Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-20 / 41. szám

Ujabb ayamak a berlini kettős rablógyilkos meneküléséről Szeged felé Az utolsó adatok szerint Kiskunhalason hat pengőt kapott egy gazdától — kutyaharapásért (A Dclmngyafország munkatár­sától) Beszámoltunk arról, hogy a hatóságok nagy apparátussal indí­tották meg a nyomozást Luetke W'alter. a berlini kettős rablógyil­kos után, aki a jelek szerint Ma­gyarországra szökött és Szeged kör­nyékén bujkál, Az első adatokat a mélykúti Csendőrség állapította meg, fcsütörtökön újabb' adatok ér­keztek" a szegedi ranvJőrségTe, ame­lyek még valószlnbbé teszik, bogy ifóliák Jakab Lajos ismert berlini gyáros feleségének és anyjának gyilkosa a környéken próbál to­vnbbmenekiilni. Luetke Walter úgylátszik, Mély­kút ról Kiskunhalas felé vette útját. ezt bizonyítja a Bsendőrnyomozó alosztály jelentése, amely .közölte a szegedi rendőrséggel, Hogy Luetke kedden, vagy szerdán rrivid ideig I! alason tartózkodhatott. Amikor oz egyik tanyában ennivalóért je­lentkezett, egy kutya megharapta. Ezt jól kihasználta a többszörösen büntetett előéletű gonosztevő; fele­lősségre vonta a tanya gazdáját, Sík Sándor előadása Dante ró! az Egyetembarátok szabad­egyetemi előadásán (A Délmagyaf ország munkatár­sától) A Csütörtöki szabadegyetemi előadás alkalmával 'ismét szűknek bizonyult a központi egyetem aulá­ja. Az előadói döbiogóra pótszéke­. ket kellett beállítani és még így is sokan kívülmar»dtak s a folyo­són Hallgatták végig Sík Sándor előadását Danteijól. Az előadás valóban megérdemelte a legnagyobb fokú érdeklődést, mindvégig érde­kes, 'élvezetes, lebilincselő volt mint maga a 'dantei mn, amelyről szólott. Sík Sándoí! S költő avatott triódon szólt' a legnagyobb költőről és sikeresen magyarázta a Hallga­tóságnak az Isteni, szinjátéfe szép­ségeit. Dante költeményének négy tu­lajdonságát jelölte meg Sík, mint olyan tulajdonságokat, amelyekben Dante a legtökéletesebb a világ valamennyi költője között Ez a t égy tulajdonság az ábrázolás, a ifejezés, a jelentés és az alakítás •roje. Sorra vette valamennyi tTi­biid nn ságot és a Divina Cömedid­ból vett példákkal győzte meg a Hallgatóságot állításai igazságá­ról. Ennek során kijelentette, le kell számolni azzal a babonával, amely Darifc költeményében allegóriát lát. Az Isteni színjáték nem alle­gória, líanem az ennél sokkal ma­irasabbrendű szimbólikns költe­mény. Emellett a legremekebb me­se, amely emellett - magában fog­lalja a középkor Hallójának, főleg Firenzének egész történelmét a legnagyobb történelmi hűséggel. A • lélek'ábrázolás legtökéletesebb mes­tere volt Dante, amellett a valóság legnaíurálisztiVu'sabb ábrázolására is képes solt. Maii árra mútaiott aki megijedt, nem tudta magát megértetni a németül beszélő em­berrel, végül beindultak a városba, ahol felkeresték dr. Barabás ügy­védet. Az irodában a gazda hat pengő kártérítést fizetett a kutyák által megtépett nadrágért, Amikor felszólították az ismeretlent, hogy írja alá a nyugtát, az nem volt hajlandó erre, ellenben sietve távo­zott. Megállapították, hogy a vak­merő ember valószínűleg Lüctke Walterrel azonos, a felmutatott fényképben a halasi ügyvéd is. fel­ismerni vélte a berlini kétszeres rablógyilkost. A nyomozás sorén megállapították, hogy a menekülő embernél van egy Radics György névre kiállított munkakönyv és egy zalaegerszegi kijelentőlap, amelyek valószínűleg lopás útján kerültek birtokába. A jelek szerint Luetke tovább próbált menekülni a szegedi tanyák felé, A hatóságok teljes apparátussal folytatják a nyomozást a kettős rablógyilkos elfogása érdekében. rá Sík" Sándor, hogy amennyire el­beszélő költemény az Isteni szín­játék, éppen annyira lirai költe­mény is. Maga Dante is annak ír­ta, hiszen Beatrice iránti szerel­mében trnbadnr költeménynek szánta. Theológiai költemény