Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

•

OLL.MAU I ARoüszaí Vasárnap, 1942 február 1. stefánfai öreg vár falai közé, Ez a terv azonban az országos felügyelőség ellenkezésén megbukott, nem találta alkalmasnak a várat arra, bogy még átmenetileg is otthont adjon ar, emlékköveknek. Ezért aztán úgy határoztak, hogy n ixirat nem alakítják át és a köveket továbbra is otthagyják a bejárat alatt. A határozatnak fölöttébb örültek azok, akik a Stefániái várból kuglipályát óhajtottak csinálni. Szerencsére a kuglipálya-terv in kútba esett. A vár maradt tehát félbemaradt kuglipályatoldalékdval a régi helyén és maradtak a kövek is. Az ügyből akták születtek s a város a maga részéről továbbra * M*n*galraa*nri gyűjtötte azokat a terveket, amelyeknek megvalősitásftt helyesnek találta. Mint ahogy egy kulturtanáesnoki nyilatkozatban kifejtette: a város igyekszik megoldást találni a Somogyi-könyvtár és az egyetemi könyvtár egyesítése és új épületben való elhelyezése ügyében, igyekszik — ha másként egyelőre nem lehet — legalább ilyen módon megnagyobbítani a múzeumi célokra rendelkezésre bocsátható te* ríiletet. Növekvő munkb A nyilatkozat óta hosszú idő tett el s a kövek még azóta sem mozdultak el a helyükről. Készséggel belátjuk, hogy a kulturális ügyosztálynak azóta tetemesen meg növekedett a munkája; intéznie kell elsősorban a bedőlt tetejű móravárosi iskola ügyeit, meg kell vizsgálnia as összes szegedi iskolákat Gyorsan és hatékonyan kell belefolynia az ügyosztálynak a színházt ügy vesrlésbe. Mindez értbetövé teszi némiképpen, bogy a múzeumi problémákkal kevésbbé volt ideje foglalkozni. Tgy történhetett azután meg, hogy a múzeumnak igen sok nagyért ék n anyaga árva gyerekként húzódik meg még ma is a téli szabadban. Banner processzor indítványa Most azután életrevaló indítvány érkezett a városhoz. Dr. Banner János egyetemi tanár azt indítványozta. hogy helyezzék cl legalábbis átmenetileg a műzeüm binnlévö anyagát a f'rgadalmi templom alagsorában. Ez a megöldás ugyan nem tekinthető véglegesnek és tökéletesen megfelelőnek, de arra mindenképpen alkalmas, hogy megőrizze a köreket annyira, Hogy ha egyszer netán bekerülnének a múzeum termeibe. ns tűnjenek 3000 évvel idősebbnek. mint ahány évesek valójában. Az Indítvánnyal most foglalkozott a múzeumi bizottság legutóbb tartott üléséin. Megállapította, hogy » fogadalmi templom alagsorában 6sak raktárszerüen lehetne elhelyezni. Éppen ezért elállnak ennek m tervnek végrehajtásátói. Azt mindenesetre megállapította a múzeumi bizottság, hogy a múzeum kiesi és amint m Viszonyok engedik, azonnal gondolni Kell a kibővítésére. 'A kövek tehát továbbra la ottmaradnak, ahol vannak. Vájjon ha egyszer valaki feliratot szerkeszt a múzeumi bejárat alá, ki lesz aa. akire vonatkoztatva ezt a mondatot vési a falba: — Pálad beszélnek e követ [ Léda emléke egy szegényasszony szobájában (A DéJmagvarorszag uiunkalarsától) Ismét elérkeztünk Ady Endie halálának évfordulójához. A lapok — nemcsak a magyar, hanem a külföldi lapok is, főként a francia és a svájci újságok — megemlékeznek az évfordulón Ady Endre életéről. Sokan élnek még akik kortársai: barátai és ellenségei voltak. Számuk egyre fogy, mert szerte a temetőkben egyre sokasodnak a sirok. Ellenség cs barát, korelőd és kortárs végtelen nyugalomban nyújtja ma már egymás felé a csontkezeket, amelyek egykor fóliát fogtak, vagy könyvet emeltek a szem elé. fis Ady Endre hallgat királyi magányában. Mint ahogv egykor feje felett most sirja felett hullámzik az emberi szenvedély tengere. A MA! KOR hangja már nem lehet a bírálat megnyilatkozása, csupán az emlékezésé. Halála pillanatában döbbentünk rá, hogy ki volt Ady, mit jelentett az egyetemes magyarságnak, mit jelentett a magyar jövőnek