ugy igaz. nram — válaszolja —, mert a lakás mineria felütötte a fejét és a Kecskéstelepen vettem egv kis kulipintyót bár nem imponál mindenkinek a KÚTVÍZ. « Beszédbe elegvedem a tanyai ma gvarral. Érdeklődöm az ottani állapotok felől, vetésről, vízállásról és a velejáró dolgokról. Látom, hogy már ö is szeretne valamit mondani, fészkelődik, türelmetlen, végre is beszé demben megakaszt és kicifrázva kez di: / A szavam belevág, min den törvényes tagba*. Nem tudom mit akart ezzel mondani, talán fl sem. a fő az. hogy mondókajki volt cifrázva. * Részvéttel érdeklődöm az öreg né nike haja Iránt. T.átom, hogv a fej' ió vastag kendővel van bekötve. . — Bizony patikáros ur, van itt haj elé? a fülem sajog és az összes fe iem zakatol. w Panaszkodik a jó öreg, bogv fá' a' mrjje, pedig -- amint mondja — a ló se rúgott hete: Folytatja pana sz.át, elkeseredve mondva: csak m' n é 1 több redukált orvossággá' tudja a bajt valahogv visszatartón* Franki Antal ••NAMBBBMANANAANBRABR — Fájdalmas czékeléshen czenv dSk. akiknek a végbél me<rhetegcdé«° — mint aranveres csomók, bpreoo'''' sek. viszketpeség «tb teszik" »•» átefet nehézzá a terniászetes .Tózsef* keserűvíz rendszere® haszna lata által csakhamar envhül»st találhatnak. Kérdezze meg orvosát. Ujvidék-Páris-Szeged Egy délvidéki hegedűművész útja a főiskolai tanszéktől 4 szegedi egyetem padjáig szegénysorsú magyarok felsegít* (A Délmagyarország munkatársától) 194L december. Vasárnap reggel, sűrű pelyhekben hull a hó. Fázósan összebújva igyekeznek a hívők a kis Szent Imre-kápolna bensőséges hangulatú falai közé, megköszönni a hét mindennapját, az elkövetkezendőkért könyörögni; dicsérni az Urat. A püspök úr yégzi a szertartást, elmerült mély. áhitatos a Csönd. Az orgona szelíd búgásától kísérve, érzékeny könyörgéssel, majd tisztult felemelkedettséggel egy hegedű szárnyaló hangja Csendül. Körüllebegi a mise Csodás misztériumát, magával ragadja az áhítatot; kér, könyörög, imádkozik, dicsér, dicsőit! A hit hangulata tökéletes. A hegedű húrjait a kifinomult technika kormányozza, a klaszszik'us szólamot a művészi átélés interpretálja. Világháború És ebben az áhitatos hangulatban fölmerül egy kép 25 évvel ezelöttről, a világháború idejéből. A társadalom minden rétege karitatív körökbe tömörült, dolgoznak, gyűjtenek, hogy enyhítsék, a küzdők szenvedéseit. Az njvidéki hatos honvédek az orosz harcterek nagy Csatáit vívják. A város a télidőbe fordult hadjárat honvédjeit szerctetadományokkal. gyűjtésekkel, sok jótékonycélú munkálkodással segíti. Hangversenyt rendeznek. A terem zsúfolásig telt és szinte tapintható a Csend, amikor felcsendül Hnbay „Cremonai hegedűsének" ritmnsa. majd Schnmann „Traümerei"-e. Sír, zokog, örül a hegedű; a zene, a művészet tölti meg a lelkeket. A közönség áhítatosan figyel, a pódiumon pedig egy kilencéves 7:isfiú varázsol elő Csöppnyi hegedűjéből Csodás lallamokat Trianon Aztán négy évvel később a trianoni sora bilincseiben az njvidéki patikus kisfia: a igyermekhegedfls jgi adottságával a könyörtelen idők nagy zavaraiban indul el, hogy valóra váltsa, kiteljesitse, ami még öntudatlan él benne? — a művészetet. A bitet s a reményt, amivel családja, környezete körülvette, valóraváltja. Amikor középiskolai tanulmányai val és ezzel egy időben művészi ••őképzettségével elkészült. Bécsben i Zeneművészeti Főiskolán, már a negyedik