is az Tsteni színjáték, főleg a III. rész tele van theológiai tartalommal. Mégis Dante amennyire skolaszti­kus, legalább is annyira misztikus is. A dantei költemény fórmai tö­kéletességéről szólott ezután és ki­emelte, bogy a tökéletes forma hiánytalan harmóniában van a tar­talommal. A képek plaszticitáa'áról szólott még, majd végül a költe­ménynek egy ötödik tulajdonságú ról szólott, amelyet nem lehet szó­val leírni, amiről nem lehet tudni, bogy micsoda, ami azonban minden nagy költőt jellemez. Ezt a megfog­hatatlant és elmondhatatlant leg­tökéletesebben Arany János fejez­te ki „Dante" "című költeményében. Sík Sándor ennek a költeménynek felolvasásával fejezte be nagy tapssal fogadott előadását. Az Egyetem Barátainak az elő­adás keretciil szolgáló ülésén dr. Birkás Géza egyetemi tanár eluö­költ, ő vezette bc, majd köszönte meg Sík Sándor, előadását. Legvé­gül Degregorió Ottono a szegedi olasz kulturintézet vezetőié szólalt fel és köszönetet mondott az elő­"dónak a legnagyobb olasz szellem hív bemutatásáért. Fájdalomtól megtört szív­vel tudatom minden jóbará­tommal, hogv kisleányom, Vörös Kléra f. bó 18-án elhunyt. Teme­téso f. hó 20 an délután 3 órakor lesz az alsóvárosi temető halottasházából. ÖZV. VÖRÖS JÓZSEFNÉ. Juíi mm - mdtyalatnh 12:0 Adatok egy. Uáziszatka ^oeti-éfáUoz (A Délmagyarország munkatársá­tól) Nem hataszthatoni tovább, Juli nénit végre toll-hegyre kell vennem, mert benne látom kiteljesedve a szarkatermészetet a művészettel ele­gyítve s végtére miért maradjanak mcgiratlanul a különféle történetek? A sajtó lelkiismeretes alapossággal foglalkozik különféle csirkefogók dol­gával, szines sorokat szentel a bi­ciklilopók krónikájának, a hellyel­közzel előforduló betöréseknek, de micsoda kontárok ezek valamennyien Juli nénihez képest! Az egyik verzió szerint csak het­ven éves, de történtek már állásfog­lalások a nyolcvanon felüli korha­tára tekintetében. Messziről egyszer magam is feltekintettem, — megálla­píthatatlan az életkora. Elégedjenek meg annyival, hogy sok. A gazdasszonya, akinél nem any­nyira bejárónői méltóságban van al­kalmazva, mint inkább csak a takarí­tásnál való segédkezésre és az edé­nyek elmosogatására, igy jellemzi: — Uradalomban nőve fel, közelebb voltam a természethez. Nem ismerem a hivatalos irodalmat, de az én ta­pasztalatom szerint. a snepf, meg a vadgalamb (nem a gcrlice) repül a leggyorsabban. Igazán kitűnő puskás kell hozzá, hogy lc tudja lőni kiszá­mithatatlan cikázásukban, hiszen sok­szor csak egy villanás a megjelené­sük és már nem láthatók. Minden tiszteletem a fecskéé, aki este sem fárad el, vagy lassit, pedig ugyan­csak korán kezdi a légi kilométere­ket, — továbbá nem utolsó jelenségek fürgeségben a stukák sem. Mégis, mi­csoda ólmos esőben fagyott szárnya túzokok ők valamennyien Juli néni mellett, mikon a villámot megszégyenítő gyorsasággal elcsen valamit. Pályája delelőjén szakácsné volt s akkor szí­vódott vérébe a kosárpénz. — Ugy szerettek engem minden helyemen, mesélgeti, hogy soha nem tartottak zárva semmit. Ugy bizony 1 — mondja részint célzatosan, részint sérxődötten. Boldogabb időben, mikor rendes és állandó cselédet tartottam, hogy ked­vük szerint egészíthessék ki zseb­kendő és harisnyaszükségleteiket, ná­lam sem volt minden elzárva. Ha azonban Juli néninél is alkalmaznám a szabadságot, régóta bámulhatnám meglombtalanitott szerény éléskam­rám falait. Lehetőség szerint egy pillanatra sem hagyom magára s ngy kísérem a szeme villanását, mint vivó az el­lenfele kardpengéjét. A fás ládára lát­szólag oktalanul elhelyezek valamit, hogy ne legyen hozzáférhető, mert tudom még a fizikából, hogy minden fásláda annyit veszít a súlyából, amennyit kiszorí­tanak belőle a Juli nénik. Nyilván célzatosságot Iát az eljárá­somban, mert véletlenül vagy lesepri a nehezéket, vagy morog. — A