és mit tett a Dévénynél betört uj dalaival a magyar mult megőrzéséért Mareel Brion irja Lorenzo il Magnifico cimü könyvében, hogy az ember akkor kapja meg igazi arcát, amibor a vonásokat a halál már megmerevíti. Addig az arc, az élet mindig változik; mindig lesz. Létezni a mága valóságában azonban csak akkor kezd, amikor már nem hallja többé a fül a földi lépteket. S talán ezért van az, hogv az élvemaradtak a temetők csöndjében rajzolják meg hűségesen az egykor élők életét. Emlékeket, nem ismert apróságokat gyűjtenek össze, hogy azokból összerakják akár művészi, akár kontár kezekkel az eltűnő élet mozaikképet És múlhatnak évek, rohanhat az idő s rázúghat Pornóéi falaira a Vczuv hamuesője: ez a mozaikkép soha nem tűnik el; elővillan a föld sötétje alól, foszforeszkál az éjszakában: lepereg róla az idő és tér minden pernyéje Ezek az összegyűjtött apróságok nem ismert lejtelmekbe engednek bepillantást, elviszik az élőket egy másik és igazabb étet birodalmába, ahol minden megszépül, mert minden emlékké vált az idő rohanásában. megszam lalh a tatlan az emlékgyüjteménvek, a tanulmányok, cikkek sorozata, amely Ady sírján meggyújtotta az emlékezés lángjait. S vizsgálódva az egykor papírra vetett emlékek sorai kőzött, alig tud az ember választani közülük: melyik áll legközelebb hozzá és melyik áll legközelebb Advhoz? Sha arra a kérdésre akar az ember feleletet találni, hogy a halott Ady ott van-e mindenhol, ahol eltűnt idők csodáit őrizni tudják az emberek, akkor tán a legmeghatóbb választ akkor kapja, ha megáll szemben egy szegényasszonnyal, akit Yineze Józselncnak kereszteltek s aki egykoron Léda asszony mosónője volt. Évekkel ezelőtt Darvas József irt erről az asszonyról s arról a ragaszkodó szeretetről, amellyel az a földhöz ragadt szegény asszony őrizte a neki maradt Ady-emléket S ha a mostani évfordulón felelevenítjük ezt az emléket, tán azért tesszük, hogy a halott Adyval együtt elmenjünk oda, ahol nincs pénz arra, hogy verseskötetet vegyenek, ahol még kenyérre sem nagyon telik a keresetből, ahol a >nyomor álmodik*, ahol a szegénység stigmái égnek az emberek testén s ahol minden kin mellett legszebb álmokként őrzik egy ember emlékét, akiben megérezték a csodát. A budapesti szükséglakások telepe Kőbánya délkeleti csücskében fekszik a Ceglédi-ut két oldalán. AKIK ITT ÉLNEK, azokat a sors dobálta ide, hogy egyegy vonás legyenek az itteni élet arcán. Közepén húzódik zegzugos összevisszaságban a Hizlaló-tér, amely a tér nevet csak azért kapta, mert szélesebb, mint az alacsony házak közötti sikátor-folyosó. Ez a rész egy évtizeddel ezelőtt még disznóhizlalótelep volt: az ólakat átépítették, lakhatóvá telték, kitatarozták, kitakarították, hogy a teret ellephessek az emberek. Ma már csak a tér neve utal a múltra. Egy ilyen szükséglakásban két gyermekkel él Yineze Józsefné mosónő. Alig két lépésnyi szobájában alacsony, összetákolt bútor áll. A fehérre meszelt falakat megőszitette az idő, csupaszon merednek rá a bútorokra. Csak az ágy fölött van két bekeretezett kép. A velencei •Sóhajok hidját* ábrázolja az egyik, a másik egy bibliai jelenetet És ininű a két képen Adv jól ismert kezeirásával a kővetkező mondai áll: •Lédának sok szeretettel és egv kis csodálattal Adytól, Nagyvárad, 1908. 