Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-05 / 28. szám

SZEGECSELIK A HIDAT... Fagypont alatt, négy emeletnyi magasságban a lengő deszka­palló hősei között gouignol film főszereplője — a másik lyukhoz lép a billegő pallón s azlán ezen a lyukon átbújó szegecset üti a helyére. Igy megy ez órákon, napo­kon. heteken keresztül, Egész sor füg­gő deszkapallón egész sor ember dolgozik. A hőmérő jóval a fagypont alatt áll, kemény hideg süvit át a híd vastraverzei alatt: ezt a szelet tán nem is érzik, erről a hidegről tán sej­telmük sines azoknak, akik az utcá­kon, a szilárd köveken s a.hid moz­dulatlan uttestén tárnak. (A Pélmagyarország munkatársától) Lehet, hogy nyáron egy műugró baj­noknak meg se kottyan az a távolság, amelyet a Tisza vize és a hid szintje közúti íul be a szem. De igy télen megborzong az ember, ha innen a hídról a mozdulatlan folyó szürkésfe­hér jégtakarójára tekint. Tán nem is a mélység borzongatja meg, hanem a jég, a tél, a hideg. Pillanatnyilag — ahogy most állunk a hidon — nem mutat »magas« fokú hideget a hőmé­rő. alig 8 fok. De néhány nappal ez­előtt még 30 fok körül mászkált a hi­gany. S ebben a harmincfokos hideg­ben." amelyben a kéz ugy megdermed, hogy egy cigarettát »lg tud meggyúj­tani. szakadatlanul zörgött valami fur­csa gépezet a hid szintje alatt, zúgott a szegecselő, működött a kalapács. Tizenöt ember szegecselte a hidat... 30 fok alatt, 4 emelet fölött... Ismeretes, hogy a város költség­vetéséiben minden esztendőben szere­pelnek a hid szegeeselésénck kiadá­sai. Összesen 30.000 pengönyi össze, get tesznek ki ezek a kiadások, b minden évben meg kell ismételni, min­den évben újra kell szegecselni a hi­dat, mert a vastraverzek lazulnak, a szegecsek kopnak. Titokban folyik a hid szervezetének romlása: nem is vesszük észre a hidon való jarkálas közben, hogv az úttesten áthaladó ezernyi szekér, autó és egyéb jarmu ellenállhatatlan erővel rázza meg » hid alkatrészeit s lassan bomlasztja a hatalmas alkotmány apró kis részecs­kéit: a szegecseket. Ezeket kell min­den esztendőben megújítani és ped'g olyan időszakban, amikor az anyag a fizika törvényei szerint a legkisebb térfogatot foglalja el. A hideg össze­húzza az anyagot, a meleg kitágítja. Télen kell tehát felkészülni arra. hogy amikor majd a meleg elkövetke­zik, a helyrekalapált uj szegecsek ki­állják a próbát s még jobban össze­tartsák a hid behemót testét. Harmincfokos hidegben, négy eme­letnyi mélység fölött kezdték meg • munkát a hidon a szegecselő munka­sok. 18 20.000 szegecset szednek ki frs kalapálnak be a szegecselőgép mo­noton zúgása, pattogása közben. Csak­nem 2000 vasrúd kap uj szegecseket, nem is beszélve azokról az alkatré­szekről, amelyeket végképp eltakar -.zcinönk elöl a hid utteste. Alattunk, mellettünk, mindenütt zng a gép, min­denütt izzik' az acélszcgecs, minde­nütt folvik a munka Függő deszkapaílókon a jég és a hid között. . • Ha lehet, itt még nagyobb a hideg a hid alatt Függő deszkaállványokon állunk, ahová egyik munkás segítsé­gével leereszkedtünk. Hatalmas •ál­lkapcsok tartják ezeket a függő desz­kapailókat. Masszív testük kölcsönöz az embernek bizonyos fokú biztonsá­got, de azért aki nem szokta meg ezt a belvet, annak olyan kellemetlen ér­zés szaladgál a belsejében, mint amit akkor érez. amikor mondjuk a hullám­vasút lejtőin zuhan tefelé a játékko­fsikban. Csakhogy a hullámvasúton játszik az ember, itt pedig most ko­moly harc, munka folyik. Bizonytalanul teszünk néhány lé­pést. Előttünk ijesztő arcú »réin« mű­ködik. Fejét vastag börsapka burkol­ja. a szeme helyén sötét üvegü szem­védő, kezén >kétágu« kesztyűk kőzött a szegecselő góp fogója A szegecs át­Jbujik a lyukon s aztáa fülrepesztő zaj közben megkezdi a működést a gép. Néhány perc és n szegecs szétlapított koponyával már szilárdan áll a he­lyén. A rém —* mert valóban ugy néz Sustorpő lángok... A pillér mellett lilás lángok susto­rognak, heggesztés, forrasztás folyik nzon a részen. Mindenhol agyvelőhe hasitó zaj. az emberi