Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-28 / 22. szám

4

1} t ijiabv aporsu g mgmJÜmÜtjikJJmmSJmmJi Rendőr a léghuzatban A napúkban irtunk a léi hősénél, köztük a poszton álló rendőrről, akitől megkérdezik, hogy mekkora volt a/ éjszaka a legerősebb hideg, de azzal már kevesebbet törődnek, hogy •hogyan bírta el? A rendőr ott áll Mindig a kijelölt helyen, sőt látszik már a legnagyobb kánikulában is vastag posztóruhájában. Kap ugyan vékonyabb kosztümöt is. rie ritkán idejére. Valahol rendszerint eltolódnak aa intézkedések, esak íltolódnak, ám nem maradnak el. Előrelátó egyedül a» újságíró, aki mániákusan fél a meglepetéstől. ezért még szeptember verőfényében megírja a karácsonyi cikket és ugy lehet, hogy napjainkban verset szerkeszt május derűjének tiszteletére. Azonban álljon készen az aktualitás idejére, hátha éppen akkor nem lesz hozzá hangulata. Igv tart készletben tátrai verse ket. megállapítja továbbá, bogv Erdély bércei havasak, aminthogy prófétái ihlettel zengi — és az bizonyítja s nagyságát —. ha.fiv felvirrad tiiég Magyarországnak. Csak a rendőr nem kapja meg májusra. jnniusra a könnyebb ruhát, téli fagyban pedig posztolnia muszáj. Állandó őrszem áll a városháza kapujában is. Napközben el lei ik valahogy az ideje, emberekkel érintkezik, akik útbaigazítást várnak, csak kapuzárás utón kellemetlen a helyzete. A helyéből nem mehet el, ett marad a kapu mögötl és várja a felváltást, amit körülbelül helyesebben nevezhetnénk megváltásnak. Ha ugyanis iskolákban tanítanák a lcghuzat lényegét. a gyerekeket ide kellene vezetni gyakorlati szemléletre. A városháza kapujának és két oldalajtajának felső ré.sae tetszetősen stilizált szerkezet, éppen esak hojepv üveg nincs rajluk Az udvarra egy kisebb ajtó vez.et. ebIHÍS azonban nincs köszönet, mert először is maga az ajtó meglehetősen bizonytalan sarkokon mozog, de meg ae ablakai sem örülnek mindég a tökéletességnek. Ám ha rendben vannak is, mit érnek a hóviharokban, szelekben, amelyek fákat támadnak meg létalapjukban s olyan pajzán játékba fognak, hogv döng bele a nagykapu, miközhen fantasztikus hókupaeok következnek be az üvegtetőn re széken, elborítva a kapualjat. Ha valahol kellemetlen egy hely. az ember ott hagyja. Csak a poszton topogó rendőr nem teheti meg ez', neki moteorológíai tupasztalatok&t kell gyűjteni. Pedig erre a szolgálatra nem a fÜTge. aeélszervezetü. 'egénvekrt válogatták ki. hanem javarészt a nrrotóijhol időlegesen viszahivott öregeket, akikről hites orvosi vélemény állapilotta meg. hogy pihenésre valók így hosszú élet alkonyán. A léghuzat igv játszik u kapu köréi évek óta. senki azt nem vette észi-t, — már ugy értjük, hogy a bőrükkel érdekottekén kivül Ha mást megérintett a szele, gyorsan tovább slisszott. ne adj Isten akta lehet be iőlo a kiadási tétel, ami veszedelme sebh Mindennél, mert ellenzői támadnak. 'ltodig a kiskahátunk uijábót ki tudnánk rázni legalább egv tucatra való olyan (beruházást*, ami várhatott volna e mellett. Azzal, hoev valami iől kifürkészhetetlen oppormnizmusból. elmélázó észrevenni nemakaráshö) nem esik szó. még nem semmisi tetiüfc t««g a rideg ténveket magát a Legyünk engedékenyek higyjük el bogy feltűnt néha az idők folyamán az a téajmzat, fejek bólintódlak is rá. hogv- xfcbiwwv. tenni kellene valamit, ám regjeire kisütött a nap. de ni fnrdetta weg ae ébredező lelkiismeretei is maradt minden a régiben. A fog orvos előszobájából is megugrik a Páciens, ha pillanatra alábbhagyott * inga esibemgása. IH se törődött to »abh senki az üvegnélkiili helyekkel, km asak mostanig, mert Tukats Sándor főispán kezdeményezésére végre megszűnik ez a* elhanyagolt áll a© pot, saei'ónv ©reg rendőrök. akik a kapu mögött topogják át s négy órákat, nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak