Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-11 / 8. szám

D Z S E 5 S Z-M A T I N É JÖN T>a sajog a fájdalomtól. Beszéltünk több lakóval, akik szerint két-három év után a leg­iobb lakásokat is otthagyták a bér­lők a rossz kövezet miatt. Inkább rosszabb lakásokba költöznek, mprt különösen idősebbek nem birják sokáig a rossz kövezetet. Még nyá­ron csak megy valahogy, mert az egyik járda mellett végighúzódó volt lovaglóútat használják a gya­logközlekedésre, de esős időben bi­zony Ssak a járdát használhatják. Érdekes megfigyelni a helyzetet tnost télen, amikor a hó beborítja az lít.akaL A Petőfi Sándor-sugár­útnak ezen a részén még a vastag hótakaró alól is kilátszanak a ka­vicsok. Vannak, akik mán orvosi bizonyítványok beszerzésén fára­doznak, amelyekkel bizonyítani óhajtják a járdák egészségtelen vol­tát is. Eltűnt a fej-láb h'égi szokás, bogy Karácsony és Szilveszter éjjelén fej-lábból főzött kocsonyával kínálják a vendégeket. Az idei ünnepek alatt ezt a régi s.okást el kellett hanyagolniok a háziasszonyoknak. Az idén nem igen volt kocsonya, mert nincs fej­Idb, A háziasszony először nagyot nézett, majd tovább ment egy ház­aal a másik hentesüzletig, majd a Harmadikig és így tovább legalább tíz üzletben járt, de fej-lábat nem kapott. A helyzet ugyanis az. hogy a fej-láb akkor tűnt el a szegedi piacról, amikor megállapították a legmagasabb árát. A hentesek ki­Bsinylették és disznósajtnak dolgoz­zák fel. Az eset hasonlít a Ica és a dió példájához. „Segíteni kellene ezen a Helyze­ten — irja egyik előfizetőnk. Talán lehetne valamit csinálni, hogy né­hanapján a szegény emberek bab­levesébe és kocsonyájába is jusson az olcsóbb sertésrészekből." Füsttelen nap A lapokat olvasva lépten-nyomon ezzel a szóval találkoznnk: „füste­len nap." Ez a megjelölés annyit jeleot, hogy egy kiválasztott napon — reggel 6 órától este 6 óráig — a város minden dohányosa megtar­tóztatja magát a füstöléstől és az elméletben elszívott cigaretták, szi­varok, pipadohányok árát a bon­védek dohány-alapja javára ajánl­ja feL A felajánlás történhet péuz­belileg és természetben is, kinek hogy teszik. Természetesen nemcsak a dohányosokra számít ez az akció, hanem mindenkire. Tehát a nem­dohányosok is felajánlhatnak a ne­mes célra meghatározatlan számú dohányt, cigarettát. Kinek mennyi telik. A gyakorlati megoldás módja a szokásos gyűjtéshez hasonló. Azok a hölgyek, akik az egyéb gyűjtések alkalmával szorgoskodnak az ur­nákkal. most is ugyanúgy kiülnek az utcára a sátrak elé, mint egyéb­ként, igénybevéve az iskoláslányo­kat és leánycserkészeket is, esetleg az ifjúsági Vöröskerszt tagjait. A változás legfeljebb csak annyi, hogy az urnák mellé kosarakat is felál­lítanak. bogy a begyült dfthányne­möt legvcn miben* összeszedni. A szép szemek itt különösen sokat te­hetnek. az akcfó érdekében. Egyik olvasónk levelet intézett hozzánk és abban kéri a Délma­gyarországot, hogy nyilvánosságán keresztül adjon hangot ilyen ak­ció elindulásának. Olvasónk levelé­ben elmondja, hogy az egyik bihar­megyei nagyközségben, Komódiban az elmúlt héten rendeztek füsttélen napot és a harcoló honvédek számá­ra 26 ezer cigarettát és 470 csomag dohányt gyűjtöttek a leventék. cserkészek és a jótékony egyesüle­tek