Délmagyarország, 1942. február (18. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-18 / 39. szám

DELMAGYARORSZÁG SZERDA, 1942. FEBRNÁR 18. ferencjqzsef KESERŰVÍZ Panasz a szél ellen Kegyetlenül fuj a hideg téli szél (-• ostorként vág az emberek arcába. Var akit az utcán talál, mert minden jelelek meleg szobában a tél örömeit megrontó szelet szidja és számolguti.i, uiikor jön már a tavasz. A hó \ mljgon borit be mindent. Olyan bőI ly.iiseggc] szórta szét sok milliárdiiyi pelyheit, hogy emberi értelemben s/.ötva: erősen túlléphette erre az esztendőre megállapított hőmennyiséget. 1.miatt azonba,n nem kell aggódnia •-enlv inek, mert a természet jövő évi ci iirányzatára mindig bőségesen van fi dezet. Persze, ha ez számunkra rossz, akkor. zsörtölődünk, ha pedig j ; cs kellemes, akkor egyszerűen tudomásul vesszük. Dc még mindig jobb, intlia a bürökrácia szabályai szerűit intéznék ott fenn az ügyekel. Csendesen száll a hó s egy szerető anya gyöngédségével, nesztelenül, hal. kan borítja el a földet. NEM jött nagy •lorgéssel, nem kopog keményen a tetőn s az aszfalton nem zörgeti a csatornát, mint az eső. Este még sötét fekete a város s reggel fehér minden, mint a hó. S hozzá még az is: hó, igazi hó, hideg, dc mégis meleg sze1 etettél telik meg az emberek szive. 1 'Tv van cz most is, csakhogy a szentet, pedig ez is égi ajándék, a hónál sokkal hamarabb elolvad. A hó jóságos, megvédi a vetéseket a hideg ollen, szeretne változatosan széppé tenni az életet, közelebbhozni az embereket egymáshoz és saját lelkükhöz s igyekszik felkelteni a gyengén szunnyadó nemesebb érzéseket. Ugyl&tszik azonban, hogy a jóság a természetben is gyengeség, mert a hó minden tiszta szándékát megzavarja a gonosz szél. A szél, a vad téli szél, amely mintha örök ellensége lenne az embernek. A szél, ez az ördögfiók, nem birja nézni az ember •lömét. Minden eszközzel megakadályozza ezt: hideget hoz, vagy a finom. a remegő hópelyheket keményen markába szorítja s odavágja az emberek házához s ha' a ház kicsiny, bizony el is tűnik a hóhegyben. Az árkokat ravaszul betemeti, hogy * gyanútlan ember szekerestől beleforduljon. Nagy területről összegyűjti a tehetetlen hópelyheket s az utakon, vasutakon erős gátat emel belőlük, melyben tehetetlenül vergődik a huszadikszázadbeli ember büszkesége: a hatalmas, erős mozdony is. A szel ott van mindenütt, ahol az embernek ártani lehet és ahol csak ártani tud. Ilideg iehelletével nem csak az embert bénítja meg, hanein mindazt, ami az embert, mint kulturlénvt. körülveszi. A szél halálos leheiletével éppenugy befúj a magános is viskó fűtetlen szobájába, mint a . agyvárosok modern lakásaiba. De tt már jobban tud védekezni ellene iz ember s ezért itt csak az életet • cserit! meg: befagyasztja a gázt, kiipeszti a vízvezeték csöveit, clpattinlja a távbeszélő drótokat, megállítja az autókat. Ezt teszi télen. Máskor zivatart hoz s lehajigálja a cserepet , és — ha igy tetszik neki — ledobja az egész 'elöl is. Vagy jégesővel szövetkezik, áogv tönkretegye a termést. Kitépi a tókat, ledönti a vetést, felkorbácsolja i vizek hullámait, hogy könnyebben Us/.akithassák az emberek védőgátjait. A szél mindenütt ott van, ahol pus/titani lehet. Nagyon haragudhat i z emberre. Nem ismerjük az okot. De lehet, hogy ö tudja. —ciufc as-vctyedi tyifavtáviuin lityi íúestiUfoto Egv megkopott, vastag, sárga fedelű könyvre kerül most a sor, melyet több évvel ezelőtt kaptam egy volt tanáromtól. Kedves néhány sort is irt bele, névaláírásával ellátva. A könyv cimc aranyozott betűkkel ezt jelzi: 'Szeged Városi. Főgymnasittm Krtcsítvénye 1872—1887*. Kezembe véve e könyvet, B a b a y József egyik irása jut eszembe: >Az ember elácsorog néha az emlékezés kapujában, nekidől ennek a kapufélfának és nézegeti, figyeli q járókelőket, a mult idők tanúit, akiket a Mának illik szembe tartani. Érdekes, különös nagyszerű embereket figyelhetünk meg,, ahogy már kissé lecsendesülve bandukolnak, vállaikon a láthatatlan tarisznya s a láthatatlan tarisznyában ezernyi holmi: lelkesülés, feltámadás, törhetetlen akarat, harc, hukás, kétségbeesés, keserű férfikönnvek, azután újra harc és uira siker és elismerése. Ilyen kellékekkel