Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-11 / 8. szám

1) E I M \ U.\ VfiURS / A (i Vasárnap. 1941. jannár 11. 16 mázsa kukoricáért kéthónapí fogház Felmentő ítélet a „fekete cukor"-perben (A Délmu gyar ország munkatársától) A szegedi törvényszéken dr. Vh'dry István törvényszéki híré szombaton vonta felelősségre Zádorl Emil szegedi fnszerkere*kedőt és feleségét, mert a vádirat szerint árdrágítást követtek el. A vád szerint Zádori Rác? fm rónék több ízben jegy nélkül adott ál cukrot a megállapított egy pengő 8 filléres ár helyett 2 pengőért. Ezt a ctikrot Ráéz bázről-házra ánilgatta. míg a rendőrség lefülelte. Az első tárgyaláson Zádori és Zártríriné tagadta, nogy a fiatalembernek jegy nélkül és felárral adtak volna cukrot. Az első tárgyaláson Ráez Imrét hafhó»api börtönre ítélték. Zádoriék iigyét elkülönítették. A szombati tárgyaláson kihallgatták az előbbi tárgyaláson bejelentett tanokat. A tanúvallomások igen pontosak voltak és mindegyik Zádoriék vallomását támasztotta alá. A bíróság a tanokat szembesítette Rácczal, aki kijelentette, hogy a tannk nem voltak ott a vásárlásnál. TV. Szarva* •Tános ügyészségi alelnök valamenyoyi tanti megesketését kérte. A törvényszék végül is a vádlottakat a vád alól felmentette. Az ítélet indokolásában kimondotta a törvény-zék. bár alapos gyanuokok merültek fel a vádlottak ellen, bizonyítékok• hiányában fel kellett őket men feni. A törvényszék nem talált megnyugtató bizonyítékot a vádlottak bűnössége mellett. Az Ítélet ellen dr. Szarvas ügyészségi alelnök semmisségi panasszal élt T>r. Ujvnrv István törvényszéki hiró szombaton vonta felelősségre Laczi János mórnhnlmi gazdálkodót is, aki szerdán közel 19 métermázsa morzsolt tengerit hozott Szegedre és azt a Vásárbelyi-sflgárúton n megállapított 22 pengős ár helyett 36 pengőért adta el. A tárgyaláson a vádlott beismert* tettét és azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a megnllapftott maximális árakrél. Kijelentette, hogy a tengerit nem üzérkedés céljából vette, hanem . azért, mert libákat akart hizlalni. \ bíróság írét hónapi fogháifa ítélte Laézl Jánost és, a leföglnlt kukorica árát. 540 pengőt elkobozta. Kővágó József 62 éves szappanfőző és felesége szintén árdrágítás miatt, kerültek a vádlottak padjára, mert a múlt év októberében drágábban adták a szappant Osztrogonácz Antal zöldségárusnak. Osztrogonáex a vásárolt szappant még drágábban a-dta tovább. A bíróság a vádlottak beismerő vallomása •után Kővágót ? hónapi fogházra és 500 pengő pénzbüntetésre ítélte, feleségéi pedig felmentette a vád alól, mert kiderült, hogy az 'árdrágításról nem volt, tudomása. Oszt.rogönáOzot ? hónapi fogházra ítélték. Tanulságos mese hatvannégy üres madáretetőről es egy éhenhalt cinegéről.,A KESERŰVÍZ (A ltóimagj arország munkatársától) A eiilügc átrepüli az uvegburával letakart Erzsébet királynő szobor fölött. Itt a magasban áttekinthette az egész Stefániát. Klör&lvizsgklódott: merre van olyan pad. amelyet csak az. imént hagytak ott áz emberek. Az ilyen padokon rendszerint marad egykét morzsa, vagy valami egyéb hulladék, ami együtt szokott vandorolm az emberekkel, az emberek kabátjával és a kabátok zsebével. Szétnézett azt kutatva innen a magasból, hogy a Stefánia öreg fái között van-e olyan, amely éppen a tél közepén hullatja tl mogorván termését, néhány szürke maggal a belsejében. Ezek a magvak is ehetők. Aztán arra is kíváncsi