Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-04 / 3. szám

> • U E L M A ÍJ 1 A KOKSZÁT V a 8 4 r p a p, IMI. j a n n á r 4. url többet keresni egy nap alatt. ,1z átlagos kereset napi egy penna húsz fillér. Ma ez. nagyon kevés, riilönöseB ha azt vesszük tekintet­be, hogy minden szakmában meg­illapitották a munkabéreket. Nem ártana a mi szakmánkban sem a bérmegállapítás. Erre hívja fel — ha már ír rólunk — az illetékesek figyelmét. Állapítsák meg a mi munkabérünket is. Semmiféle kate­góriában nem vagyunk benne, nincs meghatározót! neve a munkánk­nak. Benn élünk a szobába, én ma­gam hónapok óta nem voltam kinn, piard napon megyek ki néha ven­ni egyet-másl. hogy legyen mit enni. Papírzacskó Mialatt he^zélt, ujjai pillanatnyi szünetet sem tartottak, A homályos szoba — egyike azoknak, umelyek­ről a. hatóságok megállapították, hogy emberi lakhatásra alkalmat lannk Amikor elbúcsúzunk, kikísér ben­nünket az. udvarra. Kinyitja a ka pnt. aztán a hel-ő ka pn fél fának tá masztott seprűt fogja a kezébe és söpörni kezdi a frissen bulit havat. A h'áa előtt rendnek kell lenni, mert ellenőrzik. E- megbüntetik azt aki nem tartja tisztán a járdát. a hó hnll könyörtelenül, a tél itt jár­kál mint valami fehér kísértet az n.iió előtt. Kivesz, a napi munkaidő­ből egy-egy félórát. K mikor vége a söprésnek, akkor n hidegtől meg­gémberedett njjak ismét megfeszí­tik a vász.nat. vagy a szövetet és újra meg újra átszúrják a tűt a minták vonalain. Munkabér: fil­lér egn érára. A 20 filléres órabér panasza fo­gad fi másik szobában is, ahová emez előbbi lálogafás után beko­pogtatunk. A szoba ler.iedelme uetn nagyobb mint az. előbbié, csupán 8 h'entlevők száma ad kirívó ellenté­tet az előbbi szobával való ös->*o­hasonlitásbaii. Hatan vannak pgy asztal körül. F.gn idősebb nő. egy Halai lány és négy kisgyermek — 8—10 évesek — fiúk és lányok ve­gyesen. Nem egyetlen család tag­jai, 'Csak a munka Kosta össze őket ós hozza összo őket már évek óta, Pnpirzovsknlal ragasztanak. Nem W képzeli az ember, miiven elter­jedt: foglalkozás. Paprikaesomago­láshoz. Pukorftoomagoláshnz és még a jő Isten tudná mi minden fp'ébez szükséges papírzacskók születnek itt a sznha asztalán. A csoport pil­lanatnyilag 11 féle nagyságban gyártja a papi rzaPskókat. Hosszú ..kutyanyelvek" feküsz.nek az asztal szélén s a7, eviizedek óta hagvako­rnlf, mozdulatok nyomán úgy röp­tédnek mintKn szárnyuk lenne. A ragasztó pillanatok alalt -ákorul a pnpfrswdefpk oldalára és őszesen pegv sfmftíwsal mᥠkészen is áll a aattskó, amily megszámlálhatatlan társa melle egy hatalmas kosárba irerfU nnéradnl. Egy ember — 8—10 éve- — átla­gQigrn 3-3 Jiposlcőf tud elkészíteni egy peré alatt. KbKer. természete­wnemkápráztatő gyorsaság, te hát 'évtizedes gyakorlat kell. S ezt évliredes gyakorlatot éránként "ff fillérrel fizetik Vannak papír­zauslíó gyárak, olt azonban nem • loiP'ozKatnak az apró gyerekek. Tt.t­hnn .v/önhan dolgoz,nak. mert élni kell. Pfa már valamivel jövedelme­zőbb foglalkozás, mint a Hímzés mert. napi 19 1'! órát jg dolgoznak Az Átlagos kfire-ef tebát 2 pengő -zefubpn a bf>n''és é- -to'ilinl'is 1.90. 