Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-11 / 8. szám

D Z S E 5 S Z-M A T I N É JÖN T>a sajog a fájdalomtól. Beszéltünk több lakóval, akik szerint két-három év után a legiobb lakásokat is otthagyták a bérlők a rossz kövezet miatt. Inkább rosszabb lakásokba költöznek, mprt különösen idősebbek nem birják sokáig a rossz kövezetet. Még nyáron csak megy valahogy, mert az egyik járda mellett végighúzódó volt lovaglóútat használják a gyalogközlekedésre, de esős időben bizony Ssak a járdát használhatják. Érdekes megfigyelni a helyzetet tnost télen, amikor a hó beborítja az lít.akaL A Petőfi Sándor-sugárútnak ezen a részén még a vastag hótakaró alól is kilátszanak a kavicsok. Vannak, akik mán orvosi bizonyítványok beszerzésén fáradoznak, amelyekkel bizonyítani óhajtják a járdák egészségtelen voltát is. Eltűnt a fej-láb h'égi szokás, bogy Karácsony és Szilveszter éjjelén fej-lábból főzött kocsonyával kínálják a vendégeket. Az idei ünnepek alatt ezt a régi s.okást el kellett hanyagolniok a háziasszonyoknak. Az idén nem igen volt kocsonya, mert nincs fejIdb, A háziasszony először nagyot nézett, majd tovább ment egy házaal a másik hentesüzletig, majd a Harmadikig és így tovább legalább tíz üzletben járt, de fej-lábat nem kapott. A helyzet ugyanis az. hogy a fej-láb akkor tűnt el a szegedi piacról, amikor megállapították a legmagasabb árát. A hentesek kiBsinylették és disznósajtnak dolgozzák fel. Az eset hasonlít a Ica és a dió példájához. „Segíteni kellene ezen a Helyzeten — irja egyik előfizetőnk. Talán lehetne valamit csinálni, hogy néhanapján a szegény emberek bablevesébe és kocsonyájába is jusson az olcsóbb sertésrészekből." Füsttelen nap A lapokat olvasva lépten-nyomon ezzel a szóval találkoznnk: „füstelen nap." Ez a megjelölés annyit jeleot, hogy egy kiválasztott napon — reggel 6 órától este 6 óráig — a város minden dohányosa megtartóztatja magát a füstöléstől és az elméletben elszívott cigaretták, szivarok, pipadohányok árát a bonvédek dohány-alapja javára ajánlja feL A felajánlás történhet péuzbelileg és természetben is, kinek hogy teszik. Természetesen nemcsak a dohányosokra számít ez az akció, hanem mindenkire. Tehát a nemdohányosok is felajánlhatnak a nemes célra meghatározatlan számú dohányt, cigarettát. Kinek mennyi telik. A gyakorlati megoldás módja a szokásos gyűjtéshez hasonló. Azok a hölgyek, akik az egyéb gyűjtések alkalmával szorgoskodnak az urnákkal. most is ugyanúgy kiülnek az utcára a sátrak elé, mint egyébként, igénybevéve az iskoláslányokat és leánycserkészeket is, esetleg az ifjúsági Vöröskerszt tagjait. A változás legfeljebb csak annyi, hogy az urnák mellé kosarakat is felállítanak. bogy a begyült dfthánynemöt legvcn miben* összeszedni. A szép szemek itt különösen sokat tehetnek. az akcfó érdekében. Egyik olvasónk levelet intézett hozzánk és abban kéri a Délmagyarországot, hogy nyilvánosságán keresztül adjon hangot ilyen akció elindulásának. Olvasónk levelében elmondja, hogy az egyik biharmegyei nagyközségben, Komódiban az elmúlt héten rendeztek füsttélen napot és a harcoló honvédek számára 26 ezer cigarettát és 470 csomag dohányt gyűjtöttek a leventék. cserkészek és a jótékony egyesületek