Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-25 / 20. szám

0 dílmagyarorszag Vaiímap, 1»12. január SS. Vásárhelyi hirek Egymásután hangzanak el pa­naszok Vásárhelyen arról, hogy a ryeplelep szennyvize nagy területet megfertőz. Az egészségtelen szenny­víz belefőlyik a psatornákba és M nagy területen egészségtelenné teszi a levegőt Az állandóan is­métlődő panaszokra most a Gazda­sági Egyesült kíván mozgalmat in­dítani a helyzet megszüntetése ér­dekében. Negyvenhárom éves működés nlán a Vásárhelyi VT. Olvasókör el­határozta, hogy egyelőre szünetel­teti működését, mert jövedelemfor­rásai elapadtak és thvóbb nem tud­ták fenntartani a köri életet Dr. Czakó Lajos tiszti főorvos hirdetményben közölte a varos la­kosságával, bogy miniszteri rendel­kezés értelmében a jövőben Vásár­helyen is városi orvosok végzik el a veszettség elleui oltásokat. Ebma­rás esetén azönnal a hatósági orvo­soknál kell jelentkezni. 'Á rendőrség árellenőrző csoport­ja megkezdte működését és állán- i dóan ellenőrzi, vájjon betartják-e a kirakati árakat. Amennyiben hiányzik az árukról az ármegjelö­lés, vagy nem a feltüntetett áron hozzák forgalomba az árukat, meg­indítják az eljárást. A vásárhelyi katolikus egyház a felügyelete alá tartozó iskolákban a tanítást átmenetileg beszüntette, xnert az iskoláknak elfogyott a tü­zelőanyaga. A' rendőrség internálás! eljárást indított Bíró Sámuel mnlommnn­•kás ellen, mert több . ízben kommu­nista kijelentéseket tett. A malom­munkást a tolon'eházba kísérték, on­-Tian Kistnresára viszik. »GRINGOIRE« a mai Franciaországról beszél (A Délinagyarország munkatársá­tól) Az éhenkórász és a legenda szerint szókimondó francia köl­tőről, G r i n g o i r e-ról elnevezett sa­játosan francia revüujság képviseli most Európa nagy területein a fran­cia szellemiség nyomait. Fölöttébb ak­tuális ma erre a költőre való emlé­kezés, nem mintha jelkép kívánna len­ni. Az éhenkórász cs legenda szerirt szókimondó Gringoire-ról készült kis szinmü valaha, nem is olyan régen népszerű és kedveJt müsordarabja volt a Nemzeti Színháznak. Ma • GRINGOIRE* a meg nem száiit Franciaország megmaradt lapjai kö­zött igyekszik fenntartani a francia közélet vonalát és bizonyos mérték­ben tradícióit is. A »GRlNGOIRE<-t hosszú idő óta ugy ismerték, mint « kimondottan jobboldali körök harcias revüjét, amely a legélesebben állott szemben Fáris másik heti rcvülapjá­val, a baloldali >M a r i a n n e<-nal. IIol van azóta a >Marianncc és hol van maga Marianne is, a frigiai sapkás karcsú francia leányzó, aki szimbóluma volt a harmadik köztár­saságnak. A >Gringoire« változott időkben és változott köztársaságban továbbra is kitart harcos jobboldalisága mellett, továbbra is megjelenik, igyekszik képviselni a francia közéletet, mind­össze Mars ciliebe volt kénytelen áttenni székhelyét egyelőre. A lap feje változatlan, csak szerényen nir­deti az impressziurn, hogy ideigle­nes megjelenési helye Mar­seille, nyomja a »Petit Marseillaise nyomdája, de a másik oldalon, ugyan­csak szerényen, de mégis ott van a megjelölés, hogy valódi székhe­lye (egyelőre elméletben) Paris, VII, 20. avcirae Rapp... A lap most ér­kezett két januári száma érdekes tü­körképét, ha akarom keresztmetsze­tét adja a meg nem szállott francia területek éleiének. A háború és Paris A lap első oldalán jelmondatul Pe­tain marsall egy mondását választot­ta: »A franciák szamára