volt, hogy járkál-c néhány ember a vastag havon. Az emberekkel kapcsolatban ugyan nem éppen a legszebb tapasztalatai vannak s öreg szülei is azt tanították, hogy az emberre] nem jó barátságot teremteni, vagy fenntartani. mert a hiúz alattomossága és a róka ravaszsága, nemkülönben a tigris vadsága egyenesen kismiska az emberi tulajdonságokhoz képest. Az is bizonyos azonban, hogy az ember — kitől óvjon meg a madarak védőszentje — néha ellágyul s különféle apróságoknak való magvakat. ke<nvármórzsáknt. gabonaszemeket szór azokba a különös alkotmányokba, amelyeket a közület áliittatott fel annakidején a Stefánián és a város más parkjaiban. Így aztán, ha jó is a madárnak távol tartani magát az emberfélétől mégis csak jó kilesni, hogy merre felé jár. hátha marad utána valami megehető, táplátó dolog. És a cinege jobb ügyhöz méltóan kidülledt madárszemeirét kitartóan teste a fák közt sétálgató embereket. Elmaradt madarriado Leste egy óráig. Leste két óráig, t.cste egész délelőtt és leste egész délután. A gyomra már nagyon korgott és a sötétség is kezdett már nagyon nagv léptekkel közeledni az öreg fák tövéhez. Ráadásul újra hullni kezdett a hó. A fák kopasz ágaira letelepedett ez a habkönnyű és mégis siilvos fehérség, a hirtelenül úttá söpört, átjárókat és utakat betemette az ég téli pámapelvhe s ennek a n»«V temetkezésnek az a veszedelme, hogy még az is eltűnik alatta, amit az előbb még látni lehetett. Igy hát a cinege elhatározta, hogv most már minéj gyorsabban munkához lát s valami jobban gyümölcsözhető foglalkozást iiz a hátralévő néhánv percnyi világos időben, mint az embertesés. Kicsit összecsukta a szárnyát, hogy lefelé zuhanjon néhánv métert aztán gyors csapkodások közben megállapodott | egv madáretető házikó tetején. Ebben ! a mndáretető házikóban szokott ősz| szegyülni olykor az árván maradt madarak számára kitett étel Hátha most is szerencsével jár és talál itt néhánv morzsát, amivel megtöltheti cgvrészt saját begyét, másrészt pedig féllármázhatja, ria'dóztathatja az egész Stefániái, ujszegedi és városi madárvilágot: Siessetek! Hahó. » Stefánián eevik madáretetőben fellelhetők az élelem nyomai! De a riadó most elmaradl.. Elet a machretető körű' A madáretető felrezzent hosszú idő óta tartó álmából Nagvon egyedül élt már az utóbbi időben. Nem keresték fel az emberek ugy, mint régen s nem tömték meg a belsejét, lécekkel körülvett fagyomrát különféle madárebéddel és madárvacsorával . • Az első hóhullás után várt egynéhány napot: hátha erref»lé vetődik valami emberféle s felidézi a régi napok gazdagságát: hogv a/tán kitárva szivét, messzelá.tszóan hirdesse a röpködő madaraknak gyomra teitségét s felkínálhassa az emberektől kapott portékát Várt néhánv napot, de hiába várt. Ember ritkán járt erre, ha meg járt. akkor kalapja sapkája mélven a szemére volt húzva, nem nézett se jobbra se halra Sőt más op\éb furcsa dolog is történik itt az, emberekkel k szomszédos platánja panaszkodott a múltkoriban, hogy öreg csontjai alio Mvtók art * terhet. amit a sors az ágana akasztott. Jobban mondva nem a sors akasztotta, hanem egy ember, aki saját magát függesztette fel a platánra. Hogy panaszkodott szegény fa a szomszédos madáretetőnek: — Tudja szomszéduram, alig bírtam tartani. Láttam én már magam alatt sétálni nagyobb, kövérebb, súlyosabb embereket is ennél. Meglehetősen sovány volt az istenadta, de az élete lehetett nagyon