amikor arra semmi aükség sincs. Már kesmtik a megfelelő abigkkereteket. amifcet aztán -— az őri szegedi frázissal élve — tartalommal kell kitölteni. A tartalom Ugyan csupán üveg és átlátszó, de éppen ezért hasonfii » legtöbb tartalomhoz. Hu jul u»e_iíy minden, wwg terasz előtt •a I* kf^lA' AH. A.tínm. A Torícelli-ür, a kibővithető operaénekesnő és egyéb irodalmi bukfencek Egyik budapesti napilapban érdekes művészi cs szociális vitát indított D é s i-H u b e r István festőművész. A munkásság és a művészet viszonyáról, annak jelentőségéi öt, szükségeségéröl, időszerűségéről, nogyun és' mikéntjéről értekezik több hasábon keresztül. Nem vesszük át ezalkalommal az érdekes kérdés fejtegetését é» taglalását, hanem a cikk egy definíciójából kiindulva, a hivatott a kevésbé hivatott irómfiyészek néhány irodalmi bukfencére hivjuk fel a figyelmet. A művészet meghatározása rs a Toncelli-űr Az említett fcslöijnivósíi, miután usyv szóbőséfigel már kimerítette témája nak minden [ehetőséget, fetjegetési összegezéseként gyönyörű mondatba sűríti a »ipüvésy,cl« meghatározását. Dűlt hetükkel szedett sutokban hívja fel a művészeti kérdésekben eselleg tájékozatlan közönség figyelmet annak különös fentossagára, • definíció homályt oszlató fényes igazságára: »A művészet, mint mmdea szellemi természetű dolog, az időben ön létre é« sok minden kell hozzál* Sajnos nem magyarázna meg. hogy mit ért e semmitmondó de meghatározásnak tetsző mondatában. Önkéntelenül is eszünkbe jut a kínosan réitékező megzavart vizsgázó diák. akinek arra a kérdésre kellene világos választ adnia: mi a Torieelli ár!? A szerencsétlen legényke, ki nyiifáti kelen volt, mikor e tárgyról taiíott Kiadást tanárja, kínjában a fesfőmű vész definíciójához nagyon is hasonlóan adta meg a választ, amit minőé® bizonnyal ép olyan megrökönyödéssel fogadott a vizsgáztató bizottság, mint amilyen megdöbbenéssel olvastuk mi u festőművész ur mondaiát »A Toricelli-űr,,.. kérem,.. — felelte — az egy olyan... kívül-belül üres eső.. melynek a vége ólommai van tic-panyolviaszkolva!* Tudományos-müvésaeti írásművek között nem egyedülálló kijelentés az olvasott, sokszór találkozunk nagyképű. semmitnemmondó, de cifrára ékesített mondatokkal, amelyeknek érteiniát a leggondosabb kutatás után sem találjuk meg. Ugy Játszik, hogy azok, akik avatatlanul nyúlnak oiyari dolgok felé, amihez sokszor felkészültségűik nincs: kizárólag saját publicitásuk jól felkarolt érdekében szerepelnek és azt hiszik, hogy pár homályba csomagolt mondattal hatást érnek el, vagy az órthetetlenség és értelmetlenségnek cicerói körmondatba foglalt lahirintjébon tévelvegtetve az olvasó^ elhitetik lapos mondanivalójuk nagyszerűségét Gustav Flaubert tvüjteménve Nem napjainknak körtünete ez. Minden korqak szépen kifejlett szakit odaírna m amely összoböngészte nagy emberek', aa irodalom, a művé. szét. a sajtó minden homályba vesző mondatszerkezetét, minden ferdén értelmezett mondatát, minden baklövését. A nehéz testi munkával járó súlyos verítékei izzadó, tehetetlen akar liok, a pátosz minden ciftasáeáva! felékesített erőtlen mondanivalójával mindenképpen mejs akarja mutatni, hogy az a irásmüvészete mennyire felette száguld minden hétköznapi firkászatnak. A kis emberek nagy gyengeségei ezek. amiket sokszor megtold a felületesség, a szórakozottság? a sietség és s©k más körülmény, amelyek ugy. a hogv mentik a bukfencez ők gyakori mutatványait. Első rcTidszeres gyűjtője xi irodalmi kisiklásoknak (Sustav Flauhert volt. Olvasmányaiban nagyszeré tehetséggel fedezte fel az értelem gyakori kisiklásait. Az 6 gyűjteményéből való egy francia akadémikusnak é.ppeu szók foglalóján tartóit előadásából kiragadott frázis: (Vajjo* Moliérr színmüvei f*|vitás«>ajl*nnk bennünket NIY. Lajos eeitariátmk nagy eseményeiről? Ynijnn