30/XILEbben a nyomorlakásban, a szürke falon Léda asszony két emléke függött. Adytól kapta a képeket s amikor halála előtt sor került az emlékek szétosztására: Léda mosónője: Vineze Józsefné kapta meg a Sóhajok hidját és Szent Mark arcképét... az öregasszony évekig dolgozott >Léda méltóságos asszonynak*. Ahogy elmesélte azt, amit ö látott, amit ő észrevett abból a történelemből, amely >a magyar irodalomnak egyik legdrámaibb fejezete*: több. mint egyszerű mesélés, több, mint emlékezés. Emlck azAdyemlékek között. — Nagyon szép ember volt Ady j nagysagos ttr mondta, a/ oregaeS szony. És igazán finom ember volfc Nekem mindig azt mondta, hogy oé« vassam a bibliát, mert az a legigazabb könyv. Nem volt rátarti, nemr volt büszke: szóba állt a legszegrá nyebb emberrel is. A nagy fiam ukkor még kicsi volt, Ady nagyságo* ur sokat játszolt vele. Tréfálkozott is sokszor, hogy adjam neki, ö majd nagy emberi csinál belőle... — Léda méltóságos asszony sok-* szor mondta nekem, hogy nagyo* nagy költő az Ady nagyságos ur. Azt tudom, hogy a Léda-verseket mindig felolvasta a méltóságos asszonynak* Mert azokat a verseket mind őhozzá irta. Ezeket a képeket a Lcda mél* tóságos asszony adta nekem, hogy legyen nekem is emlékem Ady nagyságos úrról. Mert azután, hogy meghalt, sokat beszélgettünk róla. Sokszor ki is kisértem a méltóságos asz* szonyt a kercpesi temetőbe Ady nagyságos ur sírjához. Most már Léd* méltóságos asszony is ott van, a gva* rekeimmel szoktam kimenni a sir* jukboz EZEKET MESÉLT3 az öregasszony a nyomortelepen, ahol múlhatatlan sziliekben él a kegyelet. Az idő megsárgitja, a por belepi a képeket az egyre szürkülő falon. Az asszony hajába egyre töl>ü fehér hajszálat sző az évek keze * arcán egyre több ráncot szánt az idő furcsa ekéje. De az emlékezés örötí marad. Még akkor is, amikor cz aj öregasszony tuljut a földi té re keit Halk léptekkel megy tán majd a végtelen nton, nehogy felébressze Ady) nagyságos urat és Léda méltóságos! asszonyt. S a gyermekei, akik gyár* ba járnak, ott hagyják a falon a ke* pet. őrzik tovább azt, amit az anyjuk őrzött. És majd a gyermeke'* gyermekei viszik tovább ezt az emléket az idők végezetéig. Mert Ady nem halt meg. Amikor már kihiilva feküdt a teste az ágyon azon az emlékezetes napon, akkor egyik költőtársa ezzel lépett a szobábaí Bandi, alszol?... Igen, Ady alszik. Lecsukott szemői ben nem tükröződik a gyertyaláng, de nagy 'táltos-szeme* nézi, nézi ú világot Hulló évek menetelnek a sirja fölött, az élete fölött. S az évek záporában, díszes paloták szobáiban! és nyomortelepek szürke falain él és őrzi az embereket a halott Ady. őrzi, mert ma őrizni kell. őrizni, jobban, mint ahogy az emberek, azéluü őrzik egymást. S nyugtalan lelke szerte járkál ma mindenhová. Akkoi nyugszik tán majd meg s pihen el a temetői csöndben, ha sirja körül egyszer majd ismét csönd lesz a világon, fin. f.> ORION - STANDARD - PHILIPS símcNS - TiirrjNKCN - IKA stb. gyári rádiókészülékek nagy javítóműhelye a: .VILLAMOSHANG SZEGED Széchenyi-tér 0* 'Javitok, átalakítok és tervezek bármily e szakmába vágó munkát. A nálam teljesen kijavított RADlóKÉSZÜLÉKKK-ért az 1 évi karbantartást vállalom további különdijazás nélkül. Forduljon ma már rádiókészülékének kijavításával szakiparoshoz, aki maga is készítő. Őskeresztény magyar vállalat. — Tisztelettel! LAULY JÓZSEF Wö tcehnicusmester Záprábból Jelentik Zágráb, január 31. Dr. AUgeyef Branímir, a horvátországi németek vezére cikket írt a Nova Hrvatskd zágrábi lapba, amelyben beszámolói ad a horvátországi németek életéről. Ismerteti a horvát államfő öl törvényét, amelyekkel rendezte st németség helyzetét. A németeknek két zászlóaljuk van az Usztasa had* seregben s ezek a boszniai knmmu* nisla ellenes harcokban átestek ú tűzkeresztségen. Mindenütt megnyíltak a német iskolák a német gyerekek részére. Horvát országba a közel 200.000 német él. Megemlíti dr. Altgeyer, hogy ahol a németek nagyobb számban élnek, eredményesen használják a közigazgatásban a német nyelvet. Cikkét ezekkel a sza* vakkal zárja: a horvátországi neme* tek teljesen szabadon .alakíthatják meg nemzeti szociális szervezeteiket, hűek a Fiihrerhez, de Horvátországot tekintik hazájuknak, s fai* életüket ,\s feláldozzák éztfe