156 PHngő.iéve! \ pana-/ azoflUsiJ lt ti» ugyanaz, fásért a rnti.pfi'Ügcí kevés a busz fillér órabér. Mini­málni kellene a munkabért., a mun­kalehetőség nem esökkeue ezzel, meri ma óriási mennyiségben kell a papírzacskó és a papirzsák. A gyárak is szívesen kiadnak munkát a magánosoknak nem is beszélve a különféle üzletekről, amelyek hő­ven ellátnák még felemelt munka­bér melleit is munkával ezeket a dolgozókat Rbhez a munkához is jkelue a meleg, különösen a lábon. Mert ezt a munkál állva kell végezni. Nem lehet ülni, el sem férnének n sbh kek az asztal mellett s nem tudná­nak egymástól dolgozni a gyerekek A gvorek'ck. akik itt furcsa, komoly arccal húzogatják a papírszeleteket s ragasztják zacskóvá a kezük közt röpködő szürkés papirszárnyakat. Lábukon vékony cipő. egyik-másik kopott. fong>os torna'ri]>őt burkolt he foszlott zsákdarahbal. A szoba földes, nyirkos és hideg. Az ajfó a szabadba nyíhk úgy. hogy valaki ajtót nyit. akkor a kutvanyetveket s a születő psn'rzncshókat szprte­fúJÜa. a betóduló szel. Ilyenkor « gyerekhad sikongva ugrik rá az asztalra s fogja le testével-kezével a szálló papirszárnyakat. Ez az egyetlen játékos mozdulat gyerek­élctiikbcn. * Kinn esik a hó s a város vala­melyik parkjában tán hóembert gyúr most néhány pirosarcú apró­ság. Ezeknek a gyerekeknek itt fe­hérre meszelte az arcát a szoba le­vegője. Majd ha végetér a napi munka, amelyért már pénzt visznek haza. kilépkednek az ajtón tán jut idő arra. hogy játszanak, mint a gyerekek szoktak. De este van és hideg. Bennük maradt a szoba hű­vössége s lábukban a nyirkos föld­padló hidege. Miniha hangyák mászkálnának a lábujjaik begyén, úgy bizsereg minden ujjuk. S egyetlen játékuk az, hogy futni kezdenek. Futnak végig a havas utcán s lábuk' nyomát, lassan-lassan betemeti a fehér hóesés. Tél van. Segíteni kellpne ezeken a gyermekeken. KALMÁR-MAROS FERENC A mese vége Volt egyszer egy nagyon szegény özvegyasszony, akii még az ág is luizolt. Azt hiszem, innen jár! a har­mincadik even, de inutalott vagy öt­venet, annyira ráncos volt az ö arca és kiszikkaul a keze és kutmélység­nvire süppedt a szeme. A keze nem azért volt fehér, amiért az uri dá­ináké szokott, akik abban fáradnak halálra, hogy finomítják a bőrüket és reszelik a körmüket, hanem az a na­gyon fehér volt. amit a sok mosás, a szappanlc és a lug hoz létre, hogy felpiiffeszti a leaformásabh kezet is. érdessé és durvává teszi, finom dol­gok tapintására alkalmatlanná Ez az utolsó mondás is oktalan­ság. mert a szegény mosóasszony olyan finom valamit tapintott, ami cgvedül az övé volt A kis Pisták újá­nak göndör fekete feje volt az. bár­sony arca. amelyből két buzavirágkék okos szem villogott elő Továbbá a szája nem is volt száj. hanem ha­sadt cseresznye, a hangja pedig sze­líden csilingelő cscgcnlvii é- szebben senki sem tudta azt ugy mondani, annyi muzsikával, mint ő. hogv édes anyám. Tulajdonképpen anyagyász volt * fekete haja Pistike, az apja nem tud­ta bevárni az érkezését f>ria alá járt kubikba és rászakadt a föld. egysze­ribe kiszorítva belőle a lelket. Az a jó. áldott, ágyonszeretett föld. ame­! Ivet édesanyának- szoktunk hivni. I Utolsót sóhajtott, röptében látta még i száz. mértföldnyi távolságban a szal­inqviskót, aztán lehunyta a szemét és sosem tudta meg. milyen lesz az az , emberke, aki utána következvén a ne­vét viseli. Pistuka pedig kezdett nőni. de igen lassan nőtt Kél esztendős is elmúlt s_ ínég mindig nem tudott járni, annyira gyenge volt a Teher kis lábacskája, vézna a mellecskéje Az anvja vitte magával, hajnalban keltek útra, ron­gyos nagykendök védték a hideg el­len. Napjait