találkozhatunk, ba végi gl a p oz gai u n k a sok évre visszatekintő értesítőben. Álmodó szemmel, virrasztó sziwdl ! kutatok a régi értesilőben. Élnek ők mind, feltámadnak az emlékek, egykorú mosolyukkal. Itt az idő... clmnlt a nyár... A nuilt ködéből egy-egy álomórára felzokognak a régi emléke/esek. Volt egyszer... volt egyszer valami, ami többé nem tér viszsea. Követem az emlékeket, fehéredő hajjal, édes visszagondolással. ajka, mon a panaszos kérdés: egykori öröm, egykori fény vissza tudtok-e még jönni? Amikor a tanári kar névsorát látom, megjelennek kedves alakjaik: Magyar Gábor, az áldott lelkű jó igazgató, a lólos kiejtésű Budavári József, a >kis* előnévvel felruházott Tóth Antal, a kedves Cscj r é p József, a bölcs Farkas László, Nóvák y Bertalan, aki a rajzot több, mint 50 évig tanította, a rőthaju Gzirbusz Géza, aki kedélyes humorával annyira megszerettette a földrajzot, a két szegedi fivér Pap Jánös és Pap József, később Fekete Ipoly, a mindenki kedvelt >lpi bácsit-ja és a többi itt fel nem sorolt tatiári kar, akiket a tanulóifjúság meleg szeretettel vett körül és akik mind diszei és büszkeségei voltak a piarista rendnek. És hogy a kegyesrendi tanári kar, milyen önfeláldozóan, példátlan szeretettel tanította növendékeit, ezekre különösen reávilágit az árviz idejében lefolyt működése, amelynek adatait a cikk későbbi ismertebbe ícgja feltárni. AZ 1874-75 -iki tanév >Értesitvényéhöl« érdemes felemlíteni, hogy ekkor még >A sorozatban használt érdemjegyek fokozata* a következő volt: Szám Előmenetel 1. kitűnő 2. jeles «» Jó 4. clegseges 5. elégtelen 6. semmi Szorgalom ernyedetlen kitartó kellő hanyatló csekély semmi Magaviselet példás dicséretes JÓ törvényszerű kevésbé törvényszerű nem törvényszerű A következő évtől, vagyis 1S76— 77-től azon változás állott be, hogy a ma is érvényben levő érdemjegyek léptek életbe, vagyis a legmagasabb fokozat 4-es lett. Változással találkozhatunk ugyancsak ez évben azzal is, hogy a tanulók előmenetelét jelző osztályozásoknál a sorrend a nyolcadik osztályon kezdődik és lefelé haladva az első osztálynál végződik. De már az 1879—80-as tanévben visszatérnek ismét a régi rendszerhez, vagyis az első osztálynál kezdődöleg haladt fel a nyolcadikig. Az 1878—79-iki tanév értesítőjének bekezdésében felemlíti, hogy az intézet szeptember 4-én, a Szentlélek segítségül hívásával megkezdte működését s folytatta azt háborítatlanul 1879 március 3-ig bezárólag. A TANÍTÁS BESZÜNTETÉSH s a tantermek átengedése a menekülteknek cim alatt szomorú jelentést tesz az értesítő: >Már február hóban aggódva néztük — irja — a Tisza vize rohamos emelkedését s mitől tartottunk, csakugyan bekövetkezett. Március#hó 3-án a városi hatóság elrendelte az előadásoknak a város összes iskoláiban való besziiuletését. Ezen tapintatos intézkedés 4-én foganatosíttatván, a vidéki ifjúság hazakfildetett szüleihez, a helybeliek nagyobb része pedig tanáraival együtt részt vett a munkában, mely éjjelnappal folyt az alföldi vasút vonalán, a város megvédése reményében. Sajnos. hogy e remény hiu vala*. •Mindjárt a vész első óráiban megtelt a gymnasiumi épület menekültekkel, kik megmenteit vagyonkáinkkal — ágy- és ruhanemüekkei — beszállásolták magukat, az e célra üresen tartott emeleti és földszinti tantermekben, mely utóbbiakból azonban a betóhiló viz által csakhamar kiszorítva, az emeleten húzták meg magukat számszerinf mintevv ötázázan S minthogv az épület minden ol. ; dalról 30 em magas viz által volt fcö, riilvéve, egy, a Kereszt-utcára néző osztályterem ablakából a Hungáriaszálloda kapujába átnyujtijttt Járókon keresztül közlekedtek a város csekélyke, szárazon maradt részével*. •Néhány nap múlva lehúzódott a viz a földszinti termekből s az emeletre menekültek nagyobb része ide telepittett le, helyükbe pedig, négy nagy tanterembe a városi közkórh-'iz betegei szállitattak s igy az épiifet kórházak és meneküllek tanyájául szolgált egész julius hó végéig, amidőn a szerencsétlen hazavándorolfnk kiszáradt házhelyeikre vagy pedig a ki telepittettek a városon kivül épitett barakkokba. Az épület udvarában is voltak barakkok, mintegy 300' személyre, ugy, hogy nagyitás nélkül