nincs más lehetőség, mint védelmezni és szol­gálni semmi mást. csak Franciaorszá­got*. A slágerszalagok azt hirdetik, hnrrv a francia közvélemény szokal­J.HÍeratur dcs 19-es Jahrhundcrts fiié romantische Sehule in Dcutsch­land.) Pomcaré: Tudomány és fölte­vés. 15cnc(|rk Elek: A magyar kritika. ' A negyedik csoportba ' a különfé­le folyóiratok tartoznak: Századok 19*17.) Irodalomtörténeti Közlcmó­nvek. Les Annales (1901). A feltűnő nz, hogv a müvek meglátogatásánál különösen a nagy romantikusokkal, vagy niaqával a romantikával fog!al­koZó müvek vannak többségben. Ba­rin© Ar\éde (IS-iO—100S.) francia író­nő rendkívüli finomsággal megírt kri­tikai munkái és remekbeszabott törté­neti arcképei révén lett híressé. Leg­ismertebb munkája: Alfréd de Musset Páter Walter Ilórntio j 1S39—Í89fi an­gol író .és eszletikns. A legnagysze­rűbb irásmürészek egvike( akinek mü. vészi teóriája a stUustökéletessésrben csúcsosodik ki. Az inipri szionista módszert követi, a törté elemnek fő­leg azok a terülcloi érdekelték, aho1 az emberi lélek gyümölcshozó virág­ba bomlott. Az idegenek között legnagyobb Rrandcs, dán irodalomtörtéuoliró és kritikus. A dán romantika cgvednral­nának megdöntőié és a realizmus diadalravivfiie. Müvei inkább tár«n­dalonireforinálori: inint irodalomtörté­neti eéllnl íródtak-. « /tolnai Béla az igazi kritikus inliii­riójávnl Tuhárz Gvüla- költészetére vonatkozólag egyszer s mindenkorra érvényes niegátlnnitásnkat lesz. ami­kor mindenkit megelőzve Juhász Gvti­lát a legkiiltitrállabh magvar költök egvikének nevezi, akinek köllésze'él nem a romantikus erritnlio. hanrtn a kultúra jellemzi. «Állandó ililele nem a cselekvés, hatléin 'a : cselekvpstelen­sé.g, nem a romantikus elindulás a kék virág, a kék madár' után. hanem •••< klasszikus lemondás, az egyltelv­henn.r-'ra.-bí • Min!ha íz eg'zz" világ beletükrözödnék a lelkébe, a versei­ben egy egész kullúrvilóg verődik vissza». (Juhász Gyula. Széphaiom, 1S27 308. 1.) 11a az itt felsorolt müvek Juhász Gyula műveltségének csak töredéket is teszik, de képet adnak a költő nagyvonalú eurppai műveltségéről és érdeklődéséről A vidéki költő meny­nyivel magasabban 'állt műveltségé­vel, költészetével a »beérkezett« ne cs kortársaknál, akik vallveregeléssel és agyonhallgatással intézték cl a >lalu si poétái*. Szabó Dezső egvik rikké­1 cn elmondja találkozásuk történetét, közben leírja Juhász külsejét is. Az ember önkénytelenül Vie.tor ílugo Quasimodoj:'; ra gondol, a sziliek ariy r.yíra romantikus naturalisztikus ecspfelésűek; de ugyanakkor a tfgna •gvoab elismeréssel és csodálkozással adózik Juhász széleskörű i üvrtíségé­nek Juhász kölcsönvett kör veinek a címei néma. de annál b* szédesebb örök taniii annak, a kulturált, heteié mélyülő életnek, amelyről csak a •be­avatottak* tudlak és beszéltek Debrecennek volt egv költője több. mint egv évszázaddal ezelőtt, akinek költészetében visszalökni,-ő­dóit az akkori egész kultúrvilág.- Cso­konai; és ma Szegednek is van. Éle­lükben és halálukban nagyon sok közös vonás van. A kellő tisztelet és hála Csokonainak még halála után is nanvon későn érkezeti 1805-bén balt meg és szobrot csak 1822-ben kapóit. A mi Juhász Gyulánk már 19o7 óta tudja az őrök titkot, melvcl életében rnnvira kutatott, dc az utókor n kel­lő tiszteletadással várat, még mindig nagvon várat magára Avngv S/eged még mindig nőm tudja, hogv az. egvik legnagyobb ma gvar költőt otlla a H ©tónak ' MA !