hölgyei. * Olyanok ezek az elhangzott kérések, kívánságok és ötletek, mint a mostanában divatos „kívánsághangverseny" egyes számai. Szeretnénk, ha az általunk felvetett kivánsághaugverseny számait is az eredetihez hasonló népszerüségűvé lehetne fejleszteni. Dr. BOKOR ISTVÁN H X 2 JL készüléket bemutat, elad, cserél, H4II1II favit, résxtetre is. Telefont 3* - »* Frischman Sándor Szeged, Bárd Jósika-utca 13. Csöpi kedves, kissé szeleburdi, de eleven, fürge észjárású fiatal lány. Ő a mai életerős, felfelé igyekvő, ifjú generáció megtestesítője. Reggeltől napestig dolgozik, saját maga keresi meg a kenyerét s egy kis ruháravalót, néha még cipőre is telik a fizetéséből, sőt hébe-hóba szórakozásra is. Szívesen eljár a moziba, néha színházba is, néhány hangversenyt meghallgat — olcsó helyről és szereti a jazzmuzsikát, a táncot. Mindenről találó cs kiforrott véleménye van s erről örömest nyilatkozik a mai dolgozó és élni akaró leány ifjúság hangján, Nagyon szeretek vele elbeszélgetni. amolyan „jópofa" kis hölgy, akit minden társadalmi, •irodalmi s ncha közéleti probléma érdekel és aki fáradságot vesz magának ahhoz, hogy véleményt formáljon ezekről a kérdésekről. Néha le jegyzem „állásfoglalásait" is elhatároztam, hogy időnként í megszólaltatom ezeken a hasábo- | kon is. Hoqy áll a bál? — czl a kérdést teltem fel C söpi előtt, amikor a legfrissebb jaszslágcrekről és a modern táncokról beszélgettünk. Csöpi kicsit elgondolkozott, — rossz szokása van, ilyenkor, felborzolja gesztenyeszínű, lokníba csavarodó hajzatát, — aztán felcsillanó szemmel, lelkes hangon válaszolt: — Háborús időket élünk, az idén nem lesznek nagy táncmula tságo k. Ez rendiért is való addig, amíg nem nézünk be jobban a kérdés háta mögé. Mert riem panaszkodhat egyetlen bálozó és tánckedvelő fiatal lány vagy legény sem azért, hogy az idén elmaradnak a parádés, nagy báli éjszakák külsőségei. Örülünk, hogy nem kell hosszú estélyi ruha, megteszi a sötét kisestélyi is, legfeljebb egy új, fehér gallért varrunk rá, esetleg arany gyöngyhimzésscl díszítjük, vagy megya ros motívumokat ékelünk a rút Iára, ujjába s kész a vadonatúj láncruha... Aztán elmegyünk a kávéház ötórai teájára és kitán coljuk magunkat annyira umen.ij nyire az egészrgünk s a szívünk megkívánja... Nem is itt van a hiba, hanem — nézzük csak a kérdés szociális oldalát'. A bálok legnagyobbrészt jótékonycélú tánc mulatságok voltak és ezeknek a nagy táncestélyeknck bevétele emberbaráti célokat szolgált. Jutott ezekből a fillérekből, pengőkből a diákmenzák felsegélyezésére, a különböző társadalmi szegcnyakciók céljaira és a Vöröskereszt javára is. Mármost, ha ezek a bálák elmaradnak, honnan veszik elő a sok pénzt, amivel könnyeket töröltek le s a kegyetlen tél ridrgségét enyhítették fűtetlen lakásokban, népkonyhákon és diákmenzákon egyaránt. A m a i, h áborús időkben talán nincsen fokozott mértékben szükség ezekre az öss z eg e k r c? Tulajdonképpen kétszer, sőt háromszor annyi bálát kellene rendezni, hogy kétszer, sőt háromszor, annyi jilsson az Ínségeseknek! Hiszen a bálák ma már úgy sem azok a régi világból való, „tobzódó" táncmulatságok, amikor rúgták a port kivilágos kivirradtig! Csak a külsőségeid