hölgyei. * Olyanok ezek az elhangzott ké­rések, kívánságok és ötletek, mint a mostanában divatos „kívánság­hangverseny" egyes számai. Szeret­nénk, ha az általunk felvetett ki­vánsághaugverseny számait is az eredetihez hasonló népszerüségűvé lehetne fejleszteni. Dr. BOKOR ISTVÁN H X 2 JL készüléket bemutat, elad, cserél, H4II1II favit, résxtetre is. Telefont 3* - »* Frischman Sándor Szeged, Bárd Jósika-utca 13. Csöpi kedves, kissé szeleburdi, de eleven, fürge észjárású fiatal lány. Ő a mai életerős, felfelé igyekvő, if­jú generáció megtestesítője. Reg­geltől napestig dolgozik, saját maga keresi meg a kenyerét s egy kis ruháravalót, néha még ci­pőre is telik a fizetéséből, sőt hé­be-hóba szórakozásra is. Szívesen eljár a moziba, néha színház­ba is, néhány hangversenyt meghallgat — olcsó helyről és szereti a jazzmuzsikát, a táncot. Mindenről találó cs ki­forrott véleménye van s erről örö­mest nyilatkozik a mai dolgozó és élni akaró leány ifjúság hang­ján, Nagyon szeretek vele elbe­szélgetni. amolyan „jópofa" kis hölgy, akit minden társadalmi, •irodalmi s ncha közéleti problé­ma érdekel és aki fáradságot vesz magának ahhoz, hogy véleményt formáljon ezekről a kérdésekről. Néha le jegyzem „állásfoglalásait" is elhatároztam, hogy időnként í megszólaltatom ezeken a hasábo- | kon is. Hoqy áll a bál? — czl a kérdést teltem fel C söpi előtt, amikor a legfrissebb jaszslá­gcrekről és a modern táncokról beszélgettünk. Csöpi kicsit elgon­dolkozott, — rossz szokása van, ilyenkor, felborzolja gesztenyeszí­nű, lokníba csavarodó hajzatát, — aztán felcsillanó szemmel, lel­kes hangon válaszolt: — Háborús időket élünk, az idén nem lesznek nagy táncmula tságo k. Ez rend­iért is való addig, amíg nem né­zünk be jobban a kérdés háta mö­gé. Mert riem panaszkodhat egyet­len bálozó és tánckedvelő fiatal lány vagy legény sem azért, hogy az idén elmaradnak a parádés, nagy báli éjszakák külsőségei. Örülünk, hogy nem kell hosszú estélyi ruha, megteszi a sötét kisestélyi is, leg­feljebb egy új, fehér gallért var­runk rá, esetleg arany gyöngy­himzésscl díszítjük, vagy megya ros motívumokat ékelünk a rút Iára, ujjába s kész a vadonatúj láncruha... Aztán elmegyünk a kávéház ötórai teájára és kitán coljuk magunkat annyira umen.ij nyire az egészrgünk s a szívünk megkívánja... Nem is itt van a hiba, hanem — nézzük csak a kér­dés szociális oldalát'. A bálok leg­nagyobbrészt jótékonycélú tánc mulatságok voltak és ezeknek a nagy táncestélyeknck bevétele emberbaráti célokat szolgált. Ju­tott ezekből a fillérekből, pengők­ből a diákmenzák felsegélyezésé­re, a különböző társadalmi sze­gcnyakciók céljaira és a Vörös­kereszt javára is. Mármost, ha ezek a bálák elmaradnak, honnan veszik elő a sok pénzt, amivel könnyeket töröltek le s a kegyetlen tél ridrgségét enyhítették fűtetlen la­kásokban, népkonyhákon és diák­menzákon egyaránt. A m a i, h á­borús időkben talán nin­csen fokozott mértékben szükség ezekre az öss z e­g e k r c? Tulajdonképpen kétszer, sőt háromszor annyi bálát kelle­ne rendezni, hogy kétszer, sőt há­romszor, annyi jilsson az Ínsége­seknek! Hiszen a bálák ma már úgy sem azok a régi világból va­ló, „tobzódó" táncmulatságok, amikor rúgták a port kivilágos kivirradtig! Csak a külsőségeid ben van a