orditás elvész a gépek gigászi zenéjében. Nem szédül? — kérdezzük az egyik munkást- aki mellettünk szege­cse?. Karját kell megráznunk, Hogy meg­tudja: valamit fefirdezant roie. az em­ber füle annyira együtt zug a zajjal, hogy még a gépek pillanatnyi szünete közben sem fogja már fel a kisebb erejű hangokat. Valósággal ordítjuk ezt a kérdést, a válasz is hasonló or­ditás. — Nem! Dolgoztam én már tízszer ilyen magasságban is! — Volt itt már valaha szerencsét­lenség? — Velünk soha. Olyan biztosan áll itt az ember a lábán, akárcsak a föl­dön. Még biztosabban. Mert éhhez már hozzászokott Fölöttünk kinyilik a hid gyalogjá­rójának deszkanégyszöge és lebujik a váltómunkás. Mi pedig behunyt szemmel felkapaszkodunk a keskeny létrán és újra fenn vagyunk a hidon. Fellélegzünk. Itt fönn melegebb van. És kevésbé veszedelmesnek lát­szik a Tisza jege is. Harsogó hahóval köszönünk el a >lenti« emberektől. Egy szálig hősök; munkások. Két-három hét múlva készen áll majd a hid. Minden alkatrészében uj szegecsek lesznek. S ha lépkedünk majd a hid szilárd, hatalmas testén, emlékezzünk majd rá, hogy negyed­óráig voltunk közvetlenül a hid alatt fs a traverzek között. Ott, ahol 15— 20 ember szegecselte a hidat 30 fokos hidegben. Az olvasó irja Á szinház vendégei Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Előre kell bocsátanom, bogy nem vagyok a Délmagyavországnak elő­fizetője. mégis arra kell kérnem, szíveskedjék helyt adni levelemnek, vagy szíveskedjék bármilyen fői­mában hangot adni annak a pana­szomnak. amelyet több színházba­járó nézőtársam nevében akarok tenni. Arról a furcsa hirverési módról van szó, amely ebben a szín­házi évadban különösképpen lábra­kapott Szegeden. A szinház igazga­tósága többízben meghirdette, hogy darabja szegedi bemutatóján a szer­ző is megjelenik. Ilyen módon ígér­te Tamási Áron megjelenését a « Vi­téz lelek" bemutatóján és Illés En­dre részvételét a „Törtetők" pre­miérjén. Nagy híve vagyok Tamási költészetének, Illés Endre finom iro­dalmi stílusát is rendkívül szere­tem, kapva-kaptam tehát az alkal­mon, hogy kedvenc íróimat testi valóságukban is megismerjem. Saj­nos. erről le kellett mondanom, mert a kommüniké ígérete ellenére sem Tamási, sem Illés nem jelent meg. Ezek után már el sem men­tem a színházba, amikor Nádor Jó­zsef zeneszerző megjelenését hir­dette a sziuházi iroda közleménye. Ámbár bevallom, Nádot! József űr nem tartozik kedvelt zeneszerzőim közé, éppen ezért nem is érdekelt túlságosan „testi valósága". Na, de nem ís erről van szó tulajdonkép­pen, hiszen végeredményben nem a szerző kedvéért megy az ember színházba, hanem darabja látására és a színészek játékának élvezésé­re. A baj az, hogy legújabban a hndapesti vendégszereplő művésszel kapcsolatban Is alkalmazza a szin­ház ezt a tavasa hirverési módot. A szinház a mult hét végén plaká­ton és újságban meghirdette, hogy kedden a ,.Milllomos"-t játssza Ttí­ray Ida vendégfelléptével, filléres helyárak mellett. A plakáton szóról­szóra ez állott? „Csak egy napig! Ida. az Uj Magyar Színlíáz művész­nője, a magyar filmek primadon­nája felléptével." Ugyancsak ezt hirdette az újságok kommünikéje is. A dologban nem találtam sem­mi különöset, elvégre — gondoltam magamban —, ha Somlay Artürt, akit Sándor Iza átengedéséért úgy hallom, ingyen kapott meg a szin­ház (amit ugyan őszintén szólva nem hiszek) adhatták felemelt hely­árakkal, akkor Turayt nyilván kárpótlásul filléres helyárakkal prezentálhatja a szinház. Megvál­tottam tehát filléres jegyemet a „Milliomos" előadására és kedden es­te beültem filléres helyemre Turay Ida művészetében gyönyörködni. Azaz, mielőtt beültem volna, a jegy­szedőtől kellett megtudnom legna­gyobb meglepetésemre, Kogy Turay művésznő nem ma, hanem szomba­ton lép fel. Határozottan becsapva éreztem magam és amikor emiatt panaszt tettem, megkérdezve, miért nem hozták a közönség tudomására megfelelő formában kommüniké­ben, vagy plakát átragasztásával (ahogyan ez változás esetén minde­nütt