évfolyamra veszik fel- Két •v után a bécsi diplomával zsebében, indul el, fényes jövőt ígérő pávájára. A Délvidék Rzülölte, az újvidéki patikns fia? Ilin Dusán. A ovábbiak filmszerű gyorsasággal peregnek. Nagy 'állomások, szép sikerek. Berlinben a művészképzőt "égzi. a világhírű Bach-interpretátor: Henri Maricau keze alatt, nta>a Párisban a mesteriskolát Itt a Magyarországon is járt világhires•ég, a nagyszerű Mozart-játékos, Jaines T Inba fid ismerteti meg vele Mozart zenéjét. Mint szólista, nagy ^keretet arát Európa kőnCertpódiűmain, vonósnégyest szervez, végigmuzslkálja Franciaországot. Mint a Délvidék fia. sosem feledhe t: szülő ?öldjének őslakosságát: a magyarágot. Párisban a Magyar Házban yillányi követünk védnöksége alatt sére jótékonyeélú hangversenyt adfc Belgrád BacK és Mozart s a zenesze rz?* klasszikusai képezik hangversenyed nek műsorszámait. Martean és Th> band hatásaként mély klasszikui élményű zenei kultúrája nem alkfl^ szik meg a ma atonális szerzemé* nyeivel. Elmélyült virtuozitással előadott koncertjei, személyét is* mertté, keresetté teszik. Katonaévei* bői kiemeli híre és tudása, a szolga* lati időt, mint a királyi gárda szim* fónikns zenekarának szólistája tölti.' A belgrádi rádió állandó tagjául szerződteti és amikor 1939-ben meg* szervezik a zeneművészeti főiskolái Belgrádban, annak hegedő tanszéké* re elsőnek szerződtetik'. Elérte a P«* ziciót és megbecsülést, a fokozódó sikereket. Pályájának lendülete gyors iramban röpíti a legelsők felé- Magyar, nemet, francia, szerb újságok és folyóiratok tanúskodnak arról a művészi jelentőségről, amit az egykori kis újvidéki csodagyerek betölt a zenei életben. 1941 Mikor országunk nagy kívón-S5 ga végre teljesült s az elszakított Délvidékre bevonulhattak honvédeink, Ilin Dusán 1941. nyarán minden kívánságnak cs kérésnek ellen* állt, lemondott tanári katedrájáról5 otthagyta sikerei színhelyét, haza* tért felszabadult szülőföldjére. Hogy elinduljon azon* a földön, melyet önszántából választott magának. Most visszavonulva a nyilvánosságiéi, a szerepléstől, a művészettel való ne* xus'át pillanatra sem feledve várja, hogy ismét boldog béke legyen, amikor njra megnyílnak a sorom* pók a podiumművész szabad mozgássá előtt. Az átmenetet a szegedi egyetemen tölti, bogy az inter nrma kényszerű idejét egy Ujabb diploma megszerzésével hasznosítsa. Glattfelder Gyula Csanádi piispöK figyelt fel az ő Csendesen félrevo nnlt személyére s az ő eszméje volt; hogy a kis Szent. Imre-kápolna ünnepi miséit Ilin Dusán művészi he gedűszólói kísérjek. Amint értesültünk, a közeljövőben megismerkedhetünk művészetével. A jótékonyság ismét a nyilví* nosság elé készteti, mikoris a Vöröskereszt javára rendezendő Szent Tmre-hangverscnyen megszólaltat* ja világot járt hangszerét a Délvidék hegedűse. Szeged sz- kir. város közellátási hivatala. 262/942. 5. é. szám. Hirdetmény Közellátási hivatal újból felhívja a sertéshízlalókat, hogy a közel* látási minisztériumnak rendelkezésére a hivatalnál kapható kimutat* tást, amely az abraktakarmányszük* sógletére vonatkozik, folyó hó 14-éní déli 12 óráig annál inkább töltsék ki, mert ellenkező esetben az eset* leg szükségessé váló ab'raktakar* mánykiutalás iránti kérelmok nem lesznek teljesíthetők, azokat a bérhizlalókat pedig, akik a kimutatói kitöltését elmulasztják, * minisrfé*, rium felelőssé fogja fenni.;