a mosókonyhák hí tal­nujs kosaraiban élte át s mert bele­szorult valami a szegénység illemtu­dasáhól. soha nem sírt. fisak bámul­ta a sűrű gőzt. amely olyan furcsa fi­gurákban szállongott a fövő ruhákból és mosolygott, ha vízcsepp csiklandoz­ta meg az arcát, amint lehullott az iz. fő tnenyezetröl. A szegény asszonv igen jó mosó­nsszonv hírében állt és sokfelé hív­ták. Pistike jgy jutott ócska ruhák­hoz, mzrt az uri gyerekek már ismer­ték és eljátszadozva vele. megajándé­kozták viseltes holmikkal, atnik azért itt mégis fejedelmi ajándéknak szá­mítottak. Három éves korában elkezdett jár­ni a Hu Akkor öregebb és tapasztal­tak!) mosóasszonnyal került össze az özvegy, az mindenre tudott kádenciát. — Borsepröbeu füröszt}- lelkem, meg széugtTjurvában, Attól erősödik. t;sakbo?'v alig használta Pistike a lábát, ugv megszokta a kosarat, igen Irta: Sz. Szigeihy Vnmos í ól is érezte magát abban. De az aja­kára már nem kerül) mosoly, amint baladtak a napok, az egyre komolyab­bá vált. Lassanként világlátott tett. annyi mosókonyhában fordult meg. nagv bámulásában csendesen elszen­deredett, nem ébredt fel az ebéd ide­iére sem. Este pedijj nyitott szeminel leste az éjszakát, s mig* belekapaszko­dott a szalmazsákon az anyja pende­lyébe, nyöszörgő lett a hangja — Édesanya, mesélj 1 Az özvegy- igen fáradt volt már, azonkívül korán kellett kelnie, de meg. édes Istenem, olyan keveset tu­dott ő a világ dolgaiból! — Miről meséljek, kis szentem? — Mesélj, folytatta a gyerek, de a témakör dolgában szintén tudatlanul. Azért mégis nagyon szép históriák kerekedtek ki. Minden második em­ber királyfi, mert hogv minden első királykisasszony, vagy tündér Elvét­ve szerepeltek szegény emberek is. de az anyasziv-alkotla elégtétel sze­rint jól járt valamennyi, fénves sor­ba jutott a rongyos. Vasárnap délutánonként, ha Pisti­ke aludt, az özvegy átment a szom­szédba s mig a cselédekkel társalko­dott. a füle szomjasan leste az isko­lás gyerekek szavát. Azok annyi me­sél olvastak egymásnak fennhangon, de annyit! És olyan szép volt vala­mennyi. itt jöttek elő ama bizonyos királvi népek, akik csak az esteli el­ismétlésnél gyámoltalankodtak el megint, igéiben az özvegynek. Mert nines szomorúbb valami, mint fényes j utakról letérni egv sovánv kis fanlá­; zia útvesztőjébe ! Pistike szeme azért boldogan ra­gyogott. inas. sovánv keze hálásan „.simogatta az anyja karját. — Te vagy a világon a legfőbb anya és te tudod a legszebb meséket. Máskor arra volt kivánesi. - Láttad őket* _ Láttam, kis fiam. Talán igazat is mondott, hiszen ki nem látja néha mesék ragyogó színei­ben az életet, amely csak az ártatlan gyérek fantáziájában van tele tündé­rekkel. a valóságban azonban rul er­dei manók lepik el Hát nem okosabb akkor inkább a mesében hinni? ösz jöttén már nagyon fehér volt Pistike képe gyenge melle szárazon köhögött. — Fáj? _ kérdezte jéggé dermed­ve az özvegy. — Nem fáj. Mit adjak neked, aranyos éte­tem? - Mesélj! Hideg szél fujt. m asszony már két napja nem volt napszámban, félt attól a fuvó széltől, ne vigye el az Ő gyenge lilomát. Nem aludt semmit, éb­ren tartotta a remegés és lázas mo­hósággal kezdett mesélni, há'bu ez használ többet nem az orvosság egyszer veit hol űéni veit. uiég m «vp*r éneié* iwigns bil volt dolt-oeócnt kerítésnek egy eeepp MSj dala se volt. mégi? sütöttek benne pot "ácsát, ugv ettem belőle, mint