ben van a megkülönböztetés, egyszerű táncesíélyt rendezünk-e, vagy magyaros divatbemutatónak beillő bálát? És miért ne vehesse fel az a magyar asszony, vagy fiatal leány magyar, motívumú estélyi ruháját, vagy esetleg díszma gyat ruháját, ami úgyis ott lóg a szekrényben s amit más alkalommal egész éven át aligha vehet magára? Mondom én nem vagyok a nagy báli öltözködés barátja, nekem jó a tavalyelőtti fekete „kisestélyi" ruha is, de t ud o m, hogy v ann ah női lények is, akik egyenesen az öltözködés kedvéért mennének el például egy nagy estélyre. Hölgyek körében ezért sikertelen marad örökre a „n ém a b á l". Hiszen nem is a mulatságról van szó, inkább a suhogó, selymes, simuló és kedves báli ruháról... Hogyan meséljük majd nagyanyó korunkban az unokáinknak, hogy .tudod 7c r a ve s, abban a szépséges, hófehér díszmagyarban jelentem meg a V u s zl a* z cr i Bálon, a m e l y ikb • n az ura m m e g i s m v r I é » m • g s zer t le 11.. .T* Csöpi sóhaitott egyel, megbolygatta amúgy is rakon"&itlan fiirh jeit, aztán más témára tértünk ái. Kényesebb téma. Metlékucca44 került szóba közöttünk. Csöpi fel* világosült, minden álszemérmes* séget derekas nyíltsággal helyet.tesítő ifjú ember, aki nem ijed ám meg a maga árnyékától. A „M ellékutca" cimü sikeres Fannie H ur s t-regényt annakidején, amikor először jött divatba az iskolapadban olvasgatta s már akkor kialakult benne i problémára vonatkozó véleménye. Ezt a véleményt most Charles Boyer daliás alakja egy kissé mintha megingatta volna, ds azért bátran nekivág a feleletnek1 — Én elhiszem, hogy lét ezik olyan- sírig tartó, c s u d a-n agy s z er,e lem, min t amilyenben a hősnő vergődik.. — Mellékesen Margaret, Sullavan elragadó színésznő, ő el is tudta hitetni velem, hogy léi ezik ez a nagy szerelem. — És néha a sors olyan kegyetlen, hogy úgy szövi pókháló-fonalait, hogy az emberek nem tudnak soha kigabalyodni belőle. Nincs má s k i ú t, mint a „M ellckutc a"1 A férfi árnyékában tengődni egész életen át, egy önző és guáva férfi árnyékában — bocsáss meg drága Boyer, de igy vani és nem kapni mást az elei 151 mint morzsákat, alamizsnákat .., Igen, volna még egy kiút, a ósalúd felbomlása, a válási Ez az, aminek nem szabad megtörténnie, mert a család szctzüUcse mindig a legsúlyosabb nemzeti válságukhoz vezet. Látjuk ezt napjainkban Oroszországban, nem is kell messzebb tekintetünk ... Csöpi itt olyan komoly arcot vágott, mint egy felnőtt h'ii'énész, vagy társadalomtudós, 'tatán vidámabban folytattat — Még sem kell „Mell é k« Utca"! A hősnőnek ez a gyáva megalkuvása méltó a hős jelleméhez. Sokkal jobban telle volna, ha hallgat arra az igazmondó magyar nótára, hogy „G omb h á $ hej, he\ leszakad..." és megkersi azt a másik becsületes, szabad embert, akivel boldog családi élet et élhet. 'Az idő ugyanis minden sebre hoz gyógyulást, ez már a Gondviselés örök jósága .., Én is voltam már halálosan szerelmes és .. . Most változatosság kedvéért az én hajamat bwzolla össze, megcsókolt és elrohant, mert valaki várta a jégen . . . Alig volt annyi időm, hogy utánakiáltsamf Halló, Csöpi, a viszont látástól Wimpassing noi Mcipfth i zta gumiból P 2050 és 24'50-re Kaphatók: Linóleum Ipar, Kárász u. 6