elmondhatjuk, miszerint a gymnasiumi épület, e nehéz napok alatt zsufolvn volt szerencsétlenekkel, kiknek száma t—800 között váltakozott*, A tanitás újbóli megkezdésére vonatkozólag az értesítő igy ad jelentést: >A vázolt viszonyok mellett — természetesen — gondolni sem lehetett arra, hogy az előadásokat AZ ÁRVIZ TANÉVÉBEN megkezdhessük, nem rendelkezvén egyetlenegy tanteremmel sem, hová a város területén maradt növendékeket összegyüjthettük voflna. Azonban, habár rendszeres előadások nem is tarthattak, minden tanitás nélkül mégsem maradhattak növendékeink, a tanárok ugyanis, a kegyesrendi házban, szobáikban, a tehetséghez képest, néhány órákban, naponkint, oktatták a j< lentkező tanulókat és készitgették a tanév végén s az 1879—80 tanév kezdetén megtartott ingyenes magánvizsgálatokra. — De a tanitás is csak húsvétkor volt megkezdhető, inive' előbb. a minden oldalról viztől kö rölvett és egv időre részben fogalább. a menekülteknek átengedett., sziutén megrongált kegyesrendi ház sem e célra alkalmas. Hálával jegyzi fel az • értesitS azon páratlan rokonszenvet, amelye* a mélyen sújtott város szerencsétlo* lakossága iránt, az egész müveit világ tanúsított és részletes adatokkal bizonyitja, amelyben a tanulók külös is részesültek, reámutatva, hogy egyes városok, a többek között Sojv ron maga 26 szegedi születésül, illetve illetőségű növendéket vállalt fö — a tanév tartamára — ingyen e!lá> tásra és iskoláztatásra. Az értesítő 1870-ben megjelent miniszteri rendeletet közöl, amelv szerint a szegedi főgymnasiuin voli rendes, de az árviz miatt netán magántanulóra szorult növendékei, nehogy évet veszítsenek, az 1878—79. tanév végén, valamint az 1879—80 tanév kezdetén ingyenes, szabályszerű osztály és érettségi vizsgálatot tehetnekUgyancsak intézkedés történt arra vonatkozólag is, hogy a rendkívüli körülmények miatt a szegedi fögymnasiom az 1879—80. tanévet szeptemb&B 15-én nyithatta meg. A KIRÁLY LÁTOGATÁSÁRÓL » az értesítő igy emlékezik meg: »1883, október 14, 15 és 16 nemcsak Szeged városa, de tanintézetünk történetében is örökké emlékezetesek maradnak, Ö Cs. és Apóst. kir. Felségének itl tartózkodása s az ahhoz fűződött rse* menyek oly örvendetessé tették c ra* pokat, hogy azok emlékét hálós szívvel fogja emlegetni az utókor is. A bölcs és kegyeletes uralkodó megszemlélvén az uj várost, annak min* den közintézeteit legmagasabb figvete mére méltatta. Tanintézetünket október 16-án szerencséltette. A tanári kar, élén a tankor, kir. főigazgatóval az épület bejáratánál üdvözölte a legmagasabb vendéget, ki azután az ifjúság sorfala közt haladva, meg!?/* kinté az ifjúság rajzait, az építendő uj gymnasium cpiilct tervrajzát. Log* inagasb megelégedését nyilvánítva, az ifjúság örömrivalgása között távozoll intézetünkből*. Az 1886—87 tanév »be1adatai*-ra vonatkozólag a tanári testület szeptember 3-án a Szentlélek segítségül hívásával megkezdette működését da már október 6-án kénytelen volt >zl megszakítani, mert a »eho!era-5árvány* nyomai jelentkeztek, emiatt előbb október 20-ig. utóbb novemberi 3-ig elnapolták az előadásokat. * A hosszú évek során összegyűlj-* tött értesítőből, nem lehet érdektelen a több ezer tanuló névsorából egyegy megállapítást kibogoznunk. Igy a többek között volt egy mindig sz:u* tiszta jeles tanuló, de a testgyakor* latból mindig 3-as osztályjegyet kapott. Ugy lehetne mondani, nem volt kellő »manuális* készsége. De annál ügyesebben kezelte az életet megmentő kést, egyike lett a legnevesebb sebészprofesszoroknak. A másik a magyar nyelvben nem tudott kellő eredményt felmutatni: egyike lett ne. ves Íróinknak. A >müének*-böl gven< ge eredményt tudott elérni: hírneves énekes lett belőle... Franki Antal Inzulinnal gyógyítja a rákol egy olasz orvosprofesszor Róma, febrnár 17. Az olasz lapok bírt adnak arról, bogy Roberti firenzei orvostanár erős inzulinadagolással kezeli a rákmegbetegedést és kutatásai meglepő eredménnyel jártak. A Gíornale <F Itatta firenzei jelentésében megállapítja, hogy Roberti tanár kutatsaai egyelőre tudományos stádiumban vannak, de lehetséges, liogy a firenzei orvosprofesszor olyan ösvényt tapos, ímely a rákkutatás terén gyöze* iemhez vezet. (MTI)