ejt akár *±y *aéi }* » nagy királv fé veden filől. győiigéiröl, hibáiról? Yníjcn' be9'íél-r a Nantes i odiktuill v isé/m OíPÍaárőt?. .» Va ijon a nagy szeri ala. déraia tag urnák a tájékozottsága volt c gyönge, vagy csupán a szórakozottság meiiti tévedését, nem tudjuk. Tény, hogy Moliere 1873-ban halt jU(g) a nantesi ediktum visszavonása periig 16»5-beli. Flaubert hagyatékában a baklövések világából gyűjtött jegyzeteknek, ujságkivágásoknak, hivalalus iratuknak óriási halmazát találták Tárgy szerint osztályozva és borítékozva, dossierbe helyezve. Rengeteg Időt tölthetett ezekkel és mégis megesett, hogy ő, aki a legeldugottabb mondatban is megpillantotta a fonákságot, maga ia beleesett egy-egy tévedésbe. Egyik müvében a következő mondatot olvashatjuk: (megállottak s hátat fordítva a viharnak, egymáshoz tapadtak, s ze m ttt l-ftz » m b e, dttégy kézzel tartva aa esernyőt*. Kissé nehéz lehetett egyszerre szemtöl-s/.mite állni és a viharnak is hátat fordítani. Az egyiknek a kettő közül dicséretes erőlködésébe kerülhetett a produkció... Nem fceW Ffaubarthez foidulnuuk baklövésekért, megtaláltok a mi irodaiimurkban is azt a szellemes kiválóságot, aki maró gúnnyal fűszerezve szedte jópár könyvnyi csokorba — mondjuk merészen és a témánkhoz illően —: a butaságok virágait. lfátih-Végh István részletesen és rendszerbe foglalva gyűjtötte öszszc az (emberi butaságot*. Az iró azt a mondjuk >butaság kört* több szakaszra osztja. Ide tartozik a (hebehurgya irótoíl*, melyet a legártatlanabb baklövésnek mond és melyet a hanyag, pongyola fogalmazás, sietség okozta elhamarkodás, vigyázatlanság jellemez. Rengeteg példája közül csupán párat nyújtunk. Jeles színművészünk, O d r y Árpád búcsúztatójában, a kővetkező mondatot találjuk, a Nyugat 1937 májusi számában: (Szerette a nőket s az élet egyéb jó dolgait*. A Függetlenség egy példányának Szinház rovatában: (T. P. a bécsi operaházhoz szerződött. Harmincöt estére kötötték te a kiváló énekesnőt, amely havonta bővíthető*. (Szegény énekesnő!) Lakáshirdető cédula egy báz kapuján: (Kiadó TE emeleten 3 utcai szoba. S előszoba W. G. benn a lakásban. amely ügyvédi irodának' különösen alkalmas. A >képzavar* kategóriájába sorozza a következő példát Farkas Ernőd Petőfi cimii könyvéből: (Petőfi ránézett a leánykára, akinek fehér homlokán a rózsák syuladoztak a belső izgalomtól, mig beszédes két szcine, mint égy zsinóron csüngő imakönyv függött a költő arcán*. Nagv emberek és a természettudomány Nagy emberek is tévednek, — melléfognak s vetnek egv-egy gyönyörködtető bukfencet az írodalombantudamúnyban. Balzac egy mondata: (Nem látom tisztán a dolgokat — mondotta az öreg vak.* About hasonlóképpen csintalankodik: (Victf-rine behunyta a szemét és tovább olvasott*. Máshol: (Persze ön német. Egy angol az ön bolycben meghalt volna érettünk a én lányom kézé: el I jutalmaztam vopia*. (Ma különösen aktuális momlatorska, qzóta azt hí szem a franciák is másként vélekednek arról a sokat emlegetett »gcntlfntann-like«-ségről.) Nagyszerű meghatározást találunk a természetrajz'köréből. amikor is Re mar din de St. Picrre az anyatermészet joságos kezéről értekezik: >A kutyák rendszerint larkúk s a follok elütnek egymástól: egyik világos, másik rétét. Ez azért van. hogv észre lehessen őket veni a lakásban, akárminő bútorra iílnek. amelynek színével - ellenkező esetben ésszé lennének téveszthetök*. Más: >A dinnyén a természet intczketlése folytán azért vannak a gerezdek, hogy a család asztalán feloszhalő legyeit*. Ugyancsak löle: >A bolhák rendszerint a fehér színre vetik maciikat Ezt az ösztönt oltotta beléjük n természet. hogy kőnnvebbén ipegfncItassák őket*. A meggondol! ludós is belepolytvan néha~» wwilaljen Íaímlmazás iúbsiaha Egv trrválé JogtudóWDnk pyörüre csiszolt raeghatározáss: (Alapítvány íme csakugyan ne* egyéb, mint két (személyes | már személyesitettj és személytelen nj személlyé personifieálandó) részeltetett, iirk változatos egyeDsiilvm konkurreivciáia ugyanazon egy delibáció inteisciójában*. (Ember legyen a talpán a® a jogszigorló, aki a vizsga hajnalan, Almos szemekkel, gőzölgő pót-feketéje mellett megérti!] Szegedi vonatkozásban is emlithé" tünk égy iskolapéldáját a szépen fogalmazott körmondatnak, amely a í iielyi ismeretek hiányában, a púszlálian kiáltott szó gyanánt [oszlik * semmiségbe. Báró Kiomrádshcina | Oszkár ügyész ur a tanyai gyilkos legénynek a következő kérdést adta fel: >Miképpen fogamzott meg önben azon delikluális hajlam, amely a szándékos emberölés kísérletének bűntettét indukálta?* Nincs ebben ú gyönyörű mondatban semmi baklövés? esnl | An az ügyész ur terepismeretére vet fénvl Xodc meg is kapta a spontán! választ, mely Igy hangzott: *Ügön!« Jákob lajtorjája Befejezésül ismertetjük e tárgy* körhöz tartozó úgynevezett »í-eitcr Jakab* általánosan elterjedt nius.zai jelentését, amit Tóth Béla ismerteti »»zájrul-szájra« cimü könyvében: lötál októberében az egész világ fjgyeiinej Páris felé fordult. Nadar óriási |eg„ hajója, a (Geant* tette meg első vakmerő légi útját. A Magyar Sajtó /párisi levél* alakjában beszámolt aa eseményekről. A párisi levelet Agai Adolf irta, illetve fordította a bécsi lapok tudósitásaiból. Egy helyütt a következő rejtelmes mondat döbbentette meg az olvasót: •Midőn a legfelső felhőrétegen iá átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajojt, dc — igv állítják as utazók — egyikük sem ijedt meg. E!őliitták Godardot, a tapasztalt íéghajóst: (Fel-fel: oly magasra akarunk' szállni, mint Leiter Jakab.* Leiter Jakabot, a halált megvett! légi úttörőt senki sem ismerte. Később derült ki, hogy a bibliai Jákob' lajtorjájáról volt szó. A riport némel eredetijében ez állott: »Jákob'> Leiter*. A fordító a gyors munkaba® átsietett a szerényen húzódó kis »sa betün s a bibliai képet tulajdonnévnek fordította... Vége-bossza nem lenne, ha mindazt a" fonákságot, amit az ábc szelíd betűinek variálásából világra jött, nyomdafestéket látott, kin- cs torzszülöttet lc akarnók írni. S mivctl nem vagyunk biztosak abban, hogy * kínsziilöttck bogarászása nem ujabb klnszülöltet eredményezne-e. igy inkább mcgbocsát.juk Dési-Huber niilvész úr definícióját, sőt eíhisszük neki, hogy a »müvészct az időben jötí létre és sok minden kell hozzá*. Temísvárv József Hirek Magyarkanizsáról Magyarkanizsáról jelentik a Délmagyarországnak: A szövetkezeti nialorp felhívja a termelöket, bőgj akki a malomba beszállitolt gabonájukra vonatkozólag az eladást, beraktározást, vagy későbbi rendelkezést igazoló bejegyzést még nem eszközölték. azt a saját érdekükben azonnal jegyeztessék be. mert cédulákkal én jegyzetekkel a' buza beszállítását, vagy eladását a honvéd elszámoltató bizottság előtt kellőleg nem igazolhatják. A Nemzeti Munkaközponft vasárnap délután 2 órai kezdettel Nóvák Mihálv vendéglőjében értekezletet tart. az évi tisztújító közgyűlés 2-ikán délelőtt 9 órai kezdettel lesz az Tparosotlhon nagytermében. — A' Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara Bécs-Bodrog vármegyei kirendeltségének kiküldöttel vasárnap délelőtt a magyarkanizsai városháza tanácstermében szakelőadást tartoltak, A kanizsai mezőgazdasági munkássá*? nagy számban veit részt az isuiertetőelöádáson. amelyet élénk érdeklődéssel hallgatóit végig. — Felhivják a» összes kereskedőket és iparosokat, akik piacokon, vásárokon és búcsúkon átülni szoktak, hogy a saját érdeküki ben azonnal jelentkezzenek a Kereskedők Egyesülete titkáránál az engedély megszerzése végett, mert a jövő* hon esak azoknak szabad piacokon, vásárokon és búcsúkon anjsitapá* .akiknek 6>rvc külön engedélyük