• I WÓL'.'i lan érdeklődéssel fordul a háború technikája és meglepetései felé, ame­lyekből bőven kapott kostolót a ké­nyelmes, majd az összeomlásba zu­hant harmadik köztársaság. A >Gringoire* ebben a számában legérdekesebb cikkének azt a leírást tartja, amely beszámol arról, •Ho­gyan dolgozunk a légi rom­bolók*. Vezércikket a harmadik köztársaságból ismert jobboldali po­litikus Philippe Uenriot ír Fran­ciaországról a megváltozott időkben, támadást intéz dc Gaulle tábornok és Muselier tengernagy ellen. A vezér­cikk mellett karikatúrát közöl, ame­lyen Roosevelt, Churchill és Litvi­nov torzrajza látható, éppen abban a pillanatban, amikor Litvinov a Wall Street-re és a Cityre mond pohárkö­szöntőt. Raymond R e c o u 1 y beszél­getést közöl Benoits-Méchin-nel, Dar­lan tengernagy, helyettes miniszterel­nök legközvetlenebb munkatársával és titkárával. Közben nem feledkezik meg, hogy >Szegény Leahy* ci­meií megemlékezzen a jelenlegi vi­chy-i amerikai nagykövetnek arról a mondásáról, araikor már 1937-ben az volt a vezérmotivuma, hogy meg kell erősíteni Guanói.,, A háboyu képe a további oldalakon is széles teret kap a >Gringoire*-ban, de Lapomaréde őrnagy felvázolja az 1941-cs háborús év mérlegét. Ez az év már csak mint mérleg szeropel Franciaország számára, a köztársa­ság 1910 kora nyarán a maga részé­ről befejezte a háborút... És közvet­lenül a nagy mérleg után tárca kö­vetkezik olihatatlan nosztalgiával Pa­ris felé, >Pa ri sv ma grand v i I­l c < cimen. A gloire . .. De azért a francia gloire, vagy legalább is az arra való emlékezés sem hiányzik a lapból, ismerteti a •Gringoire* Louis Berlrand cik­két Napoleonról, Viktor Hu­góról és Európáról. Alatta pe­dig két karikatúra következik Roosevelt rőt. A boulcvard-irodalom számára fenntartott oldalakon történelmi no­vella szerepel Tallcyrand utolsó napjairól. Regényt az 1932-es Gön­cön rt-dij nyertese Guv M a z e 1 i n e irt. Az uj könyvek hirdetése Louis Bertrand iij munkáját hirdeti, amely >I.e marcchall de Saint — Ar­nauii* cimen jelent meg alig 20 frank­ba került Col el te legújabb regé­nye, Alfréd Colling" Flaubert-ről irt nj könyvet és a legújabb kiadvá­nyok közölt szerepel André Cor­h i s s neve is. Egy másik teljes olda­lon a múltra való emlékezés szere­pel >Franciaország nagy órái* ro­vatrimtncl, Octave Aubrv IV. Hen­rikről és Richelicuről irt képekkel il­lusztrált rajzot. Folytatásokban köz­li a iGringóire* AlexanderWh i te íz. galmas leírását az eniber és az er­dők vadállatainak küzdelméről, hogv a •Gringoire* a bouleyardnak is ele­get tegyen. ••Szerencsében Franciaországunk** A második januári szám vezéreik­Két Henri Bérnud a megváltozott Franciaország ismert közi rója irta és természetesen éles szavakkal száll szembe azokkal a franciákkal, akik nem érteitől; meg az összeomlás pa­rancsait akik n de Gaul le-déli­bábok felé sandítanak. Szines irói tol­lal ir le egv beszélgetést amelyet egv párisi terasszon a 14—18-as vi­lágháború kél fiontkalonája folyta­tott egv német tiszttel, akiknek sza­vaiból Berciid a jövőben kialakuló német--francia megértés lehetőségei­re utal. Aminthogy majdnem minden cikkből kiviláglik Franciaország sze­lenesétlenségc. ugy az uj rendszer ve­zető publicistája is a következő sza­vakkal kezdi cikkét: »D a n s nolrc F r n n c e m a 1 h e u r e u s e...