nehéz. Recsegtem, ropogtam, azt hittem men len vegem. De azlóri szerencsére megúsztam a dolgot. A szél elállt és cípibcnésével megszűnt az ember folytonos hintázása is. Hát igy volt. mit szól hozzá szomszéd? A madáretető házikó éppen felelni akart, mikor a szél átciterázott a fák ágai közölt elsüvítve, elfütyülve a komisz melódiákat. És játékos kézzel bclcakaszkodott a madáretető nádfedelébe és egyszeribe elsodorta, mint a szomszédos Tisza vize egykor a házakat. Igv aztán torkán forrt a felelet. De azért nagyon elgondolkoztatta amit az öreg platán mondott. Alighanem van valami összefüggés a hallott történet, meg aközött a tény között, hogy akik errefelé járnak mostanában! már nem hoznak annyi mindenfélét a madáretetők belsejébe s nem táplálják, nem gondozzák a Stefániái madárvilágot Gondolkozott a dolgon s addig gondolkozott, hogv mélységes mélyen elaludt. Nem zavarta senki az álmát, csönd volt a vén Stefánián. Egy ellesett beszélgetés Most azonban felrezzent. Megérezte a hátán a cinegét. Kinyitotta az egyik szemét s rápislantoti a billegő vendégre. Még meg is rázta egy kicsit magát, amitől lehullt egy tenyérnyi bóvakolat a kupakjáról. A cinege is majdnem együtt esett le a hóval, de aztán mégis csak visszaemberelte magát a lécek tetejére, elfojtva torkában valami enyhe káromkodásfélét. — Ejnye, de hamar el akarsz küldeni magadtól! — füstölgött rá a madáretetőre. Valamikor sokkal kedvesebben fogadtad az embert, testvér! Most már egészen magához tért a madáretető. — Ja öregem, az akkor volt, amikor értelme volt a barátságnak. Most már nem sokat várhatok tőled, mert te sokat várhatsz tőlem. Nekem nincs eledelem, te meg éppen ezért nem igen hordasz errefele tollat, szénát, meg egyéb fészekanyagot, amivel betakartad olyankor nagyon is fázó tagjaimat. Áz a világ megszűnt cinege pajtás! _ Hát voltaképpen mi bajod van? — kíváncsiskodott vékonv hangján a madárvendég. Hogv mi bajom? Hát ludod, én együtt szoktam megbetegedni a vilásenl. Mikor a világ beteg, az emberek nagyon el vannak foglalva önmagukkal és egvmással. Nincs arra idejük, hogy más dologgal is törődjenek. Így jutók én is arra a sorsra, hogv egyszerűen elfelejtenék, azt sem tudják, hogy a világon vagyok. Nem tesznek idé a polcokra egyetlen szem morzsát se. Hogy teljesítsem én akkor a kötelességemet. hogvan tegvek elegei annak a feladatnak, amelynek elvégzésére ide állított egykoron a város nemes vezetősége?.. Beteg vagyok én is cinepe barátom és az én betegségem a tc betegséged is. A cinege hosszút hallgatott, aztán megszölalt: — Valamit pedig lenni kéne. Majd deputáciöhan elmegyünk az illetékes hivatalba és kiváltjuk a kenyérmorzsH-jegyet— Áz se sokat segít cinege pajtás .. Mert hiszen minek mondjam e! neked ^zived nagy szomorúságára, hogv madártestvéréidet a Dóm-téren szépen és kitartóan kiirtották. Nézz körit! egyszer a templom körüli tér- 1 » I •uiiuian — LJJ séeen: nincs már ott egvetlen cgv ga- ; «L _ _ _ _ __ _ _ A _ lamb se. Azoknak is az volt a hajuk Ifi Q R ! R V ! T H V ami neked és nektek itt H Stefánián jUltifJVlVllllw Azok is appeiláttnk az emberek szí véhez és igyekeztek kiváltóin a morzsaigéayl étlapokat. De siket-települ Isv art'án tan jobb is nekik, begy a galambok mennyországába jutott alt. A cinege igy szólt: _ De én még nem akarok mess* szebbre repülni annál, hogy a földel még lássam. Az ég meg nagyon mesfsze van. ki se birnnm táii az utal ilyenkor