szokásos) Turay Ida fellépté­nek elmaradását, azt a feleletet kaptam? igaz, hogy nem 'cáfolták . meg Turay fellépését, do az utolsó napokban már nem is hirdettek. Hozzátették még a szinházi irodán': csak nem képzelem, hogy Turay Idát filléres helyárak mellett lépte­tik fel. Szinte azt érthettem ezalatt: nekem, mint szegedi nézőnek, lehet­ne annyi sütnivalóm, hogy nem szá­míthatok budapesti vendégszereplő­re filléres áron. Még mielőtt levonnám nz eset konzekvenciáit, hogy nem megyek el színházba. Ka legközelebb ven­dégszereplő fellépéséről olvasok, le kell szögeznem azt a tényt, hogy ab­ban az újságban, amelyet én jára­tok, vasárnap még úgy volt, a mű­sor kiszedve, hogy Turay vendég­szereplését hirdette. Mivel t'cídeü toknak alapján jogosan mearerae* abban a hiszemhen színházba, hogy Tüfrayt fogom látni ós semmiesetra sem az ón hibám, Kogy nem láthalM tarai, ám annál nagyobb bosszúsát gom. Soraim közléséért fogadja Szerkesztő Uí őszinte köszönetemet! (Aláírás.) ki a szokatta k«L\Mínt_aax „JiLetórrLz. Tora*Jbuun volt uisáa. ennek és * nlaká« A42-es bizottság ülése Budapest, február 4. A 42-es ori szagos bizottság szerdán délelőtt l} órakör vitéz Purgly Emil elnökié? sével ülést tartott. A kormány ré* széről fíeményí-Svhneller Lajod pénzügyminiszter, Varga József ke/ reskedclem és iparügyi miniszter; Antal István igazságügyi és vitéq Bonczos Miklós belügyi államtitka) vett részt az ülésen. Az országos bizottság Koós tán előadásában letárgyalta a KüH kereskedelmi Hivatal egyes szervet zeti kérdéseinek szabályozásáról szóló rendelettervezetet, a községi hivatali állásokra Helyettesként ideiglenesen kirendelt alkalmazott tak illetményei tárgyában, a lakát ós egyéb helyiségek bérletére vonali kozó egyes kérdések szabályozása tárgyában 'és a közhasználati tehén gépkocsik fuvarozásánál használ! fuvarlevél illetékeiről kiadott kort mányroncdletckct. A bizottság a naJ pirenden lévő rendelettervezetet «b fogadta és a már kiadott renddé' teket tudomásul vette. Az ülés fél Í órakor ért véget (MTI) A kozmetika tudománya a MANSz előadássorozatában (A Délnmgyarország munkatársától 1 A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet* ségénél; előadássorozatában dr. Ba* tizíalvi János professzor nagysí* kerü előadásai után most dr. Het© ner Lajos egyetemi magántanár, bör-J gyógyász-szakorvos adott elő bölgyelj számára igen népszerű témáról, a kozmetikáról, Dr. Ilciner magántanár előadását nak bevezetéseként arról értekezett) hogy a kozmetika az orvostudomány* nak az a rcsze, amely a bőrnek éá kapcsolt részeinek épségben tartása* val foglalkozik. Hivatása a szépséj megőrzése, ápolása. A kozmetika tm dománya a bőrgyógyászatból indul ki, dc szoros összefüggésben áll aJ egyetemes orvostudománnyal. Az előadó ezután a bőr tisztántari tásáró! beszélt és felvonultatta a ter* luészetes kozmetikusokat, a kemény é? lágy vizet, amelyet mosakodásra, für-1 désre használunk. Rámutatott arra) hogy a száraz bőrt és a zsíros bőrt különféleképpen kell kezelni, mosni és szappanozni, majd elsorolta azokat a bőrtápláló szereket, amelyeket a bőr jó kondíciójának megőrzése vé.) gett javasol az orvostudomány. Igen érdekes volt az előadás azoif része, amelyben dr. Ileincr Lajos í leggyakoribb börmegbetegedésekrtö beszélt, niajd a kezelési módozatokat fejtegette, végül rátért a haj kozmetw kajára ós a felesleges szőrszálak el* távolításának szükségességére. Végül arra mutatott rá, hogy a kozmetika tudományának fejlődésével az utóbbi három évtizedben a hölgyek virágzó© sának kora egy évtizeddel tolódott kl cs befejezésül megcsillogtatta azt al lehetőséget, hogy a további fejlődéi a Szebbik nem ujabb fiatalpdását idé/j majd elő. A kedves közvetlenséggel, népszW riisitö tuodorbau előadottak őszinta figyelemmel és érdeklődéssel, valai mint hálós tetszésnyilvánítással taláM koztak a MANSz hölgyközönsége réí széről. Az előadást dr. Széchenyi Ist« vátiné elnöknő vezette be és_ meleg sza* vakkal köszönte meg,.

Next

/
Thumbnails
Contents