megkülönböztetés, egy­szerű táncesíélyt rendezünk-e, vagy magyaros divatbemutatónak beillő bálát? És miért ne vehesse fel az a magyar asszony, vagy fiatal leány magyar, motívumú estélyi ruháját, vagy esetleg dísz­ma gyat ruháját, ami úgyis ott lóg a szekrényben s amit más al­kalommal egész éven át aligha vehet magára? Mondom én nem vagyok a nagy báli öltözködés barátja, nekem jó a tavalyelőtti fekete „kisestélyi" ruha is, de t u­d o m, hogy v ann ah női lé­nyek is, akik egyenesen az öltözködés kedvéért mennének el például egy nagy estélyre. Hölgyek körében ezért sikertelen marad örökre a „n ém a b á l". Hiszen nem is a mulatságról van szó, inkább a suhogó, selymes, simuló és kedves báli ruháról... Hogyan meséljük majd nagyanyó korunkban az unokáinknak, hogy .tudod 7c r a ve s, abban a szépséges, hófehér díszmagyarban jelentem meg a V u s zl a­* z cr i Bálon, a m e l y ikb • n az ura m m e g i s m v r I é » m • g s zer t le 11.. .T* Csöpi sóhaitott egyel, megboly­gatta amúgy is rakon"&itlan fiirh jeit, aztán más témára tértünk ái. Kényesebb téma. Metlékucca44 került szóba közöttünk. Csöpi fel* világosült, minden álszemérmes* séget derekas nyíltsággal helyet.­tesítő ifjú ember, aki nem ijed ám meg a maga árnyékától. A „M ellékutca" cimü sikeres Fannie H ur s t-regényt annak­idején, amikor először jött divat­ba az iskolapadban olvasgatta s már akkor kialakult benne i problémára vonatkozó véleménye. Ezt a véleményt most Charles Boyer daliás alakja egy kissé mintha megingatta volna, ds azért bátran nekivág a feleletnek1 — Én elhiszem, hogy lé­t ezik olyan- sírig tartó, c s u d a-n agy s z er,e lem, min t amilyenben a hősnő ver­gődik.. — Mellékesen Margaret, Sullavan elragadó színésznő, ő el is tudta hitetni velem, hogy léi e­zik ez a nagy szerelem. — És né­ha a sors olyan kegyetlen, hogy úgy szövi pókháló-fonalait, hogy az emberek nem tudnak soha ki­gabalyodni belőle. Nincs má s k i ú t, mint a „M ellckutc a"1 A férfi árnyékában tengődni egész életen át, egy önző és guá­va férfi árnyékában — bocsáss meg drága Boyer, de igy vani és nem kapni mást az elei 151 mint morzsákat, alamizsnákat .., Igen, volna még egy kiút, a ósa­lúd felbomlása, a válási Ez az, aminek nem szabad megtörténnie, mert a család szctzüUcse mindig a legsúlyosabb nemzeti válságuk­hoz vezet. Látjuk ezt napjaink­ban Oroszországban, nem is kell messzebb tekintetünk ... Csöpi itt olyan komoly arcot vágott, mint egy felnőtt h'ii'é­nész, vagy társadalomtudós, 'ta­tán vidámabban folytattat — Még sem kell „Mell é k« Utca"! A hősnőnek ez a gyáva megalkuvása méltó a hős jellemé­hez. Sokkal jobban telle volna, ha hallgat arra az igazmondó ma­gyar nótára, hogy „G omb h á $ hej, he\ leszakad..." és megkersi azt a másik becsületes, szabad em­bert, akivel boldog csalá­di élet et élhet. 'Az idő ugyan­is minden sebre hoz gyógyulást, ez már a Gondviselés örök jósága .., Én is voltam már halálosan sze­relmes és .. . Most változatosság kedvéért az én hajamat bwzolla össze, megcsókolt és elrohant, mert va­laki várta a jégen . . . Alig volt annyi időm, hogy utánakiáltsamf Halló, Csöpi, a viszont lá­tástól Wimpassing noi Mcipfth i zta gumiból P 2050 és 24'50-re Kaphatók: Linóleum Ipar, Kárász u. 6

Next

/
Thumbnails
Contents