« Továbbra ís a háború eseményei és meglepetései jelentik a •Gringoire* s/áinára a legérdekesebb vonzerőt. Két sláger is szerepel a lap fején, az egyik o japán győzelmekel hir­deti. a másik pedig Recoulv emléke­zésé! R •' u iz A o n 8 r ó 1 és M a o i I­Bizalommal SZBhOZIClDeH vásároljon RÁDIÓT Hatalmas raktár — csere — hitei MARKOVICS Tisza Lajos körút 44. Telefon; 30-20. Iáról. Az első oldalon gúnyos kari­katúra csúfolódik de Gaulle-lal, akii tábornoki sapkában, mint súlyemelő­bajnokot ábrázol, aki éppen telefonál a tornateremben. A következő cikk az angolszászok távolkcleti vereségéről közöl magyarázatot. Film a nevetésről A párisi rovatban m j francia filmről találunk beszámolót, amelynek címe •Histoire de ri­r e«. Valóban szüksége van ma Fran­ciaországnak a nevetésre és ismernie kell a "nevetés történetét... A film, főszerepeit Maria D e a, Michelline Presles, Fcrnand Gravey és Pierre Renoir játsszák. Kritikát is közöl a párisi rovat az Opera elő­dásairól és beszámol arról, bogy a balettegyüttes uj rendezésben mutatta be Ravel hires és ma már minden utcán, minden jazz-zenekaron hallható Boleróját. A lap tele van tréfákkal és torzrajzokkal, nyilván nagy szükség van rá. A regényes életrajzók oldalán Octave Aubry ezalkalommal a N a n­k irályról' irt a > Franciaország nagy órái* cimü rovatban. Novellával Ferri-Pisani szerepel, mig Roger Re­gis a Reistatti hercegről és Sophic-ről, megható szerelmi tör­ténetről irt novellát. Uj könyvek llogy teljes képet adjon a •Grin­goire* a jelenlegi Franciaország éle­téről, természetesen a változott idők­ben ís bő irodalmi és könyv, rovatnak ad helyet a revüujság. A francia lapok hagyományai szerint színvonalas bírálatokban számolnak be a lap irói az uj könyvekről. Ezt a hagyományt most is folytatja »<• rin­goirc* és a bírálatokból az látszik, bogy Franciaország Legnagyobb sze­rencsétlenségeinek eveiben is a fran­cia szellem kiválóságai tartják és építik tovább a múlhatatlan francia szellemet. A két legutóbbi szám könyvkritikái arról számolnak be, hogv a mostoha viszonyok között is egymásután jelennek meg a francm irodalom érdekes uj alkotásai. Hol­land Dorgéles •Sons le easque hinne* címen irt uj könyvet, a •Grin­goire* kritikusa nem fogadja a leg­melegebben, — uj könyve jelent meg Henri de M on t h e r I á n t-nak. uf le­génnyel szerepel Georges Chain­peaux, akinek könyve annál érde­kesebb, mert témáját Goethe éle­téből választotta, könyvének eiine »Gh a r 1 o 11 e, vagy b'ncsu W e r­t bőrtől.* Octave Aubrv > Na po­lcon és a szerelem* címen irt uj körív, vet, Ea Varendc a Saint-Micbeí-i hegyről szerepel uj könyvvel, regény­ével Margravou, aki >\ vörös vipe­ra* cimen jelentette meg uj kötelet és szerepel a könyvek beszámolóik­ban F u ii c k-B ront an o, Gilbertc I) órain. Susanne B c r t i 11 o n, Ji an Mariat és ki .kell emelni Maurice D an ma s könyvét LavoísierrőL va­lamint azt az antológiát, amclv Lyon­ban jelent meg az uj francia po­e z i s r ő 1. íme igy él a szcrcnrséllcnség órái­ban Franciaország. Marianne össze­omolhatott. dc a francia szellem to­vább szolgálja Európát és az emberi­séget. (v.) Köszenetnyifv*nitás. Mindazon rokonainknak,jóba. rátaink, ismerőseinknek, a fel­süv. iparoskor és tem. egye­sületének, akik drága jó édes­anyánk temetésén való megje­lenésükkel mérhetetlen fájdal­munkat enyhítették, ezúton is hálás köszönetet mond az ÚJVÁRI-CSALÁD

Next

/
Thumbnails
Contents