fene enné meg, mingyárt nekiütődik az ember. Senki más ncin ütődik neki, csak ő. Nyilván a kora teszi. Fát a pincéből nem 6 hord fel. öreg hozzá, kímélem. — Semmi az nekem, mondogatja, de mikor egyszer könnyelműen en­gedtem az unszolásának, átvedlett vén cperfává. Bár az csak a lombjait hullajtja, Juli néni útközben, sarkok­ba n, fordulókon helyezett el egy-egy darab fát, amiket azután hangyaszor­galommal szedett össze alkalmas idő­ben. Csak oldalt tekintek 9 már eltűnik a szemem elől. Annyit jár, mint egy jobbfajta járvány, a házban van szo­bája, azt érthetetlen okból ezerszer felkeresi, de fordulásai ntán eltűnt egy fej vereshaffvmám, ujjai negativ­ját megtalálom a kikészített lisz hat krumpliból hiányzik kettő. — Csinálok magamnak én ia egw kis gombócot, veti oda könnyedér mintegy jelezve, hogy nagy szelleme* a konyhaművészet mezején is tudnak találkozni. Ugyanis ellátást nem kap, ez nincv benne az alkunkban, hiszen érzem » megnehezedett időket, s a beszerzések keservei kényszeritettek arra a po gányságra. 11a véletlenül marad va­lami, úgyis ő kapja. Táplálkozás dol­gában városi ellátáson van s különfé­le népjóléti akciókba kapcsolódik,ami egyúttal a főszórakozása. Mondtam már, hogy szeret járni s fürge minden mozdulatában. Eléggé benn lakunk a városban, de kiszalad­ni neki a Vásárhelyi-sugárut végér" — semmi. Ugy libeg, mint fakir a le­vegőben, a lába nem is érinti a föl­det. Nálam két órányi elfoglaltság' sincs, a többivel gyalogközlekedési szenvedélyét elégíti ki. — Hol járt Juli néni? — kérdem — Csak itt a Hóhiárt basa-utcába* néztem meg, hogy mit csinál a lá­nyom. Nem kcllvalami a nagyságos asszonynak, megyek az ebédemért útközben elintézem. Már repül is, de a szeme közben körbejárt, feldepntálta a sparherdet, a kredenc avult kincseit, lesimí­totta a konyhaasztalt é» el­tüntette féltve őrzött falatnyl szalonnabőrfinket, ami pedig már családi viszálylyal f« ayegette házunk békéjét. Az urai* ugyanis azt tervezte, hogy belekom. binálja a rántottába, én a káposzta Ízesítésére szántam, a fiam gumipus­kához szerette volna felhasználni, d* mert gumit nem kapni, keservesen rászánta magát, bogy azzal erősítteti meg a cipője orrát. — Kenyérért megyek, — jelenti be Juli néni, habár nem tartozik szám­adással a léptei felül. Határozottan megrovok minden' kit, aki ezen a téren panaszkodni tne< részel. Nézzék meg Juli nénit, * nyolcvanéves gyalog-aviatikust, mi­csoda passziója van benne, hogy err« is járt, meg arra is, kilométereké" át társadalmi életet él, tapasztalatait nézeteit élénken közli a házra este fék­kel, az udvar cselédjeit illemre ok­tatja, (mert az ő idejében mindé* máskép volt), szidja a kofákat, rab lyen drágák. — Más baj is van, Juli néni, hnsl fillérrel kevesebbet adtak vissza! — Hogy az ördög vigye cl őket felhasználják, hogy nem tudok olvas­ni, meg irni. — A pénzolvasáshoz csak ért! Ea nem regény! — Becsapott, de mék is már visw sza, majd megmondom ueki a mar gáct! Alig halad tul a kapun, a piacra semmi esetre sem érhetett, jön vissza. Megvan a husz fillér. Elég szemte­lenség, hogy észrevettem, minden át­[ka a csaló kofát illeti, bár érzem­hogy nekem szól. Az érzékenységrő rég letett, akármilyen elcsent holmi? nyugodtan kivehetek akár a kezéből akár a szoknyája alól, nem ülődn meg, annyira ütődött már. — Épp a helyére akartam tennt Szó sincs róla, mond valamit csak a felül támadhat vita, hogy hol va» az a hely? Állandóan szid valakik mert >igy bánik a szegénnyelt, tőn. vényt csinálva belőle, hogy a sze­génynek kutyakötclessége a lopás 6* becstelen, aki szól érte. — Juli néni, mondom, maga a ell* kuszban f®-szám lehetne! — Ugyan menjen már a nagyság* asszony, öreg vagyok én ahhoz! Nem a kor számit, hanem aB Ügyesség. Jobb időkben magam is mulatnák! a zsonglörősködésein. (szv.1 -

Next

/
Thumbnails
Contents