fél idején. Hideg lehet arrt* fönn, nem gondolod? És mondd meg nekem, tc sem tudsz semmiképpen »* segíteni? Hutvannégy madáretető... — fiat bizony nagyon nehéz ügy cz kérlekalássan _ mondta csöndes hangon a madáretető. — A helyzet az. hogy már néhány vélemény elhangzott az illetékesek között atekintetben, hogy engem összesen hatvanhárom társammal együtt egyszerűen bontsanak le itt a Stefánián, lul a Tiszán az ujszegedi rózsalugasban és a város egyéb parkjaiban. Dehát annak Dem volna értelme, mert napszámot kellene fizetni a bontásért, igy hát meghagytak. Egyik társamat ugyan lebontották, de nem a város, hanem önálló vállalkozók s mint az üggyel kapcsolatos rendőrségi jelentésből ki* tűnik: tüzelőnek használták fel egy srobakályha gyér lángjai közé dobva szétforgácsolt tagjait. Hát szó. ami szó, sok hasznunkat nem veszik mostanában. Meg is interjuvol! egy újságíró engem ebben a kérdésben. de olyan düh lógott el. amikor megpendítette, hogy improduktív életet élek, fcogy öszeszedtem minden száraz és fagyott maradékot, amit még ti cinegék, meg egyéb madarak hagytatok! itt valamikör és a szeme közé vágtam szél barátom segítségével. Elzavartam azzal, hogy engem ne is zavárjon senki, mert kiábrándultam a» emberekből. Még megérem majd. hogy addig firkálgatnak rólam, hogy egyszcrcsak ezsébe jut a városnak és kihoz valami általános érvényű rendelkezést az összes madarakra és madáretetőkre vonatkozóan. Akkor pedig fuccs! Nem szeretem a rendelkezéseket. Hiszen biztos ismered te is Wilde Oszkárnak egyik kis munkáját, amelyben sok jótett után meghal egy szobor tövében egy fecske. És akkor a városi tanácsurak törvény hoznak, amely kimondta, hogy a város szépségének és egyöntetűségének megóvása érdekében tilos ezentúl szobrobl tövében meghalnia a madárnak. Menjen ahová akar elpusztulni, de semmiképpen se csúfítsa el a várost. Ezek) a tanácsi urak törvényt hoztak ugyan, de a madarakról nein gondoskodtak'. Azzal nem törődtek, hogy a madarak ne pusztuljanak el. Hát igy van ca cinege komám az életben. Hiába száll-, tál te most ide. nincs semmi amil adhatnék. Néhány jó tanácsom va» ugyan a számodra, dé azt nem mondón* el. Én nem akarok a hivatalos világgal összeveszni, mert akármelyik piV lanatban egyszerűen kidÖntenek. Könnyű velem elbánni, csak egy egyszerű' madáretető vagyok bizonyos madárszociális célzattal világrabozva, Szervusz öregem. én alszom tovább. Ébressz majd fel. hn véletlenül kisütne a nap... A mese véee.. • És ezzel elaludt újra a madáretető házikó A cinege pedig két szárnya közé dugta a csőrét és hosszan elgondolkodott azon, amit hallott. Gondolathan végigrepült a város felett, öszszeszámlálta. hogy hány madáretető van: összesen hatvannégyet talált. Szép szám. sok kis madáretető van Szegeden He egyben sincs esyeth'it egy morzsa stem. Beszüntette a szociális ténvkcdésl minden madáretető. Gondolkodott a dolgon, mert ezen van is mit gondolkozni. Aztán addig gondolkodott, mig elaludt. És mivel az álom a halál testvére, ezért a cinegét másnap megfagyva találta egy sepriis ember a madáretető alatt. Betette egv kosárba és rádobta egy halom barna avar. meg egv csomó egyéb szemét tetejére. És az őszből szemétnek ittmaradt barna levelek halmára, meg a madártetemre sürii pelyhekben hullt a bö. És téli melódiákat fütyült a tét »» öreg Stefánián. KALMÁR-MAROS FBRENfl eltöri Beianai Ss^V1'"* Klauzál-tér (Kereskedelmi Bank-épület^ » 4