most Hát akkor volt egy csodálatosan szépt királyleány és olyan gazdag, hogy! csak aranyfésüvel fésülte az aranyha­ját, a pohara, a tányérja, mindene színaranyból volt, a ruháit meg se tudta számolni, mert minden órában másikat vett magára, meg cipőt is olyaH sokszor váltott és gyémántok­kal volt kirakva még a gyerekkori já. téka is ugy, ahogy sorjáztak, de sün­dörgött is utána a világ valamennyi kiralyurfija, egyik daliásabb a má­siknál és mindegyikük pecsenyét evett egész nap, meg kaláccsal volt meg­tömve a zsebe, hogy akkor se marad­jon éhen, ha sétálás közben harapni akar egy falatot, kérték is mindnyá­jan, hogy belebolondultak a szerelem­be, — a királykisasszony mégis a szegény ember fiát szerette meg, akinek nem volt az ásóján, meg a kapáján kivül egye la1. És akkor azt mondta az öreg kiráj, lányom, já­nvorn. Fontold fel jól, hogy mit cse­lekszel, igen Is. nagyon jól funtold fel. hogy meg ne bánjad, mert é.n na­gyon szeretlek, mint egyetlenemet, akinek kívüled senkim a világon, ugy szeretlek, de ugy .. A szegény asszony szeme már ra­gadozott, nagyon ki volt merülve az ajka mozgott még egy kicsit, de pár pillanat inulva már horkolt. És akkor Pistike, aki megszüntet­te a kegyetlen hangzású köhögést, jól­lehet soha sem volt olyan piros aa arca, mint éppen most, szintazonkép­pen lehunyta a szemét, hogy többé fel ne nyissa. Előbb azonban mosoly­gott, végtelen idők óta először és; utoljára. Hogy mit láthatott, azt mac senúi meg nem tudja, de liagy gyö­nyörűsége lehetett, mert csak példát­lan örömökön mosolyognak a szomo­rúságra született emberek. Attól kedve aztán a szegény asz­szony még többet bánkódott, mert eb hagyatottságához hozzájárult a siiás is. — oh, hogy iniesodá szörnyűségre kellett néki ébrednie! — Pistike, Pistike virágom, nézz* te jó anyádra. Annak' nagyon bideg volt a kezft, hideg az arca. a szive a leghidegebb. Ebben a mindennél kegyetlenebb szürkeségbe pedig semmi sem hozott akár egv cseppnyi vigaszt is. Eső verte .( föld-édcsanvát s az özvegy ott töltötte a napokai egy parányi sir­dombon. félig sírt. félig énekelt a szava. — Aranyos magzatom, hogy itt hagytál ogymagarpra! Oh jaj nékem, legalábh a mese végét vártad volna meg. Ki mondja cl azt teneked, ha el­aludt nyomorult, agyoncsigázott szft­löanyád, akit elfárasztott a nehéz munka, oh jaj, ki mondaná el más? Ugy szeretted a mesét szegény kis férgem, elmondom hál neked a végét is, mert az öreg kiráj mégis odaadta a jányát a szegény ember fiúhoz és ráadásul a fele országát és élteit nagy boldogságban sokáig... oh é« édes Istenem, talán nincs is már bol­dogság a világon! A sjvitó szél egy vékony kis gyer­tyácskát akar eloltani, de nem tudja, mert fonnyadt két kezével védi egy siró öregasszony. Lieht Béla és dr. Licht Imre mélységesen megren­dült sziwel tudatjuk, hogy forrón szeretett Édesanyánk özv. Líctu OdUiáne dec. hó 29-én jobb lét re szen­derült, Temetése dec. • 31-ép volt Budapesten. Gvaszolják még testvérei és sógornői és menye. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS minden tisztelőinknek és mé­liésztársaknak, barátainknak, szomszédainknak, ismerőse­inknek. kik felejthetetlen drága jó férjemet utolsó ut­ján kisérték, koszom és vi­rágokkal sírját elhalmozták, fájdalmamban osztoztak, fo­gadják ezúton hálás köszö­netem. Özv. BARY JŐ/SBFNÉ !-Vv^ÍJIír Ki" -'w ]

Next

/
Thumbnails
Contents